"Fiam! Ne játssz az étellel!" - hangzik el esetenként egy-egy családban az asztalnál. Szerintem nekem inkább azt mondták, hogy: Lassabban! Nem eszi meg előled senki sem! Tóóóni, egyszerre csak egyet! - kicsit habzsolháp voltam:P Tudjátok, az olyan, hogy rávetem magam a süteményekre és szinte egyben tömöm úgy magamba, hogy közben már a másik kezemben ott az utánpótlás. Erre pont van az archívumban példa. Pillanat és előkerítem... *időközben eltelik pár pillanat* ...Aha! Meg is van, tessék:

Szép lassan leszoktam erről, és nem is játszom az étellel, viszont ha szülői engedélyt kapok (illetve kreatív támogatást), akkor miért is ne?!

Tegnap felfedeztük Afrikát a tálban. Ez egy groteszk ábrázolása is lehetne a javarészt szegény, illetve éhező lakosságú földrésznek, de vihetjük más fonalon is: a forróságról híres Afrika bundában. Hogy ne szaporítsam a szót, ím Afrika, KFT helyett Anya tálalásában, rántva:

(Jó most ne kötekedjünk a pontos rajzolattal, de hasonló)

Már majdnem kettészeltem a kontinenst, amikor Any előszedett két csípőspaprikát és egy tököt, mivel úgy gondolta, hogy az autónak pont megteszi, így készült hát el a csendélet, mely az Autóval Afrikába címet kapta.

Hogy normálisak vagyunk-e? Mikor-hogy. Ezért is szeretem annyira a családomat:) ...