A Fő téren a múltkor találtunk egy telefonfülkét telefon nélkül. Egy ideig néztem, hogy vajon mire lehet használni készülék nélkül egy ilyen kis esőbeállót..AHA! Eső esetén beállhatunk a zápor elől, ha nincs más lehetőség.

Arra már láthattatok példát, hogy mire lehet használni még egy telefonfülkét. Ez alatt a Zsótti által fotózott pusztai wc-telefonfülkére gondoltam.

Persze később aztán rájöttünk, hogy mire jó a Fő téri fülke. Ha netán valaki nem tudja megszokni a séta közben való mobilozást és a klasszikus telefonálásra vágyik, akkor itt a megoldás. A modern technikát akarva-akaratlanul szokni kell, ugyanis, ha magától nem vesz az ember, akkor vagy a munkahely, vagy a bank követeli meg, hogy legyen, de akárhogy is kerülné el, előbb-utóbb majd az unokák lepik meg egy mobillal karácsonykor. Tehát ím a megoldás, amivel kicsit még kapaszkodhatunk a régmúlt egyik kommunikációs színterébe:

.

Vannak olyan képsorozatok, amiket a „Miért ne tedd fel a fényképed az internetre” címmel látnak el, s különféle röhejes montázsok kerülnek elénk. Igaz az alább taglalt esetben nem képsorozatról és montázsról van szó, hanem csak arról, hogy egy cikk illusztrációjaként az egyik, a blogomon található fotómat használták fel (forrásmegjelöléssel).

A forrásmegjelöléssel néha azért vannak gondok, mert ugye nem mindig vízjelezem a képeimet s akadnak olyanok, akik nem jelölik, hogy honnan van (én sem szoktam sokszor), de pont azon bjegyzésemnél lett volna célszerű a vízjel, amelyben az iwiw pólós fotómat közzé tettem, ugyanis elterjedt kép lett belőle.

A google ösvényein sétálgattam, amikor a Kisalföld Online változatára keveredtem, azon belül is egy 2008-as szilveszteri, piakörképes cikkhez. A cikket nézegetve aztán felfedeztem bátyámat, a doktor urat, amint ott tündököl illusztrációként.

A kép ehhez a bejegyzésemhez készült, kicsivel régebben, mint egy éve. Gabinak szóltam, nem zavarja, pláne így lassan 5 hónap távlatából:) Viszont, ha nem egy ilyen újság, nem egy ilyen szövegkörnyezetbe került volna egy kép, hanem valami olyasmi helyre, amit nem szívesen látunk, akkor élne a mondat, hogy: „Miért ne tedd fel a fényképed az internetre”

Így már Gabinak sem kell majd meglepődnie, ha netán Győrött jár és összesúgnak a háta mögött, hogy: „Nézd! Ott van a virslis ember!” :P
 

Megint rajzfilmmel jelentkezem, ím a szokásos beköszönő:
Bátyámmal annak idején nagyon sok rajzfilmet láttunk. Egészestés rajzfilmek, Walt Disney klasszikusok, temérdek Donald, Mickey, Pluto, Goofy epizód volt a vidókazetta-tarsolyban és persze Tom és Jerry is akadt jó pár, meg a kevésbé ismertebb mesék. Ez utóbbi mesék közt akadtak olyanok is, amelyek nem csak bátyámnak s nekem, hanem Anyának is nagyon tetszettek, jókat szoktunk röhögni, amikor két-három-öt évente előkerül egy-egy darab.

Most Donald Kacsa, mint méhész és a mézéhes medve sztorija kerül terítékre. Ne tévesszen meg senkit, nem két epizód van, csupán arról, hogy az eredeti, angol nyelvű videóban (az első beillesztett felvétel) 4:10-nél van egy olyan rész, amin agyon-szét-halálra röhögtem magam és ez a magyar nyelvű változatban (alsó videó) nagyon halk, nem annyira ütős. Szóval ki-ki ahogy érzi, azt nézze, de az angolban a 4:10 az gyilkos így este tízkor:P Kb egy éve Anyával is padlót fogtunk, amikor megnéztük:)
Az alsó videó, ha nem indul rögtön, akkor kattints a nagy ablakban megjelenő kis videóképek közül az elsőre!

Lentebb magyarul. Az alsó videó, ha nem indul rögtön, akkor kattints a nagy ablakban megjelenő kis videóképek közül az elsőre!

Imádom ezt a medvét. Donaldot, annyira nem, de ez a medve meg a vadőr az egyik kedvenc párosom:) További mesésen kellemes vasárnapot!

További "kedvenc rajzfilmünk" bejegyzéseim ide kattintva.

A héten volt az Álom.net díszbemutatója Szombathelyen. Persze eleinte nem tudtam semmiről, aztán elolvastam a róla írt kritikákat (avagy ajánlókat/távoltartókat/beszámolókat). Nem igazán volt pozitív a fogadtatás, de azért én megpróbáltam objektív lenni és elvonatkozatni kicsit attól, hogy hány évesen is ücsörögtem ott a székek közt.

A film előtt csináltam egy interjút N. Forgács Gáborral, a rendezővel, ez ide kattintva olvasható.

N. Forgács Gábor, a film rendezője, mellette pedig az AFI-n diplomázott operatőr

A díszbemutatóról írt anyagom a magam "ajánlójával" pedig ide kattintva olvasható.

Azért a véleményem ide idézem, mert hát nos na. Szóval ja.

"Kezdhetnénk azzal is, hogy láttuk pom-pom meséit, ugyanis Regina (Labancz Lilla) a gimnázium pom-pom csapatkapitányának életébe pillanthatunk bele. A sztori nem túl bonyolult, elkényeztetett szőke gimnazista lány éli hercegnői életét buta pasijával, aki a kosárcsapat kapitánya. Aztán butuska főhősünket egy pom-pom lány kifúrja a suliból. Regina egy elit iskolába kerül, ahol már nem sikkes a rózsaszín bojtos toll és mobilozás óra közben. Az új suli új szerelmet, új barátokat ígér, s valahogy az-az érzésünk, mintha ezt a filmet már láttuk volna.

Természetesen Magyarországon ez az első ilyen típusú film, s nem is akarjuk bántani, mert nem nekünk, hanem a fiataloknak szól, a tizenéves korosztálynak, nekik pedig úgy tűnik, hogy tetszik. Nekik a jó zene mellett annyira nem szúr szemet a gazdag gimnazista lány tizen-milliós kabriója, és még Lilla „Cupp-Cupp!” köszönése is elmegy. Ők még beájultak apámmal együtt pár éve a másik magyar tini-film nem túl életszerű történetén is.

Nekünk ebben a filmben volt valami Amerika, de amolyan honosított verzióban csak úgy made in Hungária. Minket talán zavart az, hogy akadt olyan amatőr színész, aki még a film végéig sem vált igazán színésszé, vagy épp az a jelenet, amikor a híres gyorsétterem-lánc egyik üzletében elhangzik e mondat: „Egy pom-pom lány mindig egészségesen étkezik.” – igaz, hogy saláta volt a tálcán, de számunkra irreális kép ez egy gyorsétteremben, ahol még a saláta egészséges mivolta is megkérdőjelezhető lehet.

Labancz Lilla idomai egyébként viszik a filmet. Nagyon jó közeli képeket láthatunk fenekéről szinte minden szögből, a vásznon jól mutat, ezzel persze szorosan egyetértett a mozi közönségének hím szakasza is egy-egy morajlással az említett jelenetek alatt. Igaz a film vége felé már kicsit sok volt, annyira rögzült bennünk a forma, hogy álmunkból felriasztva is tudnánk ötven fenék közül rögtön, hogy melyik Lilláé.

Ha visszarepülök úgy 10-15 évet az időben (már ami a koromat illeti), akkor azt mondom, hogy igenis élveztem, jókat nevettem, mind az amatőr színészek poénjain, mind pedig Reviczky Gábor alakításán, s talán még hazaérve a film interaktív honlapjára is regisztrálom magam és mosolygós jeleket küldözgetek a chat-szobában.

A fiatalok nézzék meg, élvezni fogják, pláne, hogy ha még az Anti Fitness Club és Ádok Zoli zenéit is kedvelik. Aki pedig elhatározta, hogy nem nézi meg és ettől a döntésétől még Lilla feneke sem tudja eltántorítani, annak a sztori egy mondatban:
Pom-pom lányok, gimi, Lilla feneke, bunkó kosaras-pasi, aranyos zenész-pasi, Lilla feneke, ellenségből lett legjobb barinő, mosolyok, Lilla feneke, győzelem, végzősbál. Cupp-Cupp!"

Május egy, május egy, plusz hosszú hétvége. Ti mit szoktatok csinálni május elsején?
Én pár éve még kimentem majálisokra, de tavaly már az sem érdekelt, hiszen csak vursli van olyan zenével és programokkal, ami nem köt le. Manapság már egy sétára sem nagyon.

Tavaly már magasról tojtam a körhintás valamilyen koncerttel egybekötött programokra, inkább elmentem fotózni a Fő térre, ugyanis a tánc Világnapja programjait ilyenkor tartják a városban. Idén is ez lesz. Naponta majd többször kisétálok megnézni egy-egy műsort, s talán fényképezek is majd ezt-azt:)

Így a youtube-on bolyongva belegondoltam azért abba, hogy milyen nagy vizuális élmény lehetett régen egy május elsejei felvonulás. Nagyon látványosak lehettek, és most vonatkoztassunk el a rendszerektől. Gyerekként tuti biztos megőrültem volna a több ezer embertől és a monumentális alkotásoktól:P

A wikipédiában megnézve május elsején egy csomó minden történt, nehéz is lenne felsorolni. Talán kiemelném Ayrton Senna halálának 15. évfordulóját. Sosem voltam nagy f1 rajongó, de erre pl. emlékszem.

Apropó. Ti mit csináltok május elsején? És a hosszú hétvégén? Én azt hiszem most kicsit pihenőre veszem a figurát. Holnap még fotózgatok, de csak lazán. Szombat bolhapiac. Aztán kicsit helyrepofozom a kéglit s egyebek... Az elmúlt hónapban 11 koncerten voltam és még egy tucat eseményen. Most kibírom anélkül is:P

Már a héten összeszedtem egy riportba, viszont ide is bejegyzem, hiszen azért mégiscsak az én szellemi termékemről van szó, mégha máshol is, és van úgy, hogy tenném ide is vala.

A diáknapokról nem nagyon jelentkezett be az Atom Népe közvetítő kocsi, de nem is baj, hogy idén nem kellett mindenféle egyetemistákról olvasgatnotok (ugye van akit hidegen hagy). Viszont most nem menekültök, mert ha olvasnotok nagyon nem is kell, de képeket nézhettek (valamelyest humorosak, vagy a képaláírásuk az).

Kezdeném a kedvencemmel, amit fejekből alkottam. Párszor közel mentem a géppel:
(Réka, Bonyi, Csabi, Melcsi, Tompy, Rasta Bandi, G, Noresz, Rasta B, Padre, Gergő, Toncsi, Zsolti?, Tompy, Szundi, Viki, Stuki (Pajti), Balázs)

Aztán ugye volt az a mosolygós sörös is, ami a másik kedvencem lett:)

És persze van Pumuklis is:) A kis Manó ott volt a diáknapokon:)

Na még egy Darwin-os elmélet-igazolóst is na...

Tovább a humoros-fotós összeállításra (kattints ide!)

Bon Jour! Ez a nap is eljött. Mon Dieux!

Na most az a szituáció áll fenn, hogy két éves lett az atom.blog.hu - pont.
E bejegyzést nem akarom ömlengős összegzésnek megírni, félre azzal, hogy miről írtam eddig és a többi bla-bla-bla. Ezt csak azért mondom, mert úgyis lesznek még alkalmak olyan bejegyzésekre, amikben engedem a lelkem nyilatkozni:)

Hogy minek köszönhetem azt, hogy még mindig írom e blogot? Idézem magam: „Nektek. Azért mert olvastok, néztek, rendszeresen és rendszertelenül. Mert dicsértek, mert bíráltok, mert érdekesnek vagy épp unalmasnak találtok. Hiszek abban, hogy a statisztikákat nem csak a google-ből jött véletlen kattintások formálják.” – azt hiszem ebben minden benne van.

Promóció keretében csináltatni akartam bögrét vagy kulcstartót szorgos olvasóknak (már tavaly is), aztán idén is megláttam, hogy mi mennyibe kerül és rájöttem, hogy nem jó buli. Egyelőre nem akarok hitelt felvenni és így vagy igazságtalanul járok el, vagy el kellett volna adnom a Luigit, hogy mindenki kapjon. Maradjunk annyiban, hogy válság van és nincs pénz marketingre.

Bögre és miegymás helyett venni akartam egy szelet tortát magamnak gyertyával, de mire végeztem a munkával bezárt a cuki, másikat meg lusta voltam keresni, így három kocka epres Milkán kellett osztozkodnunk némi mécsesfényben.

Más nem marad így a végére! Köszönöm nektek, a családomnak, a barátoknak, az olvasóknak, az index-címlapra olykor kirakóknak, a blog.hu google-barát címke-rendszerének, az alaszkai jávorszarvasoknak és mindenkinek. VILÁGBÉKE!

Köszönöm az eddig írásban érkezett 2851 kommentet (2009.04.28. 23:20-kor), és a számos szóbeli hozzászólást is. Peace!

Bizonyára ismeretes már egyesek számára, hogy milyen a kötődésem a Wall-E című animációhoz. Párszor már beszámoltam rajongásomról, ami nem csak a film többszöri megnézésében merül ki, hanem olyan dolgokban, mint Wall-E-s ébresztőhang, gyűjtődoboz a konyhában, stb… Effajta mániám ide kattintva nyer bizonyosságot.

A múlt héten sikerült beszereznem végre két, kézzel fogható figurát is, amelyek mostantól lakásom szerves részévé válnak, mint ahogy a pingvinek, Flat Ericek, Lighting McQueen és egyebek.

Atom most örül és tudja, hogy olykor egy nagy gyerek, de valahol kell az is, hogy az emberben mindig ott legyen valahol egy kis kölyök.
 

Jó skót gyökereimhez híven nem vagyok egy amolyan költekező forma, így aztán érthető, hogy 3ezres feltöltőkarival simán kihúzok egy hónapot. Eddig. Manapság többször kellett telefonálnom munka miatt és persze olyan csomagban vagyok amivel a vodkásokat olcsó hívni, viszont a pannonos és westeles (t-s) hívás annyira már nem akciós. Úgy gondoltam veszek egy pannonos karit, s ha már veszek akkor ahhoz telefon is dukál, így bukkantam (Nokiásként) egy SE K660i-re, ami azt hiszem a célnak megfelel, van benne HSDPA meg Tetris, minden ami kell:)

Eredetileg a 8310-esembe akartam tenni a kártyát, csak ugye az már két éve szekrényben áll és az akksik nem nagyon örültek amikor bekapcsoltam a telót és még használni is akartam:P (Az hogy mennyi ideig bírom majd a két telefonnal való rohangálást majd kiderül.)

Na de, hogy miért jegyződik ez be a blogomon? Nem azért mert új kütyü állt a házhoz. Nem. A számomra érdekesnek ható dolog a karóra, amit kaptam a telefonhoz (tök tetszik:)). Az óra bluetooth-al kapcsolódik a telefonhoz és ha hívnak, akkor rezeg, és persze le tudom vele némítani a telót, vagy akár foglaltat is jelezhetek. Az alábbi képen épp hívom magam.

A zenelejátszót is lehet vezérelni, egyelőre még az újdonság hatása miatt egész nap nyomkodom és be van kapcsolva, majd meglátjuk, hogy a való életben használom-e. Zenélésnél talán jó az, hogy nem kell kotorászni a zsebemben vagy nyomkodni a headset-en a számváltáshoz vagy hangerő állításhoz a gombokat, elég az órával matatni. (Viszont ilyen elven akkor minek van 4GB-os memókártyás Xpress Music Nokiám? :P) Na ja.

Itt épp kiírja a lejátszott dal adatait

Némi haszna biztos van, mert párszor otthon hagytam a telefonom és majdnem a szerkesztőségtől fordultam vissza érte, ebben az esetben viszont az óra rezgéssel jelzi, hogy nincs nálam a teló, úgy 15 méter után. Vagy majd biztos én is olyan fontos ember leszek és eljárok majd tárgyalásra és akkor látom, hogy ki hív és ha nem muszáj, akkor majd az órával lenyomom:)

Igaz, hogy az óra rezgése kapcsán Zsótti rögtön rájött, hogy p.gyűrűnek fogom használni, amire tipikus férfi-reagálással csak annyit mondtam, hogy sajna nem éri körbe a szíj:P Na ja, hát vannak kijelentések, amik néha túlmutatnak az egészséges önbizalmon:P

A legérdekesebb az lenne, ha maga az óra lenne a telefon, mert akkor mindig azt mondanám valami gyerekkori késztetés miatt a "Halló" helyett, hogy: "KITT!" vagy "Pajti!" :P

Amúgy a skótság győzött persze, mert órát is akartam venni és amelyiket kinéztem, az egy olcsóbb telefonnal együtt is árban már a harmincas határokon tanyázott. Így meg van minden 15ből. Jeee:)

Megint rajzfilmmel jelentkezem, ím a szokásos beköszönő:
Bátyámmal annak idején nagyon sok rajzfilmet láttunk. Egészestés rajzfilmek, Walt Disney klasszikusok, temérdek Donald, Mickey, Pluto, Goofy epizód volt a vidókazetta-tarsolyban és persze Tom és Jerry is akadt jó pár, meg a kevésbé ismertebb mesék. Ez utóbbi mesék közt akadtak olyanok is, amelyek nem csak bátyámnak s nekem, hanem Anyának is nagyon tetszettek, jókat szoktunk röhögni, amikor két-három-öt évente előkerül egy-egy darab.

Adott egy éhes macska, egy kutya, akit Atom-nak hívnak!!!! Pillanat, itt meg is állok egy pillanatra és beillesztem a bizonyítékot:

Nos, visszatérve a témához: Van az éhes macsek, az Atom eb, meg egy soványka kanári. Nem Csőrike és nem Szilveszter. A növény-növesztő szernek hála mindenki növekedni kezd, a kanári, a macska, a kutya, s az egér is. Hogy végül kik nőnek és mekkorára, az a meséből kiderül:)

 További "kedvenc rajzfilmünk" bejegyzéseim ide kattintva.