Azért abban van valami Murphy, hogy amikor egész nap megannyi dolgom van és nem tudok úgy igazán leülni pötyögni s amikor már végre sikerülne, akkor meg nem tudom beszúrkálni a képeimet az editorban, mert valamiért nem látja a kép-ablakaimat, ugye?!

Tré. Kb 20 percet azzal szórakoztam el, hogy így-úgy megnézzem megy-e, de nem megy. Így most akkor mit is? Közben el-el is alszom és már a nyakam is kezd sajogni lebiccenő fejtől, na mindegy! IJ. Akkor most leszek kreatív így hajnali fél3 tájékán, hogy új témát válasszak magamnak, avagy nektek e bejegyzésben és hopplá már megint egy megjegyzés csúszott ki a klaviatúrámból, ami nem más, mint egy "fáradt vagyok, elalszom és nyálas a pólóm" panaszkodós vagy csak sajnáltatós vagy tudom is én szösszenet.

Össze kell kapnom magam gyerekek, mert kezdem hiányolni a blogról A bejegyzéseket. Most viszont sipircelek aludni, ha már a héten nem tudtam egyszer sem rendesen és most talán van esélyem hat óránál többet horkolni a káoszban (a diáknapok miatt az Atom-bunker felettébb rumlis, amolyan káoszi állapotok vannak, már csak a zokni hiányzik a csillárról).

A tegnap taglalt ötletem (na majd napközben jól blogolok és akkor nem kell éjjel a gép előtt ülnöm) nem sikerült. Két óra alvás volt, az is leborult fejjel a gép előtt, tehát értéke nulla. Kicsit fáj a nyakam, kicsit fázom (fáradtságtól), kicsit ég a szemem. Zsííír... Tehát most töltöm fel a galériákat meg a cikket. Napközben meg alszom majd egyet valamelyik padon. Ha már itt vagyok így reggel nyolckor kicsit pötyögök is.

A tegnapi nagyon szinte teljes egészében tetszett. Szóval volt minden, sikerélmény meg jókedv. A diáknapok alatt volt egy Honvédségi toborzó sátor, ahol egy olyan szimulátort próbálhattunk ki, amellyel a szolnoki vadászpilóták is gyakorolnak. A Mig-29-essel Bonyi repkedett, majd egy leszállás-tesztre beültem. Ereszkedtem, irány megvolt, sebesség minden szinte rendben, majd kiderült (leszállás előtti pillanatokban) hogy nincs kint a futómű, én pedig úgy láttam, hogy kicsit túlfutás lenne belőle, így minimális magasságra visszahúztam, némi gáz, pöckölgettem a joystickot, sebesség fel, sebesség le, majd egy szép és mondhatni szűk forduló után visszafordítottam a gépet és sikerült letennem. = SIKERÉLMÉNY

Jó érzés volt, amikor azt mondta a mellettem álló tiszt (meglepődöttséggel), hogy már rég látott ilyen szép leszállást ilyen helyzetből. Talán másfél éve nem ültek így a szimulátorban. - s ha ez csak önbizalomnövelő szöveg volt, akkor elmondhatom, hogy bevállt:)

Napközben volt sokminden, de nem akarok most belebonyolódni a diáknapokba, mert folytatnom kéne a munkát, hogy ha időben oda akarok érni ma kezdésre, ami két óra múlva lesz.

A National Geographic Channel-en láttam már kétszer egy klippet (igen, zenei videót az ismeretterjesztő csatornán). Először csak úgy fél szemmel néztem, de úgy egy perc után elkezdett tetszeni, aztán ma valamikor 5 körül megint leadták és rájöttem, hogy nagyon tetszik:) Ezt természetesen meg is osztom veletek, mert legyen ám ide bebiggyesztve, NGC fanként nem maradhat le:P Ím Macao-tól a Moving, amit a Föld napja alkalmából sugároznak manapság:

Nekem nagyon tetszik ez a klipp, valamiért kicsit úgy érzem, hogy frissíti az agyam, lekapcsolja a gondokat, a teendőket, mint pl. az LB27-től a Fürdik a lelkem is:)

Van amikor ez kell, egy kis OFF mindenre, mert nem akarok mást, mert sok a beérkező külső hatás, ami miatt már nem fürdik, hanem néha fuldoklik a lelkem, hogy már LB27-nél maradjunk. Ilyenkor szeretem leütni azt a kapcsolót ott valahol halánték-tájékon és vissza sem nyomni, addig, amíg nem akarom... Nah, mielőtt belezavarodom a hasonlataimba inkább megyek, mert nem fogom befejezni a többi dolgom. Ágyő.

A 2009-es Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának diáknapjairól készült képgalériák és beszámolók ide kattintva!

Bocsánat ezért a blikkfangos kezdésért, de tapasztalatom szerint sokan jönnek a blogomra a fent említett tartalmak miatt és nem biztos, hogy végig akarják olvasni eszmefuttatásomat... (Én is szeretem néha, ha az arcomba tolják amit keresek.)

Nos ismét elérkezett az ideje a főiskolás egyetemi többnapos szórakozásnak. Mint azt már megszokhattátok, ilyenkor több napra kiköltözöm az egyetem udvarára, követem a népet a fényképezőgéppel, őrzöm a söröm, rengeteg ismerőssel "bratyizok" stb.

Általában az ilyen rendezvények alatt (gólyatábor+diáknapok) mindig felborul egy kicsit a rend itt a blogon, mert érhetnek bizonyos lelki hatások vagy épp hajnalig tartó mulatozás, ami miatt vagy késői *megjegyzés*-ek, vagy épp galéria és beszámoló-ajánlók kerülnek ide. Ha minden jól megy és a gépEEEm akksija is velem lesz minden erejével, akkor ezt most elvileg sikerül kiküszöbölnöm és nem kell galériafeltöltés után hajnali háromkor begyógyult szemekkel és összenyálazott pólóval értelmeznem a blog adminját:)

Persze azt nem mondom, hogy a sörkertből lesz ihletem olyat írni, ami nem diáknapos, majd meglátjuk. Nem akarok nagyon előretárazott bejegyzéseket írni...

Nah, remélhetőleg rendben fog menni minden, így az első nap után is. 10 perc múlva hajnali három, juhéj! Talán majd holnap menni fog az időbeosztogatás, a napi anyagom meg majd felteszem reggel:P Ahoi!

Az előző Critical Mass-en is kint voltam, akkor lázra és mindenféle rossebbre hivatkozva nem ültem nyeregbe, csak fotóztam. Most más volt a helyzet, fényképezőgéppel felszerelkezve Sándorra pattanva (a biciklim neve Sándor) részt vettem a karikázáson.

Némi karakterkupacom s 112 képpel felszerelt galériám is látható ha kutakodunk a link után alant: KATT IDE!

Nos ím Sándorom, amint támasztó nélkül pihen a téren. Páran megörökítették a kegyetlen bánásmód eredményének tűnő fekvő bringuszt, de azt tudni kell, hogy óvatosan fektettem le!

Közel száz bringás gyűlt össze és tekerte le a kisebb belvárosi túrát vasárnap délután. Örülök, hogy most sikerült részt vennem rajta, hiszen nap mint nap Sándorral járok dolgozni és általánosságban minden felé (vagy gyalog). Nem arról van szó, hogy nem szeretem Luigit, az autómat, csak legtöbbször nekem célszerűbb tekerni, mint nyomni a pedált.

Nagyon sok képet csináltam, akad rajta bicikli rendesen, de még blogger is akad lencsevégen, Charlie személyében:)

Az emelésből idén is kimaradtam, a "Fotózzak vagy emeljek?" kérdés nálam alapból eldöntött, ez a Sztahanovizmus csekély foka:P Nah, szóval jó volt az idei első felvonulás, Pesten 30 ezren emeltek (szép teljesítmény), talán itt is időről-időre többen lesznek, szerintem már a mostani létszám is elég szép lett!

További jó tekerést a következő CM-ig!

A hétvégén Országos Vízipipa Találkozón voltam Szombathelyen, persze ez nem azt jelenti, hogy idecsődült Magyarország pipás apraja-nagyja, hanem azt, hogy egy időben (idén 49 városban) kivonultak a vízipipáikkal a szabadba az emberkék és pöffékeltek egyet-kettőt szombat délután.

Tompy hívott az eseményre, rohantam is két esemény közt szaglászni egy kis almás-fahéjas füstfelhőt, meg volt ott még annyi más illat is, hogy a zöld gyepet igazi virágosrétté avanzsálta a baráti összejövetel. Szép sorban jönnek ezek a programok egymás után, a "csináljunk valamit egy időben egyszerre", mint a párnacsata, meg a Critical Mass bringaemelés (ez utóbbiról még írok, hiszen tegnap volt), csak még nem értem a képek végére.

Kb hatvanan voltak az emlékműnél, tiszta jó kis feelingje volt ennek a szombat délutánnak, nem ismertem sok embert és nem szoktám pipázni sem, akár vízzel vagy anélkül, ennek ellenére mégis jó volt jee. - Katt a képre, galéria nyílik!

A találkozóról írtam itt!

*pankeey többször felkeltett e bejegyzés írása közben, így mondhatom, hogy: "ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha... " :P:D

"Végy néhány angol juhászt és melléjük a terelőkutyákat, adj hozzá egy nyájat és az egészet bolondítsd meg egy unatkozó elektronikai szakival." - ez állt abban a levélben, amitől szétröhögtem az agyam, lenyűgözött, imádom (ha esetleg fake, akkor is)!

Felszereltek ledekből álló ruhákkal egy birkanyájat és némi terelőkutyát, majd az előre jól megtervezett folyamatokat véghez víve először alkottak egy gigantikus birka-rajzot, majd a klasszikus számítógépes játék a ping pong ihlette meg a résztvevőket, ami után már nem is volt meglepő a Mona Lisa leképzése birkafényekből s persze a finálé, a tűzijáték sem maradhatott el. IMÁDOM! (Köszönet bátyámnak a videó észleléséért!):D

Vélemény? Ugye mennyire kreatív az Isten állatkertje?! :P

A postaládám mindig tele van mindenféle spammel, ezeket általában rögtön az ajtóm melletti kis ládikába dobom, ahonnan aztán viszem a szelektív konténerbe. A minap épp válogattam ki a a reklámújságok tengeréből a leveleimet, amikor egy borítékból két szemöldök figyelt rám (valójában három, de ez most nem lényeg).

Na azért ez ugye nem gyenge, mert kapásból két különleges szemszőrzet tárult elém, kezdvén a kicsit elbokrosodott politikusossal, folytatván pedig összenőtt, osztrák-magyar előkelőségivel.

Kár, hogy az adu-ászt nem vetették be, simán el tudtam volna képzelni, amolyan evolúciós-fejlődési sorrendszerűen harmadikként Kiszel Tünde szemöldökét, aki köztudottan Brezsnyev reinkarnációja.

Na persze nekem is van egyfajta bokor a szemem felett, nem is a sűrű az, ami szemet szúr (akár a szó szoros értelmében is). Én az összenőtt szemöldökkel vagyok úgy, hogy azt akár szedni is lehetne, mert valahogy olyan gonosznak tűnik. Nekem.
Egyszer láttam egy összenőtt szemöldökű fiatal lányt, azt hiszem idáig az volt a csúcspont a szemszőr-ismereti emlékeimben.

Fú de ideges voltam tegnap... És még vagyok most is... A meggondolatlanság vagy inkább figyelmetlenség kárát szenvedem.
Kiküldtek helyszínre, gondolván elég lesz a kis gép, ezért azt vettem magamhoz táskámból, ahol már egy-két napja tartottam (hétfőn még fotóztam vele). Persze már csak amikor bekapcsoltam, akkor vettem észre, hogy nincs kép, közelebbről nézve meg azt látom, hogy be van törve. Grrrrrr! Utálom amikor nem lehetek az az "okos ember, aki a más kárán tanul"! Miért is nem raktam tokba azt a gépet, ha már egyszer van neki (tokja).

Na persze ez van, elfogadom meg minden, csak ugye idegesít a saját hülyeségem, meg a figyelmetlenség, a hülye kapkodás. Ezentúl tokolok, csak most nincs mit. Használni necces, működik, de csak az utoljára bekalibrált funkcióban, nézőke nincs, találomra kattinthatok. Ma azért még körbenézek neten, hátha van hozzá reális áron LCD, de nem biztos, hogy találok. Affene. Kb, 1 év körüli a gép, Grrrrrr!

Na ja, javaslom mindenkinek, hogy ne legyenek könnyelműek, és ha lehet ne maradjon otthon a gép tokja (amennyiben nincs LCD védő-plexi a gépen). Egyszer már jártam hasonlóképp, elestem bringával és a táskámban a Psion Revo kijelzője betört (érintésérzékeny), túl drága lett volna cserélni... De akkor elestem, így megvolt az ok, most meg?!

Az, hogy mikor és hogyan történhetett, számomra rejtély. Nem estem el, nem ültem rá, nem mentem neki, nem ütöttek el, nem esett le, nem csapkodtam, nem-nem-nem. Nem tudom mikor és mi történt:(

Szeretek hazajárni. Általában havonta egyszer sikerül hazakavarodnom, mert mindig akadt valami koncert hétvégén, amire el akarok menni, illetve elküldenek. Idővel szép lassan elkezdek lemerülni, mert sem hétközben, sem hétvégén nem alszom eleget (azt ne számoljuk, amikor elalszom a gép előtt ülve, s fél óra múlva begörcsölt nyakkal szenvedek:P).Bezzeg a macskánk Hógolyó nem fekszi el a nyakát

Tehát amikor hazamegyek örülök, mert töltődöm. Keveset ülök a gép előtt, ha ülök, akkor is max blog és ilyesmi, tehát pihi. Az otthoni hétvégéken mindent jól meg- és kibeszélünk anyával, aztán emellett még ott van ugye a családi légkör. Öcsém berögződött mondata, hogy „hoztál haza filmeket?” – meg a kutyánk Bandi, aki telefonálás vagy cigizés közben nekiesik az ember lábának, aztán csak rág és rág.. ..és rág. Na meg a macskák is, Frigyes, Kormi, Franci és Hógolyó, dörgölőznek – Gabi kutyája, Kalóz már csak hab a tortán:)Így sziesztázik Kalóz (bal) és így néz, ha felkelti a fotós (jobb)

Párszor előkerült a gépem hétvégén (abban a másfél napban amíg otthon voltam), persze megörökítettem egy-két pillanatot. Kalózt ahogy hason alszik és Bandit, ahogy heverészik a teraszon:

Vagy azt is, ahogy Bandi kémleli az utcát a kapu alatti kis résen át:

A macskák is a gép elé kerültek:

Na meg Gyuri, a kakas is:)

Persze Bandiról még készült pár kép, a jobboldalin az látható, ahogy hanyatt fetreng a teraszon. Jó fej kutya, elszórakoztatja magát. Kis idő múlva már a hátsó lábát rágta:)

 Tehát ja. Szeretek hazajárni, beszélgetni, kutyázni, macskázni, töltődni:) ...