Tegnap este épp a szokásos Teafarm programra igyekeztem (teázás a klubban), gondolataimban elmerülve, telefonról halgatott kicsit recsegős mr2 Kultúrfitneszt hallgatva, szedtem lépteimet. Közeledvén a Kőszegi utca (Szombathelyen) és a Petőfi utca kereszteződéséhez elnéztem a távolba, ahogy szoktam, hogy kanyarodik-e autó. Láttam messzebb egy közeledő fénypárt, de nem indexelt, így nem lassítottam. Mikor a zebrára léptem már láttam, hogy biluxol és mindjárt befordul, lassított.

Tudatos gyalogosként (Márpedig a zebra az enyém, ha már rajta állok/járok.) mentem, amikor periférikus látásomba szép lassan bekúszott a fényszóró, s hirtelen túl közel lett. Épphogy ugrottam egyet, de félig meddig ráseggeltem a motorháztető szélére. A kocsi megállt, én el sem estem, pulzusom az egekben, majd miután rájöttem, hogy semmi bajom és mi történt (1-2mp). Ekkor kérdőre vontam a gépjármű vezetőjét úgy, ahogy a helyzet megkívánja. Ráüvöltöttem, hogy Mi a faszt csinálsz? Nem látsz bazd meg?! - elnézést az indulatos szavakért az olvasóktól, de nem minden nap ütnek el...

Egy 50-es nő szállt ki a piros/bordó Fiat Puntóból. Jaajj! Jaajj! Jól van? Hívom a mentőt! Jaajj! - erre én mondtam neki: Ne hívja. Ekkor már ment ki a gőz az agyamból, de ő hívni akarta, aztán hangosabban mondtam, hogy: Nem kell!! Hirtelen mondani kezdte: Nem figyeltem! Jajj ne haragudjon, nem láttam! Hívok mentőt. stb.. Mondtam ismételten, hogy nem kell. A járdán máris akadt szemtanú: "Én láttam mindent! Nem kéne hajtani mint az őrültek ezeken a csúszós utakon!" - Erre nem reagáltam, csak agyban hozzátettem, hogy ha száguldozik, akkor igenis kéne a mentő, amúgy meg száraz volt az aszfalt.

Nyissa ki a szemét vezetés közben! - gázoltam kicsit a lelkébe sofőrünknek, majd elindultam. Az autó még állt ott egy darabig, a sofőr beszélni kezdett a szemtanúval, én már fejben írni kezdtem a blogbejegyzést, visszaraktam fülembe a recsegő petőfit, úgy 25-30 méterről még visszanéztem, mert egy taxis kanyarodott arra s dudált, mert elállták az utat. A nő továbbment, s remélem, hogy ezek után már nyitott szemmel...