Az egész ott kezdődött, hogy Busa odaadta a szerszámosládikát, amit nemrég vett, csak kicsi lett és nem használta semmire. Aztán ebbe én belepakoltam a szabó-ollót, cérnagurigát, tűket, miegymást. A felszabadult kartondobozt betettem a másik szekrénybe, ahol megtaláltam egy doboznyi 0,25-ös sörösüveget, amit még vacsi mellé iszogattam tavaly, csak nem dobtam ki, hogy elvihessem a szelektív gyűjtőhöz.
Mivel egyedül lakom a kégliben, ezért lehet felnikből álló tévéállványom, szerszámtárolóból csinált Herbie szekrény és más egyéb, amire a csajom a fejét rázná. Mivel épp nincs asszony a háznál, ezért kihasználtam a pillanat hevét, s kivettem pár üveget a dobozból, amikről leáztattam a címkét. Időközben elugrottam polcért az áruházba, majd hazaérve bemelegítettem a ragasztópisztolyt.
Az íróasztalomon időnként megnőtt a kupi, nem árt egy kis rendszer, megelőzni vele a káoszt. Miután lepucoltam a címkéket, felragasztgattam az üvegeket a kupakjuknál fogva a bútorlapra, elég hamar összeállt a polc, kellően magas, kellő hellyel.
Nah. Ilyen lett, hirtelen felindulásból elkövetett sörös-polcos megoldások cd-tároláshoz.
