Szombaton voltunk Bonyival a kecskeméti repülőnapon, de kellett pár nap hozzá, hogy leüllepedjen a sok élmény, no meg ahhoz is, hogy feldolgozódjon a temérdek fotó és videóanyag, amivel próbáltam megörökíteni a látványt, hogy átadhassam másoknak. (a fotókra kattintva képgalériák nyílnak)

Reggel indultunk, s leszámítva a legalább félórás dugót, illetve a helyenként akkora nyomvályúkat, amiben szegény kis Seicentóm eltűnt kisebb időkre, viszonylag rendben odaértünk. Kicsit felhős volt az idő, kicsit ködös volt a reggel, kicsit hosszú volt az út, kicsit nagy volt a tömeg, de megérte, mert láttunk rengeteg mindent. Nem is tudom felsorolni, hogy hányszor tört elő belőlem az a kis "repülőbuzi" - bátyám hívott így - s hányszor próbáltam meg méltóságteljesen és komolyan szemügyre venni a vadászgépeket, miközben magamban legbelül hangosan berregtem, hussogtam, s fel alá repkedtem.

Ennél sokkal közelibb képeim is vannak, de valahogy most ez kellett ide:)

Még sosem próbáltam elképzelni igazán, hogy mekkora egy vadászgép, most nemhogy képzelegni nem kellett, de még arra is volt lehetőségünk, hogy megérinthessünk egy-egy gépet. Brrrr. Beleborzongtam a gépek hangjába, látványába, mindenbe.

A vadászgépeket imádom, az összes pilóta őrült, a brutális méretű szállítógépek lehengereltek, fel sem tudtam dolgozni a C-17-es szárnyfesztávját, Bonyi belebolondult a Mi-24-es harci helikopterekbe, s még sorolhatnám. Készítettünk egy videót is, ide kattintva részletes cikkemben láthattok, amit akár el is olvashattok.

A főkedvencek a műrepülő csapatok lettek. Láttam már műrepülést Bessenyeitől, Verestől, és kevésbé híres pilótáktól is. Láttam már olyat is, amikor műrepülésre használtak olyan légijárműveket, amelyek eredendően nem arra voltak kitalálva. Helikoptert, régi gépet, újabb gépet, kisebb gépet, nagyobb gépet. Egyszer ültem egy vitorlásban, ami gyanúsan sokat variált a levegőben. Leszálláskor megtapsolták a műrepülő pilótát, nekem meg hányingerem volt egy kis ideig. Jee.. Na de műrepülést kötelékben ezidáig csak a tévében láttam, s ott is tetszett, mondanom sem kell, hogy élőben kicsit átrendeződött bennem a világ. Annyira szép, annyira látványos, annyira ... - na ide valami olyan szót találjunk ki, ami ötvözi az odab*szt a káprázatos, lélegzetelállító és a hiper-szuper szavakkal, tehát: odabrázatelállítuper volt.

Turkish Stars - a látványos műsorhoz egy szórakoztató kommentátor is járt. Török akcentussal, magyarul szövegelték végig a bemutatót. Jókat röhögtünk miközben ámultunk az égi eseményeken.

Patrouille Suisse - a svájciak - hétfőn tettem be a képet, amelyen a kettes gép pilótája kiültette Flat Ericet az ablakba. A svájciak talán kicsit kevesebbszer húztak el egymás mellett annyira közel, mint a törökök, de a képeken látható, hogy az egymáshoz közeli repülésben bajnokok, egyes helyzetekben szerintem már durván sértették az intimszféra határait is.

Ha megkérdeznének, hogy milyen nemzetiségű csapat repked az égen, a szigorúan kimért és szabályos alakzatokat nézve azt mondtam volna, hogy ez német precízitásra vall, de mögéjük nézve tudtam volna rögtön, hogy olaszok, ugyanis a pilóták sokszor elfelejették kikapcsolni a füstölőjüket. Az egész ég zöld-fehér-piros színre volt festve (szerintem üzemanyag helyett is füstanyagot vittek). A Frecce Tricolori most ünnepli ötvenedik születésnapját, s az hogy a Puccini egyik híres áriájára, a Nessun Dorma-ra vonultak le az égről, (Pavarotti előadásában), az igen érzelmi-hatásvadász volt - engem is meghatott, olyan emelkedett volt a pillanat:) A már linkelt cikkben található videó legvégén látható e jelenet.

Szóval csúcsszuper volt az egész, éjjel értünk haza, láttunk egy extra nagy Perseidát is, nagyon jól alakult a nap. Galériám a földi programokról ide kattintva, a vadászgépes bemutatók fotóit ide kattintva láthatjátok, s a műrepülő kötelékek galériáját pedig itt lelitek. Kicsit sok fotót lőttem, de hát ez van, ha az ember legbelül még mindig egy kisiskolás repülőbuzi...