Tegnap nagyon antiszociális lettem délutánra - mások szerint. A szerkesztőségben már csukját húzva fejemre bújtam el a dallamok közé. Nem tetszett a nap, vagy nem tudom. Bonyinak is megjegyeztem legnagyobb tejbetök vigyorára, hogy pont azt utálom. Pedig nem is... A hozzá vágott egysejtű tekintetet nem kedvelem, amikor úgy néz azzal a két golyóbissal rád, mint akinek épp frissen mosták ki az agyát - de nem emlékek terén, hanem sterimóval. Egyébként fotókon előszeretettel néz így:P No mindegy, antiszoc voltam, mert beszóltam, mert kiszabadulva az épületből az elkészült esernyőm okozta örömön kívül hamar visszalombozódtam, Anya meg is jegyezte, hogy nem vagyok jó társaság, mert valami bajom van.

Aztán mondtam, hogy nincs bajom, csak olyan unott lett a nap, mert tegnap a rossz idő, ma meg kb. három órán át zsibbadtam egy technikai kérdés megoldásán, ami csak nem jött össze, aztán kezdődött a komorodás, s ilyenkor ugye nem nehéz rátenni egy-két aprósággal egy újabb halmot a kupacra. Anya megjegyezte, hogy szórakozott vagyok, meg ébredjek már fel, mert ugye ehhez az állapothoz a fáradt ábrázat dívik - hazaérve kis idő elteltével meg is tettem.

Miután generáloztam kicsit magam optikailag (borotválkozás, hajmosás) hirtelen felindulásból elkövetve kitakarítottam a fürdőszobát, közben zenét hallgattam, s mint ahogy gondoltam/vártam, ez vissza is billentett. Na azért nem lettem közösségi, facebookra is csak a lényeges dolgokért léptem be 1-1 percre. Hangoskönyvet hallgattam, közben baseball-labdát dobáltam, zenét hallgattam, s közben ettem, kávéztam, cigiztem, fetrengtem, konvektor elé telepedtem labdázni s egyebek. Most 0:42 van, az élet értelme most zajlik:P Ásítozom, aludni készülök, túl vagyok pár 70-es és 80-as évekbeli klip megnézésén. Imádom a Bee Gees-t (köszi Anya), és tetszik Olivia Newton-John 1980-ban... Így 30 perccel később már megannyi szezám utca jeleneten is átnéztem magam, s megőrülök Cookie Monstertől. Mindig is ő volt a kedvenc karakterem, de látva más közegben (interjúkat készítettek vele, főzőműsorban szerepelt stb) csak tovább erősítette bennem a rajongást. Imádom Cookie Monstert! és ezzel lövöm is le a gépet, mielőtt megint elvesznék fél órára a hálón és a múltban:P Imádok ilyenkor csavarogni:)

Tegnap láttuk ezt a remek garázsbejárót Bonyival. Ami elsőre nem is szembetűnő, hogy egy árok választja el a járdát az úttól, így egy szimpla autóval lehetetlen küldetés kiállni a garázsból. Talán dzsipet tartanak odabent. Szép-szép, de annyira mégsem, mint amit anno láttam Révfülöpön, ott garázs volt a ház alatt, szép lejáróval, csupán a kijáratánál, az utcafronti részen volt lealapozott kerítés húzva elé:P

Talán egyeseknek még rémlik az a dedikált SP fotó Hanzs ajtajáról. Nos azóta Bonyi segédletével ez kiegészült, így Dundikával már simán észrevétlen marad SP, annyira nem is gáz.

Tegnap hirtelen jött mozizáson voltam (ez nálam azt jelenti, amikor nagyjából 1-1,5 órán belül moziba megyek úgy, hogy előtte nem is terveztem. Busa dobta fel az ötletet, Hanzs is csatlakozott, a filmet én választottam: Sammy nagy kalandja: A titkos átjáró

No igen, a kínálat adta a filmet, hiszen nem akartam ízes romantikus filmet nézni, farkasos animációt, debreceni valamit, vígjátékot, erős akciósat - Sammy valahogy egyértelmű volt, a plakátja is, meg a trailer-e is tetszett:)

3D-ben néztük, Hanzs szokásához híven már az elején kukoricázott, konkrétan szétmorzsolt a hajamban egy marék pattogatott kukoricát, majd a legnagyobb csendben hangosan kommentált is. Mellesleg szinte csak gyerekekkel ültünk együtt a teremben, Busa, Hanzs és én:P A nagy gyerekek meséztek.

Sammy 1959-ben bújik ki a tojásból Kalifornia partjainál, majd nagyjából 10 éves ugrásokban követhetjük kalandos életét a világ óceánjain át. Aranyos karakter, a nagyfejű vicces teknőskölyök karakterrel általában nem lehet mellényúlni, hamar megszeretik a nézők a figurákat (lásd: Némó nyomában teknősei).

Tetszett a mese, persze itt-ott kiszámítható, no de ez nem is egy huszonéveseknek íródott animált Eredet - délutáni mese gyerekeknek, belecsempészve az aktuális problémákat is (olajszennyezés; a teknősök és egyéb tengeri állatok élőhelyeinek beszűkülése, az emberiség okozta környezeti teher, bálnavadászat, szemetelés, stb). Persze a filmben jelen van az emberek nyújtotta segítő jobb is, így van ez rendjén. Ezért (éppen kezdünk túl lenni az olajkatasztrófán a Mexikói-öbölben, pár hete meg az óceáni szemétszigetekről volt szó), szóval valahol ez a mi kalandunk is, nemcsak Sammy-é.

Szóval aranyos kis mese volt, szakadtunk a Maón, vagy Maún, vagy akármilyen hangon. Azon nagyon sokat röhögtünk:P Meg volt egy-két hülye arc is (pl.: legfelső képen a kishal). Délutánra tökéletes, gyereknek is, idősebbeknek is lazításképp, már akik vevők az animációkra. Azért a Gru-t már nagyon várom...

Mivel a hosszú hétvégém annyira nem is volt hosszú (mert ugye akadt benne munka is és miegymás), ezért vasárnap este egy kis lazításként beugrottunk egy régi ismerőshöz egy összejövetelre, ahol idővel tangóharmonikán játszottam a "Pásztorok pásztorok"-at és egyéb ünnepi dalokat, aztán hosszú szívószállal versenyittam jägert stb:P :) Hétfőn felkeltem reggel, és már mentem is Igorért, hogy guruljak egy nagyobb kört napközben.

Szombathelyről mentem Jákon keresztül az Őrségbe, egy ideig kerülgettem a vasárnapi autósokat, olykor-olykor kicsit már hülyét kaptam a meglepően nagyszámú 30-asoktól (kb. ennyivel mennek mindenhol, városban, azon kívül, stb). No mindegy. Megálltam Kercaszomoron, gyújtottam egy mécsest Aliznak a temetőben, majd némi időzés után, mielőtt nagyon elkomorodtam, inkább továbbmentem az Őrség megannyi őszí színébe burkolózott útjain.

Rögzítettem képileg az utam egy részét, de annyira nem látványos, mint az alpesi út, ez kicsit egyhangú így sisakból kamerázva, de sebaj, ha már felvettem nem rohad a gépemen. Szokás szerint dnb megy alá, mert az illik hozzá:) A kamera kicsit ferdén volt a sisakban a sok rángatózásért meg bocsi, de hát állandóan figyelek mindenre meg mindenhova. Pár helyen csak a sáros út a lényeg, van ahol egy jó feneket nézek meg, van ahol meg egy utcalányt:P Mindegy...

Egyébként egy-két kihajtást és a videóban is látható piros Suzukis sávváltását leszámítva (itt kb. 20-30-al lassítottam, mert sejtettem, hogy mit akar majd csinálni), csak egy barommal találkoztam. Már Kissomlyóról igyekeztem vissza Szombathelyre, amikor megelőztem több autót is, köztük egy fehér Fiat Puntót is, amelyiknek ez nem tetszett (elé soroltam be), így rögtön szorosan rámállt, annyira, hogy az már zavaró volt. Ezt csinálta egy darabig, közel-távol, közel-távol stb.. Aztán vissza akart előzni, de mire felfogta, hogy van egy rés, addigra már otthagytam a francba.

Ezt már a múltkor sem értettem, amikor egy Suzukis akart erősködni, vagy azelőtt egy VW-s. Én nem izmoskodom, de azért annyi eszük lehetne nekik, hogy hiába a sportkipufogó, vagy az akár 60-ról 100 lóerőre felhúzott motor meg a sportlégszűrő. Az én gépem igaz, hogy nem sportmotor, de a hatvanegy lovam velem együtt kevesebb mint 300 kilót kell, hogy megmozgasson és nem majd' egy tonnát, mint a kocsik esetében. Valószínűleg jobban gyorsulok, mint egy lyukas kipufogójú 15 éves Swift. Hagyjuk...

Szóval tegnap mentem nagyjából 200 kilométert, szép őszi tájakon, s menet közben olykor-olykor küzdenem kellett a fotós önmagammal, mert annyiszor megálltam volna, de nem lehet. Ezt már Ausztriában is megtapasztaltam, ha sokszor megállsz, sosem érsz oda:P Viszont nem vágtam egy olyan jelenetet sem, amelyikben hallatszik, hogy dúdolgatok, pedig volt pár:P Mert ugye kocsiban énekelgetek, motoron meg nem veszem észre, de nekiállok dúdolgatni:P Elvagyok én magamban:P
Lassan el kell tennem a gépet télire, azért még egy-két alkalommal megyek pár kört, ha tudok. Jó volt ez a kis őszi gurulás...

Mivel az elmúlt pár napban kicsit enyhébb volt napközben az idő, ezért ma motorozom egyet. Megyek egy jó nagy kört, jól beöltözve és közben sasolom az őszi tájat, s egy úttal mécsest is gyújtok november 1 lévén... Ennyi a tervem mára, ezért most nem is írok többet, öltözöm és megyek Igorért, remélem a nagy hideg garázsban azért még beindul:) Tessék egy kis őszi hangulat mára:

Nasushioabara from daihei shibata on Vimeo.

Beszélgetésben: Atom! Szerinted egy igazi férfi tud cápát idomítani? - kérdi tőlem Gergő. - Természetesen. De csak a farkascápákkal táncoló. - felelem, mire kb. 20 másodperc múlva Gergő fogja az arcát - Úúú bazz', leesett! - :D

Facebookon: A mákos-meggyes bableves egy olyan étel, ami úgy készül, hogy kettőt lapozunk a szakácskönyvben. - ezt ismét Ati üzenőfalán leltem:P

Városban: Mi ez az uborkaszag? - kérdem magamban a héten, amikor sétálok a városban és úgy két utcán át azt éreztem. Megnéztem, nem volt uborka az orromban vagy a bajszomon, de mindhol azt éreztem. Különös volt... (Apropó, emlékeztek még az Uborka című műsorra? De rég volt:P )

Konyhában: Hogy csinálod ilyen keményre? - kérdi Hanzs. - Ez k*rva jó! - kiáltja Timi. - Csak párszor megrázom. - fejezi be Busa. Nem tudjuk miről beszéltek, tuti, hogy nem arról, amire gondoltunk. Mi csak ennyit hallottunk a beszélgetésből, ami kiszűrődött a szobából:P

Beszélgetésben: Úgy várom már a holnapot! Ugye lesz mondatokban?! Nálam semmi sem előzi meg az e-mailek olvasását, kivétel vasárnap a Mondatokban, azt mindig úgy várom! - mondja lelkesen Betti. Ilyenkor mindig úgy meg tudok lepődni. Amikor szembesülök azzal, hogy nem csak olvasnak, hanem szeretik is olvasni a blogom:)

Forgalomban: Ez jól tapadt vazze. - mondom a pirosnál, amikor az előttem kettővel haladó autó tetejéről végre beveszik azt a lealufóliázott tányért, amit már két sarokkal arrébb is láttam s vártam is, hogy melyik kanyarban repül le.

Tévében: Kisz hableány! Kisz hableány! - mondja pöszén a kislány. A kisz megihletett s így lett a KISS Hableány:)

Kocsiban: Azt álmodtam, hogy elértem azt, hogy megtehetem, hogy vegyek egy motort. - mondja Bonyi. - Mondtam én, hogy ne gondolj rám lefekvés előtt, mert akkor ilyeneket álmodsz. Meg az amúgy is buzis... - másképp nem tudtam oltani:P

Eszmefuttatásban: A nők gondolkodását én sosem fogom megérteni (nem is akarom, mert így buli a dolog), mivel nem tudom, hogy mi rejlik a kikövetkeztethető dolgok hegysége mögötti völgyben, ahol zajlik az egész életük átgondolása. - ezt beidéztem, mert lájkolták:)

Telefonban: Ma edzésen jól átmozgattam minden izmomat. Már csak egy jó csajszi kéne, hogy a f*rkam is átmozgassam. - mondja egy ismerősöm a telefonban. Bár ilyesmiket nem szoktam lejegyezni, de ezt le kellett.

Zuhany alatt: La-la-lala-la-la-la-lala! - ezzel próbálom jelképesen kifejezni, hogy manapság kornyikálok a zuhany alatt. Nem mondanám tisztának, de borzasztóan hamisnak sem, csupán emberi tömegfogyasztásra alkalmatlan a hangom. Ezért marad nekem színpadnak az autó és a zuhany, bár ez utóbbiban kicsit halkabban nyomom, mint a volán mögött:P Szóval örülök, hogy nem vagyok közszereplő, vagy celeb, mert akkor már több órányi koncertfelvételt rögzíthettek volna a szomszédaim:P Jellemzően Kispált éneklek zuhanyzás közben, de befér simán a Bed Bojsz! Bed Bojsz! Vácsikáná dú? - is, a kocsiban meg HS7, Quimby, Kispál és minden más is:)

Ha tudnátok, hogy mennyi mondat van, amit leírnék, de ezért vagy azért nem lehet. Utálom betartani a barátok kéréseit ilyenkor. Busa e heti megnyilvánulásaiból nagyon sokat lehetne szemezgetni, meg a privát szférámból is, abból elég sokat:) A félreértett megszólalásoktól a megmosolyogtató szösszenetekig, de ezeket inkább most hagyjuk:)

Nem is kommentálom, mert nekem csak egy mondat jut folyamatosan eszembe erről a meséről: Dugd fel a várad király!

:)

Pár hete sétáltunk egyet Timivel Kőszegen, nyakba véve a gépet, kattintgatva párat. Én viszonylag keveset fotóztam, Timi annál többet, így volt miből válogatni egy galériára valót (galéria a képekre kattintva). Közülük is kiszedve párat illesztgetek lentebb:

Három kedvenc fotóm az összesből, elsőn a Jézus Szíve templom, második kép pedig szenzációs a fehér, külön álló galambbal meg a plakátokkal és harmadikként pedig láncszemek:)

Balra fent egy régi felirat hirdeti az egykori újságos boltot, jobbra pózolok én, mert miért is ne. Balra lent torony alnézetből s mellette megrohamozó ebek, akiket agyonsimogattam:)

Hat lábbal a föld felett - Kőszegen nem érvényes a gravitáció:) Timi nagyon jókor exponált:)

Megint halambok, három szárnyállás folyamatában, a középsőre még nyíl is mutat - repülnek az oroszlánhoz:)

És e kép után van kérdés?

Ugye nincs. Köszönöm, szép napot!

Ezen a héten a felhők, vagyis az ég dominál a telefonos bejegyzésben. Az alábbi fotó a második volt, ami a telefonnal készült. Egy gyorsan haladó autó ablakán keresztül nehéz lefotózni a dupla szivárványt. Ha nagyon koncentráltok, akkor meglátjátok, a fenyők felett, ahol a felhők látszanak, ott indul.

Úton Ausztriába, hatalmas felhők gyűrődtek össze a hegy tetején átbukva, torlódva - az eső nem esett.

Chris Jordan egy Seattle-i fotós, aki elgondolkodtató művekkel/képekkel propagál a környezetvédelem mellett.

Mit gondoltok, mi ez a képen jobbra, Chris Jordan mellett?

Ez a 100 millió fogpiszkáló (nem számoltam meg) jelképezi azt a százmillió fát, amelyet évente vágnak ki az Egyesült Államokban különféle reklámlevelek alapanyagához.

Kétmillió PET palack, ennyit használnak el átlagosan öt percenként az államokban.

A fotós láthatóvá akarja tenni - elrettentésképp - azt a döbbenetese mennyiségű szemetet, amelyet percek alatt termel a társadalom, ezzel is leterhelve a környezetet. Szerintem hatásos, némelyik kép (PET palackok, telefonok) eléggé ütősek.

426 ezer mobiltelefon - naponta ennyi vonul "nyugdíjba" az államokban.

Egy Seurat festmény, amit 106 ezer alumínium dobozból raktak ki. Ennyi doboz termelődik átlagosan USA-szerte, mindösszesen harminc másodperc alatt. Hogy ezen statisztikák mennyire valósak, azt nem tudom, de a folyamatos fogyasztást-termelést tekintve simán el bírom képzelni.

Emellett még további művek is készültek, USA fogyasztási adataira vonatkoznak, de csak leírásokat leltem:
- hat óránként egymillió műanyag poharat használnak el a repülőgépeken
- a 8 óránkénti kereskedelmi repülések száma 11 ezer. Ezt kondenzcsíkok egymásra rétegzésével ábrázolta a fotós
- óránként 1,14 millió papírzacskót használnak el bevásárláshoz
- 410 ezer papírcsészét használnak el 15 percenként - kávéhoz, üdítőhöz, stb...
- öt percenként 30 ezer darab papírlapot használnak el a hivatalokban
- öt percenként 170 ezer elem használódik el
- öt másodpercre van szükség ahhoz, hogy 60 ezer műanyag táskát felhasználjanak

Nem tudom, hogy egyes adatokat kiszámolva milyen brutális adatok jönnek ki. Elvileg éves szintre lebontva készültek az átlagolt számítások. Nyilván ebből-abból több fogy szezonálisan. Akkor is durvák ezek a számok.