Most láttap stipistopon a videót és elsőre nagyon tetszik. Nos, mivel se időm, se nyomtatóm kéznél és hasonlók erre, valaki próbálja már ki, hogy működik-e, jól megy-e, ez a dolog, mert akkor holnap kipróbálom én is:)

Nagyon jó kis ötlet, mindig imádom az ilyesmi ötleteket, megoldásokat:)

Tapasztalatot kommentbe kérnék.

Szombaton kisportoltam magam. A Haladás focimeccs utolsó 10 percén és a Falco kosármeccs első 10 percén is részt vettem. Most érzem, hogy most pár hétig/hónapig/évig nem kell betennem a lábam mérkőzésekre (leszámítva a falusi focimeccseket). A falusi focimeccseknek megvan a maga bájuk. Írtam már párszor ezekről, de az egyik tegnapi mérkőzésen találkoztunk a már mérhetetlenül alja szint... Na jó, hagyjuk. Szóval meglepődtünk Busával azon, hogy milyen emberek vannak. Nem, nem a játékosokról van szó. Csupán a szurkolótáborok egyes tagjairól beszélek. Ááá hagyjuk... Nagy az Isten állatkertje. Az egyszerű emberek nem zavarnak, töménytelen mennyiségben repülnek a baz'megok, a szotyihéj, miegymás, belefér. Viszont az alapműveltség-hiányos tapló-tirpák-bunkó-tuskók jelenléte elég zavaró volt tegnap. Szembesülni a... Mindegy... Tényleg hagyjuk... Nem az én közegem...

A Hali meccsen azért megint elvoltam. Legutóbb a panelházakat fotóztam, most a lemenő nap csillogásait nézegettem, ahogy betűz többhelyütt a lelátóra, az oszlopokra, satöbbi. Véletlenül egy gólt is láttam, de azt is csak azért, mert épp a lepattant eredményjelző-táblában gyönyörködtem.

A Falco meccsen már füldugóztam, mert egy Aréna hangos. Megjegyeztem Klaunak, hogy ha választani kéne, akkor inkább a kosár, mert az arénában legalább meleg van, nem úgy, mint a stadionban. A sárgák játszottak a pirosokkal. Én zöld pulcsiban voltam, meg amúgy is, ha csapatot kellene választanom, akkor lehet, hogy Paks mellett döntenék, persze csak a becenevük miatt "Atom" :D Lehetnék a kabala-arcuk:)

Á, hagyjuk az egész sportot. Maradok a saját kis hülyeségeimnél, szeretem a curling-et, a squasht, a motorozást, és futópadon futni. Más most nem jut eszembe, csak egy csokin jár az agyam, meg azon, hogy túl sokat ásítok:P Be is fejezem a se füle se farka fejtegetést:)

Kávézóban: Timi ne habozz! - parancsolja Bonyi Timinek, aki megkérdezte Zsoltit, hogy megeheti-e a lattéja után maradt tejhabot:P

Beszélgetésben: Engem mindenki kedvel, kivéve az, aki nem. - hallom, mire én: Hát igen. Jó megállapítás, ez általában így szokott lenni. - tettem hozzá jóindulatú iróniával:)

Facebookon: A zsebszámológép az egyik legfölöslegesebb találmány. Legtöbben mindig tudjuk hány zsebünk van. - ez annyira fájt, Ati írta ki.

Pillanatokban: Ez pillanatgyilkos volt. - hangzott el párszor. Van az amikor azt mondják, hogy "a pillanat varázsa" - na az el tud szállni egy épp nem oda illő zenétől, ami a tracklistben következik, no meg akkor is, amikor az ember egy olyan filmet néz, amit már látott, s a csattanók feszültségkeltő pillanatokban következnek. Persze egy ilyen film (Next) másodjára már nem üt akkorát, max egy légy adta pofonnal ér fel a csattanó...

Beszélgetésben: Anyának volt egy tök jó mondata, amit meg kell, hogy említsek, de nem írom le, mert privi:P De akkor is tök jó volt!:)

Dallamok közt: A fiúk miért hallgatnak szomorú zenéket? - kapom a kérdést, miközben a háttérben azon zenék szóltak a telefonomról, amelyek nem túl pörgősek. A következő szám címe Merry Happy volt:P Nem is kellett válaszolnom :)

Tévében: Most kinyírlak! Aztán elmegyek Haitire, megtanulom a voodoo-t, feltámasztalak és újra megöllek! - a nők nagyon elszántak tudnak lenni, ha haragszanak egy faszira:P Inkább nem is bosszantom fel őket:P

Szerkesztőségben: Hehe! Olyan, mint te! - mondja a fotórovatvezetőnk amikor ránéz a pólómra. Nem értem miért, "nem is" próbálok hasonulni:P

Kávézóban: Van akinek a melle szilikon, van akinek a lába. - mondja Bonyi egy szilikonos nadrágot illetően, mire valaki az asztalnál: Bonyi, neked az agyad helyén van szilikon! - mire Bonyi: Állj! Nem, mert én a természetes üresség híve vagyok.

Zsóttinál: Épp Zsolti szobáját rendeztük át Bonyival és Zsoltival, amikor javaslatomra az asztal a helyén maradt, így lett Atom-shui szerint berendezve a szoba. Rájöttünk, hogy ha van Atom-shui, akkor van Bonyis is, az pedig nem más, mint a Las-súi:) - ez volt az én Napi Bonyim aznap:)

Beszélgetésben: Van akinek a szakállad, van akinek a hangod tetszik. -  Aham, rendben. No de szóval tehát akkor mostan mégis csak úgy hogy ezekről a lányokról én miért nem tudok?! És esetleg van köztük olyan is, akinek am block tetszek?:P Csak a szemembe kell nézni. Azt már észreveszem:)

Bonyinál: Aham, akkor az azt jelenti, hogy egy évente 0,75 üvegnyi arceszt használsz. - számolja ki Bonyi, miután én mondtam, hogy három üveggel használok el kétévente. - igen, ha utána számolsz akkor valami nem oké. Nekem is Gergőék szóltak. Bonyi mentségére szól, hogy ez már whiskyzés után volt, de olyan tudományosan mondta, hogy fel sem tűnt a hiba:P

Ha van egy kis időm (jellemzően este vagy éjjel), akkor mindig barangolok egy kicsit a különféle videómegosztókon, ajánlókon át stb... Sokszor a videó nyitóképe alapján döntök, hogy megnézem-e, persze azért a cim is számit (fasza, hogy nincs hosszú i ezen a gépen, gondoltam nem is kell sokszor, erre az előbbi mondatban kettő is kellett volna. No mindegy.)

Szóval a leirást sosem nézem, de amikor ennél a videónál elolvastam, hogy három földrészt ölel fel a kisfilm, akkor kiváncsi lettem, hogy vajon mit fogok látni, rögtön el is inditottam. Villogó képeket vártam és töménytelen látnivalót, épületet, szobrot s nevezetességet. Igaz ezek is szerepelnek benne, de mégsem az...

Érdekes a zene, vagyis a hang, meg az egész képi világ. Olyan, mintha ha már megvágták volna az útifilmet és a kimaradt snitteket, a fel nem haszált képsorokat rakták volna össze eggyé. Hangulatos lett, nekem nagyon tetszik, egyből mentettem is a kedvencek közé, meg jegyzem is ide, hogy ti is lássátok.

Nekem az esernyős, az Eiffel-tornyos meg az erdőben páravonulós rész lett a kedvencem:) Nektek?

Érdekes egy álmom volt tegnap éjjel. Na jó nem is egy, hanem több, de furcsa egy folyam volt az egész... Először azt álmodtam, hogy több órán át buszoztam. Aztán amikor leszálltam a buszról Budapesten, valamelyik rakparton, akkor elgémberedett testrészekkel felmásztam a Budai várba, ami egyfajta vasútállomás volt, és odaérve már kerestem is, hogy melyik vonatra ülhetek fel, amelyik majd több órán át fogja eljuttatni önmagamat A pontból B-be, ahol majd átszállva felülhetek valami buszra. - ekkor felébredtem.

A második álmom privát, idővel felébredtem, nyugtáztam, hogy mi a valóság és mi nem az, aztán fordultam egyet és aludtam is tovább.

A harmadik álmomban ismét Budapesten voltam, különféle járműveken ültem, metróztam, troliztam és buszoztam sokat. Hogy hova mentem? Haha. A Budai várba, ami ismét vasútállomás volt, csak most villamosok álltak ott a vonatok helyén. Én ekkor nekiálltam röhögni, mint egy őrült. Azon röhögtem, hogy a vonatok helyett villamosok vannak és ugyanúgy ki van írva rájuk kistáblán a menetcél, mint egyes vasúti kocsikon. Megszakadtam a röhögéstől - majd felébredtem és nem értettem ezt az egész hülyeséget.

Kérdés:
Vajon miért utazgattam ennyit álmomban és miért pont a Budai vár? - sem Budapest, sem pedig utazás nem szerepelt a napomban, nem is gondoltam rá nagyon, szóval nem értem... Ez amúgy jelent valamit? Mármint a sok utazás?

Hát lehet-e ennél vidámabb egy tejeskávé?

Van egy mondásunk, amivel Bonyi egy-egy "fárasztó" poénját szoktuk illetni. "Napi Bonyi" - írjuk le sokszor vagy mondjuk ki egymás közt Bonyi megjegyzései után. Egy ideje már egymás fárasztó vicceinél is mondjuk, egyféle jelzőként. Hanzs a múltkor nagyon leleményesen kreált egy Napi Bonyit, ami erősen súrolja a Napi Bonyi címke határait:)

Annak idején, amikor még azt sem tudom, hogy mi fán terem a drum and bass, öcsém (a mostohaöcsém, aki két évvel fiatalabb nálam) már rég zúzta otthon, cicceget a fejhallgatójában. Már javában hallgattam mindent, Prodigy-t s egyebeket, de a dnb csak nem akart tetszeni, mert olyan gyors volt és egyhangú (persze, mert a legmélyebb pincékben fortyogó zenékből kaptam ízelítőt) Aztán mutatott a tesó két számot, amik dallamosak voltak, lágyabbak és kezdtem rájönni, hogy nem is harap annyira ez az ugató kutya, csak kicsit túl morgós volt, amikor először találkoztam vele.

Az első szám DJ Fresh-től a Submarines volt. Bejött az egész úgy, ahogy van, nem kell magyarázni, egyszerűen csak borsódzott a bőröm tőle és ennyi elég is volt hozzá:) (kép szándékosan nincs a videóhoz)

DJ Fresh - Submarines

A másik szám pedig egy általam nagyon kedvelt, akkoriban sokat hallgatott együttes, a Fugees dalának feldolgozása volt. A Ready or Not című dalt DJ Hype pörgette fel, s mivel az eredeti is az egyik kedvenc volt, így rögtön tetszeni kezdett:)

Fugees - Ready or Not (DJ Hype remix)

Idővel aztán egy kicsit én is alámerültem azokba a pincékbe (csak a fülhallgatón keresztül) - tizenakárhány mp3-as lemeznyi zenében elég sok "durvulós" is volt. Megkedveltem a műfajt. Aztán szép lassan újra nyitottam a világra és meghallgattam szinte mindent, hiszen annyi jó zene van ezen a gólyóbison, vétek lenne bedugott fülekkel járni a sok dallam közt. Az akkori (nekem mélynek számító) dnb-b gödörből kimásztam.

Nemrégiben a Facebook-on futottam bele ebbe: Netsky: I refuse - a zene tetszett, utána jártam kicsit. Amikor már sok-sok Netsky számot meghallgattam és rájöttem, hogy ez nekem nagyon tetszik, akkor találtam egy dallamos remixet, amit azóta nagyon-nagyon-nagyon:) Miike Snow zenéit amúgy is bírom, de hát így mégjobban:)

Miike Snow - Black and Blue (Netsky remix)

Emellé már csak hab a tortán, hogy egy rádiókban mostanság játszott és szintén számomra már régebb óta kedves dal is e műfajba való. Szintén DJ Fresh, a Gold Dust. Amióta elért az agyamig az összefüggés, hogy a manapság Petőfi rádióban is hallott szám mennyire jó, és hogy passzol az első dnb-s zenémhez, (mivel mindkettő DJ Fresh kezéből került ki) szinte minden nap, meghallgatom 2-3-szor:)

Persze időközben is hallgattam sokfélét, nem is sorolnám fel őket, a műfajt tekintve az utóbbi két-három hónapban leginkább Pendulum albumokat hallgattam. Most meg nagyon elvagyok a fentebb ajánlott zenékkel:) Mellesleg ezért is tetszik a facebook. Mert ismerőseim, akik mondjuk zenéket nem küldözgetnek nekem - de amikor ki-kitesznek egy-egy dalt, én meghallgatom és így már rengeteg jó, általam nem addig nem is ismert zenéket/zenészeket találtam a linkek mögött:)

Ja és, hogy mi van a tengeralattjárókkal? Nos csak annyi, hogy az első, tetsző dnb a DJ Fresh: Submarines - ezt nem is kell magyarázni. És csak most tűnt fel, hogy a második kedvelt dnb szám (Ready or Not) is tengeralattjárós klippel szerelt, így lehet, hogy nem csak a zene fogott meg először, hanem a járművek is. Biztos azért, mert atomtengeralattjárók:):P

Nem tudom mióta megy a tévében a jelenleg is futó X faktor és a Megasztár akárhány. Annyira nem követem figyelemmel, hogy még az a minimális információ is, ami érint, rögtön átsuhan agyamon, egyetlen kis hírmorzsát sem tud elejteni sehol sem. Amit tudok eddig: Zsűritag Keresztes Ildikó, Friderikusz és Geszti. Valaki kiesett, akinek jó volt a hangja, és valamelyik válogatón sokan énekelték a Halleluját, amin egy felvidéki csávó vitte a prímet.

Ennyi. Este, miután kikapcsoltam a laptopot és elszívtam a lefekvés előtti cigimet, elgondolkodtam a wc sárgás lámpafényében és némi füstben állva, hogy mi is volt az a bejegyzés, amit még a kikapcsolás előtt láttam a blog.hu-n. Valami faktor vagy sztár lehetett? Nem is tudom... Pár slukkal később már azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire jó ez a teljes elzárkózottság az egész elől?!

Bizonyos szempontokat figyelembe véve nagyon is nem jó, gondolok itt munkára, médiaismeretre, meg a jövőre, amikor majd értetlenül állok a pár hónap múlva szembejövő vezeték és keresztnevek áradatára, ami a "megjelent a lemezem" mondattal párosul majd. Nem fogom tudni, hogy a Kiss Tomi, a Dzsoni meg mindenféle kutyakölykök, rosszfiúk kicsodák és mit csinálnak és honnan jönnek... Másik szempontokat figyelembe véve nagyon is jó, mert már az előző tehetségkutatóktól is hülyét kaptam, nem érdekeltek, nem tartottam igazságosnak, életre valónak sok továbbjutót, stb...

No mindegy. Azt hiszem itt már nem kapcsolódom be ezekbe a szériákba, ezt a hype-ot már biztos, hogy kihagyom. Élem tovább nélkülük nyugodtan az életem és szombatonként inkább az NGC-t vagy valami filmet nézek s nem a "küldjék el sms-ben kedvencük nevét a 17.." műsorokat agyonnyomva reklámokkal. Nem szurkolok senkinek, csak a szavannán vadászó oroszlánoknak. Nem röhögök senkin, csak a Ki hitte volna? két szórakozott tudósán és így legalább a faktor szóról nekem továbbra is csak a naptej jut eszembe...

Szombaton célba vettük Osztrákia fővárosát, mindenki különféle, apróbb-cseprőbb indokával. Ruhavásárlás, székszállítás, motoralkatrészek - nagyjából így lehetne összefoglalni a tervezett programot - én kezdhettem, bevásároltam a motoros boltban az áhított dolgok egy részét - a többire meg gyűjtök tavaszig - így a következő szezonban már változik Igor felépítése, most ilyen, s később ilyesmi lesz. Az első, számomra kedves fotót közvetlenül a berregőhöz beszerzett cuccok vásárlása után, a Burger King gyerek-részlegén lőttem, Hanzsról:)

Azért a három bagoly megvolt a képen ugye? :)

A boltban vettem magamnak többek közt egy motoros maszkot is, hátha még tudok menni kicsit a hidegben. Egyszerűen csak "banksapkának" becéztük, amit természetesen Hanzs hamar magára kapott és abból vizslatta az áruházakból kijövő embereket és a várost is:)

Sok egyéb hülyeséget és boltról-boltra járást, de igazán semmit sem vásárlás után szerencsére sikerült beszereznünk egy-egy pólót, amiket nagyon szeretünk. Hanzsé monoszkópos, az enyém Lucky Luke-os:) A többiek is vettek ezt azt, de valahogy most nem azzal volt a baj, hogy nincs nálunk elég elkölteni való euró, inkább a kínálat, a trend volt a szűkös. Valahogy sehol sem éreztem azt, hogy az egész boltot meg akarnám venni, vagy ha mégis, akkor ahhoz előbb el kellett volna adni minimum az autómat:P

IKEJA - na igen, már alig vártam, hogy ide bejussunk, mert ugye imádom az ikeás cuccokat, az egyszerűbbnél egyszerűbb, színesebbnél színesebb svéd cuccokat:) Már az első pár méteren befoglaltuk a kanapékat, majd Hanzs és Busa párnacsatáztak így megszereztük az első dolgozótól a "mosolygok rátok, mert vevők vagytok, de morcolom hozzá a szemöldököm, mert mit kiabáltok és verekedtek a párnákkal" mosolyt.

Az egész áruházon való átjutás teli volt kacifántos hülyeségekkel, én például vettem egy plüssnyulat (ilyet), amelynek hosszú logó lábai vannak és akkora feje, hogy pont elfér a markomban, így azt megragadva, magam mellett lógatva vittem. Az egyik pillanatban hátrafordulva láttam, hogy három kisgyerek áll mögöttem, valami félő-rettegő rémülettel az arcukon és nézik a fejnélkül logó nyúltestet a kezemben, meg engem is. Ezen kiakadtam nevetésügyileg, mert ijesztő volt ahogy tartottam, de azokat az arcokat látni le kellett volna fotózni:P Szegény gyerekek... A nagy magas csúnya bácsi, mint egy kegyetlen vadász, úgy vitte azt a nyulat:P

Aztán volt egy másik plüssös buli is. Épp egy hatalmas kék plüsskutyát vizsgáltam, amikor Hanzs már egy ideje bábozott mellettem (ilyenekkel). A hatalmas kék kutyát imádtam, meg azt is, ahogy Hanzs visító-nyöszörgő hangot kölcsönzött a bábcápának, aztán periférikus látószögemből abszolútkikerülve beállt mellém. Én jobbról azt láttam, hogy két osztrák nő vigyorogva néz mellém, majd amikor elnéztem balra, egy disznó vigyorgott velem szembe, a fejemtől 3 centire és röffentett egyet. Persze ugrottam is vagy fél métert, meg húztam be és le a fejem, ezzel örömet okozva a jókedélyű osztrák nőknek, akik jóízűen nevettek az egészen:)

További ökörködések, matracra vetődések, plüsskígyós történések minden olyasmi, ami egy "érett felnőtt társaságra" jellemző:) Még egy ké, ki másról, mint Hanzsról, ahogy épp a gyerekcsúszda felé mászik, ami nagyjából olyan széles, mint a feje állítva, így nem volt túl esélyes, hogy lecsússzon, viszont érdekes nézett a hordóban, amikor visszafelé indult volna, de már a következő csúszó, egy gyerkőc ott várakozott a kislépcsőn mögötte:P :D

Jó volt ez a kis bevásárlás, nekem az Ikea volt a nap fénypontja, szeretnék újra elmenni ugyanezen emberekkel az Ikeába:P Ja, és azt ne kérdezzétek, hogy miért csak Hanzsról vannak fotóim... Általában ő az a modell az ilyen eseményeken, aki fotózni is hagyja magát:)

Telefonban: - Nem értem. - mondja Bonyi a vonal másik végén. - Most ezen mit nem értesz? - kérdem tőle. - Jó jó.. ..lassan dolgozom fel ezt a napot. Vagyis ezt az életet. - válaszolja, s erre nem is tudtam semmit mondani:P

Parkolóban: - Beszereltek egy nyestriasztót a kocsiba, ami időközönként bekapcsol egy olyan ultrahang, amit a nyestek hallanak és nem bírják, elmenekülnek tőle. - magyarázza Busa.
- És ez az emberre nem káros? - kérdi Hanzs.
- Dehogy, miért, hallasz valamit?
- Hogy hallanám?! Úgy nézek ki mint egy nyest baz'meg?! Aki elrágja a vezérműdet?

Szerkesztőségben: Valami címet adok majd.. ..hazatért a digó Floridábú.. ..Floridábú?! Ez milyen parasztos vót.. ..Vót?! A p_csába... - mondom kollégámnak, amikor hirtelen rámjött a vidéki tájszólással fűszerezett beszéd, s nem tudom miért:P

Bécsi különkiadás

Itt minden utca olyan egyforma - mondja Busa vezetés közben, mire Hanzs: Igen, mindegyikben vannak házak...

Figyelj, mert le kell lassítani a fekvőrendőrnél, ami nem egyenruhás, hanem beton! - jegyzi meg Hanzs elmésen, miközben magyarázza Busának a közlekedést.

Vajon ebben a szexshopban bénát is lehet kapni? Tudjátok olyan Bénát, mint a Ponyvaregényben. - Cseszd meg! Neked egy franciabugyis ló kéne - tette hozzá Hanzs:P

Van nektek lelkivilágotok? Hogy tudtok így élni?! - kérdi Busa bécsi forgatagot, mire Hanzs kidugta a fejét az ablakon: Engedjetek ki! Hadd beszélgessek már normális emberekkel is! - szép és fárasztó utazás volt:)

Legyetek vidámak, mert Garfield is mosolyog! - mondja Busa a hét életfilozófiáját a kocsiban Garfieldos sebtapaszára nézve:P

Most miért jön itt nekem szembe a forgalom? - Talán azért, mert ez egy utca?

Hosszú lesz ez az út. - mondja Timi az első 50 kilométer alatt hallatott poénok után. Tényleg hosszú volt az út, a nap:P