Majd' egy hónapja, hogy véget ért a Savaria Karnevál, s vele együtt a kicsivel több mint három napi rohangálás, fotózás, cikkírás, miegymás. Videót is csináltam, bár kevés időm volt az utóbbi hetekben, egy kicsi mindig jutott a vágásra, így ti is megnézhetitek e bejegyzésben, lentebb.

A karnevállal kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak, hiszen az évek során sajtósként mindig végigrohantam az egészet, ilyenkor általában egész nap eseményről-eseményre rohangálok, haza pedig csak enni, fürdeni, aludni és cikkeket írni illetve képeket feltölteni járok. 2011-ben kihagytam, elhúztam a városból, Balatonig meg sem álltam, idén viszont nem úsztam meg, ez volt az ötödik alkalom, hogy részt vettem rajta.

No de beillesztem már a videót is, ha már ilyen sokáig készült. Két éve még drum&bass ritmusokra vágtam (ez a videó ide kattintva látható), idén követtem a trendet és a dubstep műfajban kerestem valami alávalót. Hogy miért nem történelmi, szittya-dobolós vagy ilyesmi zenét választottam? Ha három napig kint vagy, akkor ezt a stílust annyira nem kívánod, és a sokszínűségre is jobb inkább egy "külsős" ritmus. Három nap felvételei 4 perc 44 másodpercben.

Sok mindent láttam, sok helyen megfordultam, mint ahogy korábbi években, most is a kedvenc helyem, ahol a legjobban éreztem magam, az nem a borok utcája vagy a sörtér volt, hanem a Kalandváros (Gayer park), ahol a gyerekeket szórakoztatják három napon át. Egyszerűen itt a legnyugodtabb és legkellemesebb a közeg, hiszen minden négyzetméterre jut legalább tíz mosoly.

Összességében persze jó volt a karnevál, nem éreztem magam rosszul, csak kicsit túl sok dolgot akartam megint átfogni, így terhelő lett, igaz ameddig bírja az ember miért is ne?!:P Temérdek fotóm és szövegem a cikkekben. Megnyitó, Első nap, Második nap, Harmadik nap.

Illetve ajánlanám még a diadalívről készített time lapse videómat is ebben a cikkben (az a szürke kockás középen), hiszen a teljes felvonulást belesűrítettem másfél percbe, így aki nem látta, viszonylag kevés időt áldozva pótolhatja vizuális hiányát.

Hogy jövőre megyek-e? Most azt mondom, hogy akkor pont szabin leszek, de ahogy magamat ismerem ott fogok loholni géppel a nyakamban, súlyos táskával a hátamon... ...a végére pedig egy fotó rólam:

A sztahanovista multifunkcionalizmus

Borival eltöltöttünk pár napot Balatonon, a romantikus tihanyi reggelinket már blogoltam, most az örvényesi vízimalom van soron, nyár végi pihenőnk alkalmával ott is megfordultunk, méltán híres látnivalója ez a magyar tengernek.

Azt hiszem, hogy felesleges most összeszednem megannyi infót a malom történetéről, a google keresőjében pillanatokon belül több oldalt is találni, amely leírja a lényeget. Mi amúgy is csak kattogtunk, vagyis a gépeink, szóval maradok a fotóknál:) Fotóim albumba szedve itt láthatók.

Borit ezzel is megleptem, nem tudta, hogy miért kanyarodtam le az útról, amikor kérdezett, akkor erős vezetésre és útvonalkeresésre koncentrálva tereltem, majd le is parkoltunk hamar a malom előtti kavicsos placcon. A tulajdonos ott volt, aki nem molnár, hiszen a malom ma már csak múzeumként üzemel, beléptünk a kapun és rögtön elbújtunk a gépváz mögé, ahonnan túl sokszor nem is bukkantunk elő, hiszen temérdek dolog van egy ilyen helyen, ami lencsének való.

Bori már blogolt róla, most rajtam a sor, hogy pár szó, fotók és egy time lapse videó segítségével elmeséljem, hogy milyen volt augusztus 29-én reggel, kávé és kalács kíséretében fűrdözni a vöröslő fényekben a tihanyi parton.

Kedden korán keltem a nyaralóban, valamikor hat óra környékén kinézve az ablakon figyeltem, hogy váltogatja színét az ég, majd reggel mondtam is Borinak, hogy általában Balatonon egy kávé társaságában reggelente lemegyek a partra nézni a nyugodt vizet, eget s miegymást, amikor még csend van. Több sem kellett meg is beszéltük, hogy másnap reggel Napkeltét fotózunk, ezt pedig kiegészítettem azzal, hogy menjünk át Tihanyba és reggelizzünk is közben.

5 óra után keltünk, fél hat körül már a kocsiban ültünk és siettünk reggelizni, a parton kinéztünk egy kis padot, vittünk terítőt, kávét, tejet, kalácsot, fánkot és egyéb péksütiséget. Hangulatos, romantikus volt, még a hűvös idő ellenére is:)

Persze mindketten fotóztunk is, mert kihagyhatatlan, emellett még egy kis time lapse felvételt is csináltam a napkeltéről, másfél perc, alább meg is nézhetitek hogy bújik elő a vörös óriás. Érdemes majd azt is figyelni, ahogy 1 perc környékén eltűnnek a kis felhők a semmibe, később pedig a semmiből újak jelennek meg. (HD-ben nézve szebb:)

Csak ajánlani tudom mindenkinek, ha van rá lehetőség ne hagyjátok ki. Persze nagyon korán kel a nap, nem muszáj arra lemenni, elég ha egy jó reggelizést beiktattok kicsit későbbre. Annak idején még Anya vitt először ki ide, hangulatos a parton eszegetni, úgy hogy nem 200 fokban vagy a strandon és lángostól vagy a hekktől zsíros a kezed.

A fotókra kattintva megnézhettek még pár képet, amely azon a reggelen készült.

Mint az ismeretes, a kutyák szeretnek az autó ablakában a huzatba tartott pofival utazni. Én is milliószor látok az utcán ilyet utas ebeket, akik a gazdi ölében állva vagy ülve (ez általában méretfüggő), kidugott fejjel élvezik a suhanást.

Az alábbi videó egy ilyen ebekkel teli összeállítás, amely néha már annyira aranyos, hogy legszívesebben beszereznék egy buszt, kiszedném az ablakait, kimennék egy menhelyre, hogy vigyem egy kört az összes ott lakó kutyust.

Eleinte az volt a bejegyzés címe, hogy egy hét a buszban, mert a koncerteket leszámítva az időnk nagy részét a zenekari buszban ülve töltöttük. Sokáig tart leérni Csongrádig, felmenni Pestre, stb. A szokásos videók mellett most egy összefoglalóval készültem, amelyet a zenekartól teljesen idegen zenére vágtam meg, és talán ettől is lett ütős.

Vágás közben nem figyeltem arra, hogy mennyire mozog a kép, most egy gyors, szórakozós (minden mehet bele, amolyan feeling-roadmovie-t akartam és nem vegytiszta videót az öt koncertről meg némi köztesről:) Tessék csak nézni:)

Még Tirolban szúrtam ki magamnak az IKEÁban egy 57 centiméter átmérőjű (nekem itthon hatvankettőt mutatott a centi) BRAVUR faliórát. A lakásban nagy a belmagasság, így akad egy-két üres rész a falakon, főleg a konyhában. Mondogattam bátyámnak, hogy majd veszek egyet valamikor, de elmaradt a vásárlás. Szerencsére Gabi nem felejtette el, így születésnapomra felírta magának, és a napokban meg is kaptam a hatalmas ketyegőt.

Akkoriban még viccelődtünk is azon, hogy biztos olyan hangos a ketyegése egy ekkora órának, mint a BIG BEN-é s hasonlók, de a dobozból kibontva vicces látvány fogadott, mikor megfordítottam. Az óramű egy szokásos, kis ébresztőóráknál is használatos szerkezet. Cigisdoboz mellétéve a méretbeazonosítás miatt:P

Aztán tegnap fúrtam egy kicsit, az óra a helyére került, jól mutat a konyhában, ma már többször ránéztem, kezdem megszokni jelenlétét. Nem hangos, viszont van egy kis pályaudvari feeling-je:)

Magason van, szóval az óraátállításokat annyira nem fogom komálni.

Ezúton is még egyszer köszi bátyó!

Akik ismernek, vagy régebbi bejegyzéseimre emlékeznek tudják, hogy némileg én is "zöld" vagyok, persze nem minden területen, hiszen vannak nálam sokkal jobban odafigyelők, de azért próbálom azon hétköznapi dolgokat tartani, hogy szelektíven gyűjtsem a szemetet, feleslegesen nem hozok harminc zacskót a bevásárlásnál, szövet-szatyraim vannak, nem szemetelek, nem hagyom égve fölöslegesen a villanyt, energiatakarékos izzók s így tovább. Csak részben vagyok zöld.

Szeretek a témában olvasni, dokumentumfilmeket nézni, s legutóbb még írtam is egy cikket az olimpiáról, mert megtudtam, hogy London mert zöld lenni, mert előrébb látni, mint a jelen és ez az egész elgondolás, a megvalósításig nekem nagyon tetszett. Most idézem az összegzésem a cikkből:

A cikk fotókkal és információkkal tűzdelve ide kattintva olvasható, ajánlom nektek, tényleg jól hangzik az, amit a britek összehoztak az ötkarikás játékokkal.

Nemrégiben, az elmúlt 1-2 hónapban Bori megkóstoltatta velem a triplacsokis sütit. Odáig voltam és vissza, amikor megéreztem az ízét, utána többször is vettünk. Aztán egyik alkalommal nem volt a polcon, tripla helyett csak belga változat volt elérhető, persze finom volt az is, csak ugye eredendően nem arra vágytak a ízlelőbimbók. Aztán a homlokomra csaptam, s miután megelégedve néztem a friss ütéstől vöröslő homlokom a tükörben, utána néztem a neten, hiszen úgy gondoltam, ilyet vélhetően mi is tudnánk sütni.

A recept meg is lett, majd elkészült az első adag, s azóta persze már túl vagyunk jó pár sütésen. Majdnem annyira imádjuk, mint egymást:) Én mindenképp, hiszen két kedvencem benne van: a kávé és a csokoládé:)

Az elkészítés módja képekkel tarkítva a tovább után.

A magyar "prémium" fesztivál, a Balaton Sound sosem tartozott a kedvenceim közé. Persze voltam már ott, még írtam is róla, amikor lemotoroztam a Jamiroquai koncertre. Sem a zenei stílusirányzat, sem az embertípusok nagy része nem az én világom, én nem vagyok annyira diszkós vagy helyesebben megfogalmazva: elektronikus. Persze hallgatok én is ilyen zenéket, csak bulizni nem megyek el rájuk (igaz két éve a 2manyDJS buliján rendesen roptam én is:P)

Idén is voltam a parti fesztiválon, aminek prémium mivoltát nagyon jól összefoglalja az alábbi cikk. A pafén vagy a volton nem látsz kirakva edzőtermet meg Mercedeseket. A kigyúrt arcok és a csinicsajok közt akadnak persze egyéb fejek is. Galériám is van arcokról, itt.

Na hogy végre eljussak addig, amit írni akartam: az Ocho Machoékkal mentem a fesztiválra, jó kis koncertet adtak, nem gondoltam volna, hogy a parton lazító emberkék megenyhülnek, és végül össznépi jónekemezés után közönséggé formálódnak. Itt a vidi:

Fotók meg itt, illetve a hömbölödődebbek a zenekar facebook oldalán:)

Megszámlálhatatlan hangot hallottam már életem során, ezek nagy részét beazonosítom, hiszen sokszor látom a hang forrását is. Ez sokszor nem így van, amikor zenét hallgatok, temérdek olyan hangot hallok, amiről egyébként nem tudom, hogy milyen hangszerből való, maximum sejtem, hogy fújják vagy épp pengetik.

A fenti képen egy fűrészlap van, mert ugye azzal is előállítanak egy olyan hangot, amelyikről eddig nem tudtam, hogy miképp keletkezik. Az alábbi videó számos hangszert felvonultat, köztük elektronikusból is elég sokat, szóval érdemes elindítani és kivételesen most nem csak hallgatni, hanem figyelni is a zenét:)