Hú... Minden reggel fájt valamim (nyak, hát, derék, váll), aztán vettem egy anatómiai párnát, azóta rendben vagyok. Tegnap este értem haza későn, blogot már nem is írtam, gondoltam majd reggel ráérek, de nem jött össze. Otthon most nagypárnán aludtam, és annyira elfeküdtem a nyakam, hogy két órába telt anyának reggel, hogy kocsiképessé tegyen.

Már dolgozom, de csak egy irányba tudok nézni, és törzsből fordulok, és fél óra múlva rámegy a vállamra az egész... aúú... Majd valahogy túlélem... Orsi szerint olyan a mozgásom, mint a robotzsarunak. Zsííír! Most olyan komoly igazságosztónak érzem magam. :

UPDATE:
Kollégámtól kölcsönkértem a nyakmerevítőjét, miután egy tojásméretű csomó jelent meg a csukjámnál. Vettem egy kenőcsöt is, hűt, fűt, vietnámi balzsam illatot terjeszt, remélem használ, mert amikor bekenem, akkor csíp és jó. (Lecseréltem a tegnapi fotómat, mert ez vidámabb, és a nyakam is már kicsit jobban van:)

Délután eljöttem munkából, mert három perc gépelés után 15 percig fogtam a nyakam, hogy ne fájjon, így nem volt jó a teljesítmény/lábadozás arányom. Este már a nyakmerevítőben mentem teázni, befedtem a kendőmmel, így nem látszott, hogy mitől ilyen nagy a nyakam, csak az, hogy nagyon mereven mozgom.

A "gyorsan kell lenyelni a viagrát" poén négyen sütötték el. A "merev vagy"-ot többen. Délután kicsit feküdtem, elaludtam, de nem lett nagyon jobb. Úgy éreztem, mintha a két csigolyám közt valami lenne.

Nyakmerevítő nélkül, anatómiai párnával, némi vietnámi hangulatban fekszem le. A tojásnyi csomó még megvan, érintésre fáj. Remélem reggelre jobb lesz. Ha nem, akkor vagy szenvedés, vagy sürgősségi-masszőr keresés lesz.