Szerkesztőségben: Valaki vigye ki a Bonyit 50 kilométerre havazást fotózni. Aztán majd visszasétál. - mondja egyik kollégám egy Napi Bonyit követően:)

Kocsiban: Gmailről gmailre. - ezt Hanzsnak küldöm. Hosszú lenne elmagyarázni:P

Kocsiban: Béna vagy baz'meg! - mondom Bonyinak, miután a kereszteződésben megálló Hanzsot a nyitott ajtón át kétszer nem tudta megdobni, majd amikor beültem, mert jöttek a kocsi mögött autók, még egy harmadik próbálkozása volt Bonyinak, de azzal engem dobott fejbe:P

Szerkesztőségben: Mi van a pólódra írva? Sperma? - kérdi kollégám, mikor a Superman-es pólómban voltam. Ahogy állt az ajtóban, a pólóm úgy gyűrődött, hogy abból a szögből csak ennyit látott. Azt hiszem ezentúl magamra feszítve kell hordanom mindig ezt a pólót:P

Klubban: Szabi begőzölt. - mondja Bonyi, miközben a pult mögött Szabi a kávégépnél gőzt enged ki abból, jó volt, csak fájt ez a poén egy hosszú nap végén.

Szerkesztőségben: Az nem érdekel. Inkább azt mondd meg, hogy neki mekkora melle van. - kérdi kollégám egy fotót nézve, ami a szülinapomon készült. Egy pillanatra megfagyott a hangulat, majd Bonyi: Hát erről inkább Atomot kérdezd, hiszen ő az Atom anyukája. - nos kollégám elpirult és kicsit zavarba jött, de legalább már tudja, hogy néz ki anyukám:)

Táncgálán: Azt tudtad, hogy a Galaxy S visszafelé olvasva szigszalag? - kérdi Dani. Eddig nem tudtam, de örültem, hogy egy ilyen apróságot kiszúrt valaki, hogy egy telefon neve visszafelé olvasva jelent valami:) 

Kocsiban: Mi is a vej női megfelelője? - kérdem. Meny. - feleli anya. - Ha van Mennyország, akkor van Vejország is?

Táncgálán: Milyen durva lenne most egy kiálló szálka a padlón. - mondom Hanzsnak, miközben fel s alá csúsznak a parketten a női táncosok. Aztán ragoztuk ezt még, mire Hanzs: Vagy egy gyantacsík!... ..én nyertem, ennél nem tudsz jobbat mondani. - igen. Már nem tudtam.

Táncgálán: Ő a Hanzs? - kérdi Dani, aki olvassa a blogom és így találkozott már e névvel. Hanzs, kezdődik a blogcelebség:)

Szeretem az igényes extrémsport-videókat. Ádi kalauzolt el először ebbe a világba, megmutatta, hogy nem csak gördeszkás esések vannak a YouTube-on, hanem felvételek sokaságából jó zenei alapra összevágott kisfilmek is. Azóta persze eltelt sok idő és túlvagyok megannyi kisfilmen, görkoritól a biciklin át a különféle lapokig. Azt hiszem volt is már pár itt a blogomon (szörfös és gördeszkás biztosan). Szeretem ezeket nézni is, illetve megosztani is, hiszen nekem is jól esne, ha ilyenekkel foglalkoznék a nagyvilágban és egyes bloggerek a szombati videóajánlójukba csempésznének - még ha a nem is tudom meg soha, akkor is:P

A kisfilmben egy kis utazás részesei lehetünk, amelyben egy triálbringás, Danny MacAskill szebbnél-szebb tájakon át utazva ál meg egy-egy gurulásra avagy triálozásra. A mutatványok is szépek, lenyűgözők, de ugye vidéki gyerekként javarészt a tájat bámulom, meg a kameramozgásokat, a jó beállításokat, képeket. Jee. Kedvencem a halászos rész, a kikötőben. Nagyon tetszik ez a kisfilm, zeneileg is rendben van, tessék csak megnézni, és nem megijedni a videó hosszától, meg a témától. Érdemes nézni, szép lesz!

Mellesleg erre a videóra a facebook üzenőfalán bukkantam, ahol már sokan osztották, én Subiét néztem meg.

December három. Ez a nap több dolog miatt is fontos. Elvégre ma ünnepli születésnapját Zsótti, ma játszik a városban az egyik kedvenc zenekarom a Quimby. Ma gratulálnak sok embernek - köztük Anyának is - akiknek egy pályázatra beküldött novelláját beválogatták egy könyvbe, így Anya lesz nyomtatásban is (még nem a szerintem.blog, de majd egyszer az is:P). És ma van a napja annak, hogy a blogomon megjelenik az 1500-ik bejegyzés.

Igaz végignézve az elmúlt hosszú-hosszú időszakot, akkor ez az 1500 még majdnemhogy kevésnek is tűnhet, de ha belegondolunk, nem az:P Manapság előfordult többször is, hogy ihlettelenséggel küzdök, aztán rájövök, hogy ha nem történik semmi egetrengető, akkor nehéz saját szellemi terméket előállítani, ami nem valami videó ajánlása, vagy hasonló. A bevezetett sorozatok sokszor nagy segítséget nyújtanak a napi szerkesztésben, megírásban, hiszen nem kell azon gondolkonom, hogy mit írjak. Persze ez is tud olykor nehéz lenni, hiszen van úgy, hogy a Mondatokban előtt ülök szombat este egy sorral, vagy csak négy kép van a telefonból és nem öt. Jellemzően a szombati videós bejegyzésekkel nincs gond, mert szerencsére sok kreatív videós él a világon:)

Beszélgettem már arról is egy-két emberrel, hogy miért is ez a kötelező menet, miért is ez a "napi bejegyzés" kényszer, de ezt már sokszor taglaltam, most nem is kezdek bele. A lényeg, hogy így képben marad az ember:)

Na de nem is próbálok most itt ilyen meghitt, ünneplős hangulatot kreálni, hiszen ez csak egy bejegyzés, amely az 1500-ik lett. Boldog születésnapot Zsótti! Jó szórakozást a Quimby koncertező ismerőseimnek, gratulálok Anyának és magamnak is, hogy ez is meglett. Külön kiemelném az olvasókat is, hiszen ha Ti nem lennétek, akkor nem csapkodnám ide a karaktereket. Köszi!

Ezen a héten megint égboltképeket posztolok. Igaz, most annyi kritériumot is bevontam a jellemzően napnyugtás képekhez, hogy minden fotón legyen repülőgépcsík. Az alábbi képet Kissomlyó közelében fotóztam.

Legutóbb, amikor otthon voltam anyáéknál, akkor nem csak a telefont, hanem a rendes fényképezőgépem is beüzemeltem az alábbi égbolt megörökítésére. Nagyon tetszett a rózsaszínes-lilás-kékes-és még sok színes kép. Az alábbi képen a Hold is látszik, s ha lett volna nálam mondjuk egy 800-as teleobjektív, akkor még az is látszódott volna, ahogy a repülőgép elhúz a Hold előtt:)

Nah. Itt vagyunk decemberben. Rengeteg szülinap, Mikulás, Hanukka, karácsony, koncertek, óév búcsúztatása újév köszöntése, miegymás. Már előre fejreállok a sok munkától, ünneptől, mindentől, de persze ezt most nem úgy panaszkodva mondom, csak úgy megjegyzem, mintha minden egy napra esne:P

Ajándékok terén eléggé elvagyok maradva, idáig csak egy személynek szereztem be a meglepit (csak családon belül ajándékozom), a többieknek még azt sem tudom, hogy mit szerezzek be, de majd kitalálom ezt is, mint ahogy minden mást is. Mondjuk, hogy szülinaposaim minek örülnének és hasonlók. Ez egyébként az elmúlt napok párbeszédeiből kiderült, hogy nem is olyan egyszerű feladat, sőt inkább kihívás.

A novemberem egyébként összességében jó volt. Így visszagondolva egy csomó pozitívum jut eszembe. Hmm.. ..na jó, nem mélázom el a dolgokon, bár nektek nem tűnhet fel, hogy két szó közt vajon mennyi idő telt el, 52 másodperc, avagy 52 perc?! - szóval azért akadtak hülyeségek is, volt sokmunkás napom, de volt legalább tél előtt még egy jó nagy motorozásom, éjszakai fotózás, koncertek, mozik, Kispálfilm s még sorolhatnám, de most nem akarok cselhez folyamodva visszalapozgatni a blogon.

A tegnap is szép volt, eljött az ideje, hogy vegyek téli gumit az autóra, persze nem akartam, de pénteken muszáj lesz nagyobb távon használnom, így most már az 1 hét ide vagy oda nem számít, max anyagilag terhel meg, s hasonulok most kicsit a hőmérséklethez, mínusz van eléggé. No mindegy. A tegnapi napnak volt is egy tanulsága, ugyanis hat éve ülök Luigi volánja mögött, és tegnap megtörtént másodjára is a nagy kifogyás.

Ha úgy gondolod, hogy ráérsz majd utána tankolni, akkor tedd meg azt előtte!

Elmentem, hogy vásároljak az évszakhoz megfelelő, alacsonyabb hőmérsékleten jobban tapadó és csapadékelvezetésében a jelenleginél korszerűbb téli gumiabrocsot venni a robbanómotoros gépjárművem hajtását az útra átadó mechanizmusra, amit nevezzünk most egyszerűen csak keréknek. Rápillantva a műszeregységre úgy ítéltem meg, hogy az adott üzemanyagszint feltételez még annyi kőolajszármazékot a személygépkocsi üzemanyagtartályában, hogy azzal csak másodlagos úti célként tűzzem ki az üzemanyagtöltőállomást és elsőként a gumiszervizbe menjek.

A gumiszerviz udvaráról kihajtva a kocsi rángatózni kezdett, erősen megmarkolva a kormányt kértem, hogy bírd ki még egy kicsit! De az érzelmekkel telített könyörgésem az egyfajta hörgő fuldoklást hallató s majd kettőt buggyanó leálló motor hangjában el is fojtódott. Kifogyott, gondoltam, s a kezdő triciklis kisgyerek sebességével megegyező sebességgel begurultam az első alkalmas parkolóhelyre, majd összeszedtem a cókmókom és hazasétáltam a délutáni hidegben, de nem zavart, jót tett a friss levegő, meg a kis esti séta a tél kezdetén, nem volt ellenemre:)

A legszebb, hogy 350 méterre voltam a benzinkúttól, tehát ha elsőként oda megyek, akkor még épp begurultam volna a kútra. Sebaj. Bár némileg zavart, hogy kifogyott, majd legközelebb jobban figyelek rá... Egyébként este elmentünk Bonyival a kocsihoz, megitattuk Luigit egy kis benzinnel és minden happy. Aztán egy kis klub, majd otthon egy jó film az ágyból, jee.

Így végződött az alapjáraton vegyes érzelmekkel és élményekkel tűzdelt novemberem tegnap, egy kis sétával, benzintöltögetéssel és esti filmnézéssel... Jöhetnek az utolsó havi megpróbáltatások, igyekszem megfelelni nekik vagy leküzdeni őket:)

Többen érdeklődtek az egy héttel ezelőtti tesztoszteronszagú pick-up autóhirdetéses bejegyzésemben említett Skodáról. Nos nehéz volt meglelni, ugyanis az internet bűvös bugyraiban már nagyon elmerült (én ott nem találtam), de szerencsére pdf formátumban megleltem a gépemre mentve, így most megosztom veletek az egyik - szerintem - valaha legjobban megfogalmazott használtautó-hirdetést, az eladó 1985-ös Skoda 120L-ét.

A hirdetés szövege:

Kalapács alá kerül a csehszlovák autóipar egyik utánozhatatlan remekműve, egy 1985-ös évjáratú Skoda 120L típusú személygépkocsi. Az autó néhány kisebb, és számos nagyobb invesztíció árán játszi könnyedséggel szalonállapotúvá varázsolható. Az elmúlt évtizedben karosszériája máig divatos, bicolor (gyanúsokker-pézsmabarna) fényezést kapott. A dukkózás egyhangúságát antikolt foltok oldják, melyek mind megjelenésükben, mind anyagszerkezetükben rozsdafoltokra emlékeztetnek. A jobb első-oldalsó irányjelző sporadikus működése inkább biztonságtechnikai, mintsem esztétikai szempontokat figyelembe véve okozhat múló hiányérzetet. Sajnálatos módon az elmúlt napokban egy megszállott gyűjtőtárs a jobboldali visszapillantó tükröt eltulajdonította, ennek pótlására az árverés lezártáig feltételezhetően már nem lesz mód.

A jármű enteriőrjének kialakítását a kor követelményeinek megfelelően - mindenféle hivalkodó nagyzolást mellőzve - egyszerre jellemzi a puritanizmus és a praktikusság. A mindkét irányba több száz fokkal elforgatható bakelit kormánykerék, vagy a márka védjegyévé nemesedett pálcaváltó, amellett, hogy a rendszerirányítás nélkülözhetetlen részei, divatos retro atmoszférát teremtenek. Az egyszerűségében is ízléses, fekete, polivinyl üléshuzatok tisztítása és karbantartása különleges szakértelmet nem igényel. Az autó, meglett kora ellenére igen kiváló motorikus jellemzőkkel bír. A városi közlekedésben való részvételhez nélkülözhetetlen 50 km/h-s sebességet még csapadékos napokon is játszi könnyedséggel éri el néhány perc alatt, 112 km/h-s végsebessége pedig nem csak a lakott területen kívüli közlekedésre teszi alkalmassá, de a hozzáértő autóbarátok elismerő csettintését is kiváltja.

"a hozzáértő autóbarátok elismerő csettintését is kiváltja"

A menetkész állapot elérése a nemrégiben cserélt akkumulátornak köszönhetően még gyakorlatlan úrvezetők számára sem jelent kihívást. A típusra jellemző motorhűtési probléma megoldását ízlésesen implantált marmonkanna teszi könnyed ujjgyakorlattá. Mivel az autó egyes alkatrészeinek kidolgozása során – igen előrelátó módon –önmagától lebomló alapanyagok is felhasználásra kerültek, ezért a benzintank bekötő csövén sóhajnyi hiátus keletkezett. Bár ez a jelenség – a kakaóvaj, illetve az etilvanilin kicsapódásához hasonlóan – az autó élvezeti értékéből semmi nem von le, az önerőből történő elindulásnak adhoc jellegű gátját jelenti. A gépjármű forgalmi engedélye bizonyos adminisztratív lépések elmaradásának következtében pillanatnyilag csak dekorációs szereppel bír, ám a zöldkártya további fél évig tartó érvényessége ékes bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a jármű napjaink igen szigorú környezetvédelmi előírásainak is maradéktalanul megfelel.
 

És mást nem is tudok mondani, csak kiemelném a kedvenc kommentem, amit Nyenyere írt az árveréshez:

Gratulálok! - 2007/11/27 22:36:30
A leírást a kocsinál többért lehetne eladni! Gratulációm a szöveghez! Jó mulatság, férfi munka volt! ;) Nyenyere

Tegnap délután három óra környékén hatalmas pihékben kezdett hullani a hó Szombathelyen, estére már fehér hótakaró borította a várost. Kényelmesen, meleg szobában ücsörögve figyeltem a facebookra feltöltött téli képeket, aztán Bonyi hívott, hogy 11-re értem jön, éjfélig  fotózzunk, fél kettő lett belőle.

Kicsit hideg volt, kicsit szétáztak a gépeink, de belefért. Leltünk hófaszt, hóembert, hókúpot - meg hallottam hatalmas faágakat is letörni egy erdő mellett, mert ez a hó nagyon tapadt és súlyos volt. Egy teniszsátor is összedőlt (erről fotóim itt). Kattintsatok a képekre a galériáért!

Klubban: Ujjszkandereztél Hulkkal baz'meg!? - mondom Hanzsnak a klubban mikor mutatja befeketedett körmét, amit egy Suzuki ajtaja színezett át.

Kocsiban: Ez még barlangrajznak is rossz lenne. - mondom Bonyinak valami poénjára, mire Andi: Az ősemberek most agyonvernék szegényt egy bunkóval.

Beszélgetésekben: Túl sokat vagy a Bonyival! - mondta Hanzs párszor a héten egyes poénjaim után. Azt hiszem kicsit visszavehetek a szóviccekből. Bár a héten egyet nem is mertem felvállalni. Kollégám dekázgatott egy kaviccsal, szóba jött a brazil kör, én meg nem mertem belecsempészni a szituba, hogy brazil kő. - bazz. ez most is fáj, annyira lapos.

Kávézóban: Ráduszítok egy bantu négert, aztán akkor majd kiírhatod a facebookra, hogy 35 centiméter! - mondja Achim, miután ecseteltem, hogy ne idegeskedjen, mert már dagadnak az erek a homlokán és ha a fején aranyeres lesz, akkor úgy fog kinézni, mint azok az arany-felsőcímeres királyi sólymok.

Hanzsnál: Egyszer a Kokasnak feldugtam egy... - mondja Busa és félbehagyja a mondatot, majd megkérem, hogy fejezze be, mert ez így rosszul hangzik, mire ő: Egyszer a Kokasnak betettem egy... - s megint abbahagyja, mert nem figyelnek rá, bár ezek ellenére én kértem, hogy fejezze be a mondatot, hátha valaki eddig hallotta. Nem tette. Amúgy annyi a sztori, hogy egyszer elbambultam a pc előtt, nyitva volt a szám, Busa pedig belenyomta a borotválkozótükröm (a számba) és annyira elbambultam, hogy csak akkor tűnt fel mi zajlik, amikor a hátsó fogaimhoz ért.

Szerkesztőségben: Atom húzz haza! - Atom menj már haza. - mondták többen, amikor hétfőn beugrottam a szerkesztőségbe (aznapra szabadnapot vettem ki). Mondjuk nem meglepő, hogy zavarnak, hiszen ha lehetne átvinni évről-évre szabadnapokat, akkor már több, mint egy hónapot kivehetnék egyhuzamban, ha pedig a hétvégi munkákért túlórapénz is járna, akkor most mennék egy hónapra Balira:)

Tévében: Egy humorista ecsetelte a fény (mint ital) különféle formáit az alábbi módon: Ha fényre iszol sört, akkor az a tompított fény; Ha sok fényt iszol és kihányod, akkor te vagy a fényszóró; Akik fényt isznak, azok nem állnak messze a fényevőktől, akik napfénnyel táplálkoznak; S ha otthon készíted nagy mennyiségben eladásra a fényt, akkor fénymásoló vagy.

Utcán: Bazmeg! - mondja a biciklis, aki oszlopot fogott mellettem. Kiléptem a bolt ajtaján a járdára, két biciklis tekert ott, elöttük teremve gyorsan léptem egyet előre az oszlop mellé, hát a bringás meg arra akart kerülni, így megfogta az oszlopon lévő kukát. Lassan jöttek, de nem a járdán kellett volna, a kerülési manővert meg nem értettem, mert az oké, hogy a kitérő bringás úgy gondolta, hogy megállva kétoldalról elmennek mellettem, de az oszlop így is úgy is útban volt:P

Moziban: Ne haragudj! - mondá az Aranyember, miután tüsszentett és emiatt a kezében lévő (sacc/kábé) fél liter kólát tartalmazó papírpoharat a mellette ülő, társaságunkban először jelenlévő - avagy viselkedésünket első alkalommal tapasztaló - lány combjára öntötte. Mozijegy: 1040 Ft, Kóla: 540 Ft - egy véletlen előidézett helyzet, amely a többiek számára röhejesebb volt, mint maga a film: megfizethetetlen.

Ezen a héten Londonban invitállak benneteket. Imádom ezeket a videókat, mert más és más szemszögből mutatják be azon helyeket, amiket már millió felvételen (vagy élőben) láthattunk. Mindenki szeme mást és mást lát a kamerák lencséjén keresztül. Ha ezt még zenével is fűszerezzük, akkor remek kisfilmeket kaphatunk.

Régóta szeretnék elmenni Londonba. Nem nagy távolság, sokszínű város. Minimum 5 napot szeretnék ott lenni. Van Londonos naptáram is, amit még én csináltam különféle netről levadászott profi fotókból, és minden évben ugyanazt pörgetem, mert egyelőre még nem tudtam megunni:) Én amikor kint járok, majd lefotózok mindent, és ha nem is videón, de képeken keresztül egy újabb szemszöggel több lesz, amin át "utazhatnak" az emberek egyet virtuálisan:)

Szerdán elmentünk a moziba megnézni a Kispálfilmet, a Napozz Holddal-t. Országosan egyszerre adták le a kijelölt mozik, s csak egyszer. A film a Kispál és Borz (kb.) utolsó egy hónapját mutatja be a Búcsúkoncerttel egyetemben. A jegy 3000 forintba került, de ezért kaptunk egy dupla DVD-t is, amely tartalmazza a filmet és még külön extrákat is. Három mondat fogalmazódott bennem meg a film után:
- Nagyon jó volt a film!
- Nagyon sajnálom, hogy nem mentem el a búcsúkoncertre.
- Vége van a Kispálnak?! Ne már!

Emlékeim szerint az első Kispálos emlékem az köthető az első dallal amit hallottam tőlük. Ha jól emlékszem 1997-ben (vagy 98-ban) voltam Sopronban a Volt fesztiválon, s belépve egy terembe épp ők játszottak a színpadon. Nem tudom mi volt a szám címe, így évekig csak a dallamra emlékeztem. Akkor még nem tudtam  hol rálkeresni, maximum kereshettem volna valami fanatikus borzost, hogy adja oda a kazikat és végighallgatom őket. Később persze belebotlottam ebbe a zenébe is, egy kölcsönkazin hallottam meg újra a számot, a Bársonyfüggöny volt az.

Aztán voltam egy-két koncertjükön is és hamar rákattantunk a kollégista időszakban. Nagyon megszerettem a zenéjüket, szövegüket. Azóta persze megannyi koncerten voltam, legutoljára július elején a VOLT Fesztiválon. Szép, hogy először és utoljára is ugyanazon városban, ugyanazon fesztiválon láttam őket játszani. Sopronban azt mondtam: Nekem ez volt a Búcsúkoncert. Viszont a filmet látva már azt mondom. Kár, hogy ilyen könnyed voltam.

Huszonhárom év zenélés után és tizenegy stúdióalbum után 2010 augusztus 9-én búcsúzott el zenekar a nagyközönségtől a Sziget Fesztivál nulladik napján. A Kispál utolsó koncertjére becslések szerint kb. 45 ezer ember volt kíváncsi. A búcsúkoncert filmjét egyszer vetítették le a mozikban, november 24-én. A zenekar, a rendező, a stábtagok és még nagyon sokan a budapesti West Balkán moziba rendezkedtek be, ahonnan a vidéki mozikkal online kapcsolatot is létesítettek, így mi szombathelyiek még megvártuk, hogy Budapesten mindenki beérjen, elfoglalja a helyét a termekben, s országosan egyszerre indították el a vetítéseket – tudtuk ezeket meg Varga Líviusztól, aki az est konferansziéja volt.

Az első képkockák után egy kicsit hangosnak ítéltem a filmet, de hamar rájöttem, hogy így úgy érzem magam, mint egy koncerten, kell a hangerő, hogy átjöjjön az energia és így elnyomta a sorok közti félhangos énekléseket is. Sokan énekeltek (én is) – mint az utólag kiderült, hallhatóan, Bonyi megerősítette:P Borsódzott a bőröm, kihozta belőlem a Kispál életérzést. Halkan, de üvöltöttem a Zsákmányállatot és minden mást is:) A Hang és fény alatt még a könnyem is kifakadt, érezhető volt, hogy eltűnik valami az életből, vagyis a porondról...

Három hónap telt el a koncert óta, a film rendezője Merényi Dávid azt szerette volna, ha a nézők átélhetik valamelyest a koncertélményt, így másfél órányi filmbe belesűrített temérdek jelenetet, érzést, a film dramaturgiája úgy volt felépítve, hogy egy percre se unatkozzunk. És a werkfilmből az is kiderült, hogy amikor könnycsepp gyűlt össze a szememben, az tudatosan lett előidézve, hatottak az érzelmekre (otthon megnézve is meghatódtam, jól nyomják ezek a filmesek). A filmet 16 darab Canon EOS-5D-vel forgatta a Magyar Hangya filmes cég, az operatőrök javarészt filmművészetis operatőr hallgatók voltak, akik a kötelező feladat mellett elengedhették kreativitásukat, így ezért is igazán „feeling”-es az alkotás. Persze a vágás néhol fájt, de ízlések és pofonok.

Az egész búcsúkoncert sok show-elemet tartalmazott, ezek közül kedvencem az volt, amelyben Lovasi és Kispál egy piroskockás abroszos asztal mellett ülve játszák a Csillag vagy fecskét.

És a végén mindenki összeállt egy képpé, háttérben a negyvenötezres tömeggel, s amikor az Égbolt végleg zárult, egyszer csak véget ért a film, egy szomorkás hegedűszóval fűszerezett dal után...

Aki szereti az együttest, annak látni kell ezt a filmet, mert ezernyi emlék tör fel a nézése közben. A rongyosra hallgatott kazettákról kívülről fújt dallamok, a sok koncert, Lovasi tipikus megnyilvánulásai, Kispál szájából lógó cigaretta, a belső érzelmeink tökéletes megfogalmazása dalokba öntve, s még sorolhatnánk a megannyi részletet. Ezt a filmet minden rajongónak látni kell, s bár tudatosul bennünk, hogy ez itt a vég, de mi ezentúl is bármikor elővehetjük majd a kazikat, a cd-ket s átélhetjük a Kispál és a Borz dalok nyújtotta életérzést. Viszlát Kispál!