A héten arról beszélgettünk az egyik kollégámmal, hogy mennyire hiányzik az olvasás. Na nem arról van szó, hogy ülünk a gép előtt és webes cumóra passogunk, hanem arra, hogy kényelmesen leülsz otthon, felteszed a lábad, öledbe veszed a könyved, nem hajt semmi, tudod hogy van időd és nem kell gyorsan végigrohanni az oldalakon. Sajnos manapság egyre kevesebbszer tudok leülni, nyugisan, mindig van valami a háttérben. Vagy menni fogok valahova, vagy meg kell írnom valamit, vagy át kell vennem valamit, vagy ez, vagy az.. Mindig ott van az a valami... Amikor szülőknél töltöm a hétvégét előfordul, hogy szombaton pár órán át lapozgatom a kis könyvemet, amit mindig cipelek (most épp egy fotósat).
Imádok Balatonon olvasni nyáron, reggel a teraszon, vagy koraeste. Szeretek hosszú vonatozás alatt is könyvet bújni, de volt, hogy kávézóba ültem be kis időre, amíg nem jött a szerelvény. Este nem szeretek olvasni (az ágyban). Annak mindig az a vége, hogy elalszom az első egy-két oldalon, vagy mondaton. A múlt héten ennek ellenére mégis a kezembe kaptam többször is egy könyvet, de percek alatt már csak azt vettem észre, hogy összefolyik minden, a sorok duplázódnak s végül olyan már, mintha kipotyognának a betűk a könyvből, úgy mint ezen a képen.
Jó, hogy rohan ez a világ, de kérem-szépen: Ennyire?! - ennyire. Válaszolok is magam rögtön. Ha már úgy alakítottam az életem, hogy agyonzsúfolt legyen és pörögjön, akkor nem is szabad panaszkodni. Na jó, alakítgatom én is, hogy több idő maradjon hobbira, álmokra, pihenésre, barátokra, olvasásra és úgy mindenre. Rejtőre, mert imádom könyveit, imádok légiós lenni és szeretek hajós kapitányokkal utazni a füllesztő hőségben, mindenféle pofozkodó matrózok és banditák társaságában. Hiányoznak ezek a képzeletbeli utazások, azt hiszem olvasnom kell...
Ti mikor szoktatok olvasni?
