Adott egy egyén, nevesítve én, aki valamelyest kapcsolódik a fényképezéshez, pontosabban a fotózgatáshoz. Amellett, hogy általában különféle rendezvényeken már ismertetőjelemként tűntethető fel a fényképezőgép, azért szoktam néha magamnak is fotózni, amolyan hobbiként.

Hogy most ne tartsak fényképészeti szakleírást röviden elintézem pár mondatban a lényeget. Volt egy fix 2.8-as fényerejű objektívem, ami koncerteken nagyon jól jött (nem lesznek annyira sötétek a képek, kevés fény esetén sem). Na ugye ez az objektívem meghibásodott, megcsináltatni drága lett volna, így vettem olcsóbban egy szintén nagylátószögű objektívet, aminek fényereje változó 3,5-5,6-ig, ezzel kissé nehezebb dolgom van sötétben. Aztán otthon a szekrényben kotorászva előkerült apám fényképezőgépe, egy Praktika, amin észrevettem, hogy egy fix 2.8-as, 50mm-es objektív van.

Persze a menet nem egyezett, így vettem 3000 forintért egy adaptert, amivel már rá tudom rakni a gépemre.

Eredmény alant:

A képminőség jó, szép a rajzolat s minden ami kell, csak a manuál élességállítást kell majd kitanulnom, mert ugye én már az auto-fókuszos generációban nőttem fel. Régen is ment mindenkinek, na nehogy már ez kifogjon rajtam. Így már koncerteken is gyakorlom a használatát:)

Az alábbi képeket 100-as ISO-val 50mm-en csináltam, már sötétedés után, bal oldalon a Sigma, jobbra a Carl Zeiss:

Az alábbi képeket 800-as ISO-val 50mm-en csináltam az előző képek után közvetlenül, itt már jól látszik, hogy miért is jó a 2.8-as fényerő:
 

És milyen egyszerű nem? Ahelyett, hogy kiadtam volna sok mátyást egy obira, 3ezerből megoldódott és egy használaton kívüli obiból. Hobbi fotósoknak ajánlott körbenézni a bolhapiacokon és alkalmazni e technikát:)

UPDATE: Időközben sikerült féláron vennem egy ugyanolyan objektívet, mint amelyik meghibásodott, így most ismét f2.8-al koncertelhetek 18-50mm-ig:) De azért nem teszem le Carl-t sem!

A múlt hétvégén arra lettünk figyelmesek, hogy Bandi folyamatosan ugat. Este volt már, úgy tíz óra körül lehetett, arra tippeltem, hogy Sünit talált. Kimentem megnézni, hogy mi kelt ekkora riadalmat pulikutyánknál s látom, hogy egy tüskés gombóc fekszik előtte a fűben. Anya bevitte a konyhába egy fotó erejéig.

A rendőri alakzatként is ismertté vált sün nem nagyon akarta védelmi pozícióját feladni (még egy gerezd almáért sem), így csak az orrát láttuk, meg valamelyest a pofiját.

Aztán kimentem lefogni a vadászainkat, Bandit és Kalózt, amíg Anya hátravitte a kertbe elengedni Sün Sámuelt. Közben Marci öcsém megnézte youtube-on a SÜN! örület egy-egy videóját és hangosan SÜN! vezényszavakat kiabálva kísért minket az udvaron:P

Szombaton sétáltunk egy jó nagyot Anyával Kissomlyón, körbejártuk a hegyet, fényképezgettem is, aztán megpihentünk. Pihenő közben Pepe szól, s csak ennyit mond: "Jobb sarkadnál" - Lenézek a sarkamhoz és mit látok? Azt, hogy lassan füvet kell vágni:P

Erre-arra azért látni ilyet, pár éve a városban az egyik beton-virágládában nőtt egy növényke, az Alföldön meg tonnaszám volt az út szélén a kender. - persze az ilyen vadon-maguktól növő egyedek gondolom nem érnek fel a lámpázott, ilyen-olyan pincében/szekrényben termesztett cuccokkal.

Na mindegy, azért egy képet megért:)

Anyával Balatonon sétálgattunk, amikor feltűnt, hogy az egyik fán amolyan fenékformák láthatók. Közelebb érve (kis képzelőerővel) több hátsó fertállyal találtuk magunkat szemben:P

Természetesen akinek ez csak egy fa bizonyos dudorokkal az oldalán, annak csak egy fa marad, de miért ne próbáljunk meglátni bizonyos természeti képződményekben, vagy ember alkotta dolgokban mást is? Legyen az egy smiley vagy akár fenekek egy fán:P

Még jó hogy nem fingott le, amikor közelebb hajoltam a géppel:P

Péntek este ismét Poirot felügyelő nyomozott a Hotel Pelikánban. Egyszer már volt itt, akkor is fotóztam s most is elmentem. A rendezvény egy amolyan ajándék szórakozás volt egy neves kiadó partnereinek marketingesei számára (jó egy hotelben pár nap pihenés és egy kis nyomozás a színészekkel, azt hiszem nem ellenkeznék).

Hastings kapitány, Poirot felügyelő és a nyomozó

A játék lényege egyszerű, szobáról-szobára haladva össze kell gyűjteni a mozaik minden darabját a négy csapatnak, hogy a krimi végén kitalálják a csapat feladványában szereplő bűnesetet, s mint ahogy az a helyszínelős filmek végén lenni szokott, összeáll a kép, azt el kell mesélni és a pont felkerül az i-re.

Poirot felügyelő szerepét Mikó István töltötte be, Hastings kapitányét pedig Beleznay Endre. De nem csak ő volt itt, hanem híres-hangú szinkron-színészek és az egykori Kisváros című sorozat (1994-2001) zöldfülű Máté hadnagya is, Győri Péter.

Győri Péter a boncmester szerepét töltötte be

Nagyon közvetlenek voltak a színészek, többükkel beszélgettem, amíg egy-egy csapat odaért az adott helyszínre.

Beleznay Endre természetesen jól elszórakoztatott mindenkit, egyszer „felakasztotta magát” egy reluxa zsinórjával.

Aztán amíg a vacsi és a fotók cd-re írása folyt, addig leültem a bárpulthoz a One-al egy kávé-cigi-gyömbér partira blogolni, majd Boros Zoltán odajött hozzám, megbeszéltük a netbook-ok előnyeit és hátrányait, aztán megdicsérte a fotóimat:) Boros Zoltán sok-sok filmet szinkronizált, hangja szinte mindenki számára ismerős. Ide kattintva egy jelenet a bűbájos boszorkákból, amiben Leót (fiatalabbik szereplő) szinkronizálta. Olyan érdekes hallani élőben ezeket az ismert hangokat:P

Boros Zoltán (süket-néma Peter szerepben) és Beleznay Endre (Hastings kapitány) hallgatják a játékosok okfejtését.

Nagyon tetszett most is, remélem jövőre is lesz ilyen rendezvény.

Az est folyamán ehettem is, így elérkezett az a mérföldkő életemben, amikor végre megkóstólhattam a hírhedt lazacot. Nos majd 26 évig tudtam úgy élni, hogy nem küldtem le nyelőcsövömön eme árral szemben szívesen úszkáló halfaj egyik egyedét sem. Most úgy gondolom, hogy életem hátra lévő részében tőlem nem kell majd tartania a világ lazacállományának, ugyanis nem estem össze a gyönyörtől, nem vagyok medve. Mondjuk alapból alig eszek halat, mert nem nagyon szeretem a hal ízt, s úgy látszik ebben most a lazac sem változtatott meg.

A múlt héten már bejegyeztem a kedvenc medvémet, Humphrey-t, s a hozzá tartozó mézes történetet Donald kacsával és a vadőrrel. E medvés sorozatból van több is a kedvenceim közt, de akad egy másik best. S bevallom: igazán nem Humphrey balszerencsés szemétrejtése, hanem a mesében elhangzó kis dalocska ragadott meg ebből a kis videóból (úgy egy éve).

További "kedvenc rajzfilmünk" bejegyzéseim ide kattintva.

Ezt a bejegyzést fél éjfélkor írom egy bárpultnál egy kávé és egy gyömbér társaságában. Nagyon jól tud jönni, ha az embernek van egy netbookja, amit a hóna alá csap és leülhet vele egy bárpultnál fotózás után még a kávé mellett. Ismét Poirot nyomozását követhettem figyelemmel, részletek később.

A héten többször belefutottam ebbe a képbe a blog adminján. S akárhányszor e képre néztem nem szitkozódtam vagy forrongtam, mint amikor az "internal server error" jelenik meg, hanem csak mosolyogtam, mert olyan ari. Még akkor is, ha épp sünetel...

 E képet pankeey is bejegyezte már, megmosolyogtatott, de akkor még nem tudtam, hogy ez tényleg az új hibaüzenet:)

Tegnap délután hazafelé sétáltam, amikor az előttem gyalogló kb. 11-12 éves kisfiú a földre dobott egy papírfecnit. Felvettem, de kisvártatva már hullott a szórólap következő darabja. Azt is felvettem, s később a harmadik darabért is lehajoltam. Nagyjából két méterre ment előttem a kissrác, a zebránál melléértem és a kezébe nyomtam a fecniket:

Legközelebb a kukába. – a kisfiú mintha megszeppent volna, már kezdtem azt hinni, hogy ezentúl egyel kevesebb ember szemetel, amikor az addig a srác előtt haladó kopaszodó férfi (szerintem az apja) odafordult hozzánk.
Van valami probléma? – kérdezte, amire csak annyit mondtam, hogy: Semmi, csak inkább a kukába kéne dobni a szemetet s nem a járdára. – erre a faszi kivette a gyerek kezébe nyomott papírfecniket majd ledobta a földre és így szólt: Oda dobja ahova akarja. – a lámpa közben zöldre váltott, kommentáltam a szitut azzal, hogy: Na igen, a jó neveltetés. – majd elindultam, mire az apuka: Tudod kinek okoskodjál bazdmeg?! – nem érdekelt, elmentem, nem keresem a bajt, a faszi meg kötekedős volt.

A papírfecnik meg ottmaradtak a földön, a kukától egy méterre…

Szombaton Smell Godd, Sunflower és Jazzékiel koncerten voltam az MMIK-nál, ahol az együtteseket hallgatva a színpad melletti kis szeretethiányos figurának látszó tárgyra lettem figyelmes. Közelebb érve már le is fotóztam, a kép címe „Ölelj meg!”

S meg is öleltem volna, hogyha nem néznek annyian és nem félnék attól, hogy esetlegesen ölelés közben Mr. 380 Volt veregeti meg a vállam. Szóval ez így aranyos, szerintem, még akkor is, ha csak egy szimpla reflektortartóval is álltam szemben.

Május elsején kint jártam a Fő téren a tánc világnapja alkalmából különféle táncos produkciókat nézni. Szeretem az ilyen multikulturális programokat, mert a néptánctól a rock and rollon át a „crazy” táncig mindent láthattam:) Kiválogattam pár képet ami amolyan érdekes vagy viccesnek ható. Ezeket illesztgettem be nektek-e bejegyzésbe.

Ehhez a képhez sok képaláírást lehetne írni, igazából azt akartam lefotózni, ahogy figyelnek a ponyva résén a lányok, emellett még egy „Te jó ég!” fejfogást is sikerült:P

Aztán ott voltak a pálmafás lányok is, a két loboncos hajú. Erről a képről a Flúgos Futam mese két ősember versenyzője jutott elsőre eszembe:P

A táncosok gyakorolták a sámánizmus fortélyait és Uri Geller helyett Copperfield-et választva példaképként lebegtek többször is.

Aztán láttam egy félénk kislányt is:

Na meg a muzulmán és magyar népi gyökerek összeolvadását. Egy rövid ima Mekka felé a cifra-csárdás közben:P

A rock and roll nagyon látványos volt, sokszor azt hittem, hogy a színpad tetején lévő ponyvát átszakítva elrepülnek a lányok.

Ez meg olyan egyszerre:

A baloldali képet Bonyi is kb ugyanígy megörökítette. Ez van, ha így mozdul valaki:P Jobbra pedig gonosz viccel élve Deák Bill utódja látható.