Egyik ismerősöm linkelte az alábbi videót pár hete, azzal az ajánlással, hogy: "költöznék most rögtön" - megnézve a videót én is erre gondoltam, és ekkor eszembe jutott az a gondolatmenet, amit még annak idején a vietnámi bejegyzésemben ecseteltem, idézem: Ha országimázs-felelős lennék szinte biztos, hogy felkérnék amatőr kisfilmeseket, hogy ők promózzanak, saját stílusban, több ilyen élményvideóval. Nem muszáj megmutatni a két ló hátán állva vágtató csikóst, elég lehet a ruhájának egy részlete, mint ahogy minden másnak is. Szeretem az ilyen kisfilmeket... Kedvcsinálók.
Szóval jó képekkel, jó zenékkel csalogatható a gép előtt tespedő felhasználó, és nem azt mondom, hogy ez egy amolyan "imázsfilm", nem. Hanem olyan képi részletei az életnek, amiket szívesen átélne, tapasztalna, látna az ember. Persze az érem másik oldalát is ismerjük már a filmekből, az életből, ismerősök történetéből (egyik ismerősöm például olyan helyen lakott, ahol nem volt ritka fényes nappal, hogy lövéseket hallottak), de ilyenkor mindig kicsit háttérbe szorulnak ezek sztorik, mert olyan jó lenne egy kicsit megismerni a nagy almát, kicsit élni ott, utazni a magasvasúton, hamburgert enni egy talponálló büfés kocsinál, és elveszni a számunkra felfoghatatlanul magas felhőkarcolók sűrűjében...
Ajánlom korábbi bejegyzéseim is: