Azon gondolkodtam délután, hogy milyen bejegyzéseim legyenek idén karácsonykor. Gondoltam rá, hogy ajándékmustrát csinálok, meg arra is, hogy valami karácsonyi bizgerentyűt összeállítok, de végül mégis csak megmaradtam a blogom tematikájánál, szombaton videót ajánlok nektek, vasárnap meg mondatokban lesz, csupán ünnepiesen:)

Jó karácsonyi videót keresni és találni nem egyszerű. Hiszen temérdek olyan felvétel van fent a videómegosztókon, ami nem más, mint karácsonyi zenével egy diavetítés. Ezeket nem szeretem, valami jobbat akartam. Találtam is egy nagyon jó, vagyis durva/morbid videót, de tavaly már ellőttem a sokkolást a balesetmegelőző videóval (kattints és nézd meg újra!, ez parancs), így most kihagytam az "A Merry Hunt" címen futó, valószínűleg jövőre már epikus művet. Így hát kattintgattam, tekertem, hallgattam, megnyitottam és egyszer csak megleltem az alábbi kisfiút a tonnányi videó közt...

Az 1 perc és 17 másodperc hosszú kisfilm tökéletesen passzol a szombati videós bejegyzéseim világába. Pár jelenet a filmező ember családjának karácsonyából. Mélységélesség, hangulatos fény, stb. Amiért megfogott: beleszerettem a videó 10 másodpercétől induló jelenetbe. Ahogy a kisgyerek arcán látható az őszinte meglepődés, ahogy óvatosan hozzáér a kisautóhoz, annyira szépen elkapott jelenet. Imádom.

Christmas from gwenael LEWIS on Vimeo.

További kellemes ünnepeket!

A tavalyihoz hasonlóan, idén is csak ma megyek haza valamikor délelőtt, most viszont lényegesen előrébb vagyok minden dolgommal, mint egy évvel korábban. Minden ajándék becsomagolva, a cuccaim összepakolva, Atombunker rendbe rakva, kocsi lemosva, blog megírva stb. Most jól felkészült gyerek vagyok, de kell is, mert a két ünnep közt megint nagy lesz a hajtás. Nagyon. Az Atombunkerben karácsonyi hangulat uralkodik, az ünnepi asztalterítőt elfelejtettem feltenni, de helyette kikerült egy karácsonyi gyertya, illetve egy gyertyatartó, meg a gázcsőre, az ajtó mellé fellógattam Flat Eric-et fejjel lefelé:)

Karácsonyi csomagolás terén nem változtattam a tavaly már alkalmazott szokásomon, minden ajándékot napilapokba, nevezetesen Vas Népébe csomagoltam, hiszen az már ki lett nyomtatva, úgyis megy a kandallóba vagy a papírgyűjtőbe, ezért a csomagolóanyagipart nem gazdagítom idén sem.

Sikerült ötletesnek lenni idén is, alacsony értékhatár mellett próbáltam olyan ajándékokat beszerezni, aminek örülni fognak az illetékesek. Szerintem ez összejött, majd ma este kiderül. Már alig várom, hogy belevessem magam a sütikbe otthon. A két nap pihihez kitűztem egy célt is: menekülést Télapu elől - idén nem akarok megnézni egy részt sem, majd küzdök, hogy még a háttérben se nézze senki sem, amikor ott vagyok. Az Igazából szerelemnek viszont nem mondok nemet, ha adják. Emellett még olvasni akarok és mappákat rendezni a gépemen. Más tervem nagyon nincs, max szétfotózom az agyam otthon az analóg optikákkal, mert most úgyis azokkal játszom a legtöbbet szabadidőmben:) Vasárnap már fotózom a reggaekarácsonyt (Ladánybene 27 stb), hétfőn Beat Dis, kedden Zuboly, szerdán Illegál Fesztivál - el vagyok látva koncertekkel, kipihenem magam előtte.

Rövidre fogva a végét: Boldog karácsonyt mindenkinek!

5 tél a telefonból. Itt az újabb téli pakk. Most annyit nem volt a kezemben a kütyü, hogy sokat fotózzak vele. Most inkább az új optikáimat nyúzom, azokkal kísérletezgetem:)

Tehát téli téma, kezdeném egy havas autóssal, még az idei első nagyobb havazáskor készült. Luigi gyűjtötte magára a havat, vastagon, de legalább megúsztam az ónos eső ártalmait, mert a hórétegen keletkezett jégbevonat és nem az autón. A garázs elől meg el kéne lapátolnom a havat, hogy be tudjak állni. Ejj...

Múlt héten sétáltam egyet. Csináltam pár tipikus pados-havas képet a közeli parkban. Azt hiszem ez szombaton volt, és fura volt, hogy nem mentem valahova, nem elintéztem valamit, nem szólt közbe semmi, csupán egy szimpla séta volt, a téli közegben. Ritkán sétálok úgy, hogy ne lenne legalább egy célpontom...

Ha éjjel kiég egy villanykörte és emiatt elmegy az áram, akkor előbb ébredj fel, s csak azután cselekedj! - Miért? Mert megkönnyíti a helyzetet.

Előfordul, hogy az ember felkel éjjel az ágyból, elmegy wc-re, vagy iszik egy pohár vizet és hasonlók. Nincs abban semmi különös, hogy ha ezeket félálomban csinálja, a kollégiumban ennek mestere voltam. Éjszakai félálomban cselekedeteim repertoárjában az alapvető dolgok mellett már benne volt például a beszélgetés, a dohányzás vagy épp a sötétben szobatárs bámulása is. (igen ez olyan, mint a Jóbarátokban, amikor Chandler-t nézi az új lakótárs. Hasonlóképp rémült néha meg tőlem szobatársam, csak ugye én aludtam, vagyis olyasmit tettem, és úgy bámultam:P). Szóval a mai napig előfordul ez-az, felkapcsolva hagyom a konyhában a villanyt, kinthagyom a pulton a tejet, az öngyújtóm nincs a helyén reggel és hasonlókra figyelek fel olykor-olykor. Viszont van olyan is, hogy sorozatban hülyeségeket csinál az ember, na ilyenkor érdemesebb előbb felébredni, s aztán cselekedni.

Tegnap éjjel valamikor felébredtem, kicsúsztam a takaró alól, elmentem elintézni a folyóügyeimet, majd ittam egy kis ásványvizet (letekerni félálomban egy kupakot kihívás), majd vissza az ágyba. A fejem feletti kislámpát lekapcsolva csattanás és villanás, kiégett a villanykörte és ez lecsapta a biztosítékot. Viharos hajnali tusám ekkor kezdődött.

Mivel nem akartam, hogy áramtalanság legyen, ezért felkaptam az éjjeliszekrényről a Nokiámat (itt az első hiba), kikeltem az ágyból, galériáról le, ki a konyhába a fiókhoz (lejutni nem is gond a sötétben, megszoktam), szóval a konyhában a telefon fényénél elkezdtem keresni abban a fiókban a villanyóraszekrény kulcsát, amelyikben beköltözésem óta tartom (itt a második hiba). Nem találtam. Nagyon sötét volt.

A telefon nyújtotta fény mindenre jó volt, csak arra nem, hogy lássak is valamit (itt a harmadik hiba). A lábam bevertem valamibe, majd áttértem a nagyobb fiókokhoz, Hunyorogva próbáltam többet látni a sötétben (itt a negyedik hiba), de nem sikerült. Miután a két nagy konyhafiókot átforgattam, kiforgattam, kipakoltam, átpakoltam, kiszórtam, és jó ízesen leszidtam, visszatértem a kisfiókhoz, ahol a kulcsoknak lenniük kéne. Ekkor visszamentem a két nagyfiókhoz, mégegyszer jól leszidtam őket, majd elnézést kértem a hirtelen haragos reagálásomért és visszamentem a kisfiókhoz.

Kipakoltam azt is, harmadjára sem találtam meg a kulcsokat, azt hittem már, hogy valami összeesküvés áldozata vagyok, valaki ellopta az összes kulcsom és őrületbe akar kergetni. Átkutattam a kabátzsebeket, fogast, asztalt, s közben azon gondolkodtam, hogy vajon hol vannak a kulcsok. Már-már átment az is az agyamon, hogy kifeszítem majd a villanyóraszekrényt, de még nem vetemedted rá.

Egy pillanatra leültem a földre, túl hideg volt a konyhakő, felálltam, s közben benéztem a kisfiók alá, ahol megleltem egy műanyag dobozban az összes kulcsom. Kiszedtem a villanyóraszekrényét, felnyomtam a biztosítékot, majd kikapcsoltam a konyhában a hifit, aminek kedves tulajdonsága, hogy áramszünet után egyből bekapcsol. A legszebb, hogy miután kinyomtad, pár perc és újra bekapcsol. Ezt tudtam, de nem érdekelt (itt az ötödik hiba), mentem aludni, s aztán az ágyban fekve szép lassan sikerült összeraknom a képet, megláttam a sorozatosan ejtett hibákat. Amikor bekapcsolt újra a rádió a konyhában, inkább a fejemre húztam a párnát, minthogy lementem volna újra kikapcsolni.

Első hiba: ha van egy telefonod, aminek led-es vakujához külön zseblámpa-program is van, akkor használd azt és nem kell nyomogatni a másik telefont azért, hogy végül homályosan láss a koromsötétben a gyenge fénynél.

Második hiba: ha csinálsz egy "kulcsosdobozt", beletéve az összes kulcsot, hogy mind egy helyen legyen, akkor lehetőség szerint ne felejtsd el egy hónap múlva, hanem emlékezz rá! Megéri.

Harmadik hiba: ha az éjjeliszekrényben csak azért tartasz egy zseblámpát, hogy áramszünet esetén kéznél legyen, akkor használni kell.

Negyedik hiba: sötétben ha hunyorítasz, akkor nem látsz jobban. Fotósként ezt tudnom kéne, szűkebb blende, hosszabb záridő, ezesetben látványfeldolgozás az agyamban.

Ötödik hiba: ha van egy hifid, ami áramszünet után állandóan visszakapcsol, akkor ne küzdj vele, ne járj le kikapcsolgatni, inkább húzd ki a konnektorból és akkor minden jó lesz.

A múltkoriban alkudoztunk Szoszóval az 5 kép a telefonból 11 utolsó képe volt a számára kitűzött, megszerzendő cél, s mielőtt még megszólalhattam volna máris cserébe egy adag mézeskalács lett felkínálva. Nos kaptam is az alkalmon és már küldtem is a kívánt képet, majd tenyeremet dörzsölve vártam hétfőn este, hogy megkaparintsam a madárlátta pakkot, ami Sopronból indult, egy kicsit megsétáltatódott Székesfehérváron, majd nálam kötött ki Szombathelyen.

Jelentem egy része már elpusztítva, de csak óvatosan csipegetek és a szarvasok közül megtartok egyet:) I like jávorszarvasok:)

Ez így teljesen jó. Azt hiszem nyitnom kell egy fotóstúdiót, majd az lesz a neve, hogy Gombóc Artúr fényképészet vagy Cookie M. Photo :)

Mézeskalács kinél lesz idén?

Pár nap és itt a karácsony, azt hiszem nem gond, ha súrolom a témát így pár nappal előtte. Alig bírtam már, hogy ne tegyem ki Simon macskájáról szóló újabb videót. Hanzsnál is láttam már és ugye nagyon szeretem ezeket a kisfilmeket, így itt állt vázlatban s most élesítem egy hét után.

Tavaly volt benti macskánk karácsonykor. Akinek van/volt macskája, nagyjából tudja, hogy zajlik mindez. A macsek napközben sokat alszik, éjjel viszont többször felkel és képes levadászni az összes díszt a fa aljáról. Nálunk sem volt ez másképp. Volt a macska a fán, úgy nagyjából középmagasságban szúrtuk ki, hogy alkalmi mókus költözött az ágak közé. A díszek potyogtak és persze éjjel sok-sok koppanás, mert a díszek egyesével pofozódtak le a fa aljáról a játékhoz. Egy karácsonyfa teli díszekkel nagy kísértés egy macseknak. Olyan, mintha teli lenne aggatva piros gombokkal a szobám, nem bírnám ki, hogy ne nyomkodjam őket végig. Ez már nem is kísértés, inkább ajánlat a gazdi részéről:P Tessék nézni és mosolyogni! Tanulság gyanánt pedig a törékeny díszeket magasabbra tenni!:P

Beszélgetésben: Na! Nem szerepelek a mondatokban? - kérdi Zsótti a múlt héten. Most igen. Ez a válaszom:)

Klubban: Atom te nem lennél jó zsiráfnak, mert akkora fejed van, hogy állandóan lebicsaklana a nyakad. - mondja cimborám Taki. - Te meg nem lennél jó Hódnak, mert nem látnád a fogadtól az erdőt. Igazából te két óriásfog lennél, amire ráragasztottak egy Hódszerű plüsskulcstartót. - vágtam vissza:P

Telefonban: Írd bele a bejegyzésedbe, hogy mindjárt ott vagyok. - kérte Bonyi a telefonban, amikor hívott s jeleztem épp blogolok. Látom a szereplési vágy az megvan, szeretek blogolni:) Nem is lenne mondatokban, ha a többiek nem lennének:

Utcán: Arra gondoltam, hogy - 10 másodperc szünet - tehát... - mondja bátyám, aztán én: Folytasd, nem voltam kommunikáció-képes. - a 10 másodperc egy hölgy elhaladását jelentette.

Autóban: Mit csinálsz te majom? Ne nézzél, mert levágom a fejed te majom! Normális vagy? - pár komment Achimtól. Bírom, hogy ugyanazt csinálta sokszor, mint én. Kieresztette a gőzt, de ettől még nem vezetett agresszíven. Nem bírom, amikor valaki a másik hülyeségét hülyeséggel bosszúlja. Én is csak hangosan narrálom inkább a vezetést és nyugodtan gurulok.

Még mindig a kocsiban: Kapcsold le a ködlámpát te köcsög! Mindjárt megállok és kiverem! - mondja Achim, mire én: Mert akkor jobb lesz? Mondjuk neked biztos. - a válaszom értelmezésének titka a félreértelmezés.

Klubban: Bonyira ráférne egy fekete lyuk. - mondja Hanzs.

Klubban: Na jó, tudod mit, csinálj amit akarsz, csak legyünk minél hamarabb túl rajta! - mondja Andi a klubban, amikor jelzem, hogy majd szokás szerint a fülébe kiabálok. Azért ez a mondat elég sok felületet hagy:P

Ausztria felé: Van nálad útlevél? - kérdi Busa, mire én: - Nem, miért kéne? Ausztriába nem kell. Mi van, eladsz külföldre prostinak? - Nem, de tanulj meg csecsenül köszönni. - feleli. Tök jó így utazni:P

Leobenben: Ha Ausztriában vagyok, akkor általában az entschuldigung helyett azt mondom, hogy Scusi. Nem azért mert bajszos olasz vagyok, aki zaklatja a vonaton utazó fiatal amerikaiakat, csupán azért, mert megmaradt a suliból, ahol kultusz volt a Eurotrip. A mekiben egy faszival egymással szemben álltunk, topogás egyszerre jobbra, majd balra. Majd határozottan kiléptem balra és azt mondtam: Busz. - nem tudom a faszi mit hitt, biztos értette, hogy a scusi-t és a bocs-ot vontam össze zavaromban:P

Stipistop.com-on: Kattintsatok ide! És lefelé görgetve menjetek le a Nr. 08 – vasnépe.hu/loero - részig (kb az oldal közepénél van). Ez a Stipistop szerkesztői által összeállított TOP50-es lista az autós tartalmakat előállító oldalakból. Nagyon szépeket írtak rólam, csak hosszú lenne ide beidézni:)

Tegnap Hanzs elmélkedett a klubban, mutatóujját a szájához tartva, elnézett a távolba, majd így szólt: Rájöttem, hogy a Zanatin lévő kémény, ami mindig füstöl, az igazából felhőcsináló gép. Los Angelesbe gyártja a rózsaszín felhőket. Ide meg a szürkéket. - s akár lehetne így is, mert a város szélén füstölgő kémény sosem kapcsol ki, mindig ontja magából a fehér "felhőket". Nos a rózsaszín felhőkhöz kapcsolódóan ajánlanék is egy time-lapse felvételekből készült, egyféle promó videót, ugyanis van benne kb. három másodperc, amikor rózsaszín felhők vannak az égen. Ez ám a felvezetőszöveg-videó kapcsolás:)

Annyira szép képek vannak a kisfilmben, nekem a felhős/csillagos ég, és a hőlégballonok tetszenek a legjobban... Jee!

Tegnap elkísértem Busát az albijába, Kalwangba, természetesen így-úgy dokumentáltam útközben egy kicsit, mert ott megmaradt a hó, nem is kicsit. Az autópályákon persze le van takarítva, de az út mellett ameddig a szem ellát hatalmas hómezők vannak.. ..a hegyek lábáig.

Hegyek és felhők az autópályáról. Örültem, hogy ilyen szép kék ég is járt mellé, idegesített volna, ha szürke-fehér tájak lettek volna.

Kalwangban akciós a kutyakaja:)

5 kép like a telefonból. Amióta Timi megkapta a like pecsétet, azóta buliban nem menekülhet senki a tetszés-jelölés elől. Jó ez a pecsét, vicces, csak kicsit kenődik azalatt a pár óra alatt, amíg megszárad, de amikor megszárad, akkor legalább alig lemosható:)

Természetesen büszkén jelentem, hogy az alábbi dekoltázst én lájkoltam:)

Aztán kaptam egyet a kezemre, ez azért fejjel lefele, mert a felkarom nem tudtam elforgatni jó irányba (a telefont eszembe sem jutott megfordítani) a képet gépen meg utólag már nem fogom, mert akkor kimarad e mondat:P