Augusztus a hullócsillagok hónapja - mindez azért van, mert ilyenkor legaktívabbak a Perseidák. Tegnap este kint pizzáztunk a szombathelyi emlékműnél, s az eget kémlelve életem eddigi legszebb hullócsillagát láttam (természetesen a hullócsillag kifejezés itt nem helyes, hiszen apró meteoritokról beszélünk). Egy hosszú csóva, nagyon fényesen ragyogva suhant az égen, gyönyörű volt. Ezután kicsit elragadtattam magam (Hú! Basszus mekkora volt?! Ott volt! Láttátok? Húúú...) Ekkor a többiek is bekapcsolódtak a kémlelésbe, Mayer és Taki osztottak ahogy kell, hallucinálok, elvisznek az ufók, Zsótti közben ette a háttérben az utolsó szelet pizzát, majd kisvártatva, két-három kisebb csóva után ismét egy nagyot láttunk, hosszan szelte át az eget, közepesen ragyogva. Ekkor mindenki lelkesedni kezdett s még sokáig vizslattuk az eget. (Az alábbi kép 2008 szeptemberi, nem perseidák időszaki, de szép)
A Perseidák egy meteorraj, amelyen áthalad a Föld, s a sok porszem/kavics elégése miközben légterünkbe ér látványos égi show-t produkál. Augusztus 8-14-ig tetőzik az égi jelenség, de 11-12 a csúcspont, ekkor este (késő este, vagy hajnalban) óránként 60-100 meteor utolsó táncát figyelhetjük meg, így kérem tisztel olvasóimat, hogy aki teheti menjen ki valami olyan helyre, ahol kicsi a fényszennyezés és jól belátható az ég egy nagyobb területe. Szép látvány. Egyszer Balatonról néztem ezt, pár évvel ezelőtt, akkori barátnőmmel feküdtünk a parton és néztük a sok villanást - bevallom, akkor nem tudtam, hogy mit látok, s csak véletlenül feküdtünk be a csillagmozi előadására.
Augusztus 11-én majd bámulom kicsit az eget, 12-én pedig majd póbálok a Sziget fény-füst-szmog kombóján áttekintve néha az égre nézni. Fotózni is lehet majd az égi jelenséget, állvány és sok expó szükséges hozzá, de megéri:) 11-én majd próbálkozom. Pár napja bejárta a netet, hogy éjjel sarki fény lesz megfigyelhető a világ számos pontján egy augusztus elsejei napkitörés miatt. Bonyival kimentünk, bámultuk az északi égboltot, de nem láttunk semmit. Azt tudtuk, hogy valami (általában zöldes) fényt kellene látnunk hosszabb-rövidebb ideig. Hazafelé aztán megláttuk a sarki fényt. Zöld volt, és időközönként fel-felsejlett, majd elsötétült.
Na, félretéve a fárasztó humort, vissza a Perseidák tudományosabb részéhez. Van egy Swift-Tuttle üstökösünk, amely amikor elhaladt a Nap mellett milliónyi részecskét dobott ki magából, mindezt a Perseus csillagképben, így az ott maradt meteorfelhő a Perseidák nevet kapta, amin jellemzően Földünk átlavíroz. Régen Szent Lőrinc könnyeiként emlegették e jelenséget, és itt jegyezném meg, hogy az emberiség mennyire ellentétes kapcsolatban áll Lőrinc testnedveivel, hiszen míg az egyik nap az égen csodáljuk könnyeit, addig a másikon aggódunk, hogy vajon belevizelt-e a piacon kiszemelet görögdinnyébe, avagy sem.
A meteorzápor már július közepétől megfigyelhető, augusztus 8-a és 14-e között tetőzve, augusztus 12-én a legnagyobb aktivitással. A Perseidák szülőanyja/atyja (hmmm. Egy üstökös férfi vagy nő nemű?) szóval a Swift-Tuttle szilárd magja akkora, mint azé az égitesté, ami a Kréta-tercier kihalási eseményeit okozta bolygónkba csapódva. 1862-ben fedezte fel egymástól függetlenül Lewis Swift (július 16-án) és Horace Parnell Tuttle (július 19-én) - innen a Swift-Tuttle név. Utoljára 1992-ben suhant el a közelben, s legközelebb 2126-ban ugorhat be egy kávéra, ugyanis előrejelzések szerint keresztezheti a Hold vagy a Föld pályáját. Igaz újraszámolások után jelezték, hogy ennek kicsi, avagy az esélye, ha jól tudom 2 az 1000-hez, így valószínűleg simán elsuhan melletünk, mindenesetre egészen biztosan látványosnak ígérkezik majd. Ha valaki tudja miképp élhetnék még legalább 116 évig szóljon! Kíváncsi lennék rá... Annak idején is imádtam azt az üstököst, amit ha jól emlékszem valamikor 1996 után figyelhettünk meg az égbolton, szabad szemmel is, több napon át. Távcsővel néztem, belezúgtam. Idővel valószínűleg nekem is lesz mégtöbb hobbim, de bélyeggyűjtés helyett szerintem az amatőr csillagászatot fogom választani.
