Szombaton délután kimentünk a Fő térre fotózni a párnacsatát (képek itt). Már jó ideje ott voltunk, amikor odalépett hozzám egy lány és megkérdezte, hogy lefotózhat-e engem a mellette álló lányokkal, mert hogy ők kedvelik a blogom. Naná, mondtam rögvest: Persze! - rögtön olyan furcsa érzésem támadt, hiszen nem szoktak velem pózolni a blogom miatt, így zavaromban azt sem tudtam mi van.

Elcsesztem a marketingem, egy szót sem szóltam, csak annyit, hogy köszi, ezért odamentem a lányokhoz, s másodszor is elcsesztem a marketingem, mert se bemutatkozás, sem örülök, hogy olvastok, mióta olvastok stb... csak kértem, hogy küldjék el a képet. Annyit azért hozzátettem, "majd bejegyzem". :) Na szóval nem vagyok jó rögtönzésben, pláne ilyen szituációban, utólag is elnézést Krisztitől és Zsófitól, akik kb. három éve olvasnak és akartak egy közös képet. Alább pedig Bori lekapta, ahogy épp képet kérek:

Most mondhatja akárki, hogy ez semmiség, de nekem nagyon jól esett, hogy egy kicsit blogcelebeskedhettem. Mindig örülök, amikor valaki mondja, hogy: olvastam a blogodon. - no meg látom, hogy lájkolják, megosztják, vagy épp egy számomra ismeretlen ember, vagy akár ismerős jegyzi meg, hogy szokta nézni... Ezeket mindig nagyon szeretem, mint ahogy azt is, amikor a baráti társaság követeli a karaktereket és lecsesznek, mert még nincs fent a napi bejegyzés:) Jól esnek az ilyenek, tényleg:)

Tegnap is megkaptam este nyolckor, hogy hol van már a blogom. Ez ma is így lehetett volna, bár most jó kifogásom is van rá természetesen, a szokásos: munka

Egész nap a gép előtt görnyedve dolgoztam fel a hétvégi anyagokat, persze mindezt úgy, hogy még vasárnap este is ezzel foglalkoztam, annak ellenére, hogy lett volna jobb dolgom. Munka után pedig egy kicsit ejtőztem este Zsóttinál, mert az is kell az embernek, hogy a jóbarát kanapéján tűzforró kávét próbáljon meg apró részletekben meginni, s közben kibeszélje a világot, játsszon egy kicsit az Angry Birds-szel, dumáljon nőkről, műszaki cuccokról, nőkről, autókról, nőkről és sörről... Ya mann!

Szóval volt elég meló, mindegy, megszoktam, ez a szakma ilyen. El kell fogadni, hogy az embernek egy jó pár évig a munka az élete... Sebaj, szeretem, csak még egyelőre mindig túlvállalok és így nehéz szabadidőzni:P Pedig kell egy kis szabadidő, élni, nőzni, motorozni, haverozni, stb... Nem is panasz-hangulatozom tovább, hanem inkább megyek zuhanyozni, hogy frissen és üdén megírjam a holnapi bejegyzésem és aludjak egy kicsit, mert azt is kell néha. Még akkor is, ha lenne egy csomó dolgom itt a gép előtt...

Bisztróban: Mit adhatok? - kérdi a pultosnő, miután már mindketten rendeltünk egy hamburgert Bonyival. Már kértünk. - válaszol Bonyi. - Együtt vannak? - kérdi vissza a pultos, mire én: Igen. ... Vagyis nem úgy vagyunk együtt, hanem csak együtt jöttünk ebédelni. - ekkor mosolygás és röhögés magas fokon, Bonyinak még a könnye is kicsordult:P

Bisztróban2: Az előbbi szituációt követően fizetéskor kérdi a pultos. Egybe vagy külön számolhatom? - Bonyi kezében kétezrest, én ötezrest szorongattam, így Bonyi megszólalt: Külön. Mindkettőnknek nagy van. - és ebben a pillanatban Bonyi, lenézett maga elé a vitrinre, én is lenéztem, meg a pultos is, a vitrin mögött pedig sült debreceni volt halomra. Természetesen kiszakadt belőlünk a röhögés, a pultos még odament a pénztárgéphez, majd kifakadt nevetve: Oké, leesett nekem is:)

Kávézó hátsó ajtajánál: Húúú! Húúú! Húúú! - mondja Hanzs az ajtónak, mert megkérték, hogy húzza be az ajtót.

Kávézóban: Avavavavavava - kb. ilyesmit mondott Busa, amikor nem találta a szavakat. Ezen mindig jót nevetek, bírom, amikor nem találja a szavakat:) Mint amikor legutóbb narancslét kért inkább a pultnál, mert három négy csettintés után sem jutott eszébe az őszilé neve:)

Backstage-ben: Külső fül és Magasles - ezt a nevet aggadták többek közt rám a hétvégén, lévén hogy a fényképezőgéppel mindig magasról lesem az eseményeket, illetve el-elcsípek mondatokat:)

Szerkesztőségben: Érezd a tavasz illatát! - olvassa fel Bonyi az e-mail tárgy mezőjébe írt karaktereket, majd rögtön hozzászól: Kapjátok be! Dáthás vagyok!

Kávézóban: Törzsvendégek vagytok. - mondja valaki, mire Bonyi: Igen, de azért van kezünk és lábunk is.

Stúdióban: Atom ne settenkedj itt a háttérben! - szólnak, mikor közelítek kamerával. - Nem settenkedem! Látsz nálam téliszalámit?

Focimeccsen: Ejj Dani! Ha legyüssz a pályáról kapsz e pofuntot! - mondja egy öreg fószer mellettünk, akinek unokája kihagyott egy helyzetet, passzt...

Párnacsatán: Szia! Csinálhatok rólad és a lányokról egy fényképet? - kérdik tőlem, én meg úgy éreztem zavaromban, hogy tisztára celeb lettem. Na ezt majd egy bejegyzésben bővebben:)

Sosem voltam egy táncoslábú alkat, sőt, kerülni is szoktam a parkettet, no meg az ilyen kategóriájú filmekkel is beteltem, mert a klasszikus Flashdance és Dirty D. után még megnéztem jó pár táncosost, csak aztán kicsit "meguntam" a névtelen szürke, a gettós, vagy épp a "kis semmilyen életből egy táncversennyel török ki és közben szerelmes is leszek, akiben csalódok, de végül rájövök, hogy mégis filmeket". Szóval én a Step up 3D-t nem láttam már.

Ennek ellenére most láttam egy videót a YouTube-on, ami minőségileg simán belefér a szombati bejegyzések folyamába. Először majdnem lekapcsoltam, aztán ezt meg is tettem, aztán később újra belefutottam és egészében véve nem is rossz:)

Maga az ötlet faja, hiszen mindenki máshogy néz egy teremre, a világra. Nekem pl. egy átlagos városi robogó csak kis kerekeken guruló kávédaráló marad, másoknak meg életérzés és csodálat. Mint ahogy fordítva is igaz ez, engem lenyűgöznek a nagy vasak, van aki észre sem veszi őket és csak a hangjuk miatt fordul meg, hogy lássa mi is volt ez a suhanás.

Szóval táncolnak a filmben és zenélnek és ne kérdezzétek, hogy milyen bogyót evett a srác. Inkább csapkodjátok a falat, hátha nálatok is megszólal valami:)

Tegnap délután beugrottam a szerkesztőségbe és Bonyi azzal fogadott, hogy van valami nekem a szekrényben. Amikor kinyitottam az ajtót, egy gombszempár meredt rám, kajla fülekkel, ott hasalt kicsit esetlenül a legfelső polcon a plüsskutya.

Az eb barna, némi fehér folttal tarkított, s bár ez nem faji jellemző, de nekem akkor is egy vizsla jut róla eszembe, s mivel imádom a vizslákat, ezért annak is nézem az elejétől fogva, így természetesen a Kovács nevet kapja az eb.

A lakásom nyomokban plüssállatokat tartalmaz, válogatós vagyok, ilyen-olyan plüssmedvét csak úgy nem teszek ki, maradok az ikonikus és a jópofa figuráknál, ez az eb nem szerepelt semmilyen filmben/reklámban/rajzfilmben, viszont jópofa és kajla, így természetesen bekerül a dísztárgyak közé:) Helye az első képen lévő mentődoboz tetején lesz, ami egyébként fényképes ládaként funkcionál.

A kutyust Szoszótól kaptam (kommentekből ditlzon-ként ismerhetitek), még régebben, a blogján (ide kattintva) kezdtem el imádni ezeket az ebeket, amiket ő készít, varr otthon. A blökiről egyébként már készültek jó fotók, ezeket most mutatom is itt:)

Hasonló varrt finomságok (kutya, paci, miegymás) itt, Szoszo meska oldalán található, rendelhető, csodálható, imádható:)

Nagyon szépen köszönöm az új lakótársat!

Nálunk a szerkesztőségben a szendvicsből virágok nőnek. A friss kenyér és vaj házasságát a szalámi koronázza meg, remek táptalajt biztosítva így a növénynek. A paprika és a sajt hozzáadásától lesz ilyen szép sárga.

Pesten reggel, futva a vonathoz rengeteg ötletes plakátot láttam, de nem álltam meg, mert akkor lekéstem volna a gépet. "Vigyázat! Ez a plakát értékes másodperceket rabolhat el figyelméből! Kérjük haladjon tovább!" - vagy a másik kedvencem, egy félig márványtalanított oszlop tövében: "Bontott márvány eladó" - persze a "Ma reggel találtam egy pénztárcát, de nem adom vissza! Sálálálá!" és a sérv eladó is nagyon tetszett:)

Amióta megvan az androidos telefonom, azóta rákattantam az Angry Birds nevű játékra. Nagyon szeretem, mert egyszerű, ügyességi és képes vagyok órákat játszani vele. A lényeg nem más, mint madarakat kilőni egy óriási csúzlival, amik aztán rombolnak, eltalálják a gonosz zöld disznókat, akik ellopták a madarak tojásait.

Persze megvannak a nehézségei, mert logikai sorrendet kell találni, megtervezni, hogy miket merre lövöldözz és mikor. Ez persze akkor számít, hogy ha a pályán a legjobb minősítésre hajtasz, a három csillagra. Egyszer végigvittem a játékot, aztán azóta nekiálltam a háromcsillagos játszásnak, ami azt eredményezte, hogy akár több napig is játszottam egy-egy pályán, újra és újra próbálkozva (jellemzően éjjelente, lefekvés előtt szoktam játszani). Tegnap is ezt tettem, egy pályát meg is csináltam, mert az új szintet már csak háromcsillagos üzemmódban használom, azaz addig nem lépek tovább, amíg nem fullos a teljesítmény. Egyszóval nagyon megfogott a játék, de ennek megvan az oka, pszichológiára épít, mint ahogy e cikkben is említik.

Na most készült egy "paródia", vagyis egy filmes előzetes, megmutatja, hogy ilyen lenne a való életben a harc madarakkal a malacok ellen.

Nem tudom mennyire emlékeztek még a szerszámszimfóniás bejegyzésemre, biztonság kedvéért linkeltem:) Szóval abban a bejegyzésben látható egy videó, amelyben különféle szerszámhangokból áll össze egy zene/dal/vagy inkább ritmus. Bírom az ilyen összeállításokat, így a napokban, amikor ráleltem az alábbi gyöngyszemre, máris boldog voltam, hogy lesz egy újabb felvétel, amit kipublikálhatok:)

A fenti képen látható, a nagyjából kétszáz háztartási gépből összeálló Blödes Orchester. Az "antik" háztartási gépeket felvonultató zenekart egy tárcsázós telefon vezényli, az ismerős hangokból pedig ütemes ritmusok alakulnak a végére. Nekem van pár ismerős eszköz ebben a videóban, még beleestem abba a korszakba, amikor a háztartásokban sok helyen feltűntek ugyanazon típusú, külföldről behozott háztartási gépek. Mai eszközökkel már nehéz lenne ilyen videót csinálni, viszont az egykori NDK-s készülékek felvonultatásával kifejezetten jót készítettek:)

Ismét tavaszi-nyári fejlécképet láthattok a blogomon (ha sapkában vagyok a képen, akkor pár CTRL+F5 és leveszek némi ruhát). Mivel kitavaszodott már, gondoltam ideje a váltásnak, mert már baromira tavasz van egy-másfél hete. Nem érdekelne az sem, ha -15 fok lenne és az sem, ha kánikula, vagy borongós ősz, bennem most tavasz van.. ..nagyon. Régebbi olvasóim ezt tudják, hogy miért írom:) Tavaszi szél szívet áraszt. Tovább nem taglalom... Egy kellemes zene, a hangulatomhoz illően:)

Azért ezt a dalt választottam, mert a nem mellesleg kedvenc zenekarom ezt játszotta a Fonogramon (amelyről még mindig ígérem a bejegyzést), s az utóbbi időben egyszer csak dúdolgatni kezdtem naphosszat magamban, kattintom a tetszik-et rá a facebookon, bejátszom zuhanyzáshoz a fürdőszobába és hallgatom az éneket... Szeretem most ezt a számot:) Na de nem is folytatom tovább, mindenkinek vannak kedvenc hangulati számai, ti is tudjátok és tapasztaltátok is már ezt az életetekben, tudjátok milyen ez:)

Le is járt az ebédszünetem, kattintok vissza a munkába. További kellemes napot:)

Stúdióban: Nézd már! Az Atom nem is mer enni, annyira tetszik neki. - Rágtam és nyeltem egyet, majd hozzátettem: Nem szerettem volna mindenféle rágással megzavarni a dallamot, a rágásom úgyis évente legalább napi háromszor hallom. Az az... ...évente minimum 1085-ször!

Kávézóban: Most jövök rá, hogy nekem két ingatlanotokban is volt szexuális kapcsolatom! - mondja Achim, felismerve a helyzetet. És tényleg:)

Autóban: Minden lámpa raszta. Piros, sárga, zöld. Csak kár, hogy egyszerre nem ég. - mondja Marci, majd mindenki sasolni kezdte a közlekedési lámpát, piros, piros-sárga, majd amikor az zöldre váltott Marci hozzátette: Reménykedtetek picit, hogy egyszerre világít majd mind ugye?

Kávézóban: A Yodák a fülükön kúrnak, az ET oda dugja be az ujját. - mondja Hanzs, behatárolva és feltárva előttünk az eddig ismeretlen Hollywood-i űrlényszex részleteit.

Sopronban: Jól vagy? - Szo-szo. - mondja nekem Szoszo és nevettünk, mert ez jól hangzott. Ez kb. olyan, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy mennyire vagyok jól és azt mondanám atomjól!

Kávézóban: A bálnának két pénisze van. Az egyik 7 méteres, a másik 4,5 méter. A kisebbiket akkor használja, ha gondolkodni is akar és szeretné, hogy a fejében maradjon egy kis vér. - mondják Hanzsék Bazsival a kávézóban, majd Hanzs hozzáteszi: Kíváncsi vagyok, hogy fogod elmagyarázni a blogodban, hogy miképp jutottunk el a bálnák farkáig. - nos megmagyarázni nem tudom, meg azt sem, hogy ezek után elképzelt halfanszőrzetekről is beszéltünk. De felhívom a figyelmet, hogy időközönként valamilyen Aqua-animál-pornó üti fel a fejét a társaságokban, hiszen ilyenre már volt példám egy másik mondatokban bejegyzésben.

Stúdióban: Atomdzsuvás itt minden! - mondja Gyurika, aki legutóbb azt mondta mellettem, hogy atommeleg van, és emiatt kicsit zavarban volt, mert nem úgy értette. Most is röhögött, majd csak annyit jegyeztem meg: A múltkor lemelegeztél, most dzsuvásnak titulálsz? Mi vagyok én a szemedben? Egy koszos köcsög?

Pályaudvaron: Ne haragudjon barátom, hogy megszólítom. Én egy korrekt ember vagyok, megmondom, hogy piára szeretnék kérni egy kis pénzt. - mondja nekem a piás az állomáson, adtam neki egy ötvenest, amit megbecsült, megpuszilta az érmét, majd rákérdezett van-e még ott ahonnan ez jött, mire én: Van hát. Azt majd befizetem adóba, amiből majd kezelni fogják a májad. - megértette a csóka, nem kért pénzt, de azért még lehúzott: Tudsz még adni egy tüdőropit is? - adtam neki egy cigit majd elmentem onnan.

Kávézóban: Ejj Bori! Lefárasztottad az Atomot! - mondják a többiek, mert kicsit sokat ásítottam, mire Bori: Nem én fárasztottam le, hanem az Ocho Macho. - erre természetesen ugrott mindenki. Hiába magyaráztam már, hogy a stúdióban videóztam, meg fotóztam... Így van ez. Amikor meghallottam a "nem én fárasztottam le" részt, már tudtam, hogy végem van:P

Kettesben: Azt mondtad, hogy az "Imádlak és ..." mondatodnak lesz még folytatása. Mire gondoltál? - Hááááááát, tudod... - majd csókok szakították félbe a mondatot. - Aha, azt akartad mondani, hogy Imádlak és utállak is egyben. - mondom ölelve - Az embernek az ellenségeit is közel kell magához tartania. Na gyere te Nikonos! - húztam magamhoz csókra Borit, majd szétröhögtük az agyunkat s olyan csodás bókokkal dobálóztunk, mint: Láttad a tavalyi Canon - Nikon piaci részesedés számait? A te géped nem bírja a pirost. A tied meg a kéket és a zöldet. - stb. Fotós-páros :D

Munka közben: Épp kiajánlottam ezt a videót, a rémült kisbabáról, amikor kitettem teljes képernyőre, nem látszott semmi, fekete volt a kép amíg töltött. Közben lehajtottam a fejem és a telefonomon nyomkodtam valamit, később felpillantva az alábbi kép került elém, hát persze, hogy nekem volt rémült fejem, s nem a csecsemőnek:P

Mozdulatokban

Busa kijött rágyújtani, egy szál gyufát elhúzott a kartonon, az elaludt, másikat a kezébe véve már nem tudott pattintani, mert Hanzs elé tartotta az öngyújtó lángját. Miután kapott tüzet még meggyújtotta a kezében lévő gyufát egy másodpercre és el is oltotta, pótolván ezzel az elmaradt gyújtás előtti mozdulatot.

Hanzs és Timi csókolóztak a háttérben, amikor "valaki" (akinek személye maradjon titokban) állt mögöttük két méternyire és fingott. Fura, de kedves összkép volt ez, az előtérben csókolózó párral és a háttérben az egy lábon álló, kinyújtott karjával, mutatóujjal az ég felé mutató, rottyogató emberrel...