Egy-két hete úgy gondoltam, hogy elintézem azon otthoni teendőimet, amelyekre eddig a sok munka miatt nem volt időm. Elhúztam a szekrényeket, leszedtem a plakátokat a falról, eltűntettem a pára nyomait a falakról, vettem párátlanítót, felraktam egy képet stb. stb. Ezen munkálatok közben érkezett meg egyik nap anya, majd kért a konyhában egy szatyrot. Kinyitva az egyik szekrényt keresgélni kezdtem a zacskók közt, majd kinyitva egy másik szekrényt folytattam. - Miért nem egy helyen tárolod a zacskókat? Na pakold ki, aztán legyen csak az egyikben, ne foglalja a helyet. - így kezdődött az egész, amiből aztán egy hirtelen felindulásból elkövetett, éjjelig tartó konyhaszekrény-pakolás lett.

Kiszedtünk mindent a szekrényekből, anya külsős szemmel megállapította, hogy mi az ami nem kell, mi az ami szemét. A pakolás végeztével nem csak rend lett, de rengeteg helyem lett hirtelen, az addig zsúfolt szekrényben. Kicsit át is lett rendezve, így Bori is könnyebben elér mindent, meg tényleg egy helyre kerültek, kategorizálva a cuccok. Örültem ennek nagyon, meg is beszéltük, hogy ugyanezt megtesszük a ruhásszekrényeimmel is pár nappal később.

Eközben persze nem tudtam lenyugodni, a következő két napban az egész szobámat, minden egyes fiókot, tárolót kipakoltam, minden papírfecnit megnéztem, mindent összeraktam úgy, hogy egy helyen legyen. A kábelek a kábeleknél, a számítógépes cuccok a kütyüs-dobozba, stb. stb. Persze fél-fél napokat csináltam, így eltartott az egész 2-3 napig, de az eredmény kielégítő lett itt is. Több szatyornyi felesleges cuccot, sok szemetet (dobozok, újságok, hasznavehetetlen apróságok) sikerült kiszórnom, és ha mindenhol nem is lett több helyem, de rendezett lett a közeg. Egyre szívesebben mentem haza, majd amikor már az irataimat is átválogattam és mappákba csoportosítottam boldog lettem. Persze ha már ennyire benne voltam, nem maradhatott el egy kis barkácsolás sem:P Jó lett volna lefotózni részleteiben az előtte/utána állapotokat, de valahogy erre sosem figyeltem, így csak két kép készült. Egy fiókpakolós és egy ruhás kép van csak, mindkettő káoszos rumlis:P

Polcok a fürdőszoba-szekrénybe, a fotósszekrénybe, a falra. - pillanatok alatt felfúrtam mindent, plusz fogasokat is installáltam a konyhába, amire már régóta szükség volt, megerősítettem az állandóan széteső cipősszekrény belső részeit, s nem utolsó sorban rendberaktam a szerszámokat is, csavarról-csavarra. A végén kicsit idézve az Amélie csodálatos életét, kipakoltam a szerszámosládámat, kiporszívóztam azt, majd szépen visszapakoltam mindent bele ésszerűen. Bori már kicsit unta, hogy minden nap pepecselek és a haveroktól is jött: Már megint pakolsz? Nem tegnap pakoltál? Mit csinálsz megint?

Időközben még kitakarítottam a garázst is, majd megérkezett anya, és nekiugrottunk a ruharészlegnek. A végeredmény itt is az lett, amit vártam. Két polcot sikerült felszabadítani Borinak, amely két üres polcot egyféle ajándékként jelentettem be, a sok, már nem hordott vagy éppen sosem hordott ruhákból álló kupacokat pedig anya hazafuvarozta, s már el is osztogattuk őket. A lakásom totál átvizsgálva. 99%-osan, mert van két polc aminek elrendezését még ki kell találnom és egy halom újság is vár, amit még át kell néznem, de mondhatni kész vagyok. Ha már ennyire benne voltam, akkor haza is mentem a szülői házhoz és a több szekrényt elfoglaló cuccaimat itt is átválogattam, kiszórtam, bedobozoltam úgy, hogy csak egy alsó szekrényt foglaljak el, ha már nem lakom otthon.

És miért volt ez jó? - mert szükség volt rá. Rengeteg helyet szabadítottunk fel, most mindenről tudom, hogy mi hol van, megkönnyebbült a lakás a sok felhalmozott kacattól, és kicsit felfrissítettem mindenhol ezzel a levegőt. "Ez még jó lesz valamire" - sajnos ez a jelmondatom, így az elmúlt hat évben olyannyira felhalmoztam mindent, hogy tényleg nem fért be egyik szekrénybe sem semmi plusz. A ruháim is csak hordás-forgóban fértek el, azaz egy részük a szekrényben, egy részük a szennyestartóban, pár darab a lakásban erre-arra (mondván, hogy épp hordom) és egy kupacban, vasalni-valóként. Az már csak hab a tortán, hogy mennyi emlék jött velem szembe ezen takarítások közben. Rengeteget mosolyogtam, régi levelek, fotók, ajándékok, bizgerentyűk láttán, pár dolgot blogolni is fogok, mert kihagyhatatlan:P

Mindenkinek csak javasolni tudom az ekkora mértékű "átvizsgálást" ésszerű pakolást, csoportosítást. Meghálálja a belefektetett energiát. El sem hittem, hogy mennyi felesleges cucc foglalja az amúgy is kicsi garzonomban a helyet. No de a nagy átpakolás/átszervezés megvolt, így azóta nyugodtan hajtom a fejem a párnára, s hogyha szükségem van egy csavarra, egy kábelre, egy termoszra, egy papírra vagy egy kis öntapadós tépőzárdarabra, akkor pontosan tudom melyik fiókban, dobozban van, és ez megnyugtat:)