Kari linkelte az alábbi videót, azzal a szöveggel, hogy: ilyen nincs, ezt nézd meg! - A Top Gear mindig híres volt a nézhető műsoráról, a sok hülyeségről, sőt, már blogomon is ajánlottam videót tőlük 1-2szer.

Gondoltam, hogy nem lesz esti mese a "Killing a Toyota" - miután egyre csak teltek a percek, nekem egyre csak tágult a pupillám, hogy ezt nem hiszem el. Egy rohadó régi pick up, ami neki megy a fának, rázuhan egy lakókocsi, kiég, elmerül a tengerben és még egy emeletes ház tetejéről lerobbantva is járóképes marad: na arra kell azt mondani, hogy túlélő-autó - elpusztíthatatlan.

Chuck Norris és a Szupercsapat alá ilyen autót képzelnék el.

Folytatás katt után.

Egyszer lehetőségem nyílt végigjárni a Savaria mozit a fényképezőgépemmel, persze a bejárás azon területekre, termekre terjedt ki, amelyek előtt mindig ott van egy ajtó a felirattal: Idegeneknek tilos a bemenet!

A vászon mögött egy állványzat található, felmásztunk a tetejére, elég magasan van a vászon 'legfelső' emelete, de aztán lejjebb mentem kicsit, be középre és onnan így néz ki a nézőtér (a perforált vászon mögül).

A kedvencem persze nem a pince, nem a padlás, hanem a különféle vetítőgépházak voltak. A termek megannyi részlete hordozza még a régmúlt nyomait. A különféle tekercsek, kapcsolók, lámpák a falon, s minden. A fotókra kattintva képgaléria nyílik!

Tegnap korábban lefeküdtem, hogy reggel mindent hamarabb és jobban elintézzek és majd legyen időm napközben megírni valamit a blogra és stb. stb. stb. - Az a baj ezekkel a szépen eltervezett napokkal, hogy mindig valami másképp alakul és ritkán van az, hogy tényleg minden a helyén van. A megírandó bejegyzésem így nem lesz összecsapva, még akkor sem, ha csak pár mondatos, inkább hagyom holnapra. Most meg nézzétek meg az alábbi videót, amit már futtában, tekergetve láttam, de még nem tudom, hogy milyen elv alapján történik a fűrészstop, már alig várom, hogy otthon megnézzem. Nagyon komoly, azt hiszem az asztalos-üzemek melletti jégkocka és hűtőtáska-árusító boltok illetve a magánsebészeteknek e rendszer elterjedésével leáldozott.

Beszélgetésben: Milyen durva lenne úgy felnevelni egy gyereket, hogy értékrendjében a Mikulás a mumusnak felelne. Csak az a baj, hogy látom magam előtt a kis kölyköt, aki nem érti, amikor azt mondom neki, hogy ha rosszalkodsz, akkor elvisz a zsákos ember és rénszarvasok elé dob. - elmélkedtünk Nórival az ünnepekről...

Chaten: Anyukám sok almát ehetett amikor terhes volt. nem igazán megy a multitasking. - írja Bonyi, célozva az iphone gyengeségére és arra, hogy egyszerre csak egy dolgot írjak, mert nem érti:)

Parkolóban: Halkan megjegyzem, hogy ott egy jégfolt van. - mondja Bonyi miután majdnem elcsúszott. - Most megjegyeznéd hangosan is? - kérdem. - OTT EGY JÉGFOLT VAN! - üvölti teli torokból este tíz után az utcán, mi meg Judittal röhögünk:)

Kávézó előtt: Bú! - mondja Hanzs, s ezzel idegen nyelven beszélt, mert ő egy csacsi...

Kommentben: A bokor neve, ha jól tudom kecskerágó. Vicces.... ezek szerint nem szabad mellé kötni a kecskét, mert nem a kecske rágja le a bokrot, hanem fordítva. - írta anya :)

Kávézó előtt: Ha van felháborodás, akkor milyen a leháborodás? - kérdi Bonyi. Természetesen szó nélkl arrébb mentem.

Fő téren:  Az enyém is csörgött, na jó mégsem. Csak fantomrezgésem volt, vagy ezesetben empátiarezgésem. - mondom, és tényleg, sűrűn érzem úgy, hogy rezeg a zsebem.

Kocsiban: Na jó, menjünk körbe, mert hátulról könnyebb. Ööö.. - mondja Bonyi a kocsiban. - Na jó, inkább ne beszéljünk arról, hogy ez miképp hangzott.

Kávézóban: Bonyi, túl sokat beszélsz. - mondja Busa Bonyinak. - Inkább igyál egy kortyot. - ekkor Bonyi kortyol, s mikor leteszi a poharat Busa rögtön: Még egyet!

Beszélgetésben: Mindegy, hogy mivel, csak 45 fokban kell szúrni. - meséli Busa, hogy valaki azt ecsetelte, hogy akár egy szívószál is gyilkos fegyver, ha 45 fokban döföd az illetőbe. - Akkor a spanyoloknál elég sok haláleset lehet. - Miért? - Mert náluk baromi sokszor simán van 45 fok. - mondom, s erre Hanzs - Baz'meg! Költözz el Szombathelyről, de nagyon messzire!

Elmélkedés: Ha a bátyámnak az egyik beceneve Gaga, akkor az ő barátnője így a Lady Gaga?

DVD-zés után: A többiek már az ajtóban várnak, mikor Bonyi szól, hogy vegyem ki a lemezt a lejátszóból, mutatja a gombot melyik adja ki a tálcát, s hozzáteszi: Várjak csak, mert lassan reagál. - két percig nyomogattam és vártam, hogy az élettelen IC-kupac kiköpje a lemezt, de ez nem történt meg. Ekkor szóltam Bonyinak, hogy vegye ki ő, mert nekem nem reagál. Odajön, nyomogatja, majd megszólal: Á, tudom már. Lenyomtam a főkapcsolót. - s indul a konnektor felé. Lassan reagál mi? B+!

Kapuban: Ez a vámpír olyan rendes gyerek. Rajzolt nekem egy csillagkaput. - s mutatja a cigisdobozon Busa a rajzot. - Ennyi...

Nem tudom hol: Nem tudom ki mondta és mikor, csak arra emlékszem, hogy a Vasmacskára azt mondta: Cicakampó, a macskakőre meg azt, hogy Cicakavics, és ez vicces volt.

A Távol-kelet engem mindig csak kicsit vonzott. Sosem akartam eljutni oda igazán, nem tudom miért, volt bennem némi tartás. Aztán az évek során egyre több képet és filmet láttam, amik alapján meggondoltam magam. Nagyon szeretnék egyszer elutazni Tokióba, Szingapúrba no meg számos városba.

Kína is érdekelni kezdett már, de azért még mindig az elsőszámú célpontom Tokió. Persze a sötét oldalt nem mindig mutatják be a videók, a bűzös helyeket, a bűnt. Nem is ezek érdekelnek, hiszen annyi szépsége van ennek a városnak, hogy a bűn az lenne, ha kihagyná az ember az életében. Muhaha, szóvicc, ha elmegyek Japánba, akkor magasságomat tekintve nyugodtan elnevezhetem majd az utazásom: Big in Japan :)

A múlt héten kitaláltam, hogy idén lehetőség szerint egy délután alatt le akarom tudni a karácsonyi ajándékok beszerzését. Tegnap délután sikerült is mindenkinek mindent beszereznem, így max a csomagolás maradt, ami amúgy is hamar meglesz, mivel idén sem veszek csomagolópapírt arra az öt percre, míg díszeleg a fa alatt, majd letépik. Marad az újság, abból is a napilap fajta (munkahelyhez hűen Vas Népe).

Persze nem ám csak úgy egyből sikerült minden. Három boltba mentem, és úgy 3 óra kellett ahhoz, hogy minden meglegyen. No meg telefonálások, anyát kérdeztem, hogy kinek mit kéne, aztán egyik polctól a másikig rohangáltam, vajon miből melyik legyen. Szerencsére végeztem és még egy Superman-es pólót is vettem magamnak, meg egy utazó-bögrét, amelyre évente egyszer van szükségem, de így legalább évente egyszer nem fogom leönteni magam a kocsiban kávéval:) Igaz megfogadtam, hogy nem szerzek be több bögrét, mert már írtam róla, hogy milyen sok poharam van. De emellé úgyis jött ma két Cafe Frei-es csésze is, mert összegyűltek a kávék után járó pecsétek, amiért jár:)

Most még nem kellett nagy tömeggel szembesülnöm, és mindent megtaláltam, ami ki lett nézve, így rendben is volt a vásárlás (mondjuk nem vagyok egy anti-vásárló, csak most hamar akartam intézni). Aztán a nap végére a másik öröm, megjött az objektívem is, amit jó áron vettem vaterán. Régi, analóg darab, de jó a fényereje (1,7), úgyhogy van most egy faja portéobim, gyakorolhatom a fókuszálást. Meg van hozzá egy tekercs fekete-fehér filmem is, amire Bonyi máris le akart csapni:P Jee. Az obit úgyis kipróbálom majd és persze egy bejegyzést is megér, ezért többet majd később:)

Ti hogy álltok a karácsonyi cumókkal? Bevásárlás, ötletek, vagy majd csak az utolsó napokban lesz a roham? (itt jegyzem meg, hogy a karácsony nálunk sem a költekezésről szól, így nem költök többhavi fizetést ajándékokra)

Mivel egy ideje már behavazódtunk, itt volt az ideje, hogy lecseréljem a blog fejlécképét télire (CTRL+F5 ha még a nyárit látnád) és már aktuális volt, hogy összeszedjem az első havas pakkot a telefonból. A múlt héten használtam kicsit a masinát otthon az udvaron, van havas-pulis képem is, de azt majd máskor. Elsőre itt ez a három törpesipkás lámpa:)

Folytatnám egy jégcsapos bicikliüléssel, amelyre ráülve hamar felfáznánk. Persze most nem használja senki, öcsém meg szív majd, hogy hagyta a bringáját a ház mellett szétjegesedni.

Vasárnap winchestert cseréltem a laptopomban, gondoltam estére majd át is teszek mindent a megfelelő helyre, kicsit szortírozom a dolgaimat, aztán ezt bebuktam. Három napja minden este éjjelig görnyedek a gép felett, hogy végre tisztába tegyem a fotómappám.

Öröm az ürömben
"Tisztába" - na jó, inkább úgy mondanám, hogy rendezetté. Észrevetten ugyanis, hogy a mapparengeteg sok-sok duplikációt rejt magában, tegnap vettem észre például, hogy a középsulis fotóim három különböző mappacsopportban is elbújtak, nos ezeknek akarok véget vetni, egyfajta rendszerezéssel, ami 6-7 évnyi fotó szétszortírozásánál kezd kicsit nehezen menni. Az öröm az ürömben az, hogy sok olyan fotót is megtaláltam, amelyekről azt hittem, hogy a pár évvel ezelőtti adatvesztésem áldozatává váltak. Szerencsére nem. Így csak tényleg, mondjuk egy-két nyaralásos mappát hiányolok:)

Jókat nevetek
Leginkább a 2006 előtti idők fotóin nevetek. Nagyon sok haveros, sulis, s mindenféle kép került elő. Baromi fiatalok voltunk, sokszor hülyék, jee! Nagyon jókat röhögtem az egykori őrült fotóinkon:) Mivel nem készültem ebből most egyet sem közzé tenni, így marad az, amin a legutóbb röhögtem, a maszkos-sulis.

Egy osztálytársam hozott egy maszkot egyik nap a suliban, amit persze örömmel vett fel mindenki, többek közt én is.

Aztán egyik órán a tanár mögé kerülve a fejemre húztam, majd odahúzódtam a tanári asztal mellé. Amikor felém fordult a tanár úr, kissé megijedt, de utána már vigyorogva pózolt az alábbi képhez. (A tanár úr egyébként napjainkban már a kollégám. Kicsi a világ.)

Na fejest ugrok a képekbe és folytatom, talán végre befejezem ma a nagy szortírozást. Éljen a temérdek adat, ami sokszor már elfeledett emlékeket hordoz:)

A bajusz – más néven arcszőrzet, szájöldök, mustárgyűjtő, combkefe stb. fontos lehet egy férfi életében. Egy bajusz sokféle jelentést hordoz, míg a kamasz érettebb lesz tőle, addig a huszonéves férfiasabb, a negyvenes sármosabb, az ötvenes meg leborotválása után vagy tíz évvel fiatalabb. Az sem mindegy, hogy miképp borotváljuk, nyírjuk, alakítjuk bajszunkat, hiszen lehetünk amolyan 60-as évektől a nyolcvanas évek végéig használatos egyen-bajszúak, vagy próbálhatunk hasonlítani egy kicsit valamely hírességre, akinek „annyira jól áll”. Ez a bejegyzés pont azon hírességeket gyűjti össze, akiknél annyira megszoktuk a bajuszt, hogy anélkül még fel-felismerjük őket, de összképileg teljesen idegennek hatnak.

Salvador Dali bajusz
A szürrealista alkotásokról híres művész bajsza őrültnél-örültebb formákat öltött, s évről évre egyre csak nőtt, Dali nagyon odafigyelt bajszára. A kunkori hegyes arcszőr nélkül kevésbé eszelős a tekintete.

Adolf Hitler bajusz
Ebben a kis csíkban benne van minden, ami rossz. Ha ilyen bajusz lapul orrod alatt, az nem tökéletes ötlet, mert sok embernek rögtön A.H. jut eszébe róla, s az ember csak csodálkozik, hogy különféle negatív pillantásokat kap. Láttam már én is ilyen bajuszt, ha Gestapónak nem is néztem az öreget, de nagyon meglepődtem az arcfazonján.

45 perce feküdtem le aludni (most 1:45 van). Azóta próbálok aludni, de nem sikerül, mert fáj a fejem, pontosabban a tarkóm, és olyan szinten, hogy csak fogom, ütögetem, masszírozom, és nem javul. Borzalom. Hanzs öccse már egyszer megmasszírozta jól a nyakam és akkor kiderült, hogy valószínűleg valami ideget nyom valami a rossz tartásom miatt, és azért fáj. Most masszírozom a nyakam, a fejem, de nem nagyon javul. Utálom... Olyan, mintha ki akarna valami törni a fejemből a tarkómon keresztül. No mindegy. Ölembe vettem a gépet és most legalább megírom a bejegyzést, de csak azért, mert fáj a fejem, mert eredendően holnap délelőttre terveztem, hogy pötyögök délelőtt valami Mikulásos cuccot.

Boldog Mikit mindenkinek e dallammal, amit én játszottam le billentyűzettel, ezért az ütem és a félreütött egy hang miatt nem ér cseszegetni:) Várd meg amíg betölt, automatán elindul.

Az elmúlt hétvégém tiszta dili volt. Csütörtökön este mentem haza szakadó hóesésben Kissomlyóra, a nem túl jó minőségű négy évszakos gumikkal szerelt autómmal. Volt csúszkálás rendesen, de 40-nél gyorsabban nem is mentem és tartottam biztonságos követései távolságot is. 1 óra és 45 perc alatt tettem meg az amúgy 46 kilométeres távot.

Péntek reggel téli gumik a kocsira, aztán irány BP, felolvasó est / könyvbemutató 53 novellával (melyből egyik Anya tollából származik:), aztán kavargás Érd-Budapest-Ercsi vonalon, dugóban ücsörgés, sűrű ásítás, fáradtság, körtés sültcsirke evés, hajnali fekvés, korai kelés. Ez jellemezte a napunkat. Az út tiszta volt, szerencsére nem tarkította hó vagy jég. *Atom közben szorítja a fejét, avagy már préseli, mert nem bírja a belül feszülő nyomást* - Basszus. Vennem kell valami f.csillapítót, mert hiába ritka ez a fejfájás (eddig havonta 1-2szer), megőrülök tőle.

Másnap reggel Ikeáztunk egyet gyorsan, és javíttattuk az autópálya-"matricánkat". Ugye ilyen benzinkút pénztáránál fizetős blokkos módszert választottunk, de a pénztáros félrehallotta/félrenyomta a rendszámot. Ezt sajnos 5 percnél később vettük észre, így nem lehett javítatni, mentünk az ügyfélszolgálatra, s egy 1000-ést javították az egy elütött karaktert, így már nem kellett parázni, hogy jön a 13 ezres bírság. Ha tudom, hogy ezer forint az egy karakter javítása, akkor valószínűleg rögtön kértem vona a kutastól egy következő matricát 1170-ért, csak ugye később már mindenképp be kellett mennünk, mert lekameráztak minket.

Na szóval a matricázás és egy elég gyenge mekis kapucsínó után IKEA, aminek a végén már olyan szemellenző kellett volna, mint ami a lovaknak van. Nagyon sok olyan dolog van, amit megvennék, bár első sorban ahhoz nem annyit kéne keresnem, mint most. Azért egy két über-akciós dolgot:) El tudok veszni abban az áruházban, elég rendesen. Ha egyszer azt írom a blogomon, hogy elugrok oda nézelődni, és többet nem jelentkezem, akkor valószínűleg beköltöztem az áruházba és hálószobáról-nappalira járva alszom s lakom a bútortérben remélhetőleg az egyik Fjörgballandhuagsif szekrényben véletlenül importált magas svéd szöszivel.

Szombaton utáltam a pesti közlekedést, mert ugye vidéki kölyökként nem ismerem a mellékutakat, a GPS-re hagyatkozom, ami meg a lezárásokkal nincs tisztában, így szidtunk mindent, és úgy 35 percig kavarogtunk, mire megleltük a helyes utat. Rohanás haza, 90-es tempónál satuzás meg kerülő manőver az átgyalogló őztehén miatt, aztán este táncgála (a kiírt kezdés előtt 15 perccel értem Szombathelyre, egyszóval kicentiztük a napom). Vasárnap meg egész nap "egyéb dolgok, házi munkák" címszóval gép nélkül voltam. Este sem lettem már közösségi. Elvoltam a telepítésekkel:P Most meg aludnék, erre itt szendvedek. Megdöglök. Váá... Ki is kapcsolom a gépet, és megpróbálom az alvást, hátha sikerem lesz és akkor nem érzem a fájdalmat. Vagy igen? Alvás közben hogy van ez?