Hosszú volt e pár nap, kialvatlanul ücsörgök a munkahelyemen és küzdök a képgalériákkal. Azt hiszem ma nem szedem össze a gondolataimat blogszerűen. Hallgatok egy kis zenét, feltöltöm a galériákat, pötyögök hozzájuk néhány sort, és sietek haza kiszedni a mosógépet. Majd utolérem magam:) Addig is valaki mondja meg, hogy mire használjam a legújabb (hétvégén felfedezett) szuperképességemet: foglalt nőket látok.

Már a gólyatábort megelőzően is, de főképp most vettem észre, hogy mindig olyan lányokat találok meg, akik foglaltak. Legyen a kiszemelt (előre is elnézést a szóhasználatért) "egyszer használatos kirakati csaj", szende szűz, rejtett szépség, van benne valami, stb.. Kollégám javaslatára (nagy számok törvénye elv) sok kisebb beszélgetést kezdeményeztem, amelyek jellemzően a "barátom" szó elhangzása után be is fejeződtek. Azért a 7-ik, 8-ik után már kezdett zavarni, hogy mindig beletrafálok. Ha meg nem foglalt a nő, akkor sajnos bevehetetlen bástya a gyönyörűség, és elgondolkodsz, hogy csapataidat harcba küldd-e...

Szóval van egy szuperképességem, amivel több száz lányból csak foglaltakat sikerült kiválasztanom. - valamit kéne kezdeni ezzel a tulajdonsággal, mielőtt beállok papnak vagy tibeti szerzetesnek, örök csomót kötve ezzel a rendszeremre...

Konyhában: Mondd meg, hogy akkora a patiszon, mint egy taposóakn! - mondja anya kérdésemre, hogy mekkora patiszont viszek a haveroknak. Tényleg, biztos tudni fogják, amikor mondom nekik a telefonban, hogy mekkora egy taposóakna. - mondom én. Hát akkora mint ennek a doboznak a kék teteje. - mutat anya a mellette lévő dobozra. - Oké, így már biztos tudni fogják, ha azt mondom, hogy akkora mint a kék doboz teteje. - :P Néha szekálom anyát. De csak is jóindulatból, hogy nevessen:)

Udvaron: Bandi ez a bokanyalogatás azért mér túl intim. - mondom Bandinak, játékos pulinknak, aki betámadta a bokámat.

Szerkesztőségben: Hogy hívták a Pom-Pomban a kislányt? - kérdem a kollégáktól, mire egyikük: Pom Pom lány...

Moziban: Elkezdődik a film, megjelenik Angelina Jolie a vásznon, mire Hanzs hangosan: Sunáznám! - kicsivel később egy tőlünk jó pár sorral feljebb és arrébb ülő ember tüsszentésére mondta be szintén Hanzs, jó hangosan: Egészségedre! - majd megdobált minket popcornnal és nézte a filmet. Méghogy a moziban csendben kell lenni?!:P

Szerkesztőségben: Van egy focista, a Veron, akinek az öccsét leigazolta az egyik magyar csapat. Tehát a Veron öccse az a Veronka? - Bonyi nem szó szerint idézett eszmefuttatása, de ez így is nagyon fáj...

Kocsiban: Rájöttem Hanzs, hogy te vagy minden probléma eredője. - mire Hanzs:  Persze, a válság is miattam van. Vettem egy számítógépet hitelre, aztán jött ez a svájci frankos dolog, így kezdődöt az egész...

WC-ben: Ülj le mellém! Valamit mondok. Szomjas vagy látom... - kezd rá egy fajta rapelésre két csávó este a piszoároknál, s persze ezt nekem nyomták. Begomboltam sliccem, majd szóltam, hogy a refrénig várok, aztán kimegyek. Ekkor az egyikük belezavarodott a szövegbe, én meg hamar távoztam:P

Utcán: A Bonyi nálunk családtag. Ő képviseli az elhalt agyterületeket. - mondom az utcán, majd rájövök, hogy igazából nem is elhalt, csak lassú és úgy csinál néha:P

Klubban: Haza kell mennem. - mondom sokszor az est folyamán, mert elismerem, kicsit már hülye voltam az iszogatástól. Konkrétan fárasztó, helyenként idegesítő, minden nőt stírölő, és kissé túl közvetlen voltam, vagy nem is tudom. Nem szeretem, amikor nem magam vagyok, amikor felszínt ér a nyers Atom, aki nem személyiségi jellemzőim keretein át, hanem az alkoholgőzön keresztül érintkezik a világgal.

A tegnapról lehetne írni sok mindent, de ezt most inkább hagyjuk, mert hézagos:P Jó buli volt, és csak egyszer táncoltam húsz másodpercig:)

Amikor nagyvárosokban járok este, utazom és van időm nézni, látni, felfogni - mindig figyelem az üres vagy éppen túlzsúfolt utcákat, a mindenféle színben pompázó, kilowattok sokaságát felzabáló világító dolgokat, táblákat, reflektorokat. Szombathelyen azért szeretek éjjel biciklizni, sétálni, mert akkor minden kihalt, szinte sehol sincs egy lélek sem, maximum egy-két taxisba futni bele, vagy hasonlómód éjszakai nyugalomra vágyó emberekbe.

Igaz láttunk már pucér férfit is az éjjel, valahol még említettem is itt a blogon, de most nincs kedvem megkeresni... Szeretem azt is, amikor nincs lámpafény, nincsenek neonok, s csak a hold fénye és a csillagok mutatnak irányt, világítanak annyira, hogy valamennyire még kivegyük az út vagy a járda körvonalait. Szeretem az éjszakát... Talán ezért is van az, hogy nem vagyok egy koránfekvő típus.

Az alábbi videó is ilyen éjszakai, nagyon tetszenek a képek, a fókusz, az élesség, avagy annak hiánya. Nézzétek!

Destello from Ivan Villafuerte on Vimeo.

hfg

Tudom, hogy a blogomon a szombat a kreatív videós nap, de ezt most nem bírom magamban tartani. Misi linkelte arckönyvön ezt a hülyeséget, amin folyamatosan röhögök azóta is:)

A vadász táborába betér egy medve, a férfi fegyvert ragad és el kell döntetünk egy kattintással, hogy rálőjjön-e a medvére, vagy sem. Ekkor folytatásként megjelenik egy új videó "A hunter shoots a bear" címmel, amiből a vadász kihúzza a shoots szót, ami helyére sokmindent beírhatunk, ami így meg is történik a videóban. Én beírtam, hogy play, erre a medve és a vadász nekiállt kő-papír-ollózni:)

Ha nincs ihlet, akkor lehet próbálkozni, amiket én kipróbáltam: drunk, smoke, ride, kiss, sex, rap, shop, cook, fight, sing, farts, eat, clean, write, plays football, basketball, laugh, suck, talk, stb... IMÁDOM!

A múlt héten volt időm bejegyzéseket írni, most épphogy beütök pár mondatot és már élesítem is (holott még nem is kezdődött el a gólyatábor). Mi lesz itt még a hétvégéig?!

A címben a "hülyékkel"-t persze nem rosszallóan írom, hanem olyan idiótás-nem normális jelzőként. Történt ugyanis tegnap, hogy munka után elmentünk a Metroba venni ezt meg azt. Már az első métereken visítottunk, amikor Hanzs kolléga befogta sofőrünk szemét, de odaérve a vevőszolgálati pultnál kezdődött a káosz.

Amíg én a vevőszolgálatos hölggyel beszélgettem, addig csipkedték a hátsóm, sárga jegyzetlapokat ragasztottak a hátamra és vendég-cukorral tömték meg kabátom vállzsebét. *Atom kivesz egy cukrot a kabátjából, mert most eszébe jutott, hogy van* - Elindultunk befelé, s még csak pár métert haladtunk, de már kockás füzetcsomag és virág is volt a kocsiban. Kipakoltattam velük, de ez később csak fokozódott. Amíg elmentem zoknit nézni, addig a fiúk alkottak. Visszaérve csak annyit mondtak az egyik sor mellett bújkálva: "A kocsit nem hozod?" - ekkor láttam meg, hogy az iménti kocsi (amelyikbe félig beletömtek egy ágymatracot) a miénk. Amíg küzdöttem ki a helyéről, a matracot, addig már arra görkorizott az egyik angyalka (vásárlókat eligazító görkoris lányok angyalszárnyakkal) és mosolyogni kezdett az egész helyzeten.

A következő soron felhalmoztak a kosaramba annyi wc-papírt, hogy a kocsit már tolni sem lehetett volna, ezen már az angyalkák is hangosan nevettek, nem csak a Hanzsék - bevallom, ezen már én is jót röhögtem:P Aztán a srácok leálltak, itt-ott még próbálkoztak ezzel-azzal, de abbahagyták. Csupán csak egy intimbetétcsomagot kellett kitennem a kosárból a pénztárnál s értetlenül néznem, hogy miért is van az ott:P

Azt hiszem ezentúl - a többletkipakolás ellenére - így kérne járnunk vásárolni, mert kicsit megtapasztalhattam, hogy milyen lehet azoknak a szülőknek, akiknek telipakolják a gyerekek mindenfélével a bevásárlókocsit:P

Ha színesíteni akarod a hétköznapi boltba járásod: Vásárolj hülyékkel!

Ezt osztogatjuk most egymásnak tovább az arckönyvön, egy nagyon jó kis válogatás arról, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik:P

Most rohanok is... Sok a munka. Tessék folytatni zavartalanul az előbbi videó okozta kacagást!

Már olyan rég volt, alig emlékeztem rá, legutoljára 2008 októberében találkoztam az ügyvédnővel, aki egyik ismerősöm ismerősének az ismerőse, aki annyira kedves, hogy elárulja: Bill Gates szétosztja a vagyonát. Tegnap landolt ismét a postaládámban, nagyon szép tárggyal, 26-szor egymás mögé illesztett "Fw:"-vel.

Erről a körlevélről már írtam egyszer egy szép kis elemző dolgozatot, amit ide kattintva olvashattok.

Imádom ezeket a leveleket, no meg sosem fogom megérteni azt sem, hogy miért kell ezeket továbbküldeni, sokadszorra is. Nem értem miért nem esik le a usereknek, hogy már három éve sem kapták meg a többezer eurót és Bill Gates az utóbbi 5 évben még mindig nem "osztotta szét a vagyonát"...

Megtaláltuk Bonyival a megoldást arra, hogy munkaidőben miképp lehet eltűnni huzamosabb időre úgy, hogy azt ne vegyék észre:)

Tisztára úgy, mint a filmekben, amikor párnával és parókával tömik ki az ágyat a gyerkőcök. Bátyám is próbálkozott már ilyennel, nagyon szépen beigazított mindenféle párnákat a paplan alá, csak túl szabályos lehetett vagy nem is tudom, épp ezért lett gyanús az ajtóból nézve anyáéknak. Persze ilyenkor a szokásos: ülünk a sötétben és megvárjuk a gyereket - jelenet következett. Tesóm sosem szerette, amikor hazaérve a sötétből megkérdezte egy hang: Hol voltál? :P

A Balaton partján: Hirtelen érkezett a vihar a Balaton partjára. Az orkán erejű szél pillanatok alatt átrendezte a közeli büfék kerti bútorait. Az emberek menekültek a vízből, épp törölközőmért nyúltam, amikor egy idős nő kiáltását hallottam a süvítő szélben. Segítségért kiáltott, én gondolkodás nélkül futottam s visszavetettem magam a vízbe, nem törődvén semmivel, berepülő faágakkal, labdákkal, kacérkodtam a veszéllyel, hiszen rossz úszó vagyok. Az utolsó pillanatban, mielőtt örökké magával ragadta a mélység, sikerült kimentenem... ...az idős hölgy kempingszékét.

Facebookon: Ne mááááár! - üvöltöm a monitornak, amikor két ismerősöm dobálja ki ugyanazon hirdetését egymás után négyszer-ötször az üzenőfalra. Mivel már érlelődött a kiakadásom (vannak dolgok, amiket nem bírok), ezért levettem őket a hirdetés aktualitásáig az üzenőfalamról, hiszen engem úgysem érint. Grrrr!

Parkolóban: Állj! - kiáltja nekem egy nő, amikor fordulok ki kocsival a parkolóhelyről, ijesztően közel az előttem álló Volvó hátső lökhárítójához. Megálltam, mire a nő: Lehúzza az autót! - kézifék behúz, kiszállok, megnézem, úgy éreztem, hogy már elfordul, s igazam volt, hiszen a két kocsi közt volt minimum 5, de lehet, hogy 10cm is. Elfér - mondom, visszaülök, szép lassan fordulok, várom, hogy elmenjenek az autók, mire a nő: Meg kéne tanulni parkolni! - Erre behúztam a kéziféket és félig kiszállva közöltem a hölggyel, hogy ha a mögöttem lévő Passat első kereke nem az én parkolókockám vonalán lenne, és az ő Volvójának az egész hátulja nem lógna be szintén az én helyemre, akkor még esélyem is lenne megállni a Seicentóval. Azzal zártam a mondandóm, hogy: Meg kéne tanulni parkolni! :P

Teraszon: "Újság, cigi, telefon. Kávézunk, a teraszon." - szól a Heaven Street Seven Tudom, hogy szeretsz titokban című dalának első két sora, amikor épp újság volt a kezemben, a telefonom az asztalon, és cigiztem a kávém mellé. Természetesen mindezt a teraszon:)

Telefonban: Nye-nye-nye-nye-nye-nye! Nye-nye-nye-nye-nye-nye! Nekem lett igazam. Mondtam, hogy lesz 60D, Nye-nye-nye-nye-nye-nye! - mondom Bonyinak, ugyanis ő azt mondta legutóbb, hogy nem lesz ilyen sorozatú fényképgép mostanság. Azt hiszem kicsit túl sokszor néztem South Parkot, abban dicsekszik így Cartman.

Telefonban: Képzeld! Láttam ma egy faszit, akin rózsaszín fürdőruha volt, vagyis egy rózsaszín női fürdőruhaalsó. Szerintem női. Affene, tényleg női volt, mert mostanra a faszi már szoknyában van. - mondom Orsinak a telefonban, amikor a fürdőruha férfi-női mivoltának eldöntése végett afelé a pad felé fordultam, ahol a férfi ült. Időközben felvett egy top-ot és egy szoknyát is. Fura egy férfit női cuccokban látni az egyetemi gólyatábor/diáknapok idején és területén kívül. Ehhez még maradi vagyok.

Üzenőfalon: Hanzs egyik bejegyzését idézném, mert imádom e szösszenetet:
Bárpultnál:
- Egy sört kérek! ...
- Alkoholmentes jó lesz?
- Játékpénz jó lesz?

Kérésben: Ne teregesd ki a magánéletem a blogodon. Ne írd le mégegyszer a nevem. - mondja Busa, amikor... Hopp. Bocsi...

Hanzs kolléga ajánlotta figyelmembe az alábbi videót, ami illik a tilt shift videóim közé. Hogy mit szólok hozzá? Mivel ajánlom? Nézzétek meg és ámuljatok rajta! Én még a hatása alatt vagyok, imádom, nagyon jó képek, nagyon hatásos, így képzelném el Berlint egy terepasztalon.

Vielen Dank Hanzsnak a videóért!