Ádival a múltkor megsétáltattuk Ericet a városban. Persze érdekesen nézhettek az emberek, amikor két csóka gyalogolt a járdán és a biciklikormányon ott ült egy sárga figura:P


Ádi már az óra után nem bírta türtőztetni magát és nem hagyta Ericet táskába kerülni.


Miután Ádi a szorgos családapa szerepét letudta, továbbhaladtunk célunk felé, mely a Weöres Sándor szobor volt ill. az, hogy megörökítsük a történelmi pillanatot, amikor a hírhedt sárga manus találkozik a magyar irodalom egyik nagy alakjával.


Aztán próbáltuk kisebb-nagyobb sikerrel reprodukálni a műalkotást. Ez az alábbi formációkban valósult meg.


Úgy gondolom, hogy jól sikerült, de ha ti nem úgy gondoljátok, akkor most e bejegyzésre diktatórikus jelzőt aggatok, így az van amit én mondok, nem demokráciázunk itt kérem...


Ez a kép valahol a nagy bölcs és pártfogoltja, apa és fia, mester és tanítványa avagy egyébb páros jellemzőket magába foglaló életképet juttatja eszembe. Mondhatnám azt is, hogy egy hülye blogger ücsörög a padon egy vigyorgó bigyóval. Eric egyébként tuti beleesett kiskorában a mosoly-főzetbe, mert non-stop vigyorog:P


Mindenki haverkodjon a saját súlycsoportjában, kedvenc a kedvenccel:


Ezt a képet pedig már egyszer bejegyeztem, tudjátok, amikor odaértünk és egy bácsika épp arra járt... Nem tudom mi járhatott a fejében, kiváncsi lennék rá... ...vagy nem is...