Idén áprilisban Józing blogon olvastam egy bejegyzést, mely egy lecsúszott nadrágos próbababa apukáról számolt be a Borostyánkő Áruház kirakatában. Nos a látvány magáért beszél:) Sosem tudhatjuk, hogy milyen sötét titkokat őriz a családfő és milyen perverziói vannak?! (persze az olvasó családja kivétel:)

Majd két hónappal később wildgica blogján is megjelent az ominózus kirakat.
Ugyanazt a szituációt alapul véve, de más szerepbeosztással elmondhatjuk, hogy a perverziók illetve az exhibicionizmus öröklődő tulajdonságok (avagy fertőzőek), ugyanis immáron a kisfiú áll alsó fedés nélkül.

Nem hiszem, hogy az öltöztetők humorán múlik az, hogy melyik babán csúszik le épp a nadrág, inkább az egy számmal nagyobb méretű nadrágok okozhatják a problémát:P

Lehet, hogy egy régi filmhez hasonlóan itt is a próbababák éjszakánként életre kelnek, majd elvesztett fogadások eredményeképp állnak egy napon át letolt gatyával a kirakatban:)

Pár hete említettem, hogy egy repülőtúrán veszek részt, nos most be is számolnék róla egy videóval egybekötve:)

Reggel nyolckor már a tokorcsi repülőtéren készülődtünk a túrára, a cél Fertőszentmiklósról Őcsénybe (Szekszárd mellé), fényképezőgépem vizsgálgattam, tisztogattam, ezalatt Michael (az osztrák pilóta) vizsgálgatta a gépet, tisztogatta a lapátokat, zsírozta a rotort, stb...
Aztán Michael szólt, hogy induljunk, miután megbeszéltük, hogy angolul és németül fogunk csevegni ki is gurultunk a hangár mellől. Mindenféle zörejeket hallottam a rádióból illetve német és angol szavakat alig érthető tisztasággal, nos én mindenre csak azt mondtam, hogy: OK - ez volt a tutibiztos:P A felszállás után szembesültem azzal, hogy hideg van, az első öt percben úgy vacogtam, hogy szerintem a gép jobban remegett tőlem, mint a rotortól, aztán megszoktam, majd feljegyeztem képzeletbeli noteszomba, hogy még egy nadrágra szükség lesz, mert a farmer önmagában nem elég.
Fertőszentmiklósra érve rögtön felvettem egy melegítőnadrágot, majd a hosszúujjú polómra egy melegítőfelsőt, egy bundás polárpulcsit, egy sima pulcsit és egy vastag mellényt. Mindezt megkoronáztam egy kesztyűvel és majdnem elhatároztam, hogy indulok a Michelin-gumiember hasonmásversenyen. Kicsit hosszabb útra indultunk, Somló érintésével Sümegen át elrepültünk Balatonakaliba. Sümegen nagyon bírtam az emberek reakcióit, közel köröztünk a vár felett, rengetegen néztek az ég felé, majdnem annyian, mint Charlie koncertjén a legnagyobb sláger refrénje alatt. Fotóztak is minket rendesen:)

Rengeteg mindent lefotóztam fentről, rengeteg mindent láttam, nagyon tetszett, hisz ez volt az első légifotós repülésem és az eddigi leghosszabb repülésem is egyben:) A gyrocopter nagyon jó kis repülőalkalmatosság, nagy volt a szél, előfordult, hogy a szélvédőplexi is teljesen behajolt, mégis lehetett vele repülni "kényelmesen" (azért az idézőjel, mert olyan hidegben és szélben elkell azért egy overál, ha van), párszor sikerült előrepillantanom huzattól hátracsapodó fejmozdulat nélkül a pilóta műszereire, de nem értettem, hogy mit kell nézni, így nem tudom, hogy milyen gyorsan haladtunk:P
A sebesség csak azért megjegyzendő, mert ilyenkor nehéz egy kicsit fényképezni, de ha ráérez az ember a részletekre, akkor nem jelent gondot. Csináltam sok képet és egy-két videót is, ezt a már megszokott módban zenés videóként tálalom:) Ím:

Akaliban megebédeltünk, majd végigrepülve az északi parton eljutottunk Úrhidára a reptérre, ott kellett leszállni tankolás és az eső miatt. Kávé cigi, kávé cigi, miután átmelegedtek valamennyire a csontjaink már mentünk is tovább, kicsit hideg és borús volt az idő, de szerencsére csak néhol találkoztunk szemerkélő esővel útközben avagy levegőközben:P
Őcsénybe érve kicsit fáradt voltam, késő délután értünk oda, igazság szerint már nem volt aznap semmihez sem kedvem, csak egy kis sétához és fotózáshoz a reptéren illetve ahhoz, hogy lefeküdjek végre. A reptéren aludtunk, a hangár melletti klubszálláson, olyan volt, mint egy régi koleszban:)
Másnap újult erővel vágtunk neki a fellegeknek, pár akrobatikus kör után a reptér felett (meg kellett mutatni, hogy mire is képes ez a kis szerkentyű:P)
Kicsit monoton volt a sok szántóföld, néha még repce és trágyaszagot is éreztem fent, nem gondoltam volna, hogy ekkora szélben és ilyen magason is terjengenek az "illatok". Balatonon még tettünk egy két kört, majdnem végigrepültünk az egész a déli parton, tankolás után át is repültünk a víz felett, melynél huzatosabb hely már csak egy szélcsatornás tesztközpont lehet.
Aztán nyílegyenesen Tokorcs felé vettük az irányt, viszonylag elég gyorsan oda is értünk, jó dolog ám az A pontból B pontba légvonalban:)

A bejegyzés végén természetesen jön a konklúzió és a tanulság:
Úgy gondolom, hogy a nyitott géppel való repülés (akár ilyen távon is) nagyon jó élmény, kapcsolatban vagy a levegővel (szél esetén a rohadt nagy huzattal is). Az egész teljesen más, mint egy zárt térben. Sokszor a felszállás után a Born to be Wild-ot dúdolgattam magamban egy-két percig, tehát egy külön feelingje van a repülésnek.
Tanulság:
Ha kicsit is hideg van a földön, akkor érdemes a legjobban szigetelő ruhánkat magunkra kapnunk, így elkerülhetővé válik az eleinte fellépő vacogás.
A fényképezőgépet jól rögzítsük, mert néha elég nagy fuvallat kaphatja oldalba a gépet, mely keltette megingás necces lehet, ha nem markoljuk jól a masinát.
Annyiszor menjünk wc-re, amennyiszer lehet, repülés közben nem nagyon akad rá mód. (Balatonakaliban történő leszállásunkkor már csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy feladjam a hólyagizomzatommal való majd egy órás küzdelmemet.)

Száz szónak is egy a vége: nagyon jó volt...

Már megannyiféleképp szerettem volna közzé tenni a tavalyi nyár vége óta a Pannonia-Ringen lencsevégre kapott motoros bukásokat és egykerekezéseket. Végül a mostanság blogomon többször előforduló módszerrel* publikálom őket. *("összefűzőm őket egy zenés "diavetítéssé" avagy fotómontázzsá, videóvá, hívja mindenki úgy ahogy akarja)

Sokszor előfordul, hogy a motor lekövetése közben vagy akkor, mikor épp mellette állok, megtörténik az a bizonyos folyamat, amikor kicsit túldönti a motoros a gépet, kicsit gyorsabban megy bele a kanyarba vagy egyéb okokból elcsúszik motorjával.
Megjegyzem nem vagyok kárörvendő balesethajhász, sokszor nem is fotóztam le az eseményeket, nem szeretnék azon fotósok táborába tartozni, akinek a jó kép nem a "könyékig bedőlő motoros a kanyarban", hanem az amikor szanaszét repülnek a motoralkatrészek és a seggrakéta zsokéja pedig valahol az aszfalton csúszik.
Ebben a videóban esésekre, majd a refrénnél kerekezésekre kell számítani.
Remélem, hogy az idei szezonban megfordul az arány és esésből lesz kevesebb, egykerekezésből pedig egy jó nagy adag:)

3 év szolgálat után nyugdíjba küldtem a notebookomat. Ezentúl távol város zajától, a processzor és memóriaterhelő photoshoptól és videóvágó/konvertáló progiktól, a sok üzemórától, a rengeteg adatmozgatástól.. Nem fogják a Pannonia Ringen osztrák motorosok taperálni a kijelzőt meg csapkodni a billentyűzetét, sö-tö-bö... Most az általam keltett igénybevétel híján mondhatni kényelmesen futtatja programjait, winchesterén mindig lesz szabad hely és talán a hűtőventillátor is kevesebbet zúg majd, mint az elmúlt 1/3 évtized során.

Anyánál lesz, Kissomlyó, friss levegő, női kezek stb... Én is vigyáztam rá külön bőrtokot varrtam neki, majd vettem is egy szebbet a bolhapiacon, mindig pucoltam, kívül is és belül is a ventillátor környékén. Tehát vigyáztam rá és ennek eredményeképp nem is volt vele problémám az elmúlt időszakban. Csak a technikai fejlődés és Anya notebook igénye miatt döntöttem egy új mellett. Na nem mintha rámszakadt volna az OTP, csak épp elgondolkodtam. 11 éve dohányzom, kb 4 éve szerintem sokszor elfogy a napi egy doboz, tehát rosszabb a tüdőm, mint négy éve. Napi egy doboz havonta kb 13 ezer, éves szinten pedig 155-160 ezer Forintot vesz ki a zsebemből (tiszta luxus). Szóval nem várom el magamtól, hogy 11 év bagózás és egy külön kialakult szokásrendszert csak úgy hirtelen felrúgjak, viszont azt igen, hogy napi szinten kevesebbet cigizzek, mert így csak-csak kigazdálkodom a laptop árát. Nehezen, de megyeget a dolog, napi 5-7-8 szál (mikor-hogy) most a fogyasztásom, nem tudhatom előre, hogy egy hónap múlva nem fogok-e újra napi egy dobozzal szívni. Ha jól alakul, akkor nem.
A Fujitsu-Siemens 1,4 GHz-es Celeron M-el volt szerelve, az új, az Acer 1,73-as Intel Pentium Dual-Core-os. A winyó 40GB-os, a memória 512DDR-es volt, az újban 250GB és 2GB DDRII van, így ez elég nagy ugrást jelentett számomra.

A többi adat sosem érdekelt annyira, hogy megnézzem, most sem írok róluk... Lényeg a lényeg, gyorsabban szerkesztem a képeimet és a videóimat s ez már nekem bővel elég:) Jeee...

Párszor már hallottam ezt a számot a Petőfi Rádió sugárzása jóvoltából (igaz egy épp aktuális Rexona reklám zenéje is ez, melyben a fejreállítottak egy golyós deót, majd forradalmat csináltak belőle). Mindig csak annyit fogtam fel a rádiós felkonfból, hogy Gabriella, így nem is kerestem utólag a dalt. Viszont csütörtök este Harle kocsijában (szintén a Petőfin (de a rádión és nem a hídon)) felcsendült e dal, melynek akkor már címét is megtudtam: "nothing sweet about me" - így már könnyedén be is szúrhatom afféle vasárnapi hangulatjavítónak ezen az esőáztatta napon.


Szeretem amikor egy jó slágerhez egy ilyen helyes pofi is társul:) A hang alapján persze kicsit más "felépítményre" számítottam, de Anastacia és Amy Winehouse után már nem igazán kell meglepődni az ilyesmin:P

(amint látom nem csak én publikáltam e dalt mostanság:P)

Vannak ezek a mindenféle tehetségkutató műsorok, Americal Idol, Britain's got talent vagy a magyar példákat hozva a Megasztár illetve tánc. Annyira nem szoktam követni ezeket a produkciókat, bár néha-néha kapok egy-két linket látványosabb vagy épp hangzatosabb produkciokról. Felnőtt hangon éneklő kislány, a hobbiénekesként felfedezett tenor, gyorsan átöltöző emberek, bűvészek stb...
Nem is tudom, hogy bukkantam rá erre a párosra. Tényleg nagy szám amit ez a két indiai pasi művel. Nehéz megtanulni Jackoként táncolni, van akinek még egy élet sem elég rá, viszont a "moon walking" és az egyedi mozdulatsorok már önálló műsorszámként nem nagyon állják meg a helyüket (kivéve a fanatikusok körében), mert már sok az imitátor...
Ez ellen tett ez a két emberke s mivel köztudott, hogy az indiaiak szeretnek táncolni (indiai filmekben látható) nagyon jól koreografálták az egészet:) Nemcsak szerintem, a közönség szerint is:)

Az első adás természetesen akkora sikert aratott, hogy továbbjutott a duó és már a Thrillert is becélozták maguknak:)

A páros egyébként Signature néven fut, találhattok róluk még pár videót, csak keresgéljetek szorgalmasan:)

Na nem mintha annyira fontosnak tartanám az információközlést étkezési szokásaimról, de ez az én blogom és azt csinálok amit akarok, akár fel is gyújthatom az egészet*, na meg csináltam tök jó illusztrációt a bejegyzéshez, úgyhogy leírom. Mostanság megint egyre többször kelek fel éjjel erősen korgó gyomorral (olyannal, amelyik már fáj az éhségtől), és ilyenkor néha "kicsi" (hűtő előtt ácsorgós), néha pedig "nagyobb" lakomát csapok (konyhapultra kipakolós, de ácsorgós), majd alszom tovább...

Régebben el sem tudtam volna képzelni, hogy éjjel kajáljak, hisz napjainkban is az ébredésutáni reggelizés nem nagyon megy, erre most meg nekiállok hideg töltöttpaprikát majszolni hajnali háromkor:P Oké, volt már, hogy négykor felkeltem egy kakaóra, aztán visszafeküdtem, sőt régebben a koleszban sokszor cigiztem is, de ezek a kajálások:P Na jah, hát ez van...

Nos a szörnyű cím után (aminél talán már csak a kereskedelmi csatornák tudnak rosszabbat kitalálni betelefonálós játékokra) gyorsan fel is vezetném e bejegyzés részleteit, mielőtt szurokkal nyakonöntve tollpartira invitáltok.

Nos e fantasztikus és humoros bevezető után (HA-HA-HA), kicsit felidézném a múltkor már bejegyzett állatkerti élménybeszámolóm ide vonatkozó pár sorát:
"Annyira csípem a tevék betépett ábrázatát, az a „tojok a világra” pofa, hatalmas szempillákkal, nagyon megszerettem simogatás közben őket.
Ha barátnővel közel-keleti térségbe utazom, biztos nehéz döntési perceket élek majd át, amikor felajánlják, hogy cseréljem el két tevére." - a "tojok a világra" pofa alkalmas mindenféle képfelirat alkalkmazására is, amennyire nemtörődöm, annyira kifejező:)

Utolsó adás - nem szennyezzük tovább az étert...
17:45-től (nem 18:00-kor, elírtam a plakáton:P) beszélgetünk filmekről, kimaradt dolgokról, meg nem is tudom mikről... Majd meglátjuk, hogy alakul a műsorstruktúra, nem tudok készülni sokat:P Lehet, hogy csak néha mukkanok meg:P
Szerettük csinálni ezt a műsort, viszont iskola vége lévén már nem visszük tovább, a jövőben külön utakon járunk, külön városokban, mi, mozibuzik. Hüpp-hüpp, na nem is folytatom, mert teljesen elérzékenyültem. Itt a plakát, je:

A berzsenyiradio.hu-n jobb oldalon van az élő adás link... Vagy ide kattintva csemegézhetsz a korábbi adásokból.

Nemrég a tulajdonomba került az Ezermester című újság 1965-ös évi magazinjainak összessége köttetve. Az egész „könyv” tele van érdekességekkel, frappáns találmányokkal, ötletes megoldásokkal, hétköznapi eszközökkel, Az 1965/9-ik szám olyan címlapot közölt, már a ránézésre is beszédes.

Megjegyzem, az újság úgy határozta meg az illusztrációt, hogy: „Gördülő fatálca” – nem is fűznék hozzá semmit, túl sok mondatot, fogalmazást, elnevezést lehetne kiragadni, beszéljen helyettem a cikk szövege, a gördeszkázás őskora, avagy az, amikor betört az amerikai szubkultúra.

„Hullámlovaglás – szárazon
A képeslapok, s a televízió többízben is beszámolót adtak egy új sportág – a szárazon hullámlovaglás – fejlődéséről.
Ennek is fő eszköze egy deszka, melyet találóan „gördülő-fatálcának” neveztek el. A fő különbség: ez a deszka nem a hullámok, hanem enyhén lejtő járda, beton-, vagy aszfalt hátlán siklik lefele.
Ebből következően veszélyesebb is, hiszen a járda jóval keményebb a víznél. Sokak kérésére ismertetjük most a „gördülő fatálcát”, valamint használatát. Előre bocsájtjuk, - a sport legalább olyan ügyességet kíván, mint a korcsolyázás, görkorcsolyázás, hullámlovaglás, vagy vizisízés. Azokhoz hasonlóan, - nemcsak a sportoló, de mások sérülését is eredményezheti. Ezért csak  alig lejtős, sima és forgalommentes útszakaszon tanuljunk, szórakozzunk vele.

A „gördülő fatálca” anyaga keményfa (tölgy, bükk) legyen, - az alája szerelt görkorcsolya-kerékpárok „önbeálló” kivitelűek legyenek. A méretek rajzunkról jól átvehetők.
Az indulásnál jobb lábbal lépjünk az alul legömbölyített peremű deszka közepére, ballal lökjük el magunkat, s aztán tipegve helyezzük mindkét lábunkat a járműre. Kormányzása a súly egyik lábról a másikra helyezésével, a lábak, valamint a test döntésével történik. FONTOS!!! A testsúly mindig elől legyen, a test előre dőljön.
A megállásnál egyik lábbal lépjünk le, miközben a másik a deszka közepén maradjon. Vigyázzunk, nehogy lelépésnél kirúgjuk magunk alól a „kocsit”. S-F”

A beidézett cikk eredetijéről a kép itt.