Mindig is kicsit gyűjtögető alkat voltam, így sosem dobtam ki azon kacatokat, amelyekre rá lehetett fogni, hogy "ez még jó lesz valamire". Ezen cuccaim aztán szép lassan megtöltötték lakásom szekrényeit, zeg-zugait, ezért tartottam otthon egy nagy "kiszóró-showt", amiről írtam itt. A nagy rendrakási kedv persze kihatott akkor az otthoni állapotokra is, így kiszórtam otthon is mindent a szekrényekből (szülői háznál), ami annyiban volt más, hogy kb. 5-6 éve nem látott cuccaim közt gázoltam a szobában.. ..térdig:P Ezen cuccaimból válogattam pár bejegyzésnyire valót:)
Még jóval a telefonok, a netbook-ok és a Sony ... előtt nem volt sok lehetőségünk adataink rendszerezésére. A zsebnaptárak... rok.. öö... hagyjuk most a végződéseket, szóval akkoriban a noteszek fénykorában én is kisnaptár-telefonregiszter kombó tulajdonos voltam, majd megvettem az első menedzser-kalkulátoromat. Hú de jó volt, hogy beírhattam az ismerősök telefonszámait, amik persze vezetékes vonalhoz szóltak és kívülről fújtam mindet, beírtam a két-három családi szülinapi dátumot, az otthoni telefonszámunkat "Otthon" név alatt (mintha bármikor is szükséges lett volna kikeresni), és emellett bármikor meg tudtam mondani, hogy mennyi az idő New Yorkban.
Akkor még örültem, ha 25 helyett 50 telefonszám volt felírva, hiszen nekem menedzser-kalkulátorom volt, és abba írni kell! (Egyébként ezt a készüléket nemrég lommá minősítettem, mert elromlott az egysoros kvarc kijelzője.) Még mindig megvan az a Casio órám, amelyikbe átírtam a telefonszámokat, hiszen nekem olyanra volt természetesen szükségem, amelybe fájdalmasan lassan, de bepötyöghető 30 db telefonszám. Na de rákanyarodva eheti "antik" targyunkra: vettem egyszer egy Psion Revo-t.
A PC-k már a Pentium szériákban járták, amikor beszereztem ezt a kis tetszetős gépet, ami olyan volt, mint egy kis monochrome kijelzős netbook. Mindenki a csodájára járt, volt benne akksi, infra, játék, mindenféle üzleti élethez jól használható szerkesztő dolog, de még webböngésző is, igaz annak használatához kellett a dokkoló, ami soros porton át csatlakozik az internet-kapcsolattal rendelkező PC-re. Hogy ez pontosan milyen kategóriájú cucc volt, minek nevezhető készülék volt, azt most sem tudom, de nagyon szerettem. Mindaddig, amíg egy nap hanyatt-vágódtam a biciklimmel padkára felmenet, s a táskámban a füzetek közt elrepedt az egyébként érintő-kijelzője.
Aznap a szekrénybe került, most meg onnan ki, hogy ne foglalja dobozostul a helyet, hiszen még ha jó is lenne, szegényke már elavult, irány a lomos dobozba...
