Borival eltöltöttünk pár napot Balatonon, a romantikus tihanyi reggelinket már blogoltam, most az örvényesi vízimalom van soron, nyár végi pihenőnk alkalmával ott is megfordultunk, méltán híres látnivalója ez a magyar tengernek.

Azt hiszem, hogy felesleges most összeszednem megannyi infót a malom történetéről, a google keresőjében pillanatokon belül több oldalt is találni, amely leírja a lényeget. Mi amúgy is csak kattogtunk, vagyis a gépeink, szóval maradok a fotóknál:) Fotóim albumba szedve itt láthatók.

Borit ezzel is megleptem, nem tudta, hogy miért kanyarodtam le az útról, amikor kérdezett, akkor erős vezetésre és útvonalkeresésre koncentrálva tereltem, majd le is parkoltunk hamar a malom előtti kavicsos placcon. A tulajdonos ott volt, aki nem molnár, hiszen a malom ma már csak múzeumként üzemel, beléptünk a kapun és rögtön elbújtunk a gépváz mögé, ahonnan túl sokszor nem is bukkantunk elő, hiszen temérdek dolog van egy ilyen helyen, ami lencsének való.

A molnár lakótere. Nagyon szép kis szoba, idegenvezetőnk azt is mondta, hogy ez a Balaton-Felvidék legszebb szobája. Tele van régi használati tárgyakkal, képekkel, ruhákkal s miegymás. Nagyon tetszett mindkettőnknek, az is biztos, hogy nem lennék jó molnárnak pár évszázaddal korábban, ugyanis minden ajtó, szoba és helyiség annyira alacsony, hogy éppen elférek, vagy le kell húznom a fejem.

A malmi gépekkel vigyázni kell!

Nagyon sokszor fotóztam Borit ebben a pár napban. Jellemzően akkor, amikor épp másra koncentrált, jobban szeretem elcsípni a pillanatot, mint kreálni, ezért van most temérdek képem arról, ahogy Bori fényképez, hiszen javarészt azt csináltuk mindketten:)

Ez itt már munkaterület, a malomban az is jó, hogy a mai napig működik, mikor ott voltunk, akkor is körbe-körbe járt a szállítószalag, kint pedig a patak hajtja kereket, körbe-körbe.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hangulatos kis hely, a belépő sem volt sok, ha jól emlékszem 300 forint. Megéri:)