Nem is tudom mióta, nagyjából már legalább egy hete tarthat, hogy mindig hajnali három körül, vagy az után alszom el. Mintha átállt volna a belső órám, mintha az lenne az eddigi éjfél, nem tudom miért.

Az oké, hogy akadtak programok, amikor így-úgy értem haza, de észrevettem, hogy ha otthon vagyok, akkor is ébren vagyok, vagy ha lefekszem egy órával előbb, akkor forgolódom Paplan megyében és bambulok a sötétben.

Persze benne van az is, hogy nem pihen az agyam. Gondolataim intenzíven cikáznak fel s alá, nem tudom leállítani őket. Hajnali három körül jön aztán az éjszakai járat, ami befogja őket, majd miután elaludtam, ismét szabadon engedve cikázhatnak, csak immáron álom formájában.

Tegnap is 3-kor feküdtem, tegnap előtt is, azelőtt is, no meg azelőtt, és azelőtt... Van persze néha elcsúszás, de most átlagolok:P Nem mondanám ezt alvászavarnak, csupán ahhoz tudom hasonlítani, mint ami régebben lett úrrá rajtam, a négykor ébredős stádiumomhoz.

At the end of the day from Dima Boulad on Vimeo.

Egy-két hónapja minden nap felébredtem 4:30 körül, felkeltem, járkáltam, nem tudtam aludni, bekapcsoltam a tévét, olvastam, s egyebek, mert ilyenkor mindig volt egy 15-30 percem, amíg nem aludtam vissza. Bezzeg reggel - reggel elég egy másodperc, elég egy szemhunyás és újabb hosszas perceket alszok át csörgő telefonokkal a háttérben, hangerőtől és dallamtól teljesen függetlenül.

A mostani rendszerrel csak az a bajom, hogy annyira korán jön el a nap vége, hogy pár óra múlva kész harc kiverekednem magam az ágyból, alig tudom elhagyni a 3,2 négyzetméteres Matracisztánt. Fura. Ettől függetlenül az elmászkálásról nem mondok le, inkább küzdök reggel, de nem mondok le az esti/éji császkálásról/bandázásról:P