"Huszonöt." - mától fogva ezt kell majd mondanom, mikor megkérdik hány éves vagyok.
25 év realatíve sok idő, ezalatt megannyi dolog történt velem, mégis az utóbbi 1-2 évben úgy érzem, mintha egy pillanat alatt elszállt volna. 1983. június 2-án azon kívül, hogy megszülettem semmilyen jeles eseményt nem találtam a világban, illetve, ha jól tudom, aznap fellőttek egy műholdat vagy űrszondát vagy ilyesmit. Ennyi... A 25 évből 19-et iskolapadban töltöttem és még töltök jelenleg is, de ez az utolsó évem (legalább is nappalin:P) E negyed évszázadban három helyen is éltem, Érden, Kissomlyón és Szombathelyen (azt hiszem, hogy ezutóbbi tartós lesz:).
(az alábbi két tortát Gabitól kaptam, made by bratyó:)

A blogomon hirdetett "tudom mit kérek szülinapomra" bejegyzésekben áhítozott álomautókat, ha nem is, de minden egyebet kaptam, képeket, italokat, wc pumpát, gumikesztyűt, pohárkészletet stb. Nagyoin örültem mindennek, nem is számítottam ajándéközönre:P
És nem csak ajándékokat hozott ez a 25 év, hanem barátokat, egy szerető családot, s minden olyan összetevőt, ami miatt azt merem most állítani, hogy megvagyok elégedve a helyzetemmel/életemmel. Igaz nő és anyagi erőforrásoknak még kissé híjja van, de majd az is lesz szép lassan:)
Azt hiszem jó irányba tartok (innen legalább is úgy tűnik:P).

Nemrég láttam a Cartoon Network-ön ezt az epizódot, ami mondhatni a kedvenc lett a gyurmasorozat epizódjai közül. Igen-igen, néha előfordul, hogy napközben a mesecsatorna duruzsol a háttérben és nem az NGC a Spektrum vagy a DoQ. Ezt a mesét azért szeretem, mert jó minőségű gyurma-animáció és a mai felhozatalban igen csak ritka a klasszikus jó mese. Szóval végignéztem, majd sok kuncogás után a főcímzenét fütyürészve csüccsentem a gép elé megírni e bejegyzést.
Nah, szóval aki nem ismerné a mesét: van egy farm egy szódásüveg-szemüveges gazdával, van egy birkanyáj, egy pásztoreb és három malac. A birkák közül Shaun emelkedik ki ötletességével, a kutya sokszor társa a ravaszabbnál-ravaszabb tervek kivitelezésében, a gazda sosem tud semmit, mindig lemarad a zűrzavarról, a disznók pedig néha harcolnak a birkákkal az almáért vagy egyéb kajáért. Ebben az epizódban a kövér birka (merthogy van egy olyan is) csuklani kezd és Shaun akcióba lendül:)

Kicsit késve, de azért bejegyzem ide kedvenceimet, az idei diáknapok kapcsán. Háromnapi züllés (züll-züll) után valahogy az összesítés innen kimaradt, a lényeg, hogy jól éreztem magam, katapultáltam, söröztem, csajoztam (azaz csak próbáltam), ugráltam a Szalai Évára, toporogtam több Kaukázus dalra, karikatúráltak, munkalehetőség is kínálkozott, szóval elvoltam:)

Szeptember 11-én, 2001 helyett 2007-ben vettem egy dvd lejátszót az első "félfizum feléből", akkor erről be is számoltam itt. Azóta a lejátszó sok-sok lemezt látott, lejátszott.
Az utóbbi egy hónapban nem kapcsoltam be, vagy azért mert nem volt időm filmet nézni, vagy azért mert valami érdekesebb műsorra aludtam inkább el az NGC vagy a Spektrum előtt és nem utolsó sorban még azért nem, mert feliratos filmet néztem, amihez túl messze van a kicsike tévé.
A minap betettem a lejátszóba az Easy Rider (Szelíd motorosok) című filmklasszikust, jó kis vad berregést kívánt az agyam Amerika útjairól, szabadságot, "born to be wild"-ot, ennél jobb film nincs is a fenti feltételek kielégítésére. A lemezt felpörgette párszor, majd elsötétült a kép és utána vetítési sztrájkba kezdett. Próbáltam kivenni a lemezt, nem reagált.
"Finom?" - kérdeztem tőle
"Visszakapom?" - semmi válasz
"Utyulu-putyulu köpd ki szépen!" - köpött rá, hogy mit akarok...
Egy nap pihenő következett majd ismét próbálkoztam. Sikertelenül. Csavarhúzóval lazító mozdulatok sorával sikerült kibányásznom a vad lemezt, utána visszavittem a Tescoba a készüléket.
Rögtön cserét ajánlottak, illetve megkértek, hogy hozzak bentről egy lejátszót hasonló értékben. A polcon körülnézve egy ugyanilyen Hyundai-t választottam, ezüst helyett fekete színűt és az előzőhöz képest nagyobb tudásút. Újabb egy év garancia és még 500Ft visszajárt.

Annak ellenére, hogy nem vagyok kibékülve a szervizelés mellőző "Cserélje ki vagy vásárolja le!" szokással, én mindenképp jól jártam. Elszomorító, hogy ha beporosodik a lencse, elszáll egy IC, kihúzódik egy csatlakozó avagy csak megtörik a kábel, akkor ellenőrzés nélkül cserélik a cuccokat. Ez a vevő szempontjából a gari lejárta előtt jó, de később már igencsak szívás. Pazarlásnak tartom, hiába olcsó a termék. Régebben visszaküldtem az 5.1-es hangrendszerem, Creative márkájú, nem volt olcsó, végül azt is kicserélték újra, de csak két hét után, mert a szervizjegyzőkönyv szerint nem találták meg a hiba okát, amit nem is csodálok, hisz nem volt állandó, csak időközönként jelentkezett. Azzal még jobban egyetértettem, mint a mostani eljárással, hiába jártam ez alkalommal jobban.
Kíváncsi leszek, hogy ez a feketeség meddig fogja bírni, remélem nem megy tönkre, mert kifejezetten tetszik:)

A hétvégén Kőszegen jártunk Lacival, a Kelet varázsa nyugaton III Táncfesztivált mentünk fotózni, hogy hízlaljuk a hamarosan induló vaskarika.hu galériáját:)
Este hétkor kezdődött volna az előadás a Várszínház színpadán, viszont az esőre való tekintettel az egész műsort beköltöztették a Lovagterembe.

Novák Viki, Nieto Mercedes, Virág Judit és tanítványaik léptek színpadra különféle hastáncműfajokkal illetve azok fúzióival. Nagyon tetszettek a produkciók, főleg Nieto Mercedes tánca és Tribal Paganicae egyik tagjának modernebb (elektronikusabb) zenére való koreográfiája. A közönség tapsolási együtthatóját figyelve mindenki elégedett volt az előadással, még mi is élveztük, hogy Lacit idézzem: "a nézőkén keresztül" - a fotósok már csak így látnak:P
Összeállítottam egy videót a képeimből, az egyik műsorszám alatt elhangzó zenére, lusta voltam feltölteni a fotókat, majd a vaskarikás galériámat belinkelem. Addig nézegessétek Laci képeit és az alábbi videót:


Kicsit elcsúszom ezekkel az eseménybeszámolókkal, a légitúra, a diáknapok és a motocross fesztivál még mindig nem publikálódott eme helyen. Kezdem úgy érezni néha, hogy napi szinten mégtöbb órát kéne a gép előtt töltenem, de kinek van erre ideje?!:P

Pontosan egy évvel ezelőtt ragadtam kezembe először úgy igazán az első tükörreflexes masinát, a jelenlegi Canon EOS10D-m volt az, ami akkor még Zsótti tulajdonát képezte. A Pannonia Ringre mentünk gyakorolni, bevezetést kaptam a motorsportfotózás apró titkaiba, trükkjeibe, fortélyaiba. Mindemellett megkellett tanulnom még egyáltalán kezelni a fényképezőt is, mi mire való, mi mit jelent, hol kell bekapcsolni stb...

Azóta már megvettem a gépet, hozzám nőtt, exponáló gombja felvette ujjlenyomatom formáját. Azóta már többezer képet fotóztam/kattintottam, kerültem velük újságba, címlapra, díjat is kaptam, indafotós felhasználók kedvenceik közé tették őket, több munkalehetőséget ajánlottak általuk és még pár olyan ember is megdícsért, melyek szájából hallani a "jó kép" avagy a "jól dolgozol" szókapcsolatok felérnek egy karrierista-tehetségérzeti-önbizalomnövelő-gondolati orgazmussal.

Még rengeteget kell tanulnom, tapasztalnom. Még megannyi dolog van, amit nem tudok, nem ismerek, avagy nem tudok digitális formában leképezni... Viszont örömmel tölt el az, hogy elismerik amit csinálok:)

Egyszer már volt egy ilyen adásunk, akkor mindenki tengernyi listát írt azokról a filmekről, amelyek megnézésének elkerülése szigorúan ajánlott. Persze akkor maradt még rengeteg filmcímünk, ami nem lett kitárgyalva, így még egy adást áldozunk rájuk a filmajánlós-rádiózás éteri oltárán.


A berzsenyiradio.hu-n jobb oldalon van az élő adás link... Vagy ide kattintva csemegézhetsz a korábbi adásokból.

Jamaika a jamaikaikaé... ...a jamaikaika... ...a jamaikaiaké. NAH! Szóval, mint azt már blogoltam, tavaly a No Thanx épp a slágerlistákat ostromolta az "Egy másik nemzedék" című számával, amely egyeseket oly szinten megérintett, hogy tablójukra is felkerült a dal pár sora.
Idén már nézelődtem tablóügyben itt Szombathelyen, de a kifejezetten szépek és az elég gagyik közt nem nagyon találtam egy kiemelendőt sem. Tablós bejegyzésről letéve, enyhén logó orral halatdtam hazafelé, amikor a lépcsőház ajtajával majdnem szemben megláttam ezt:
Fényképező bekapcs, zebrától két méterre átfut, integet szégyenlően a helyijáratos busznak, hogy lassításra késztette, járókelők el, cigiző emberkét a képből félreállít és katt. Ez a tabló, mint az látszik a jamaikai zászló alapjaira készült és nem a rastafari szakközép megbízásából, hanem a Savaria Közlekedési Szakképzőéből. A nebulókat és az oktatókat végigmérve egy rasztahajú illetőt sem találtam, de a feelinghez nem kötelező ugyebár a tapasztott sörény. Így öltönyösen nem ismertem fel a keménymagot, akik érvelhettek e zászló mellett, de biztos van köztük képviselője vagy imádója a kultúrának s csaknem divatból keletkezett eme installáció. Személy szerint nekem tetszik (leszámítva a pókeres részleteket, nem vagyok egy nagy pókeres), és inkább lezserebbre vettem volna a képeket, akkor nem lenne ekkora a kontraszt a háttérrel:)...

Nem mással, mint egy Hóddal van dolgunk, ami ezesetben plüss, de az még nem zárja ki, hogy ne szeresse a fát, illetve azt, hogy ne használjuk fel hódpofás fotókhoz:P
Nyomatékosítva közelebbről, mondom hódpofás fotó:

Akinek ez sem elég, tekintse meg a következő képet, melyen egy original hód szaglássza be épp az objektív lencséjét (forrás: web):

Ha napjainkban kerülne adásba egy ilyen reklám több, mint valószínű, hogy a reklámszövetség azonnal betiltaná.
1978-at írunk, horror-ipar lendületben, a Doors zenéjét Morrison halála után is sokan szeretik, a reklámozandó termék egy VW Scirocco. Ebből az egyvelegből létrejön egy olyan mutáció, amely a maga nemében vicces, afféle groteszk humort tükröz.

Azt nem tudtam kideríteni, hogy ez most csak reklám vagy tényleg a Holtak hajnala című klasszikus film egyik jelenete. Akárhogy is van, mára már viccesnek mondható a jelenet, mind a fejbelövések, mind a mozgás, úgy ahogy van:)