Szombaton délután kimentünk a Fő térre fotózni a párnacsatát (képek itt). Már jó ideje ott voltunk, amikor odalépett hozzám egy lány és megkérdezte, hogy lefotózhat-e engem a mellette álló lányokkal, mert hogy ők kedvelik a blogom. Naná, mondtam rögvest: Persze! - rögtön olyan furcsa érzésem támadt, hiszen nem szoktak velem pózolni a blogom miatt, így zavaromban azt sem tudtam mi van.

Elcsesztem a marketingem, egy szót sem szóltam, csak annyit, hogy köszi, ezért odamentem a lányokhoz, s másodszor is elcsesztem a marketingem, mert se bemutatkozás, sem örülök, hogy olvastok, mióta olvastok stb... csak kértem, hogy küldjék el a képet. Annyit azért hozzátettem, "majd bejegyzem". :) Na szóval nem vagyok jó rögtönzésben, pláne ilyen szituációban, utólag is elnézést Krisztitől és Zsófitól, akik kb. három éve olvasnak és akartak egy közös képet. Alább pedig Bori lekapta, ahogy épp képet kérek:

Most mondhatja akárki, hogy ez semmiség, de nekem nagyon jól esett, hogy egy kicsit blogcelebeskedhettem. Mindig örülök, amikor valaki mondja, hogy: olvastam a blogodon. - no meg látom, hogy lájkolják, megosztják, vagy épp egy számomra ismeretlen ember, vagy akár ismerős jegyzi meg, hogy szokta nézni... Ezeket mindig nagyon szeretem, mint ahogy azt is, amikor a baráti társaság követeli a karaktereket és lecsesznek, mert még nincs fent a napi bejegyzés:) Jól esnek az ilyenek, tényleg:)