Három animációs filmet láttam a közelmúltban, a Atroboy-t, az Arthur - Maltazár bosszúját, és a 9-et. Na vegyük csak sorjában, röviden, nem kielemezve, csak ajánlva:

Az Astroboy egyszerű kis mese, vannak kedvelhető karakterek, de lévén, hogy nem egy túlbonyolított sztorival állunk szemben (miért is, hiszen ez gyerekeknek szólt), ezért egy-két csavart leszámítva egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez a történet

Én simán megnéztem, és mesének jó volt, nem is hasonlítgatnám össze e bejegyzésben taglalt filmekkel, vagy nagysikerű animációs filmekkel, hiszen ez más kategória. Aki szereti a meséket nyugodtan nézze meg. Előzetes:

Tim Burton alkotásait imádom, még Ádi ismertette meg velem, a Halott menyasszonyal és a Karácsonyi lidércnyomással. A 9-et már nagyon vártam és miután végignéztem azt mondom, hogy jó volt, bár a film végéig hiányzott valami, amiről utána sem tudtam, hogy mi volt pontosan. Nem tudom, hogy valami a történetből, vagy nem lett megmagyarázva vagy ilyesmi, nem tudom... Szuper az ötlet, szuper munka, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Az Artúr és a Villangók nem csak animáció, hanem olyan fele-fele film, a normál világgal van vegyítve. Azt a filmet annak idején nagyon szerettem, és tetszett is a film. Aztán megláttam a moziban, hogy lesz második rész, örültem, vártam, tegnap előtt pedig eljött a mozizás ideje.
Kicsit lassan haladt a cselekmény, de ez nem volt zavaró, imádtam a király szakállát, imádtam a patkányok röhögését, no meg a rasta csávó is jól nyomta, bár néhol kissé sok volt a modern világ két milliméteresben. A neonkukacok ütősek voltak.

Tehát jól megy az egész, a gonosz Maltazar (aki úgy néz ki mint Ralph Fiennes alakította Voldemort a Harry Potterben - kösz Orsi, nem tudtam honnan ismerős:) . tehát Maltazar kijut a nagyvilágba, és ott egy nagy animáció lesz belőle, nem hús vér ember (Luc Besson nem kérte fel Fiennes-t a szerepre, mert hülye volt). Tehát feljut a gonosz, jönne a cselekmény és akkor: VÉGE. vagyis: "Folytatjuk..." - de mivel nem tudtam, hogy ez lesz, ezért kellemetlenül ért eme hatás. Nem tetszett, hogy nem tudom most mi lesz és várni kell. Vááá! Na mindegy. Majd biztos lesz folytatás, addig nem gondolok rá... Orsi is írt róla itt.

Most viszont három animációs filmet akarok megnézni nagyon: Az egyik a Planet 51, a másik az Avatar, a harmadik meg a Tim Burton féle Aliz Csodaországban. Húúú de várom már mindhármat!

Tegnap láttam egy videót a stipistop-on. Egy 10 perc 19 másodperces alkotásba van összesűrítve 500 autóbaleset. Különféle filmek azon jeleneteinek gyűjteménye, amelyekben rommá- vagy legalábbis széttörik az autókat.

Sosem szerettem, amikor egy filmben szétzúzták az autókat, sajnáltam a forgatási gépparkot, de persze sunyiban mindig nagy áhítattal lestem, ahogy repülnek szét az alkatrészek. A Cobra 11 volt évekig e karambol-éhségem legjobb csillapítója, s miután megtudtam, hogy javarészt kiszuperált kocsikat törnek - vagy igazából nem is olyat, mint amilyennek hisszük azt a négykerekűt, ami felrepül 200-al a levegőbe - kicsit meg is nyugodtam:)

A videóban 8:21-nél van egy fotós, aki rosszul cselekszik, igaz csak a film kedvéért, de azért mégis. Egy szép, igazi Cobra11-esen komponált képről marad le... Nah mindegy, kicsit azért sajnáltam ezt a sok vasat.

Nem gyenge... Béke az összetört vasak rozsdaporaira...

Aki esetleg tankkal jár dolgozni, most igyon egy kávét és hallgasson egy kis Mozartot, csak utána üljön Volán mögé...

A minap futottam bele ezekbe a majmos plakátokba (itt). Julia Malanjina orosz művész munkáját dícséri ez a remek majomsorozat. Plakátok, különféle stílusjegyekkel felruházott majmokról. Nagyon kifejező, nagyon találó, s még a majmok fajtái is nagyon jól vannak válogatva a műfajokhoz. Természetesen a kedvencem illesztem elsőként, és nagyban, a többi a megtekinthető itt nagyobb felbontásban.

Új jövevény kapott helyett a bunkerban: Morisz (azt még nem döntöttem el, hogy hogyan írom ugyanis két lehetőség van: Maurice illetve Morris)
Mindig is volt macskánk (bent, kint), macskás családban nőttem fel, viszont a mára kialakult baráti köröm nagy százaléka nem kedveli a macskákat (vannak fokozatok: nem kedvelem, utálom, allergiás vagyok rá, vidd innen!, aranyos, szeretem). Legutóbbi tábort kevesen gazdagítják, de nekem lett macskám, s nem nekik. Pont.

Vasárnap örökbefogadó nap volt a Fressnapf-ban, és a helyi állatvédő szervezettől elhoztam egy macskuszt. Eredetileg nem őt néztem ki, hanem egy másik kandúrt, de amikor megláttam ezt a fehér bundát ezzel a kék és sárga szemmel, valahogy megfogott. Kétszínű szeme van, amit pigmenthiány, valami ilyesmi okoz. Bonyi szerint a PhotoShoptól van...

Hazaérve a szokásos "elbújós, aztán mindent körberohangálós" szertartás megvolt, szerencsére az almot egyből megtalálta s még nem volt ilyesmi gondom a két napban.

Szoknunk kell egymást...
Nem olyan egyszerű hirtelen alkalmazkodni, de mivel régóta szerettem volna már macskát, ezért meghoztam az áldozatot és teszek érte. Mondjuk vasárnap amikor terveztem, hogy lassacskán alszom, a macsek felkelt és máris hiperaktívan szétszedte a lakást. Levadászott mindent, vadmacskának képzelte magát. Később kifárasztottam lasztival, megvártam, hogy újra elaludjon és mentem én is pihenni.

Éjjel arra keltem, hogy a lábamnál alszik, akkor levittem a galériáról, hiszen akárhogy is van, nem osztom meg az ágyam vele. Reggelre már az ágyammal szemben, a szennyestartó-kosár tetején aludt, ami szintén nem annyira buli, de majd csak megszokja, hogy mit lehet amikor otthon vagyok és mi-minden mást csinálhat, amikor egyedül van a kégliben:P

Még nekem is szoknom kell, hogy nem csak az enyém a lakás, kicsit fura, hogy osztozkodunk... Tegnap este már tudta hol a helye, jött volna az ágyba, kétszer elküldtem, aztán felmászott a szennyestartóra s ott aludt egész éjjel. Dorombolni azt tud, csak kicsit náthás, így néha egy lyukas-turbójú dízelre hasonlít a hangja:P Egyébként bátyámnak is pont a múlt héten lett macskája. Ejj-ejj... Elmacskásodtunk...

Itt a december. Teli van mindenféle ünneppel, szülinapok, pirosruhás szakállasok, miegymás. A postaládámban naponta 10 kiló szórólap csücsül, várva, hogy átnézzem vagy egyszerűen csak a szekrénybe dobjam, hogy onnan vigyem szelektívbe. Nekem mégsincs ünnepi hangulatom így december elején, hiszen karácsony majd valamikor 23-24-e körül kezd rám hatni... Azért tegnap megnéztem az újságokban, hogy miket kínálnak a multi-óriások: minden olcsó, féláron, akció, karácsonyfa, hóember meg üvegdísz, a készlet erejéig! LCD tévék egymás hegyén-hátán, HD felbontás - mert ugye anélkül élni már nem lehet - szóval beindult a karácsonyi dömping.

Nincs is ezzel semmi baj. Aki türelmes volt, most akár 10-20 ezerrel is olcsóbban is megvehet valamit. Aki meg eddig nem vett, most majd megteszi, mert kihagyhatatlan az ajánlat. Így esik meg, hogy bemegy a delikvens a műszaki áruházba, mert ha már a szomszédnak is lapos tévéje van, akkor neki is kell egy. (bár ezek némileg kevesebbet fogyasztanak a normál tévéknél, így annyira nem baj, hogy leváltják a régi képcsöves csodákat). Megveszik az eladó tanácsára a nagy-nagy átmérőjű HD tévét, aztán otthon rádugják a szobaantennát, és szuperélesben nézik a szemcséket a képen, meg Mónikát. Na mindegy, egyszer majd mindenhol digitális HD lesz a jel, előre kell gondolkodni...

Kimentem pénteken a Tescóba is, bedugtam a fülemet egy hangoskönyvvel, aztán próbáltam elviselni a sok tolakodó embert, akiknek mindig pont velem szemben kell jönniük, bármennyire is csűröm-csavarom az irányt a sorok közt. Legközelebb este megyek, akkor kevesebb a pumpafej. Kb. 2 percbe telt mire, sikerült a Milkákhoz férnem. Pedig nem azért toporogtam ott, mert akciós volt, hanem azért, mert megkívántam az epreset belőle. Affene. Rászóltam az előttem, kocsijával keresztben álló, polchoz hozzáférést így kizáró embernek, hogy adjon egyet, mert úgy láttam, hogy napestig nem mozdul, s mindegyik csoki összetételét elolvassa, mind a kétszáz nyelven, ahogy rá van írva... Váááá!

Ezentúl csak übernyugodtan megyek teszkózni... A pénteki egész napi ünnepi dömpingből hirtelen sok lett...

Járdán: Mi van!? Tietek a járda?! - mondom felmordulván, amikor a kifejezetten széles járdán három perui indián (via: Aranyosi Péter), s nem voltam hajlandó lelépni a sárba, így félvállal jól összeütköztem egyikükkel. Nem szóltak, csak néztek. Aznap egyébként kifejezetten agresszív voltam...

Autóban: Épp Kemenespálfán mentem át kocsival, amikor egy Fugees számban elhangzott egy "Love You!" szövegrész, s az ablakon kinézve egy ház udvarában két kutyát láttam. Az egyik ült, a másik vele szemben állt, s a másik orrát nyalogatta.
Szerelmes kutyák

Munkahelyen: Atom húzzál haza! El vagy tiltva a munkától! - mondta főnököm, miután beugrottam szabadnapomon pár percre.

Fő téren: Alma! Egy forralt bort légyszíves! - mondom bekiabálva egy bódéba, miután kollégám kutyája Alma, beosont a hátsó ajtón.

Otthon: Gólyalábon próbáltunk járni bátyámmal. Nem sikerült. Majd megtanulunk:)

A hét második felében: "Szabin vagyok!" - ez volt a leggyakrabban emlegetett mondatom a hét második felében, hiszen csak magammal akartam foglalkozni és minden olyan dologgal, amire máskor nincs időm. Mégsem csináltam sokmindent. Kitakarítottam, dobozokat csomagoltam (nem ajándékokat), úgy am block elvoltam... Majd legközelebb jobban megtervezem, hogy mi mindent csináljak, mert a semittevést annyira nem szeretem (mert utána hisztizek, hogy nincs időm semmire:P)

Telefonban: a hétvégén szokatlanul sokat beszéltem a tesómmal telefonon. Ennek örültem, hiszen amikor hazaértem hajnali kettőkor kissé spiccesen, felhívott spiccesen. Fél órát dumáltunk:P

Még mindig a telefonban: másokkal is sokat beszéltem. Ugye pankeey?!

Ablak alatt: idén is kiraktam az ablak alá a cipőmet és tettem bele csokit, amit tegnap vettem. Jujj de fogok reggel örülni!:P

Havatlanság idején: A Mikuláshoz alapból jár a hó. Igaz, hogy a mai ovisok még nem láttak egyszerre piros ruhás embert és havat, de azért mégis a hóhoz kötjük, szánnal jár, s egyebek. Utoljára talán a Télapuban láttam műhóban szánkázni az öreget, úgyhogy remélem a holnap kezdődő klíma-csúcson elgondolkodnak a világ vezetői, hogy mi a f*sz van... Bár sokak szerint semmi eredménye sem lesz. Azért én reménykedem.

Boldog Miklóst! Virgács, csoki, s miegymás...

Amikor még Érden laktunk, nem tudtam, hogy mi az a gatter. Olajkazánunk volt a nyolcvanas években, utána pedig gázfűtés lett, így sosem futottam össze az udvarunkon önjáró fűrészgéppel. Kissomlyóra költözve aztán megtudtam, hogy milyen az, amikor fával kell fűteni --> kimész erdőre fát szedni, utána felpakolod teherautóra, behozzák s fűrészelheted, illetve hívhatod a fűrészest. Fűrészes, avagy gatteros, egyre megy. Kissomlyón egy kiszuperált traktorral jár az öreg, szalagfűrész installálva a monstrum hátuljára és ennyi.

Egy ilyesmi házi "tákolmányt" találtam és elemeztem, videóztam stb... Igaz tegnap is autós anyagom ajánlottam, de ma is ezt teszem, hiszen az elfogyasztott sörök után egyszerűbb ajánlót pötyögnöm hajnali kettőkor, s nem értelmes gondolatokat összekaparni a világról:P Nah, ím a videó:

Tehát lencsevégre kaptam egy önjáró gattert, amit házilag építettek egy generátor-, vagy szívattyú-motorral. Mindenféle kényelem és extrák nélkül, az-az se zajvédelem, se lengéscsillapítás nincs az autón. Gurul, megy, fűrészel. Ennyi...

Cikkem a gatterről ide kattintva olvasható.

Párszor már linkeltem autókat bemutató sorozatomból, most is egy ilyen következik, egy Cadillac Eldorado van terítéken.

A Cadillac Eldorado egy luxus-személyautó, amire utaltam is a címben. Olyan párnázott bőrülések vannak benne, mintha benthagyta volna valaki költözéskor a hátsó ülésen a kanapét. Nagyon kényelmes volt, a többi részletet pedig bővebb cikkemből és a videóból ki lehet rakni:) Ide kattintva olvasható.

Tetszenek ezek az amcsi kocsik. Ezt a kocsit alapul véve megdöbbentő, hogy mi minden volt már a nyolcvanas években, s mennyi idő telt el, míg a nálunk kapható autókba is bekerült mindez. Mondjuk más autók is elég jól felszereltek voltak akkoriban (BMW, Mercedes, stb), csak ugye még emlékszem a 125-ös Polskinkra, az 1600-os Ladánkra, a Fiat Ritmóra, stb. és egyikben sem volt elektromos ablak, vagy klíma... Na mindegy...

Az Eldorado egyik különlegessége, hogy ennek a szériának (amely egy példányát vizslathattam) volt egy kis stabilitási/egyensúly problémája, amit egy hatalmas fémtányér beépítésével oldottak meg. E fémtányér a sofőr ülése alá került. Volt egy film, a Casino, abban Robert de Niro felrobban egy ilyen autóval, s a fémtányér menti meg az életét. Az érdekesség, hogy ez megtörtént esetet dolgoz fel, s ha minden igaz, akkor Frank Rosenthal életét egy 1982-es robbantásban tényleg egy ilyen lemez mentette meg. Bombabiztos!

Bővebb cikkem az autóról ide kattintva

Még régebben, amikor e blog nem létezett, írtam egy másik helyre is (www.atom-garai.blog.com), azóta ez a cím már megszűnt. Akkoriban a sulis élménykupacokból válogatva jegyeztem be hetente egyszer hosszabb szösszeneteket, miegymást.

Volt ott egy bejegyzésem egy furcsa esetemről (eltévedtem a sötétben, az ágyamban), pár hete keresni kezdtem, de lévén, hogy már törölték a blogot, sajnos nem találtam sehol. Aztán Zsótti küldött egy címet, ami egy olyan szervezet adatbázisába vitt el, ahol leesett kicsit az állam, ugyanis: "Az Internet Archive 1996-tól kezdve tárolja a weboldalakat, e pillanatban körülbelül 3 petabájtnyi adatot őriznek, s a mai tendenciák szerint nagyjából 100 terabájt új információval bővül az adatbázis havonta – s ezeken kívül még hatalmas mennyiségű mozgóképet, hanganyagot, szoftvert és könyvet is archiválnak más szekciókban." - írják itt fél évvel ezelőtt. Ide kattintva mindenki csemegézhet az archiv oldalak között.

A bejegyzésemet is megtaláltam, mert archiválták a régi blogom, úgyhogy be is illesztem: A matracokkal táncoló

Eltévedtem. Szörnyű volt, már történt 1-szer ilyen, pontosan ugyanígy, és most is nagyon ijesztő volt. A helyzet a következő: Egy 160x200-as matracon alszom a galérián, balra szőnyeg ill. szekrény, jobbra drótkötélkorlát és mélység, elöl szintén mélység csak korlát nélkül és végül hátul van a fal. Éjjel felkeltem, hogy elintézzem folyóügyeimet, amikor kinyitottam a szemem éreztem, hogy máshogy fekszem. Aztán megindult a pozicionálás. Elindultam valamerre, aminek eredménye tapintásra mélység volt, aztán folytattam ellentétes irányba, ahol szintén a mélység fogadott. Aztán elkezdtem izgulni és továbbmentem egy harmadik irányba, és csak mentem és mentem és mentem - persze négykézláb - de ott is csak a mélységet találtam. Ez már 3 oldal a kettőből.

Kezdett kitörni rajtam a pánik. Sok-sok mérföldnyi matrac után végre ráleltem a drótkötélkorlátra, ami mentén elindultam jobbra, ami a fal felé vezet. Amikor kezemmel kitapintottam, hogy ott is a mélység van megijedtem és féltem. Vagy az irányérzékem ment teljesen tönkre vagy a korlát másik oldalán vagyok ami elég necces mivel akkor két méteres magasságban lebegek. Félni kezdtem, hogy elveszek és örökre a sötét matractengerben ragadok. Ezután már a másik irányba (balra) kezdtem haladni, de nagyon lassan és megtaláltam a falat egy koppanás kíséretében (hülyegyerek sötétben előretolt fejjel halad).

Teljesen megbolondult a belső iránytűm. A matrac testvérek között is csak 3,2 négyzetméter, egy ekkora helyen képes voltam úgy elfordulni alvás közben, hogy utána ne találjam meg hol vagyok? Ami a legfurcsább, hogy az egyik végéből eljutni a másikba olyan soknak tűnt mind térben, mind időben, mintha tevemód csoszognék egy sivatagban. Mivel pontosan így ez már megtörtént egyszer el kell gondolkodnom azon, hogy legközelebb GPS-el feküdjek le aludni. Szerencsére mikor meg lett a fal a villanykapcsolót rögtön megtaláltam és így láttam a keresztgerendát a lépcsőről lefelé menet. Ennek voltak előnyei és hátrányai is.

Először is lehúztam a fejem, hogy ne üssem be, másodszor sikerült elkapnom még egy kézzel miután a fejlehúzás mozdulata kibillentett az álmosságtól amúgy is megingó egyensúlyomból. Mindezek után ültem a konyhában kissé megrándult jobb vállal, cigiztem és átgondoltam az elmúlt perceket. Vajon tényleg ennyire szerencsétlen voltam? Mindenesetre vicces. Ültem a széken hajnali akárhánykor és nevettem sőt, RÖHÖGTEM magamon. És ismét megfogadtam, mint fél éve (amikor kb 1 másodperc alatt lejutottam a galérialépcsőn a sötétben), hogy nem kelek fel, amíg nem vagyok biztos teljesen magamban... Aú... még fáj a vállam...

Azóta sem tudom, hogy miképp lehetett balra a fal. Valószínűleg felcseréltem valahogy az irányokat:P

Este, negyed nyolckor végre eljutottam az e-mailjeimhez, elkezdtem a napi rutint, megnéztem mindent, beírom a blogom is, hogy minden rendben van-e, erre azt látom, hogy nem.

Tegnap este megírtam a bejegyzést, szép hosszan, erre elfelejtettem élesíteni, hülye szóviccel élve tompa maradt. Én nem ellenőriztem reggel nyolckor, amikor bekapcsoltam a gépet a munkahelyen, Bonyi látta, de nem szólt, mert azt hitte, hogy a napom alatt kialakult káosz az oka, tehát így maradt. Ejj, pedig csak egy pipa hiányzott a megfelelő helyről:P

Na mindegy. Most már nem teszem ki, mert a káosz-napom után hazaérve nem lesz kedvem gép elé ülni, így közel 12 óra után kezd kicsit undorom lenni már mindentől, és ma amúgy is kifejezetten agresszív volt délutánra a hangulatom. Elteszem a mai bejegyzésem (nem ezt) holnapra:)

További kellemes miegymást! *Atom agyhalott állapotban megnyomja az OFF gombot (ököllel)*