Kicsit késve, de azért bejegyzem ide kedvenceimet, az idei diáknapok kapcsán. Háromnapi züllés (züll-züll) után valahogy az összesítés innen kimaradt, a lényeg, hogy jól éreztem magam, katapultáltam, söröztem, csajoztam (azaz csak próbáltam), ugráltam a Szalai Évára, toporogtam több Kaukázus dalra, karikatúráltak, munkalehetőség is kínálkozott, szóval elvoltam:)
Előszőr is szeretném megköszönni Pappának és Mammának a kulcstartót, ami az általam nagyon is kedvelt Verdák című animációból, Sally-t, a Porsche-t ábrázolja. Azóta már kicsit koszosabb lett, de legalább látszik, hogy használom. Diáknapok első napján kaptam, úgy sikerült e bejegyzésbe becsempésznem:)
A diáknapok alatt az egyik csapatnál ott volt egy kutya. A Tehén (mert csak így hívták) elég közvetlen "kabalaeb" volt, mikor leguggoltam fotózni nem zavartatta magát és a lencsémnek jött.
A nézőkében már csak egy homályos orrot láttam és már seggre is ültem, persze lehet, hogy távolságtartóbb lett volna, ha nem simogatom előtte és vakargatom 10 percig a fültövét:P
Első nap elég sok padra lepakoltak reklámcélból mindenféle női cuccot, körömreszelőket és menstruációs naptárokat. Az unatkozó közönség egy része körömreszelők mindenféle hasznosítása után amőbázással ütötték el az időt s mi lett volna jobb alapnak, mint a rácsos mensinaptár:P
Aztán idén is volt egy olyan szerkentyű, amin meg kell lökni egy vaskos kecskét s cél, hogy elérd a sínpárokon a tetőpontot. Tavaly nem sikerült fellökni a tetejére, idén viszont jól bezsírozta az összeállító brigád és még a technikájára is rájöttem, így többször is büszkén feszítettem. Ádi megörökítette az ellökés pillanatában az erölködő arcom, ím:
Idén egyébként többször is megörökítődtem, végre nem csak a fényképezőgép mögött álltam, ebben Bonyinak és Pappának volt nagy szerepe, beindult a fotósszakkör. Egyik nap pecás kalapban rohangáltam, másnap kendő alá rejtettem kócos fejem, van akik szerint jól tettem, van aki szerint (Ádi) előnytelenül.
Íme a No.1 cigitartó. Lehet, hogy ez csak nekem újdonság és amúgy már sűrűn látott dolog, nem tudom, de nagyon ötletes zseb híjján a megoldás nem?
A szem a lélek tükre, bocs Bonyi, de nem akarom tudni, hogy mi lakozik a lelkedben, kicsit félek:P
Közép-Európa legnagyobb szempillái
Ez pedig nem az aminek látszik, de annak akar látszani:) Szeretem, amikor rugalmasak a modellek:D
Fenti úriember, Noresz, diákrektor úr (Busa után szabadon) immáron ruházatban, de micsoda pólóban?!
Na meg vannak azok a képek, amelyeken megmerevedik a pillanat, az autók, az emberek, a madarak szárnya vagy a folyadékcseppek, melyekből három is kerekedett.


Kutyából nem csak egy volt, Tehén mellett akadt egy másik is, miután lefotóztam, akkor tűnt fel, hogy mekkora fenyegetettségben is van az ember, akinek lába között ül.
A pálya szélén ácsorogva beszélget a három fotós, Matyi, Tompy, meg az Atom... Objektív így, Canon sokdé  úgy, sö-tö-bö... Az egyik oldalon begurul két görkoris srác, egyikükön króm sisak díszeleg, első gondolatom: "Milyen jó lenne benne tükörképet fotózni?!" - szó nélkül elindulok egyenesen, utána Matyi is balra, Tompy meg jobbra. Megállok a srác vélhető útvonalán, mellém áll Tompy, majd Matyi is, aki ezt kérdi: "Ti is a sisakra izgultatok rá?" - ez annyira jó volt, három ember egyszerre ugyanarra gondol egy krómfelületet meglátva:P Valamennyire látszik a képen a krómvadász triumvirátus:P
Atom szereti a zsíroskenyér, szeme alatt nagy csíkok képezni kipihenetlenségtől táskákat
Bábeliként nyúlik a poharak alkotta  Soproni torony a magosba
Idén ennyi volt nagyvonalakban. A Frissítőbe is írtam, meg a hamarosan induló vaskarika.hu-ra is élménybeszámolót, ezért ide már nem jutott. Nem akartam magamat ismételni:P