Nem is tudom mióta, nagyjából már legalább egy hete tarthat, hogy mindig hajnali három körül, vagy az után alszom el. Mintha átállt volna a belső órám, mintha az lenne az eddigi éjfél, nem tudom miért.

Az oké, hogy akadtak programok, amikor így-úgy értem haza, de észrevettem, hogy ha otthon vagyok, akkor is ébren vagyok, vagy ha lefekszem egy órával előbb, akkor forgolódom Paplan megyében és bambulok a sötétben.

Persze benne van az is, hogy nem pihen az agyam. Gondolataim intenzíven cikáznak fel s alá, nem tudom leállítani őket. Hajnali három körül jön aztán az éjszakai járat, ami befogja őket, majd miután elaludtam, ismét szabadon engedve cikázhatnak, csak immáron álom formájában.

Tegnap is 3-kor feküdtem, tegnap előtt is, azelőtt is, no meg azelőtt, és azelőtt... Van persze néha elcsúszás, de most átlagolok:P Nem mondanám ezt alvászavarnak, csupán ahhoz tudom hasonlítani, mint ami régebben lett úrrá rajtam, a négykor ébredős stádiumomhoz.

At the end of the day from Dima Boulad on Vimeo.

Egy-két hónapja minden nap felébredtem 4:30 körül, felkeltem, járkáltam, nem tudtam aludni, bekapcsoltam a tévét, olvastam, s egyebek, mert ilyenkor mindig volt egy 15-30 percem, amíg nem aludtam vissza. Bezzeg reggel - reggel elég egy másodperc, elég egy szemhunyás és újabb hosszas perceket alszok át csörgő telefonokkal a háttérben, hangerőtől és dallamtól teljesen függetlenül.

A mostani rendszerrel csak az a bajom, hogy annyira korán jön el a nap vége, hogy pár óra múlva kész harc kiverekednem magam az ágyból, alig tudom elhagyni a 3,2 négyzetméteres Matracisztánt. Fura. Ettől függetlenül az elmászkálásról nem mondok le, inkább küzdök reggel, de nem mondok le az esti/éji császkálásról/bandázásról:P

Hogy tényleg ugyanazt a kellékújságot használják-e számos sorozathoz/filmhez, azt egyes fórumokon firtatják, de a következő képek - amennyiben valósak - azt bizonyítják.

Dallas (1991)

Power Rangers: Zeo (1996)

Egy rém rendes család (1997)

"A print médiában, úgy tűnik, megállt az idő..." - írja a socialtimes.hu. Eme képkockákat nézve nekünk is ez az érzésünk.

Van olyan, hogy nem úgy alakul az ember napja, ahogy tervezte. Kicsit lelkére veszi a dolgokat a munkában, kicsit el akar húzni minden elől. - ilyennel már biztos találkozott mindegyikőtök. Tegnap nekem is kicsit ilyen napom volt, elhúztam motorozni, közeli kanyargós utakra, majd felpöfögtem Vaskeresztesen a hegyre, letettem a gépet s néztem az elém terülő tájat, csendben, csupán a motor kihűlő kipufogója pattogott a háttérben. Ilyenkor már nyugszik az ember.

Ezután már csak egy jól átdumált este kellett, nagy kutyasétáltatással, őzikékkel a naplementében, meg később egy jóbarát a telefon másik végére, aki meghallgatja az ember nyűgjét-baját s így mehettem úgy aludni, hogy ma reggelre visszatöltöttek az optimista elemeim:)

Az ott egy nagy kutya a kép közepén:) Többször kéne ilyen OFF-napot tartanom. Be kell szereznem egy kutyát, meg egy házat a város szélén:)

Hanzs kolléga jegyezte meg, hogy állandóan fönt döglök facebook-on, én, aki még bejegyzést is írt arról, hogy facebook meg iwiw milyen ... (- elfelejtettem mit mondott). Szóval megnéztem ezt a bejegyzést, és be kell lássam, elbuktam a nagy emelt főmet, amit azért tartottam az ég felé, mert én ugye csak benézek, de nem vagyok annyira aktív...

Akkori mondandóm azon részeivel, amelyek az online kertészkedés és hasonló alkalmazás-dömpingre vonatkoznak, még mindig egyetértek. Viszont írtam egy ilyen mondatot: "Csak-csak-csak egy kicsit affelé tart a dolog, hogy túl sok mindent teszünk már "fent", s kevesebb a live, meg a lent." - hát ehhez hozzá kell tennem, hogy manapság elég sokat lógok én is a facebookon, kommentelek, tetszik-elek, beírok, feltöltök stb. Azzal, hogy a telefonomon is van facebook, most már többször előfordult, hogy séta, bevásárlás, koncert, nyaralás s egyéb közben is ki-kitettem egy-egy képet, közzétettem egy gondolatot. Ez már addig fajult, hogy rövid kis felismeréseket/gondolatmeneteket is bepötyögök, ezzel is felvíve íly módon életem a rendszerbe.

Szóval amellett, hogy továbbra is élem szokásos életem - ebbe belefolyt a közösségi láz is. Már megnézem a telefonom, hogy "mi történt", amikor van erre pár percem. Kicsit soknak érzem ezt az egészet, de mégis tetszik. Tetszik, hogy egyszerű dolgok, mint egy pók, egy bosszantó apróság vagy egy összegzés mennyi embert megmozgat, akár kommentek szintjén.

Nem is írtam volna meg e bejegyzést sem, ha nem olvasom el az előző szövegelésem ezen mondatát: "Különben mi a fenéről írnék a blogomra? A mondatokban átírnám hozzászólásokban-ra, vagy chaten-re?" - e hétvégén ez bekövetkezett. 12 mondatbekezdésből 7 facebook-hoz köthető...

Na próbálom visszafogni magam, de ugye mindenképp akad egyféle közös szál a témák közt. Az már bizonyos, hogy egyféleképp bebuktam a jövőképem, de azért így a végére rájöttem, hogy nem is buktam, hanem megismertem, hiszen akkor még nem voltam annyira benne ebben az egészben és egy kicsit még idegenkedtem tőle. No de mindegy, annak idején a blogolásról is volt egyfajta véleményem s lám-lám, ez az 1421-ik bejegyzésem:P

Chat: "Zsótti nagyon mozgott a témában, amikor vette az övét. Mondott nekem sok-sok mindent, amit nem értettem, mindenféle hdmi meg ilyenek. Én is jártas vagyok a témában, amikor ilyesmit veszek, mert akkor rohadtul utána olvasok, de amúgy olyan vagyok, mint egy hétköznapi vásárló: "Elnézést, ezt a végét, amin két fém bigyó van, hova kell bedugni?" - írom Bonyinak, amikor tanácsot kért egy DVD lejátszóval kapcsolatban.

Klubban: "Elültetted a fület a bogaramba" - mondja Achim asztalunkhoz lépve:)

Focimeccsen: Csak négy bekiabált becenevet idézek az egyik falusi meccsről: Pákó, Lecsó, Ördög, Tüdő...

Álmomban: Az egyik éjjel a jövőbe láttam. Több álmom is volt, melyek közül az egyikben egy talponálló kajáldában jártam. Valamilyen egzotikus fűszerezésű húsos kaját kaptam egy szögletes műanyag tányérban, aminek a szélén volt egy facebookos "tetszik" logóval ellátott gomb. Mivel a kaja bejött, ezért megnyomtam. És képzeletben láttam, hogy kikerült az üzenőfalamra. - lehet kicsit sok az fb?!:P Mellesleg aznapi másik álmom, ha nem is valóra vált, de kulcskérdése másnap szóba jött, így mondhatom, hogy lesz facebook gombos tányér is hamarosan:P

Zsörtölődés közben: Ha a Siemens képes volt mozdonyokat, villamosokat és megannyi cuccot kitalálni, akkor miért adtak ki egy gőzölős vasalót úgy, hogy annak vízbeöntő nyílásán csak 1,5 percnyi óvatos csurgatással lehet némi folyadékot annak tartályába tölteni, úgy, hogy minimum kétszer melléfolyik? Háztartási-bíróság elé... velük! Vasalótartály-feltöltő munkatábort érdemelnek...

Szerkesztőségben: Bonyival archív újságokat fénymásoltunk késő délután a szerkesztőségben és hopplá-hopp, betettem a kezem a fénybe egy levilágítás erejéig. Ennek itt az eredménye (mellesleg már otthon is kiraktam).

Aztán Bonyi keze is valahogy a gépbe került, bár ő csak megbotránkoztatni akarta a világot ezzel, de végül egy profilkép lett belőle:P

Boltban: Na mi van? Mozgalmat indítottam? - kérdi Achim, amikor mentolos cigit vettem köhögős torkomra. - ő már napok óta mentolost füstöl.

Rólam: hosszú blog és facebook (meg)figyelés után: elvan az Atom ha játszik ( jobb mint ha valaki atommal játszana.. ) - kaptam az üzenőfalamra Danitól. Szabad itt helyeselnem, hogy tényleg elvan az Atom, ha játszik, s ennek én is, olykor pedig mások is örülnek, dícsérnek (ha csak egy kattintás erejéig is). A héten már rengeteget fényeződött az egóm és a büszkeségem is: 20h 40m 60s - Hopp! Kicsit értelmetlen a 60s, de megyek, és kiírom;)

Otthon: Atom! Te használod azt a mátrixos törölközőt?.. ..kicsit kopott - kérdi Zsótti az immáron már 8 éves múlt törölközőmre nézve. Használom azóta is, kicsit már kifakult, és hamarabb lesz vizes, mint én száraz, de szeretem. Még 2002-ben vettem, amikor a balcsin dolgoztam. Azt hiszem, ha kibírja a tíz éves élettartamot, akkor jubilálunk és nyugdíjba hajtogatom már.

Ásítós felismerésben: Ha este ülsz a gép előtt és szándékozol öt percen belül lefeküdni aludni, akkor csak abban az esetben linkelj zenét, videót, képet vagy írj az üzenőfalra, ha a megosztást követően egyből bezárod a böngészőablakod...

Otthon: Találtam pár tucatnyi régi írógéppapírt, amelyek már megsárgultak és kissé dohosak is (igazi antikváriumi könyves szag/illat). Látványuk megihletett, levélírhatnékom lett. Ha valaki szeretne tőlem új borítékban megsárgult lapon levelet kapni (kizárólag postai úton kézbesítve), akkor írjon itt vagy fentebb megadott e-mailre, témamegjelöléssel és dátummal, no meg postacímmel. Téma/Műfaj: változó lehet, de szerelmes levelet csak hölgyeknek. Időpont/dátum: ha lehet ne krétakori barlangrajzokkal kelljen kommunikálnom, írásjelek helyett próbálnék szóhasználatilag múltidéző lenni, hátha sikerül. A változtatás jogát fenntartom, de csak azért, hátha belefutok valami extra-extrém kérésbe, ami nem megy:P

Udvaron: Az egyik este cigiztem az udvaron, sötétben épp a korlàtra tàmaszkodtam, amikor valaki àtrohant a kezemen. Elövéve a legférfiasabb sikítàsom, tizedmàsodperc alatt ugrottam minimum két métert, majd visszaosontam megnézni a tettest. A pókót végül elneveztettem a facebook-on, Ottó lett. Azóta nem is láttam.

Maradjunk annyiban: nagyon örülök annak, hogy nem szögletesek az autók kerekei:) Nem szeretnék egy behatárolt, szögletes világban élni. Nagyon aranyos kis animáció egy szögletes világba pottyanó kerek gyermek nehézségeiről...

Igaz elgondolkodtam, hogy a kerek-gyerek kitől lehet:P

Nemrégiben jeleztem egy bejegyzésben, hogy az ügyvédnő visszatért. Beléptem iwiwre, és az alábbi kép fogadott az üzeneteimnél.

Két életszerű lehetőséget látok:
1. A sokszor küldő ember olvasta a bejegyzésem és viccel velelm (bár ezt kétlem)
2. Hiába magyarázok...

Valószínűleg ez utóbbi az igaz. Az e-mail beta test még mindig népszerű. Tudjátok, ami alapján Bill Gates szétosztja a vagyonát.

Először arra gondoltam, hogy egy az egyben visszaküldöm a bejegyzésem, de aztán annak hosszúságát elnézve inkább nem. Írni akarok egy rövid és velős érvelésekkel tarkított levelet, amit azon felhasználóknak fogok majd visszaküldeni, akik még mindig elhiszik, hogy a levelek továbbküldésével pénzt, SonyEricsson laptopokat (ilyet nem is gyártanak!) kapnak, nem törli le őket egy közösségi oldal sem és vagy megmentek ezzel valakit a harmadik világban. Nem igét akarok hirdetni, csupán kevesebb bejövő pöcsséget akarok látni a levelesládámban.

Tegnap még egy olyan levelet is kaptam, aminek tárgyába beírta a user az "FW:"-k elé, hogy 'iwiw küldte', mindezt azok után, hogy az üzenetet a rendszer automatikusan kiegészítette, így az első három mondat rikító pirossal szedve arról szól, hogy ez nem rendszerüzenet, hanem csak továbbküldözgetős baromság és ha lehet ne küldözgesd. Úgy látszik nem csak forwardolják, hanem meg sem értik a levelek tartalmát. Csak azt látják ki belőle, hogy "törölni fognak, ha nem küldöd tovább". Jhajj. Na mindegy, ezeknek sosem lesz végük, de talán páran majd elolvassák az én kis agymenéseimet és nem küldözgetik tovább (mint ahogy ezt már tapasztaltam is, ugyanis már párszor küldtem vissza linkeket és azóta nem kapok egyes emberektől ilyen típusú levelet:)

Egyszer, még egy Faithless klip kapcsán dícsértem a koreai tömegkoreográfiákat. Lenyűgözőnek tartom azt az összehangolt "gépezetet", amit megannyi ember alkot, tökéletes pontossággal, fegyelemmel. E bejegyzésem itt olvasható.

Most egy másik best of került elém, Misi linkelte az arckönyvön a Human LCD-t. Gondolom mindenki tudja, hogy milyenek azok a nagy kivetítők, amik stadionokban szoktak mindenféle adatot mutatni (gólok, idő, csere, stb). Sok filmből ismeretes, hogy Amerikában külön kultúrája van az LCD animációknak. No de lehet ezt fokozni? Mi lehet ennél keményebb? Természetesen a környezetbarát humanoid lcd, amit Dél-koreai emberek formálnak és keltenek életre.

Ha jelzőkkel kellene illetnem, azt mondanám, hogy lenyűgöző, fantasztikus.. ..de nem keresem inkább a megfelelő jelölést. Nézzétek meg s alkossatok véleményt!

Imádom!

Tegnap kifelejtettem a bejegyzésemből, így ma külön jár neki: körbecelluxoztuk Busát, akinek nem írhatom le a nevét, de most érdekes lenne állandóan "egyik ismerősöm"-ként írni úgy, hogy még képeken is szerepel.

Kint ücsörögtem a Sörkertben gólyatábor idején Hanzs és Orsi társaságában, amikor az asztalon Csacsi (=Hanzs) felfedezett egy vastag celluxot. "Arra gondoltam, hogy körbe kéne tekerni azzal a Busát!" - súgta jobbról, majd rövid elterelő mozdulatsor után már a megszerzett, asztal alá rejtett ragaccsal kezében forraltuk galád összeesküvésünket. Busa megérkezett, megbeszéltük a haditervet, óvatosan körbevettük, majd agresszíven lefogtuk és Hanzs nekiállt ragasztani.

Busa annyira nem díjazta az ötletet, először rángatózott, mint egy hálóba keveredett hal, majd kissé duzzogva megpróbálta elrágni a szalagot és levetette magáról az egészet pulóverével együtt. (na az alábbi képen már nagyon röhögök:P)

Igaz sokkal nagyobb buli lett volna azzal az ezüstös duck-tape-el egy fához ragasztani, vagy valamilyen úton módon teljesen kiütni, majd valahova egy plafonra rögzíteni, hogy ott ébredjen:P Azért mi a leggyengébb változatban is, de megpróbáltuk.

ui.: Se ilyet, se hasonlót ne csináljatok Busával, mert nem díjazza.

Az idei gólyatábor a vártnál laposabb volt számomra - meg mások számára is. Nagyon bekavart a rossz idő, a sok eső, s persze senki sem akar vizes sörpadokon ücsörögni a hidegben, így érthető. E pár nap alatt ismét sikerült teljesen szétesnie a rendezett kis életemnek - hétfőn reggel igencsak vakargattam a fejem, hogy mit vegyek fel, hiszen az aktuálisan viselt ruháim mind a szennyestartóban halmolódtak - persze a szekrényeim tele vannak ruhával, de mégis úgy éreztem, hogy nincs semmi sem.

Idén is sikerült sok élményt gyűjtenem és számos olyan élethelyzeten is átestem, amilyenben eddig még nem volt részem. Mint ahogy azt már hétfőn írtam, szert tettem egy szuperképességre, a foglalt jelzést illetően. Aztán voltak azok a helyzetek, amiket leírni nem is lehet nagyon, csak említeni, mint például Bonyi és a falcós bringások, meg Hanzssal a melyikünk a magasabb összenézés, illetve a klubbos "and the winner is" bekiabálások, no meg a nők mindenben a fallikus szimbólumokat látják. Ezeket értik azok, akik részt vettek benne:) Dobtam kézilabdával, átlagos sebességgel, azért a felhúzott szemöldök ott van:) Focilabdával már nem próbálkoztam:)

Csütörtökön este nem maradtam sokáig a helyszínen, pénteken is viszonylag hamar hazamentem (1-2 körül) a munka miatt, szombaton viszont (köszönhetően a társaságnak) maradtam és kicsit "rottyon" voltam. Ocho Macho koncert tacskóval, és nagy fehér vadászokkal.

Később az egész napi foglalt jelzések begyűjtése után este körbe lett fényezve az egóm, így hamar már a vodkás fantának és 20 másodpercnyi táncnak sem álltam ellen - kezdtem jól érezni magam. Többek közt megtudtam azt is, hogy mit rejt egy női táska, alaposan szemügyre vettem. Igaz azóta nem tudok beszélni róla, a sokk (sör) blokkolta az emlékeket:)

Esernyőmentés, női vonzerő, bódult Bonyi, spicces Timi, kócos Hanzs, fantacitrom+vodka nélkül maradt Judit, bátyámféle személyiségjegyek észlelése magamon, amikor felszínt ér a nyers Atom, aki nem szokásos személyiségi jellemzőim keretein át, hanem az alkoholgőzön keresztül érintkezik a világgal. "Zárunk, légyszíves menjetek." - piros esernyő az út közepén. TOP 5 kategóriába besorolás helyességének minősített ellenőrzése, majd nyugtázása, hogy megérdemli - ezzel a kiérdemelt cím meghosszabítása. Ölelgetés, párrá alakulás, majd délig alvás.

Másnap sörért indulás, egy botlás után inkább kólavétel, majd árnyékban fázás, amit egy szőrös mellény felvétele megoldott. Napközben fáradtság, hülye poénok, élénk fantáziavilág, és gyötrően lassan múló idő, számolgatott másodpercek. Este koncertek.

Végül jött az éj, ami kevés embert vonzott, így beszélgetések és terepszemlék után én is hamar hazaindultam, s a nap végére megtudtam, hogy létezik olyan, hogy ajtófóbia, amitől jobban lehet félni, mint attól, hogy elrabolnak valakit és ezentúl a pincében fogják tartani az idők végezetéig. Sőt, egy "Tudtad-e?" infó is becsúszott a végére: A ketchup világít az UV-fényben. - legalábbis a lányok ezt mondják, ha UV alatt világító foltokat észlelünk kezükön:P