A hírek szerint nem lehet majd jól napfogyatkozást fotózni, így mentem haza tegnap, és feledtem is el az egészet, majd ma, amikor mentem reggel munkába, belenézve a napba nem köralakú foltosodást láttam/hallucináltam, így szedtem is a lábam, hogy bent gépet ragadjak. Először egy DVD lemezen keresztül csináltam egy képet, ez nagyon tetszik:)

Aztán a megfelelő eszközök hozzáadása után (hegesztő-üveg), nagy objektív, újságok kartámasztéknak és némi cellux kíséretében letelepedtem az ablakba és fotózgatni kezdtem. Komponálni nem volt időm, nem volt semmi a közelben, csak az ég és a két égitest és közös táncuk.

Mondhatnánk azt is, hogy le akartam fotózni a Napot, erre a Hold beállt elém és meg kellett várni míg kimegy a képből:) Galéria a képre kattintva.

Nem volt rossz, bár az 1999-es teljes napfogyatkozás élménye nagyobb és örök emlék marad bennem. Az gyönyörű volt, a Kissomlyó-hegy tetején lévő adótoronyba felmászva néztük, elláttunk a Balatonig is onnan a tiszta időben. Fantasztikus volt, ahogy jött felénk a sötét sáv:) Jeee....

Ma Tánczos Misi helyi fotós összehívta a szombathelyi sajtó azon fotósait, akik az elmúlt évek során már letettek valamit az asztalra, vagyis feltöltöttek már a webre ill. printbe annyi képet, hogy a pixelkupacok mellett már nevük is rögzülhetett az olvasók agyában. Fotós csoportfotó, ezek vagyunk mi, ím Savaria ágyúi (Misi után szabadon):

Balról: Kiss Teodóra, Unger Tamás, Szendi Péter, Horváth Csaba, Benkő Sándor, Smidéliusz Bence, Horváth Balázs (Szundi), Tánczos Mihály, Garai Antal Atom, Bonyhádi Zoltán (Bonyi), Nagy Dániel, Büki László (Harle), Mézsáros Zsolt (Sadness). - A fotókat Tóth Ákos készítette.

Viccelődtünk, hogy ha becsapódna egy meteorit pont akkor és pont oda, akkor megbénulna az egész helyi sajtó képileg. Meg az év fotója lett volna, ha az összes fotós mögött a háttérben épp kifut egy bankrabló s hasonlók. Galambfotózás jobbra fel:

Apró észrevételem így a képek után, hogy én vagyok a legmagasabb a helyi fotósok közt. Ezért talán nekem fáj a legjobban a hátam a nap végére a fotóstáska súlyától:P S végre látszik egy képen az is, hogy vajon milyen érzése lehet egy sztárnak, akire ráirányul az összes lencse.

Misitől kaptunk ajándékba bögréket teavirággal. Fotósoknak objektívbögre, mit is mondjak. Köszönöm itt is, és imádom az új bögrémet:)

Már három és fél éve kattintgatok sajtónak, és így visszagondolva ez egy kicsit többnek tűnik. Persze a ledolgozott napok/események nincsenek egyensúlyban. Szeretem ezt csinálni:) És szerintem a képen álló emberek is így vannak ezzel, köztük olyanokkal, akik már évtizedek óta a szakmában vannak. Nagyon jó ötlet volt összerántani a bandát egy képpé és leképezni a képezőket. Majd lehet még ilyet:)

Szerkesztőségben: (fotós poén következik) A szerkesztőségben a fotórovat egyik tagja rajtahagyta a kulcsát belülről az ajtón és úgy húzta be maga után a szobából kifelé jövet. Bejutni nem tudtak, amikor felmentünk azt láttuk, hogy épp a zárat szerelik szét csavarhúzóval, mire Bonyi: Na!? Csak nem zárszerkezetet kell cserélni a fotósoknál?

Dohányzóban: Ott van egy süti a szekrény tetején! - mondja Orsi, mire valaki más: Ki tudja mióta lehet ott. - mire Orsi: Lehet patkányméreg van benne. - erre én: Bonyi! Kérsz egy kis sütit?

Koncert után a backstage-ben: Nem akarok nyalni, de... - mondják nekem. Na az ilyen kezdetű mondatokat szereti az ember, mert egy átdolgozott nap után csak-csak jól esik az embernek, hogy nem hiába csinálja:)

Szerkesztőségben: Unokaöcsém nem tudja ki a Bonyi, csak az Atomot ismeri meg. - meséli Orsi, mert unokaöccsével miközben nézegették a fotókat nálam mindig azt mondta: Atom, míg Bonyit ábrázoló képeknél azt, hogy: Nemtom. - erre Bonyi: Persze, hogy nem ismer fel, még sosem találkoztunk. - mire én: Persze, hogy nem. Tudod, gyermekvédelem.

Beszélgetésben: Ha Atom jegyzetelt volna szilveszterkor, akkor több heti adag mondatokban meg lett volna. - ecsetelte Bonyi a Zsoltinak. És igen, ha jegyzeteltem volna, akkor tényleg. De nem tettem, így marad csak 2-3 sor, ami most eszembe jutott:P

Klubban: Gratulálunk! Te kapod az első Duda-díjat! - mondja Bonyi Balázskának szilveszter éjjelén a klubban, majd átnyújt neki egy papírdudát, mi pedig megtapsoltuk. Több Duda-díj kiosztásra került. Én hármat is kaptam.

Klubban: Baz'meg! Egy háromszoros Duda-díjassal beszélgetek! - mondja Bonyi nagyra nyílt szemekkel elismerően nekem. Ekkor már szétröhögtem az agyam...

Klubban: Iiiiiiiitt vooooolt aaaaaa ......, de moooost seeeem eeeengeedtee maaaagát fóóóóótóóóózniiiii! - mondja nekem Bonyi lassan, tagoltan, üvöltve, és illusztrálva vad mutogatással a sztorit úgy, hogy másfél méterre ült tőlem, így értettem volna simán is: Fáradt vagyok, nem hülye bazdmeg! - feleltem kedvesen:)

Hát akkor először is boldog új évet mindenkinek! Mivel szombat van, ezért a szokásos videóajánlómat nem hagyom ki, az új esztendő első napjához kapcsolódóan ezért egy HNY videót kerestem mára.

Tegnap este hatkor kezdtük a baráti összejövetelünket. Activity, cézár saláta,Mortal Kombat, némi alkohol, és a sok röhögés mindenen:) Volt fejlövés konfetti-pisztollyal, sörborogatás, éjféli röhögés, s minden jó:)

Éjjel átmentünk a fősulis klubba, ahol szép lassan kissé vállalhatatlanok lettünk. Azt hiszem az estét most nem részletezném, sok minden történt, röhejes volt, visítottunk, nyuszifülek Busa fején, stb. stb. stb. Háromszoros Duda-díjas lettem, Bonyi alapította az éjjel, szóval volt minden:P Reggel hétre értem haza, délután kettőig aludtam, aztán irány Bonyiékhoz rendbe rakni a bulihelyszínt:P Itt a kedvenc partyfotóm az estéről, Andi és Bonyi:)

A 31-ei bejegyzésben feltettem pár kérdést, nos azokra már válaszoltam is ott. Frissítve! Buék:)

Teljesen elcsúszott az időrendem az utóbbi napokban, sok volt a koncert, és velük együtt a munka is. Legutóbb az Ocho Macho Illegál Fesztiválján jártam, amin össze-vissza és szétfotózta az agyam a saját, a zenekar és mások örömére:) Erről képeimet láthatjátok az alábbi képre kattintva felugró cikkbe beillesztve (4 fotógaléria:P)

Idén úgy döntöttünk, hogy Bonyi bátyjának lakását elfoglalva baráti körben mindenféle hülyéskedéssel (PS, Activity, alkohol) ütjük el az időt éjfélig, majd onnan megyünk el koccintani a Fő térre, majd átszivárgunk a klubba. Gondoltam rá, hogy bevariáljak ide valami nagy szilveszteri bejegyzést, de ugyanúgy, mint tavaly, idén is kihagytam, pláne hogy az utóbbi napokban időhiányomban csak enni és aludni voltam képes szabadidőmben:P

Mint kis "közösség", készíthetnénk itt egy kis statisztika-szerűséget. Haszna nem túl sok, de mégis csak valami kis kommunikáció köztünk:)

Tehát az alábbiakra lennék kíváncsi majd a kommentekben (persze csak éjféltől ér írni!):
- Mi volt az első zene 2011-ben amit hallottál? (A Himnusz után)
Iggy Pop - Passenger
- Mi volt az első pia/folyadék, amit 2011-ben ittál? (a koccintó-pezsgő után)
Sör
- Mit ettél először 2011-ben?
Chips, csokis füge, szendvics...
- Kire gondoltál először vágyakozva 2011-ben?
Hmmm... Volt a közelben pár lány a klubban, de csak nézelődtem:)
- Milyen autót láttál először 2011-ben?
Egy taxi, ha jól láttam Opel Zafira, de nem biztos:P
- Min nevettél először 2011-ben? (vicc, nevettető jelenet, akármi)
Azon, ahogy Hanzsból kitört a röhögés a Himnusznál, már az Ist... résznél:)
- Fogadtál-e meg valamit éjfélkor, és ha igen, akkor mit? (Illetve betartod-e vagy már meg is szegted?)
Nem.
- Mi ment a tévében, amikor először bekapcsoltad 2011-ben? (kérdés azoknak, akik hazaérve bekapcsolták)
Simpson család
- Az első dolog, ami 2011-ben bosszantott?
Hogy mindenféle babonákra hivatkozva nem intézhettem otthon semmi házimunkát/munkát, pedig lett volna mit:P Nem baj, legalább filmnézésre is volt időm:) Igazán az bosszantott egész délután, hogy nincs megírva a blogbejegyzésem elsejére.
- Az első dolog, amit 2011-ben elfelejtettél (azon kívül, hogy megjegyezd milyen autót láttál és milyen zenét hallottál)
SMS-t küldeni a főnöknek (a munkával kapcsolatban...)
- Az első álmod 2011-ben (már amennyiben álmodtál valamit)
http://atom.blog.hu/2011/01/07/alom_498

Nah, csak úgy kíváncsiságból, gondoltam megkérdem ezeket. Én is válaszolok majd rá valamikor elsején napközben:)

Kellemes időtöltést estére és boldog új évet mindenkinek!

Tegnap elmaradt ez a bejegyzésem, ezért pótlom:)

Most a "vegyes" kategóriából válogattam, kezdeném is rögtön a cukormosollyal, amit otthon raktam ki, miközben valamilyen mélyről jövő késztetésből, leküzdhetetlen felindíttatásból a mogyorós csokigolyókat kiöntöttem a zacskóból, és szín szerint szétválogattam/rendeztem őket:P

Bonyival mentünk a városban pár hete, amikor megláttuk városunk új régi büszkeségét, a 14-es Burj Al Arab. BURJ AL ARAB, BURJ AL ARAB, BURJ AL ARAB. - csak rögzítettem a fejünkben, mert sem Bonyi, sem Hanzs, sem pedig én nem emlékeztünk a nevére, helyette mondtunk minden mást az Al Jazeera-tól Punjabi-ig. Szóval a 14-es felújításán a szél fújta az épület oldalán a hálót, ezzel egyfajta vitorlát képezve, amiről persze rögtön eszünkbe jutott Dubai híres vitorlás hotele, még akkor is, ha kicsit erőltettnek tűnik:P

Vasárnap loholtam vissza a városba, hogy megnézhessem a Tron-t. Természetesen a második részről van szó, amely az Örökség alcímet kapta. Nos abszolút vegyes érzelmekkel vagyok a film iránt, véleményem próbálom összeszedni és kifejteni lentebb.

A Tron: Örökség egy 1982-es film "folytatása", amit szimplán csak Tron néven említenek. Az első részben Flynn felfedez/megalkot egy világot, a Rácsot, amelynek rabjává is válik. A látvány 1982-es, és ugye hiába írunk 2010-et, az alapokhoz nem nyúlhattak, nem kreálhattak valami újat.

Bámulatos. - ezt tudom mondani rá. Annyira szuper lett, korhű, de mégis ma. Sikerült profin importálni a fényekkel tűzdelt minimalista világot, az összes részlet megállja napjainkban a helyét. A valósában eltelt majd 30 év, de szerencsére nem használták ki ezt az alkotók és fűztek be valami sztorit, hogy az eltelt idő alatt ilyen és olyan lett a benti világ, a Rács. Szinte ugyanolyan maradt mint volt, s talán ezért fogott meg annyira.

Mint az már feltűnhetett, idáig a látványt dícsértem. Ez azért van, mert a sztori egyszerű, nem túl bonyolult, helyenként az akar lenni, néhol még unalmas is (az elején), és kicsit úgy éreztem, mintha nem magyaráztak volna el mindent a Rácsról, a lényegről. Persze értem én, hogy maguktól alakultak ki programok, avagy Iso-k, meg hasonlók, de kicsit olyan érzésem támadt, mintha nem tudnék mindent a moziból kifelé jövet.

Nekem tetszett, kifejezetten, elvarázsolt a látvány. 3D-ben néztük, de sokszor ez annyira nem hatott meg, többször levettem a szemüveget is. Megosztott a vélemény a filmről, ahogy olvasom és hallom az utózengéseket. Szerintem jó film, de a történettől ne várjunk túl sokat, talán majd a harmadik rész forgatása előtt elolvassák az alkotók a kritikákat, hogy ki mit hiányolt, vagy tartott gyengének és erősítenek ezen a fronton. Zeneileg rendben volt, az akciójelenetek ütöttek, pörögtek, viszon a lelkizős részek kicsit furán adták ki magukat, lehetett volna ezt valahogy másképp is ábrázolni. A lényeg, hogy a látványt azt nem kell bántani. Minimalista programvilág - tökéletes volt ez így...

Nem is tudom mikor láttam először az alábbi videót... Úgy látszik, hogy a nagy nem ráérős időmben most jött el az ideje, hogy gyorsan bejegyezzem:P

Még a Blue Man Groupnál láttam nagyon frankó PVC zenés videókat, persze van ezer remake is a neten, de ez az utóbbiak közül a legjobban összeszedett szerintem. Nagyon ügyes a srác és a kiválasztott dalok is jók. Supermario, Like a Virgin, a Harder, Better, Faster, Stronger, a Hegykirály barlangjában, Coldplay és még sorolhatnánk. Frankó összeállítás, hallgassátok végig!

Na szóval az úgy volt, hogy... Magyarázhatnám a szokásost, amit már sokszor megmagyaráztam. Sok volt a munka és nem sikerült az admin felület elé görnyednem ma egy percre sem. Tegnap este reggae karácsonyon voltunk, Shanti Ska Tones, The Three Teadies és Ladánybene 27 koncert volt a moziban, anyáék is eljöttek, s ez már azt hiszem a harmadik reggae karácsonyom volt a sorban.

A Shanti Ska Tones lépett fel elsőként, mint ahogy a nevük is mutatja, ska-ban utaznak, majd utánuk a The Three Teadies foglalta el a színpadot. Ez utóbbi banda egyébként nagyon jó, fülemnek való muzsikát játszik, van benne ska, reggae, early reggae, rocksteady s még "mittomén". Anyáéknak is nagyon tetszett, ekkor még csak fotóztam, avagy bűvészkedtem a manuális objektívemmel:P

Aztán jött este a főzenekar, a Ladánybene 27. Szeretem az LB27 típusú reggae-t, olyan búfelejtő, gondűző, igazi lazító zene. Hogy idézzem magam: Amint felcsendült egy-egy hangszer hangja, amint Miksa hangja átjárta a termet, s amint valaki igazán átadta testét a ritmusnak, egyből elszállt minden gond, minden bú,  és csak a zene számított, meg az érzés, amit közvetít... - és ez abszolút így volt. Elkezdtem topogni szokás szerint, és rögtön élmény lett a munkából, ritmikus mozgás a járásból, stb...

A Fürdik a lelkem-re befutottam táncolni, a gép a nyakamban volt, de nem vettem a fejem elé, csak úgy bementem a tömegbe középre lötyögni. Szeretem azt a számot... Későn lett vége, hajnali háromra értem haza. Reggel persze nem tudtam hirtelen, hogy mit hallgassak, és az LB27 volt a legjobb választás, ha még úgyis a tegnapi ütemek kattogtak fejemben... Amúgy a képekre kattintva galéria nyílik...

Ha ez így megy, akkor minden reggel lesz mit hallgatnom a megszokott reggeli zenéim mellett. Ma este Beat Dis, Karmapolis, holnap Zuboly ill. Maszkura és tücsökraj, szerdán pedig Ocho Macho, Firkin, Dedicated to és Soulwave koncerten leszek. Ejj.. Sok lesz ez így már az év végére na... Megpróbálok majd időben blogolni, de időm bármiféle ötlet kivitelezésére, normális írásra, sajnos most nincs...

Boldog karácsonyt! - ez volt a legtöbbet említett mondat, amit hallottam, olvastam, mondtam. Ezen a héten Bonyi javallatára karácsony alkalmából az ünneppel kapcsolatos mondatokat szedtem össze. Túl sokat nem jegyeztem fel sőt, egyet sem, itt ülve a nappaliban épp azon töröm a fejem, hogy mik is voltak...

Karácsony van, szállj ki már kicsit a gépből! - mondja fater öcsémnek, aki bent punnyadt a gép előtt. Benéztem hozzá, dumálni kicsit, meg nézni mit csinál, valami focis játékot nyúzott, ezért három másodpercen belül elhagytam a szobáját.

Elég volt? - kérdi Anya vacsora közben. - Igen, teli vagyok. - válaszolom - Szedjél még, egyél még egy kicsit. - Nem kérek, kidurranok, most egy darabig semmit sem. - Jól van. Mindjárt vágok nektek tortát.

Krshszrrsskkrrrsszz! - "mondja" a csomagolópapír sokunk kezében.

Gábor! Leütnéd az Antit? - kérdi bátyámat barátnője, Orsi, mire tesóm: - Miért ütném? - Mert állandóan fényképez! - panaszolta a lány. KATT-KATT - fűzte hozzá két másodpercen belül a fényképezőgépem:)

Hmmm. Vajon ezt kitől kaptam? Idén is mindent Vas Népébe csomagoltál? - kérdik tőlem idén is. Szeretem én is a szép csomagolópapírokat, de nem bírom nézni az átadást követően max 1,5 perces élettartamukat, így újságpapírba burkoltam mindent ebben az évben is.

Te nem vagy normális! - mondja anya, mikor az egyik csomagban műanyag edényeket talál, amikben legutóbb kaját vittem el itthonról. Anya "imádja", amikor hazaviszem az edényeket, most így tálaltam, viccből:)

Huááááááááá! Hihihihihihi! - kb. így reagált öcsém ajándékára, jó volt nézni, ahogy begolyózik az örömtől. Összességében sok ajándékot kapott, de nem csak ő, mindenki más is. Voltak nagy örömök, mind a nagy, mind pedig a kis dolgok láttán is:)

Jujjjj! Biciklit? Lesz saját biciklim? Majd nevethettek, amikor tanulok bringázni! - mondja anya, miután megkapta a bicajt. Tud biciklizni, csak olyan rég volt már az, hogy újra kell tanulni:) Lehetőség lesz!

Te milyen állatot hoztál itt az előbb? - kérdi tőlem mama, mert átmasíroztam a nappaliba Flat Ericcel a hónom alatt. Tavaly nem hoztam haza, de most blogomon meglátva anya megkért, hogy ne feledjem. Fotók már készültek róla és persze utólag láttuk, hogy a családi fotóra is rákerült:P

Grrrrrr! - mondja bátyám csomagolóanyag letépése közben - vagyis, akkor még nem. Hiszen szenvedett vele, rágta, rángatta, amíg ki nem ismerte a szorosra csomózott masni titkát.

Ezért nem szeretek ébresztő óra nélkül lefeküdni, mert akkor későn kelek. - mondom anyának álmosan délben. - Én már fent vagyok reggel óta - mondja anya. - Én is korán keltem! Felkeltem hétkor, megittam egy kávét, megettem féltálca sütit, aztán visszafeküdtem aludni! - válaszoltam imigyen semlegesítve ezzel késői ébredésem és magyarázva a reggelre megcsappant sütikészletet.

Imádom ezt a filmet! - mondom anyának, amikor kezdődik a "Ház a tónál". Még szerencse, hogy egyikünk sem emlékezett már a csattanóra, s annak mikéntjére, így tördelgetve ujjainkat izgultunk a végkifejlet alatt:)

Bétóven hat? - kérdem furcsán, amikor látom az ajánlót a tv2-n: Beethoven 6. Basszus, délután, amikor megláttam, hogy kezdődik a három, akkor még kérdeztem is, anyáéktól, hogy vajon mi a fenének csináltak belőle harmadik részt, na erre kiderül, hogy már hatos is van. Pfff...