Manapság kicsit nem voltam aktív, a blogomon, szinte csak videós bejegyzéseim voltak, de talán változik a helyzet a jövőben és lesz netem rendesen. Most még próbálom utolérni magam a lemaradásban és olvasom a híreket, oldalakat, facebookot, meg persze karácsonyozunk is, tehát Boldog karácsonyt innen a sütemények és a fa árnyékából mindenkinek!
 

Tudom, hogy már bő egy hónapja lefutott ez a reklám, és mindenki blogolta, vagy kitette facebookra, de én ezt nem tettem meg, rám most került a sor, merthogy a karácsonyi bejegyzéseket én az ünnep környékére időzítem:P

Szóval hátha akad valaki, aki még nem látta, bár kétlem, mert napról-napra látva brutális méretekben nőtt a nézettségi statisztika, elhiszem én is, hogy idén ez a legjobb karácsonyi reklám, de nem azért mert annyian látták, hanem azért, mert isteni a sztorija:)

Amikor ajándékokat csomagolok, akkor mindig ragasztgatok össze-vissza magamra cellux-csíkokat, hogy könnyebb legyen a folyamat.

Ugye később mindig csak bebizonyosodik, hogy ha magamat használom ÁRT-nak (Átmeneti Ragasztó Tartó), akkor hasonlóképp járok, mint Simon macskája, aki távozva a helyszínről majd csak később fedezi fel a maradék csíkot (mint ahogy én is szoktam, órákkal a csomagolás befejeztét követően kerül elő a zoknimról:P

További Simon's Cat bejegyzéseim ide kattintva.

Simon's Cat 2010-es karácsonyi epizód itt!

Mindig is kicsit gyűjtögető alkat voltam, így sosem dobtam ki azon kacatokat, amelyekre rá lehetett fogni, hogy "ez még jó lesz valamire". Ezen cuccaim aztán szép lassan megtöltötték lakásom szekrényeit, zeg-zugait, ezért tartottam otthon egy nagy "kiszóró-showt", amiről írtam itt. A nagy rendrakási kedv persze kihatott akkor az otthoni állapotokra is, így kiszórtam otthon is mindent a szekrényekből (szülői háznál), ami annyiban volt más, hogy kb. 5-6 éve nem látott cuccaim közt gázoltam a szobában.. ..térdig:P Ezen cuccaimból válogattam pár bejegyzésnyire valót:)

Még jóval a telefonok, a netbook-ok és a Sony ... előtt nem volt sok lehetőségünk adataink rendszerezésére. A zsebnaptárak... rok.. öö... hagyjuk most a végződéseket, szóval akkoriban a noteszek fénykorában én is kisnaptár-telefonregiszter kombó tulajdonos voltam, majd megvettem az első menedzser-kalkulátoromat. Hú de jó volt, hogy beírhattam az ismerősök telefonszámait, amik persze vezetékes vonalhoz szóltak és kívülről fújtam mindet, beírtam a két-három családi szülinapi dátumot, az otthoni telefonszámunkat "Otthon" név alatt (mintha bármikor is szükséges lett volna kikeresni), és emellett bármikor meg tudtam mondani, hogy mennyi az idő New Yorkban.

Akkor még örültem, ha 25 helyett 50 telefonszám volt felírva, hiszen nekem menedzser-kalkulátorom volt, és abba írni kell! (Egyébként ezt a készüléket nemrég lommá minősítettem, mert elromlott az egysoros kvarc kijelzője.) Még mindig megvan az a Casio órám, amelyikbe átírtam a telefonszámokat, hiszen nekem olyanra volt természetesen szükségem, amelybe fájdalmasan lassan, de bepötyöghető 30 db telefonszám. Na de rákanyarodva eheti "antik" targyunkra: vettem egyszer egy Psion Revo-t.

A PC-k már a Pentium szériákban járták, amikor beszereztem ezt a kis tetszetős gépet, ami olyan volt, mint egy kis monochrome kijelzős netbook. Mindenki a csodájára járt, volt benne akksi, infra, játék, mindenféle üzleti élethez jól használható szerkesztő dolog, de még webböngésző is, igaz annak használatához kellett a dokkoló, ami soros porton át csatlakozik az internet-kapcsolattal rendelkező PC-re. Hogy ez pontosan milyen kategóriájú cucc volt, minek nevezhető készülék volt, azt most sem tudom, de nagyon szerettem. Mindaddig, amíg egy nap hanyatt-vágódtam a biciklimmel padkára felmenet, s a táskámban a füzetek közt elrepedt az egyébként érintő-kijelzője.

Aznap a szekrénybe került, most meg onnan ki, hogy ne foglalja dobozostul a helyet, hiszen még ha jó is lenne, szegényke már elavult, irány a lomos dobozba...

♥ Mert szép, hogy a kilenc hónappal ezelőtt rajzolt piros szívünk színe nem halványodik, csak egyre élénkebb lesz...


♥♥♥♥♥♥♥♥♥


 

Egyik ismerősöm linkelte az alábbi videót pár hete, azzal az ajánlással, hogy: "költöznék most rögtön" - megnézve a videót én is erre gondoltam, és ekkor eszembe jutott az a gondolatmenet, amit még annak idején a vietnámi bejegyzésemben ecseteltem, idézem: Ha országimázs-felelős lennék szinte biztos, hogy felkérnék amatőr kisfilmeseket, hogy ők promózzanak, saját stílusban, több ilyen élményvideóval. Nem muszáj megmutatni a két ló hátán állva vágtató csikóst, elég lehet a ruhájának egy részlete, mint ahogy minden másnak is. Szeretem az ilyen kisfilmeket... Kedvcsinálók.

Szóval jó képekkel, jó zenékkel csalogatható a gép előtt tespedő felhasználó, és nem azt mondom, hogy ez egy amolyan "imázsfilm", nem. Hanem olyan képi részletei az életnek, amiket szívesen átélne, tapasztalna, látna az ember. Persze az érem másik oldalát is ismerjük már a filmekből, az életből, ismerősök történetéből (egyik ismerősöm például olyan helyen lakott, ahol nem volt ritka fényes nappal, hogy lövéseket hallottak), de ilyenkor mindig kicsit háttérbe szorulnak ezek sztorik, mert olyan jó lenne egy kicsit megismerni a nagy almát, kicsit élni ott, utazni a magasvasúton, hamburgert enni egy talponálló büfés kocsinál, és elveszni a számunkra felfoghatatlanul magas felhőkarcolók sűrűjében...

Ajánlom korábbi bejegyzéseim is:

New York ritmusa

New York egy gördeszka szemszögéből

Amikor megfogom az orrom úgy érzem, hogy az viszonylag fixen csúcsosodik ki az arcomból, kicsit keménynek is tűnik, úgy vélem nem deformálódik. Meg így az arcom többi részével is, max az állam mozdulna be hirtelen mozdulatváltozásra, vagy ütésre. Persze ez nem így van, mert az arcunk bizony gyűrődik, nem is kicsit.

Na jó, most lehet azt mondani, hogy fentebb hülyeséget írok, de hát úgy vagyok vele, hogy ha várok egy pofont, akkor azért minimálisan feszítem az arcom és biztos nem nyeklik-nyaklik el. Az alábbi videóban szuper lassításban láthatunk egy pofont, amin engem leginkább az orr rugalmassága döbbentett meg:P Lenyűgöző.

Korábbi lassított felvételes bejegyzéseim.

Mindig is kicsit gyűjtögető alkat voltam, így sosem dobtam ki azon kacatokat, amelyekre rá lehetett fogni, hogy "ez még jó lesz valamire". Ezen cuccaim aztán szép lassan megtöltötték lakásom szekrényeit, zeg-zugait, ezért tartottam otthon egy nagy "kiszóró-showt", amiről írtam itt. A nagy rendrakási kedv persze kihatott akkor az otthoni állapotokra is, így kiszórtam otthon is mindent a szekrényekből (szülői háznál), ami annyiban volt más, hogy kb. 5-6 éve nem látott cuccaim közt gázoltam a szobában.. ..térdig:P Ezen cuccaimból válogattam pár bejegyzésnyire valót:)

Mint minden számítógép-közeli fiatalt, engem is utolért a CD-re archíválós láz, így amint elérhető áron kezdték árulni a CD-írókat, egyből rohantam venni én is egyet. (az egyből rohanást pedig megelőzte fél évnyi gyűjtés, hiszen 30 ezer forint akkoriban zsebpénzből elég lassan jött össze.)

Persze mint mindenki, én is elszenvedtem azon gyártási technológiák fejlődésével járó apró kellemetlenségeket, mint például az adatok elvesztése, hiszen a kék és zöld CD-k sokszor tönkrementek állásukban, peregni kezdett róluk a fólia, vagy csak nem ismerte fel a gép.

Ezen tapasztalatokat igazolja s egyben fejezi ki az a CD kupac, amit egyszerűen csak a "rontott lemezek" dobozba raktam el, mert hogy "egyszer majd még jó lesz valamire", s ez alatt nem arra gondolok, hogy a belső visszapillantóra akasztom:P Itt van például egy, amit elrontott a gép, és ezen ki is akadtam:P

A sok lemez közt azért találtam egy érdekeset is, egy audio lemezt, aminek feliratozását olvasva be is tettem a lejátszóba, és tényleg az volt ami: 74 perc néma csend.

Megzabálom, imádom, szuper az ötlet és a képek, a minden. Hogy miért fontos a szelektív hulladékgyűjtés? Nem csak azért, mert ezzel óvjuk a környezetünket, hanem azért is, mert sorsokat befolyásolhatunk vele, két emberi lény, vagy akár két műanyag flakon sorsát is...

A bejegyzést különösen ajánlom Pappának, aki köztudottan egy tejesdoboz.

:)

Alig két hete, hogy lassított macskás felvétellel jelentkeztem, úgy gondoltam, hogy a kutyák se maradjanak ki a körből, így következzék ISO (remélem a fotós eredetű a név, mert akkor nagyon jópofa:), tehát Iso és a fürdésidő:)

Korábbi lassított felvételes bejegyzéseim.

Igen, jópofa az előző videón lévő eb, de ha kutyáról beszélünk akkor tudjátok, ismertek.... nem jöhet más..... így a végére csak egy vizsla! Kovács a kádban! Nem lassított.... de Kovács! :)