Nemrég láttam a tévében egy reklámot, amely annyira tetszett, hogy meg is osztottam rögtön közösségin, és utána megnéztem vagy ötször. A szivárványzabáló zsiráfot fejő rasztás ötlet annyira betegesen jó, hogy nem bírok elmenni mellette mosolygás nélkül.

 

 

A Skittles cukorkát reklámozza, természetesen rögtön venni is akartam, csak a fene se tudja hol lehet kapni. Aztán a közeli kisboltba betérve a héten a pénztárnál felfigyeltünk rá, hogy van pár csomaggal. Egyből vettem két fajtát is, mindenképp szereznem kellett, mert mint tudjuk, a reklámoknak igazuk van, így zsiráf-közvetítve kíváncsi voltam milyen ízű a szivárvány.

Gondolom nem lep meg senkit sem: gyümölcsös. A piros gyümölcsös, a zöld savanyú gyümölcsös. Igazán valami M&M'S szerűséget vártam, mert ugye ez is olyan kis zacskós, ugyanolyan kis bogyók csak m helyett s van a cukorkán. Nem olyan. Nem csokis, nem mogyorós, ez gyümölcsös. A piros zacskós ízlett is, amolyan fruttis-valamis keverék az egész.

A savanyított verziós, a zöld zacskós annyira nem fogott meg. Kicsit íztelennek véltem a piroshoz képest, mondjuk ez valószínűleg ízlelőbimbó függő, hiszen én mindig is az édes felé hajlottam jobban.

Kicsit kevéske a cucc a zacskóban, 200 forint körüli áron volt, de nem hagytam ki, hiszen a reklám annyira megfogott, hogy vennem kellett. Utólag is gratula a marketingeseknek, mert egy szimpla: Kóstold meg és érezd a gyümölcs megannyi gyümölcs ízét! stílusú reklámot követően valószínűleg rá se hederítettem volna a kis csomagokra a pénztárnál.

Lassan már sejthető volt, hogy lesz egy ilyen bejegyzésem, lévén hogy lassan egy hónapja már, hogy a "családi állapot" címkémet átlőttem a facebookon. Öt szív a telefonból.

Oké, kicsit poros az ülésem, lassan bicikliznem kéne, legalább az ülésem letisztulna:)

Szívszerűség a pohár alján, kávé után:)

Néha-néha sikerül elkapni fotózás közben olyan pillanatokat, amelyekre ha szándékosan utaznék, akkor úgysem sikerülne lekattintani. Ilyen például a deformálódás. Legyen szó akár egy arcról ami valamerre mozdul, amikor mondjuk hozzádobnak valamit, vagy például a labdákról, amelyek torzulnak rendesen, ezekből összeszedtem most négy képet.

Tegnap este kosármeccsen fotóztam és visszanézve a képeket észrevettem, hogy megint sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor a labda épp pattanásban van, vagyis még csak deformálódik a parketten.

Nagyon örültem a fenti képnek, mivel egyszer már fotóztam ilyet, csak akkor életlen volt és nem is ennyire tetsző kompozícióban:) Legutóbb megpróbáltam utazni ezekre a képekre, de persze nem sikerült ilyet kattintanom, nem is próbáltam azóta. Kicsit zajos a kép, de ez ne zavarjon senkit.

Nemrégiben hasonlóképp deformálódott labdát sikerült egy meccsen fotóznom, már több száz fejelést lencsevégre kaptam, de ebben a pillanatban ez volt az első. Sajna a fókusz itt sem volt a helyén, de így kicsiben annyira nem is zavaró. A lényeg látszik, a játékos fejére idomul a laszti.

Ez volt a fentebb emlegetett kosaras kép, amikor a labda tömörödik a földön. A fentebbi képhez képest ez annyira nem is jó, bár a bíró nézése a játékos mögött, megérne külön egy bekezdést, olyan mintha a pisztolyáért nyúlna:P

És végül a legelső deformálódós képem, amire szándékosan utaztam, legnagyobb zársebességgel, teleobjektívvel, duplázóval lőttem a sorozatokat, amikor megannyi léggömböt durrogtattak el a pilóták a 2007-es pécsi repülőnapon (beszámoló itt, fotók itt). Nagyon sok képet csináltam, s szerencsére volt köztük egy darab, ami azt a pillanatot mutatja, amit látni szerettem volna:) A kidurranás előtti, deformálódott léggömböt.

Ehhez hasonló bejegyzés majd nagyon sokára lesz legközelebb, mert ritkák az ilyen képek, bár ha abból indulok ki, hogy a fenti három képet az elmúlt három hónapban csináltam, akkor talán még esélyes is, hogy lesz még hasonló:)

Tegnap este (vagyis már ma, hajnali egykor), keresgéltem a gépemen, aztán a személyes fotók mappában valahogy belekattintottam egy régi mappába, aminek már a neve is: Régi fotók... E mappában leltem a 2002-es ballagásomról készült pár darab képet, összesen hat darabot szkenneltem be. Vagy azért, mert hat kocka volt már csak a tekercsen, vagy azért, mert ennyit gondoltam digitalizálni, nem tudom... A hat kép mindegyike szokásos ballagós, menetelős, sorban állós, pózolós, viszont a legutolsó képen megakadtam.

Az utolsó képen már a ceremónia után sétálunk öcsémmel, Marcival az autó felé, és ezt lefotózta anya hátulról.

Mai szemmel, amikor fotók tömkelegét nyálazom át hétről-hétre a weben (és magam is készítek néhányat), elidőztem e kép felett, mert jó. Mára már az öcsém egyforma magas velem, vagy alig marad el néhány centivel. Ma már nem vennék fel vastagtalpú Piston bakancsot, ma már nem ezt az öltönyt hordom (egyébként még megvan), ma már öcsém sem hord hózentrógert. Mára már anya fehér Seicentója sincs meg, amely mellett ott ácsorog bátyám a kép jobb szélén, s ma már nem kell fogni öcsém kezét amikor sétálunk a járdán...

Akkor még nem úgy ballagtam el, hogy osztályfőnökömnek elismerően biccentve megköszönjem az élethez adott instrukcióit, majd belevágjak a nagybetűsbe. Anya exponálását követően még hat éven át koptattam hátsómmal különféle iskolák székeit, mire megtaláltam azt, amit csinálni szeretnék... Viszont jó volt akkor is, amikor ez a kép készült. Még nem tudtam mi leszek, 19 évesen még csak az volt fontos, hogy kismotorom nyergébe pattanva lemenjek balcsira dolgozni egy nyarat. Hogy utánam jöjjenek majd a Pilléék és elmotorozzunk Tihanyba. Hogy minél több mindennel színesítsem azt a nagyjából három hónapot, ami akkor előttem állt. Végül színes lett.

Volt sok élmény a Balatonon, rengeteg új ember, 1-2 új barát, nagy szerelem, bulik, életem első abszint ízlelése s még sorolhatnám... Jó nyár volt. S ha azt nézem most hol tartok utamon, azt mondom: Jó irányba ballagtam a fenti képen:)

Még tavaly láttam egy videót, amelyben humorosan feldolgozták, hogy milyen lenne Jézus születése napjainkban, amikor mindent közzé lehet tenni facebookon, s az ember életének meghatározó része az internet. Aztán megjelent most egy másik videó is, Mózes második könyvéről, de erről majd kicsit lejjebb. Ilyen lenne Mózes facebook adatlapja:

És akkor most jöjjön Jézus születése, a videóban van Google Maps, E-bay, levelezés, miegymás, ami kötelező elem lenne a kornak megfelelően:)

Aztán jött a második videó, ez most a zsidók kivonulásával foglalkozik, mindezt nyomon követhetjük Mózes adatlapjáról kiindulva, ahogy megvásárolja a tíz csapást, feltölti YouTubera, stb.

Hanzsnak különösen ajánlom ezt a bejegyzést, ő mindig kiváltképp vevő az ilyen őrültségekre:)
 

Szerkesztőségben: Épp reggeliztem és közben kattogtattam egyik kezemmel a feltöltendő képeket. Ölemben egy zacskó zsemle, Bonyi rám néz s bedobja: Höhö. Lapzsemle.

Szerkesztőségben: Az előbbi reggelizést követően az asztalomról épp söpörtem össze a reggelizés közben lehullott részleteket, amikor Bonyi ismét szólt: Heh. Hírmorzsák.

Utcán: Délután bementem egy Antik boltba... - mondja Bori majd én félbeszakítom: Bementél egy boltba miattam, mert ott sok van belőlem, mert ott Antik vannak?! De aranyos vagy... - ezután fejlövést imitáltak a többiek és taslit is kaptam.

Autóban: Na ez a családi négykezes. - magyarázom Borinak a szitut, mert előzött egy autó szemben, ami miatt nagyon le kellett lassítania apámnak és persze, amikor már elég közel volt a felelőtlen autós, akkor négy középső ujjat látott a szélvédőnk mögött.

Autóban: Az autónak legalább van zenei ízlése. - mondja Busa, miután a Golfja nem volt hajlandó lejátszani Hanzs új, Kismocsok cédéjét.

Szerkesztőségben: Oké, kicsit később, mert most nagydologban vagyok. - mondja Bonyi valami kérésre, aztán hozzáteszi: Mármint nem úgy értem a nagydolgot, hogy szarban vagyok. - természetesen a magyarázkodáshoz már késő volt.

Kávézóban: Most ha rád nézek egy hatalmas péniszt látok. - mondja Busa Hanzsnak. Azt hiszem ezzel elnyertél egy bejegyzést a mondatokban. - teszi hozzá Hanzs, mire Busa: Remélem Kokas hozzáírod, a körülményeket is, hogy miért hangzott el ez a mondat. - Na persze:)*

*: Na jó, elárulom az előző sztorihoz a háttér-információkat. Kint cigiztünk, amikor valamilyen beszélgetések végén Timi úgy kelt Hanzs védelmére, hogy bedobta a szöveg közepén: És egyébként hatalmas pénisze van. - igaz kicsit úgy tűnt, mintha ez egy betanult védelmi reakció lenne, amivel elterelődik másfelé a beszélgetés, mindenkit meghökkent, stb. De nem kérdőjelezzük meg a méretbeli dolgokat, hiszen elvből minden férfinak a társaságunkban hatalmas van, erre bizonyíték, hogy kisautóink vannak, amivel próbáljunk ellenkompenzálni a dolgainkat. Tudjátok van egy ilyen hülye sztereotípia, (aminek azért nem mindig van alapja): "Minél menőbb, nagyobb és drágább a kocsi, annál kisebb a..." - Bele sem gondolunk, hogy Bonyinak mekkora van, mert neki még autója sincs. Vagy megfordítva: csak azért nincs mert egyelőre nincs pénze olyan nagy és drága luxusverdára, ami kompenzálna. :P

Szerkesztőségben: Ha te vagy az idősebb, akkor előbb születtél!!! - mondta Bonyi Andinak, mert nem fogta fel elsőre, hogy ha egy nap híján egy hónap van köztünk, és ő júniusban látta meg a napvilágot, akkor Bonyi nem születhetett májusban.

Sorban: Várja ki a sorát! - mondja nekem az előttem álló faszi, miután megkérdeztem, hogy amíg megkeresi a kártyáját odaenged-e. Beálltam az automatához, az ürge előttem lépett oda. Keresni kezdte a kártyáját, kipakolta két zsebét, aztán jött a kanszatyor kiürítése, persze mindez nagyon-nagyon lassan. Amikor a kártya végre a gépbe került rájött, hogy szemüveg is kell, így még azt is előkereste, majd a levétel és pénzelrakás is súlyos másodperceket vett igénybe. Legalább 3-4 percig vártam ott, de egy órának tűnt, az én 20 másodperces pénzlevételemhez képest.

Szerkesztőségben: Nekem csak azért hullik a hajam, mert a szervezetem kidobja a selejtet, ami már nem kell. - mondja Bonyi, majd folytatom: Akkor egy-két év múlva már nem lesz belőled semmi? Először kidobja az agyad, aztán sorban mindent.

Egy régebbi beszélgetésben: Bocs, hogy annyit szerepelsz hülyén és "negatívan" a blogomban, de tudod, hogy ez nem cseszegetés, csak szeretik a figurázásod a többiek. - mondom Bonyinak, aki megérti, majd hozzáteszem, hogy: Ha lehet, akkor a barátnőjelöltnek ne javasold, hogy a blogomon olvashat rólad.

Kávézóban: De helyes kispolski! - fejezi be a régi Aranykéz utcai robbantáshoz kapcsolódó viccet Bonyi, majd előkerülnek részletek is az esetről: ...annyi robbanóanyag volt abban az autóban, hogy az autó tetejét felrepítette és átlőve a ház tetején az a belső udvarban landolt. - Hanzs közbeszól: - Mi ez, Angry Birds? - amitől mi röhögni kezdtünk. Hanzs kb. a robbanás szót hallotta meg a sztoriból.

Mint sok gyermek, én is imádtam a Disney rajzfilmeket, megannyi volt meg otthon videokazettán és moziban is sok-sok egészestéset néztem meg. Kedvencem egyébként mindig Goofy volt, de nagyon sok egyéb mese szereplői közül is vannak kedvenceim, akiket most nem is állok neki felsorolni.

Ha már Disney, akkor Disneyland. Itt van közel, Franciaországban, és ha egyszer arrafelé járok/nyaralok, akkor szeretnék legalább egy napig a WD paradicsomban szórakozni, mert ha nem is vagyok már gyerek, de akkor is megnézném. Nem csak Mickey és Donald táncol jelmezben, az egész kaland/vidámpark teli van jobbnál-jobb dolgokkal, mint például autós kaszkadőrös show-val.

Nemrégiben találtam egy csatornát, ahol tilt-shift videók vannak, és egy ilyet készítettek a Disneylandről is, naná hogy landol a szombati bejegyzéseim közt:) Amint láttam, hogy érkezik a pöfögő kisvasút, rögtön tudtam, hogy ide való:)

 Aki Disneyland-be készül szóljon, elférek a csomagtartóban:)

Mint azt már emlegettem itt a blogomon, nemrégiben Budapesten voltam, a Pannónia Stúdióban, az Ocho Macho zenekarral. Az Online a világ című új albumukat rögzítette a zenekar, én pedig azt rögzítettem, ahogy ők rögzítenek, meg néha ők is rögzítették, hogy én, hogy rögzítek, szóval rögzült az esemény rendesen, nem tűzdelném agyon a bejegyzést fotókkal, mert már fent vannak máshol: A stúdiózásról képgalériák és infók itt.

Nagyon jó volt a stúdiózás, nagyon sok olyan dolgot láttam, amitől leesett az állam, például 4-5 milliós mikrofonokat, meg úgy mindenből sokmilliósat. Fura az ekkora szintű profizmust látni. A dobhoz két négymilliós mikrofon kell, a trombitához aranymembrános, az énekhez meg az a nagyon régi, ami valamilyen "csöves-mikrofon" és fél órával előtt be kell kapcsolni, hogy bemelegedjen. Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal teleírhatnám a bejegyzést. A lényeg, hogy nagyon jó cuccok voltak. Az egyik stúdióban pózoltam is, egy olyan pult előtt, amilyen típussal a világ komolyabb, és nagyobb zenei produkcióit keverik. Az tudom, hogy valószínűleg egész életemben nem lesz összesítve annyi fizetésem, amiből egy ilyen pultot tudnék venni...

A fenti kép elkészítésekor egy 400ezres székben ültem, amelyben elvileg hosszú órák után sem fájt volna a hátam. Na de félre a drága dolgokkal, abból volt elég. Jó volt látni, hogy miképp készül egy lemez, mielőtt az a boltok polcaira kerül, s onnan a lejátszókba. Valamilyen oknál fogva (gondolom a klipek nevelték belém) azt hittem, hogy egyszerre zenél a banda, de most láttam, hogy nem. Egyesével vesznek fel minden hangszert, azt is több sávban, s végül abból keverik ki az egészt. Nem egyszerű, nem is könnyű, pláne akkor, amikor egy külső-fül számára hibátlannak tűnő játékot módosít a zenész újra és újra, mert a profizmusra hajt... A srácok nagyon sokat dolgoztak, de azért volt idő hülyülésre is. Paparazzi at work:

A zenekar két turnusban utazott fel, én összesen négy napot stúdióztam velük, persze ezek nagyon hosszú napok voltak, sok-sok kávéval, munkával. Én videóztam és fotóztam, meg ezeket feldolgoztam, a többiek pedig csak zenéltek és zenéltek. Az egyik dal felvételének alkalmával volt egy kis rögtönzés is. Gyurika (dobos) és Marci (basszusgitár) külön-külön hangszigetelt teremben voltak, Peti (billentyű), Mike (gitár) és Gergő (ének) egy teremben ültek, ahol én is. Gyurika ütött egy kis twist ütemet, amire Mike gitározni kezdett és hirtelen rögtönzésbe ment át az egész, megszületett a Sikíts Cici! - ami Gyurika előző esti masszírozásáról szól (Gyurika egyik beceneve a Cici). A legjobb, hogy Marci és Gyuri csak játszottak, ők nem is hallották az éneket. Nekik utólag volt a nagy röhögés...

 
Persze a kemény munkát is megörökítettem, abból csináltam egy összefoglaló videót, nem rövid, de nézhető:) Amolyan stúdióban kamerával láb alatt lévős, rohangálós...

 
Nagyon jó egy zenekar életét/pályáját kísérni, nagyon kedvelem ezt a melót, remélem még temérdek helyre eljutok a srácokkal és rögzíthetek:) Akárhogy is vesszük van egyfajta hierarchia, ők a zenészek, én vagyok a fotós, a színpadon ismertem meg őket, több száz rajongó sikítozása mellett, s emiatt persze kicsit fura, hogy a szálláson reggelire rántottát csinál az énekes 10 tojásból, hogy jóllakjak én is:P Felveszik, ahogy dolgozom, lefotózzák a hülyeségeimet stb...

Az biztos, hogy ez a stúdiózás maradandó élmény marad. Próbateremben is voltam már, és a zenekari buszban is hallottam, ahogy készül a szöveg, módosul a zenei alap stb... Ott lenni, és látni egy lemez születését jó érzés, ahogy betekinthetsz mélyen a kulisszák mögé. Ja és az album is tetszik:) Ya mann!

Öt kép a stúdióból - lehetne ez is a címe a bejegyzésnek, mert most csak a nemrégiben szerzett stúdiós élményeim melléktermékét láthatjátok. Egyébként pont holnapra jegyzem be a stúdiós bejegyzést, így holnapra is lesz pár fotó, de jellemzően inkább videó és szöveg:)

Ez az a nagyon drága pult egy részlete. Ilyen pultokon keverik a világ jelentős zenei produkcióinak nagy részét.

Ez egy hangfal, ami nekem nagyon-nagyon tetszett és egy loftlakásban el is tudnám képzelni a sarokban:) Bár amilyen szép, akár még lehetne a szoba közepén is:)

Amikor valamilyen műszaki eszköz vásárlását tervezem, akkor jellemzően nem csak bemegyek a boltba és hasamra ütve választok ki valamit, hanem előtte olvasgatok róla, megnézem a technikai jellemzőit s emellett a YouTube-on is rákeresek, sok teszt, vélemény van fent, többek közt unboxing videók is.

Az ilyen unboxing, avagy kicsomagolós videók (mint ahogy azt a nevük is mutatja) arról szólnak, hogy a termék megérkezte/megvásárlását követően a csomag kibontását kamerával rögzítik, esetleg kommentálva azt, így láthatjuk az egészet, mi jár hozzá, milyen kézben fogva stb... Én is szoktam ilyen videókat nézni, legutóbb diktafonomnál kerestem rá ilyen videóra.

A napokban felkerült egy olyan unboxing videó, amely a műfaj netovábbja, egy videó, amely az eddigiektől eltérően más megközelítést alkalmaz, varázslatos, mesebeli zenei aláfestéssel elemzi, ezúttal a csomagolóanyagokat.

Nagyon jókat vigyorogtam azon, hogy milyen átéléssel és döbbenettel mondja fel a srác a szöveget. A meglepődések, az egész kommentár olyan, mintha valami kalandos mesében járnánk és épp most lépne ki a főhős sötét erdőből, s az üveghegy tetején állva megpillantaná a Varázsföldét levegőben repülő rózsaszín bálnákkal és arany patakokkal, szivárványokkal... "twist tie.. ..quickly. Wow!" - :D:D:D