Magamnak való vagyok, szeretek egyedül lenni, de egyben közösségi is vagyok, s mindig van körülöttem valaki, vagy megyek valakik köré. Tehát nem okoz problémát egy üres nap, hiszen simán elfoglalom magam ezzel-azzal, viszont utálok magányos lenni, stb. Nem ragozom az ellentéteket, érthető ez így is.
Sokat ülök a gép előtt, munkám, blogom, agyzsibbadásom s sok tevékenységem ott zajlik, életem szerves része már, de mégsem a neten élem életem. Hogy mire is gondolok most? Bizonyára sokan találkoztatok már az iwiw üzenőfalon valami olyasmivel, hogy Móni küldött Bélának egy kávét. Aztán Béla is küld egy kávét Móninak, s imigyen elmondhatják, hogy kávéztak egyet. Igaz csak online, nem valami kávézó kényelmes foteljába süppedve, a hely félhomályában a kávégép háttérzajával. Csak úgy online, csak egy-egy klikk, se szó, se beszéd... Én nem küldözgetek virtuális italokat. Ha kávét akarok küldeni valakinek (küldeni valakinek? inkább inni valakivel), akkor felhívom és kész. Ennél jobb, amikor fröccsöt küldesz, az még olyan "vicces vagyok, fröccsöt küldök" fajta dolog. Á... Nem megy ez... Küldtek már nekem is sört. Nem reagáltam rá, csak élőben jegyeztem meg a feladónak, hogy állok elébe. Azt sem tudta mi van, majd elmagyaráztam, s nem hívott meg. Akkor minek küldte? Nem értem. Nem is akarom.
Az igazi facebook:
"Bökködés" - utálom ezt a szót. Bök - nekem nincs a szótáramban. Szúr, piszkál, döf - hasonlók. Ja hogy a neten hülyén néznek ki, hogy XY megszúrt vagy megpiszkált? Igen. Ezért használjuk a "megbökött"-et. De mire is? Múltkor megböktek, én visszaböktem, azóta teljesen más lett az életünk, sikeresek és boldogok vagyunk. Bökipajtások, akik elmondhatják, hogy már bököttek - vagy inkább lököttek. Nem értem. Nem is akarom.
Ülünk a klubban, asztalra laptop kicsap, felnyit, pötyög - kérdem: Mit csinálsz? - s jön a válasz: Csak megetetem a halaimat! - én meg csak felvonom szemöldököm, s örülök, hogy a tamagocsit már kinőttem. Mi ez a hang? Kérdem egy másik helyen, egy másik embertől. Ja, csak ások. Mert vetek egy kis kukoricát. - benézve a szobába már némi félelem tölt el, hogy vajon mit ás az ember a parkettás szobában, aztán látom, hogy kertész-játék. Zsír. Online répa, csirke meg kukorica. Termelek egy kis online kukoricát, majd etetem vele a virtuális halaimat, miközben a Béla küldte fröccsöt iszom. Ezen játékosok nagy része messziről kerüli 3D-ben a kertet, mert ugye a valóságban nem két kattintás felkapálni egy sort.
Elfoglaltság, unaloműző. - mondják rá, s megértem, mert órákat eltölthetsz a veteményesben vagy azzal, hogy kiválaszd milyen színű és csíkozású halaid legyenek, s azokat vajon hét maffiózóról nevezd el, vagy kedvenc sorozatod szereplőiről. Nem is bántom azokat, akik ásnak, akik etetnek, hiszen ha valaki nem tud magával mit kezdeni, nem akar filmet nézni, nem akar kimozdulni, nem akar olvasni, nem akar semmit csinálni, csak bent dögleni (mondjuk egy unalmas és túl hideg téli napon), akkor tényleg jó elfoglaltság lehet annak, aki szereti az ilyet. Viszont nem győzöm már eltenni csodálkozó tekintetem, amikor baráti társaságban, kávézóban, klubban, vagy ilyesmi helyen előkerül a gép és megy az unaloműzés. Vagy már kötelesség, hogy nehogy éhezzenek egy percig is a pici kopoltyúsok?
Összefutok ismerőssel rendezvényen, látszik mindkettőnkön, hogy sietünk. Valamikor dumcsizhatnánk msn-en. De miért ott? Persze én is szoktam dumálni ilyen fórumokon, de nem fér bele egy séta? Egy beülés, egy bármi? Nem? De. Pont.
Nem vagyok ezek ellen, szeretem a gépet, a netet, a közösségi oldalakat is, de régen még csak a "kockák" ültek egész nap a monitor előtt, ma meg már mindenki más is. S bár jó ez abból a szempontból, hogy bármikor bárkivel beszélhetek s nem kell sem telefonra költeni, sem pedig levadászni valakit e-mailekkel vagy élőben. Csak-csak-csak egy kicsit affelé tart a dolog, hogy túl sok mindent teszünk már "fent", s kevesebb a live, meg a lent. Nem?
Maradi vagyok, vagy nem vagyok elég közösségi? Vagy nincs elég szabadidőm, vagy-vagy-vagy begyöpösödött vagyok, vagy mi? Ki hogy látja. Én úgy vagyok vele, hogy jó tud lenni ez a közösségi bigyula ami a neten megy, sok hasznos és haszontalan funkcióval, csak páran túlzásba viszik, mert lényegében ott élnek. Állandóan bejelentkezve, mindent "lájkolva", mindent kommentelve, mindent ott téve. Én is a gépben vagyok, én is ott vagyok, ma sokszor pipáltam is, hogy tetszik ez, tetszik az, de valahogy mégis van kint is életem. Különben mi a fenéről írnék a blogomra? A mondatokban átírnám hozzászólásokban-ra, vagy chaten-re? :P
Nem akarok álszent lenni, sokat buzeráltam ma a facebook-on, no meg iwiw-en is. Ahol néha órákat tudok tölteni, szóval nem leszek álszent. No mindegy, egy szónak is száz a vége. Nem szidom a rendszert, amit használok, s élvezek. Csak az óriási rohanásban, hírdömpingben, netvilágban, lájkolásban néha nem árt egy kicsit OFF-olni, s nem csak egy séta, buli, vásárlás, vizsga idejére.
