Április 19-én Pesten jártunk a családdal, egyéb tennivalók közt azért sikerült elmennünk az állatkertbe is (fotókat hamarosan közlök). Nem is emlékszem rá, hogy ezelőtt mikor jártam utoljára az állatkertben, utóbbi időkben késztetést éreztem rá, hogy menni kéne már, szerencsére ez is bekövetkezett.
Nah, de állatkerti beszámoló helyett visszatérnék a címhez, ugyanis Ádi és Móni (as Pappa és Mamma) is az állatkertben jártak, csak ők egy nappal később vették célba az ojjektumot. Ádi javaslatot tett arra, hogy hagyjam ott előző nap valamilyen formában a nyomomat. Nos ez végül egy röpke ötletbörzét követően egy "kincs" elrejtésének felvetésében teljesedett ki. Móni szombaton ünnepelte születésnapját, ezért bátorkodtam kedveskedni valami olyasmivel, ami mégiscsak egyedi és személyre szóló. Amiben teljesen biztos voltam az ízlés szempontjából, az a Che Guevara (tudjátok, a Che-zsepit is Mónitól kaptam) és Ádi, így valami Che Guevarás-Ádis dologra gondoltam. Mivel Ádi gördeszkás ember, ezért a legjobbnak e két dolog összevonását találtam, így született meg Móni számára a "Tökéletes férfi" (fenti kép). Az ajándékot egy kis dobozba tettem, melyet egy csónak mögé rejtettem a Pákász-házban (az oroszlánok közti kincsvadászat kissé problémás lett volna). A csónakról küldtem egy fotót e-mailben, így már csak a csónakot kellett megtalálni és azt, hogy vajon ott hol lehet a "kincs". Szerencsére Ádi szemfüles volt és megörökítette a pillanatot, íme:
Jó buli volt hármunknak, még akkor is, hogy ha ez nem jött le ebből a bejegyzésből valakinek:P Móni is örült blogján:)

    Sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak ezen a napon. Valahogy meg kell emlékezni róla, hát mégis azért egy éves, meg szülinapos s ilyenek... Mindenféle összefoglalókra gondoltam, egy évet felölelő szemezgetésekre bejegyzéseim közül, végül mégsem emellett döntöttem, őszintén szólva avagy írva, nem volt kedvem/időm átbogarászni a közel 540 bejegyzést. A legelső ide írt poszt rendőrladáról és Csöpiről szólt, aztán idővel jött a többi is:P Persze a legnépszerűbbet megemlítem, mert párszor sikerült ezreket ide csalogatnom, leginkább a "2007 legszexibb fürdőruhája" című bejegyzéssel taroltam, több mint 12ezer megjelenítést könyvelhettem el két nap alatt (az index ajánlójának jóvoltából).
Voltak jól megírt bejegyzések, voltak összecsapottak is, ötletesek, kreatívak, de abszolút fantáziátlanok is. Úgy érzem, hogy azért (ha nem is minden nap) javarészt próbálok olyan tartalommal megjelenni, ami nektek is jó, nekem is jó (vagy csak egy személynek érdekes) és nem valami hatásvadász mocsok, ami csak a keresőkifejezések miatt növeli a statisztikámat. Szinte sosem politizálok, nincs kedvem narancsokkal és szegfűkkel bajlódni, sem a gyümölcstermesztés, sem a virágkötészet nem érdekel komolyabban. Nem sokszor állok be az aktuálisan felkapott blogtémákhoz, így sem szopatós rendőrökről, sem sztrájkoló közlekedőkről nem nagyon írok, arról úgyis publikálnak sokan mások, akik közül egy emberrel biztos, hogy egyetértek. Ez a blog részben az én világom, és persze a környezetemé, ha egy videón jókat röhögök, azt bejegyzem, ha egy érdekeset/érdektelent fotózom, azt szintén bejegyzem, ha épp rámszakad a függönykarnis vagy csak lefejelem a konyhaszekrényt és egy pillanatra elájulok, azt is bejegyzem. Ez az én látásmódom, amit érdekesen, humorosan vagy tájékoztató jelleggel próbálok közvetíteni felétek.
    A blogom már többször segített előrelépni, afféle referenciaként szolgált, így kerültem a Vas Népe Online-hoz, azon keresztül a Frissítőhöz, és most is akad valami a láthatáron ami még titok. Néha kaptam szidást, bár az annyira nem volt jellemző, vagy épp olyan volt a stílusa, hogy értelmetlen lett volna reagálni. Persze kapok dícséreteket is ám, az olvasóktól (ezúton is köszönöm), más bloggerektől (a teljesség igénye nélkül: Anyika, Scheerti, Tommi, Omm, Charlie, Wildgica, pankeey, Johi, Bonyi és még sorolhatnám), ezek jólesnek:) Legutóbb iwiw-en kaptam egy üzenetet, mely szintén jó érzéssel töltött el:) Ez van, ha dícsérnek örülök, ha szidnak visszafogottan fújtatok, mintha magasról tojnék rá:P
Tegnap este 11-ig 1604 kommentet számláltam, a legelsőt Ádi fűzte hozzá, az őt ábrázoló tejesdobozos bejegyzéshez, ezzel elvéve blogom kommentszüzességét:D
    Az olvasási szokásokon alapuló felmérések szerint sokan már nem olvassák ezt a részét a szövegnek. Mindegy... Kiváncsi vagyok, hogy meddig fogok blogolni, ezen épp egy-két hete gondolkodtam el. Vajon 30 évesen (5 év múlva) még írni fogok?), ha igen, akkor ugyanúgy napi szinten, mint most? Ki tudja?! Más generáció vagyunk már, miért is ne lehetne? Bár nemrégiben már előfordult, hogy rákerestem egy dologra, mert nem voltam benne biztos, hogy még nem írtam róla, mi lesz velem később?:S
Most azt mondom, hogy még jó pár bejegyzés megjelenik tollamból/klaviatúrámból és minden elismerésem a Tiétek olvasóim, mert megérdemlitek...

BOLDOG SZÜLINAPOT BLOGOM!

Pontosan két évvel ezelőtt készült ez a két kép, emlékeztek még? Persze gondoltam, hogy egyszer jó lesz valamire, azon kívül, hogy mutogathatom majd az unokáimnak:)
Próbáltam nagyjából ugyanonnan kreálni hozzájuk két képet a mostról, kisebb-nagyobb sikerrel... Persze ez a bejegyzés előbb is megszülethetett volna, de inkább hagyni akartam, hogy felvegye a város ritmusát, hogy beleivódjon egy kis élet, egy kis használat a térkövekbe (vagy akár magyarázhatom azzal, hogy akkor még nem volt blogom:P).


Szóval két évvel ezelőtt ilyen állapotok közt mászkáltunk a Fő téren, nap mint nap hallottuk valakitől, hogy panaszkodik: "Minek túrták fel? Mikor lesz már kész?" - nos így képletesen visszaüzenem a múltba, hogy egy ekkora terület térkövezése nem egy nap alatt szokott lezajlani és a siettetésnek meg van a hátránya (mint azzal helyenként szembesültünk is:P). Viszont akárki akármit mond, szerintem összességében jó lett a tér...


Sajna a feltúrás előtti állapotról nincs képem, pedig az gyönyörű látvány volt, azzal a kupac aszfalttal meg az azt átszelő macskaköves csíkokkal...

Rengeteg videót dolgozok fel a youtube-on egy-egy unalmasabb éjszaka folytán. Ilyenek miatt született már rengeteg bejegyzésem, legutóbb az Űrgammás. Persze az sem jó, ha sok a videó egy blogon, de akadnak olyanok, melyeket nem tudok kihagyni és időközönként publikálni:P Ilyen az alábbi is, vihogtam rajta, nem kicsit, nagyon...

Ha nem látnád a videótt katt ide!

Na, akkor most próbálja valaki egy effajta helyzetbe képzelni magát, hehe...

Nemrégiben volt egy kiálltás a Fő téren, pontosabban március 26 és 29 között. Ki törődik velük? - ezt a címet viselte a Vodafone Alapítvány által kitelepített, a Noha Stúdió és Alkotóműhely műveiből álló kiállítás. Az egyéni felelelősségvállalásra próbálja e vándorkiállítás felhívni társadalmunk figyelmét elgondolkodtató alkotásokkal. Idézném, magam a Frissítőből:
"A kiállítás szembeállította a látogatókat az intézetekben felnövő „elkallódott” gyerekek gondjaival, a látássérültek problémáival, az esélyt sem kapó kisebbséggel szembeni szűk látásmóddal, a külvilágtól elzárkózó depressziós emberek helyzetével, az egyedül maradt betegek szükségleteivel, a mozgássérültek közlekedésének akadályaival és a hajléktalanok problémakörével."
Nekem nagyon tetszett ahogy kifejezték az alkotások az adott problémakört, leginkább a befőttesüvegekbe zárt emlékek.

Kattints ide az összes kép megtekintéséért!

Nemrég kaptam iwiw-en egy üzenetet, teljesen meghatódtam tőle:) Egy számomra ismeretlen ember írt, aki lehet, hogy nem akart publikus lenni azért nem kommentben írt, vagy lehet, hogy arcot akart nevéhez és véleményéhez és ezért írt ott. Mindegy, szeretem, ha dícsérnek és fogadom a kritikát, ezt Bonyi tudja a legjobban. A kommentekben tett kedves megjegyzésekről nem írtam még külön bejegyzést, hisz azokat mindenki láthatja, de ugyanúgy szeretem őket, sőt általában reagálok is.
Az üzenetből megtudtam, hogy nemrégiben akadt rá blogomra és már sokat átolvasott belőle, mert tetszik neki a fogalmazásom, a képek/videók/témák érdekesek, ötletesek. Nos próbálok erre törekedni, ettől most nem száll el az agyam, tisztában vagyok vele, hogy vannak "gyengébb" bejegyzéseim is. A fotóimmal alkalmadtán lenyűgözöm, tetszik ahogy látom azokat a szép dolgokat, amik körül vesznek minket a hétköznapokban, csak nem vesszük észre. Ezt-azt már sikerült lencsevégre kapnom, bár el kell, hogy áruljam, sokszor szóltak már dolgokról, amiket én sem vettem észre, de minél többet fotózok, annál nyitottabb szemmel járok:)
Mindezt összegezve azt mondom, hogy az ilyen és ehhez hasonló üzenetek/kommentek* is bíztatnak arra, hogy blogoljak, s bevallom sokszor jobban, mint a nézettségi statisztikák...


* pl.: Dia is (rdina) hasonlóképp egyszer csak meglelte blogom és azóta már kicsit jobban belebonyolódott a bejegyzéseimen át közölt kesze-kusza gondolatmeneteimbe:)

Április 13-án este szép tiszta volt az ég Kissomlyón, így volt lehetőségem cigizés közben szemügyre venni a Holdat a teraszról. Pár slukkal később utolért a felismerés, hogy akár le is fotózhatnám, hisz amióta megvan a "nagygép"-em még nem próbálkoztam vele. Az eddigi próbálkozásaim a kis kompakt gépekkel mindig csak a "feketeségben egy fehér folt" fajta képeket eredményezte, most előbányásztam a felszerelést. Előbányásztam volna, mert az egyik lényeges összetevő igencsak hiányzott, ugyanis nem vittem haza állványt. Elő a kisgép állványát, kissé viccesen nézett ki és sokáig állítgattam, hogy ne dőljön el, végül sikerült. A végeredmény alább látható. Nem is rossz, ahhoz képest, hogy 1,3 fénymásodpercnyiről, az-az nagyjából 384.403km messziről készült a kép:P

Na azóta már néztem párszor Szombathelyről is az eget, de nem nagyon tűnt egyszer sem tisztának, egy képet még kattintottam is, de nem... :(

Ádival a múltkor megsétáltattuk Ericet a városban. Persze érdekesen nézhettek az emberek, amikor két csóka gyalogolt a járdán és a biciklikormányon ott ült egy sárga figura:P

168 órával ezelőtt lehetőség nyílt arra, hogy megnézzetek 5 variánst "It's my life" címmű szerzeményekre. Ezügyben egy szavazást is indítottam, mely hétfő este 23 óráig élt, lehetőséget adva ezzel a véletlen odakeverődőknek és a nem napi szinten nézegetőimnek is, hogy ha akarnak, tudjanak. Összesen 24 szavazat érkezett, a sorrend a következőképp alakult:

1. Jon Bon Jovi 12 szavazat (50%)
2. Dr Alban 5 szavazat (20%)
3. No Doubt 4 szavazat (16%)
4. Talk Talk 2 szavazat (8%)
5. The Animals 1 szavazat (4%)
6. Nem tetszik egyik sem 0 szavazat

Köszönöm, hogy szavaztatok!
Ilyenkor illene beszúrni a győztes darabot, viszont az itt van alig hat bejegyzéssel lejjebb így inkább a (szerintem) legjobb Bon Jovi számot szúrom be (Always-t), ha már nem a No Doubt nyert:P

A jó filmek után most egy kicsit az áldokumentumfilmek világába merítkezünk kicsit. A plakát a Blair Witch című filmre utal, gondolom ez nyomokban észrevehető. Hogy miért lógok be a képbe hullafehéren kissé befeketedett szemgödrökkel? Nem tudom... Biztos én vagyok a boszorka öccse... Mert ugye áldokumentumfilmek vannak dögivel, amik nem horroros ijesztős témájúak... Na mindegy, Pappa legalább kamerához jutott, mint élőben, Dávide pedig nem lány szerep, mint élőben:P


A berzsenyiradio.hu-n jobb oldalon van az élő adás link... Vagy ide kattintva csemegézhetsz a korábbi adásokból.