Mindig is kicsit gyűjtögető alkat voltam, így sosem dobtam ki azon kacatokat, amelyekre rá lehetett fogni, hogy "ez még jó lesz valamire". Ezen cuccaim aztán szép lassan megtöltötték lakásom szekrényeit, zeg-zugait, ezért tartottam otthon egy nagy "kiszóró-showt", amiről írtam itt. A nagy rendrakási kedv persze kihatott akkor az otthoni állapotokra is, így kiszórtam otthon is mindent a szekrényekből (szülői háznál), ami annyiban volt más, hogy kb. 5-6 éve nem látott cuccaim közt gázoltam a szobában.. ..térdig:P Ezen cuccaimból válogattam pár bejegyzésnyire valót:)
Mint minden számítógép-közeli fiatalt, engem is utolért a CD-re archíválós láz, így amint elérhető áron kezdték árulni a CD-írókat, egyből rohantam venni én is egyet. (az egyből rohanást pedig megelőzte fél évnyi gyűjtés, hiszen 30 ezer forint akkoriban zsebpénzből elég lassan jött össze.)
Persze mint mindenki, én is elszenvedtem azon gyártási technológiák fejlődésével járó apró kellemetlenségeket, mint például az adatok elvesztése, hiszen a kék és zöld CD-k sokszor tönkrementek állásukban, peregni kezdett róluk a fólia, vagy csak nem ismerte fel a gép.
Ezen tapasztalatokat igazolja s egyben fejezi ki az a CD kupac, amit egyszerűen csak a "rontott lemezek" dobozba raktam el, mert hogy "egyszer majd még jó lesz valamire", s ez alatt nem arra gondolok, hogy a belső visszapillantóra akasztom:P Itt van például egy, amit elrontott a gép, és ezen ki is akadtam:P
A sok lemez közt azért találtam egy érdekeset is, egy audio lemezt, aminek feliratozását olvasva be is tettem a lejátszóba, és tényleg az volt ami: 74 perc néma csend.
