Muhaha! Ezen a héten a "minden" mappámat osztom, a vegyes, a hülyeségek, a stb. képeket. Elsőként mutatnám is Charles nyakkendőjét, amit meglátva sikítottam, fotóztam, majd még aznap este már mutogattam is körbe a kijelzőn. Egyik hölgy ismerősöm meglátva a kis hímzett kombájnt rögtön azzal kezdte: Hol van ez a srác. Megyek és felszedem. - Foglalt, jeleztem, majd amikor legközelebb összefutottam a tuti nyakkendővel és gazdájával, s elmesélve a sztorit megjegyeztem, hogy ezentúl csajozós nyakkendő lehet, Charles magához húzta barátnőjét: Idáig is ez volt a csajozós nyakkendőm;)

Második kép egy hirdetés, amin csak azért akadtam fent, mert az oké, hogy veszel egy pónit, rendben van, ez a divat, meg kell venni a gyereknek. De most őszintén, egy beteg lovat nyolcezerért? Ezt még egy hülye lókupec (akarom mondani pónikupec) is valószínűleg kihagyná. Éljenek a lódoktorrá váló gyerekek!:)

Érdekes tud lenni az ember zenei ízlése, hogy ha szélesebb spektrumon mozog. '96 és '98 közt javarészt csak rap-et hallgattam, mert akkor még inkább ez volt a használatosabb a suliban és nem a hip hop. Aztán elvegyültem mindenféle diszkózenés irányba is, elhagytam a bőgatyákat, s az internet terjedésével rájöttem, hogy annyi dallam van még a világban, amit nem hallottam, amit még nem fogadtam be, hogy nyitnom kell... Ebbe a nyitásba sok minden belefért, Sterbinszkytől a zúzós zenéig, komolyzenével, filmzenével, chill out, stb. A mulatós-diszkót nem fogadtam be, rühellem azóta is, zsigerből utálom akár ribizli, akár csuhajja.

Na szóval ebben az időszakban, úgy kétezer környékén sok húrszaggató slágert is hallgattam. (Megjegyzem ez a bejegyzés most nem az ezredforduló környéki gitáros zenékről és a nagy klasszikusokról szól.) A kedvenceim mi mások is lettek volna, mint az aktuálisan tolt: Limp Bizkit, Linkin Park, System of a Down, Red Hot Chili Peppers, Crazy Town, Alien Ant Farm, Offspring, Rammstein, blink-182, Sum 41, Green Day, stb. stb. stb.
Egy lány egyszer azt mondta, amikor elindult valami hasonló zene a kocsiban, hogy nem nézi ki ezt a műfajt belőlem - egy másik lány pár hónapja meg azt hitte, hogy ez az én zeném és mást nem eszek. No sebaj, széles a spektrum:)

Ma amikor lehuppantam a gép elé valahogy az volt az első amit betoltam YouTube-ra a munka mellé, hogy megnyitottam sorban 7-8 dalt, amik eszembe jutottak ebből az időből. Elsőként a Limp Bizkit: My Way szólt

Annak idején ezeket olyan hangerővel toltam a fülembe, hogy valószínűleg nagyobb halláskárosodást szenvedtem akkoriban, mint manapság a koncerteken. Bár most már előrelátóan füldugót használok, hogy minél tovább halljak az életben és ne legyek orditozós nagypapi sípoló fülgéppel. A sajnos már megszűnt System of a Down együttest bátyám ismertette meg velem, Chop Suey!:

Imádom a vicces használtautós hirdetéseket, mert ahogy elnézem, simán lehet komoly is:) Volt régebben egy skodás, attól is hanyatt dobtam magam, annál annyira jól volt megfogalmazva a szöveg, hogy elgondolkodott az ember: Ezt meg kéne venni. - persze ha megvenni nem is, de legalább egy jót röhögni sikerült a választékosan megfogalmazott hirdetésen. Most itt egy újabb (ami nem is új, amint látom augusztusi, de én csak most kaptam meg e-mailben), szóval azoknak, akik lemaradtak volna, ím itt egy igazi tesztoszteronszagú hirdetés, Tom Selleck mellkasszőrével...

OK, hadd kezdjem azzal, hogy ezt a Navarát kizárólag a legférfiasabb férfiak (vagy nők) vehetik meg. Barátom, ha egy autó mellszőrt tudna növeszteni, akkor ez a Nissan a délután 5 órás árnyékban úgy nézne ki, mint Tom Selleck, annyira férfias. Félreértések elkerülése végett: ezt az autót nem azért gyártották, hogy beállj vele a plázába Abercrombie & Fitch inget venni, nem is azért, hogy jóga órákra járj vele, vagy az IKEÁ-ba. Neeem, arra ott van a Prius. Ha olyan autóra vágysz, akkor tegyél egy szívességet, és hagyd abba az olvasást. Komolyan mondom. Ne folytasd. Ezt az autót 3. fokú ninja szuper-harcosok tervezték Japán legmagasabb hegyeiben, azon emberek legmagasabb igényeinek kiszolgálására, akik napi rendszerességgel röhögik szembe a halált. Ezért persze egyáltalán nem is foglalkoztak olyan gyerkes dolgok beépítésével mint a navigáció, hiszen az igazi férfiak sosem tévednek el. Nem, ez a brutális gép olyan dolgokkal van felszerelve, amire csak a tesztoszteron-üzemű szuper hősöknek van szükségük: 180 lóerő, vérnek és agyagynak ellenálló bőrkárpitozás, sőt hátul még elsősegély készlet is van benne. Hogy ez miből áll? Egy pint whiskeyből, egy varrd-össze-a-saját-sebed készlet és egy darab marhabőr, amire ráharaphatsz, amíg operálod magad. Ebben a Navarában tempomat is van, így ha üldöznek líbiai terroristák, akkor megállás nélkül lőheted őket géppisztollyal a tetőablakon át. Ez már többször megmentette az én bőrömet is. Van rajta vonóhorog is, amivel simán el lehet húzni egy 50-es kaliberű anti-tálib géppuskát. A szélvédő ugyan átment a vizsgán, de előbb utóbb cserélni kell majd a legutóbbi harcok golyózápora miatt. Az autó ára hihetetlenül alacsony: 3, 8 M HUF de az értelmes ajánlatokat természetesen meghallgatom. Értelmesen azt értem, hogy ne gyere ide olyan dumával, hogy adok érte kétmillát. Ez maximum egy burmai-záróizom-pörgőrugásra és az azt követő három ujjú szembedöfésre elég. Hidd el, hogy nagyon fáj, arról nem is beszélve, hogy ezután már nem te leszel a legszebb fiú a Coldplay koncerten. Ebben a Kick-ass bolygóról származó négykerekű pokolfajzatban csupán 76, 000 km van. Hidd el, túl fog élni téged is, meg a nevedet viselő utódaidat is. Macsó életed emlékműveként fog fennmaradni. Most, menj és nézz a tükörbe. Ha egy masszív, nyers, szuper brutál, macsó Chuck Norris kaszkadőrét látod, akkor jelentkezz. Lehet, hogy épp siklóernyőzöm, vagy base-jumpolok, vagy a csajokkal lógok, akkor később válaszolok az emailedre, vagy visszahívlak. Ha utolérjük egymást, akkor egy pohár bourbon mellett Johnny Casht hallgatva beszélhetünk az árról. Csak, hogy még vonzóbbá tegyem az ajánlatot, az autó mellé ingyen adok egy MC Hammer nadrágot annak, akinek a kigyúrt combjai nem férnek bele a sima szövetnadrágba. Igen, jól hallottad. INGYEN MC Hammer nadrág. Rock on!

A múlt héten Celldömölkön jártam egy embernél, akinek több különleges amerikai vas pihen a garázsában. Én csak ámultam s bámultam, amikor megláttam a verdákat, hiszen volt már dolgom pár nagy, tengerentúli négykerekűvel, de az 1950-es évek végéről származó autók valahogy még nem kerültek az emléktarsolyomba. Igazi rock and roll vasak, rózsaszín Cadillac, Ford Fairlane meg egy Chrysler Newport, de ez utóbbit nem elemeztem, ezért mégegyszer visszamegyek, megér egy külön órányi bámulást, fotózást:) Tamás, a tulaj igazi mániákus, remélem nem fejezi be túl hamar az ilyen gépek gyűjtését:)

Képzeljük el, ahogy befordul a sarkon egy rózsaszín, 1958-as Cadillac DeVille, vagy egy piros Chrysler Newport akkora fecskefarokkal, amely láttán a villanydróton ücsörgő fecskék is behúzzák farok-tollaikat, vagy egy Ford Fairlane Galaxie 500-as, egyenesen 1959-ből. Szinte megáll az élet, miközben próbáljuk összeegyeztetni a bugyogó hangokat hallató amerikai vasakat a magyar környezettel, a körülötte guruló Suzukikkal.

Az autó egy hardtop szedán (hardtop – nincs B oszlop, az ablakok leengedésével egy nagy, szabad, megszakítás nélküli oldalt kapunk). 8 hengeres, 6000 köbcentiméteres, V8-as motorja „pöccre indul” szinte meg sem fordul teljesen az önindító és már duruzsol az erőmű.
- Eredetileg kék volt az autó – találtunk festéknyomokat a kasztnin – de valószínűleg az Elvis Presley iránti tisztelet miatt kapott egy halványrózsaszín festést, ugyanis a rock and roll királyának is volt egy szinte ugyanilyen, autója (pár évvel korábbi kiadású), ami rózsaszínben tündökölt, annak szimpla fényszórói voltak elöl és nem dupla, de ezeket az autókat évről-évre változtatták apró részleteiben, így mondhatni ez is Elvis-Cadillac.

Egy kis felújítás ráfér a rózsaszín apróságra, amely 5,6 méter hosszú, de meglepően jó állapotban van, nagyon egyben van mind műszakilag, mind pedig karosszéria- és motor-szinten – ne felejtsük el, hogy egy 52 éves autóról beszélünk - jegyezte meg Tamás a rózsaszín Cadillac mellett, amiben elöl is hárman utazhatnak, így hat személy kényelmesen elfér az autóban. A kocsi széles, s így akkora az ülőfelület, hogy megértjük miképp nemződhetett az amerikai generációk fele ehhez hasonló üléseken.

A képekre kattintva képgalériát találtok az autókról, ide kattintva pedig elolvashatjátok a teljes cikket/interjút, amit a tulajjal készítettem. Továbbá a Ford Fairlane-ről is olvashattok, itt most nem említem, ha már máshol leírtam:)

Szerkesztőségben: Annyi csaj van a klubban, szokott a Bonyi pecázni? - kérdi kollégám. Persze, olykor szokott. - És nem akad horogra senki? - kérdi. - De.. - felelem - ..csak túl sokáit fárasztja a zsákmányt. - mondtam. Aki érti érti, aki nem, annak jelzem, hogy a fáraszt szó a hangsúlyos:P

Gólyabálban: Ez megy a blogra? - Naná! Csütörtöki bejegyzésbe! Most úgyis vegyes hülyeségek kategória lesz a telefonos képeknél. - felelem Charles-nak, miután lefotóztam a - nem csak szerintem - legütősebb nyakkendőt a gólyabálban. Csütörtökön közlöm:)

Beszélgetésben, chaten: Atom! Ezt még a hülye is látja. - kapom a választ, amikor megkérdeztem valamiről valakit, hogy lát-e egy szövegben valami jelentést. Aztán feleltem: - A hülye is? Basszus, pedig neki nem is szóltam, hogy nézze meg. - erre a válasz: Ülj messzebb a Bonyitól! Most! - Oké, hátrébb gurultam. - Ez még nem jó, egy másik dimenzióba kéne. - Hát ha dimenzió nem is, de idősik az tuti, hogy más:P

Otthon: Filmjelenet a következő: beszorult a szerető a nőnél az ablakrácsba miközben megpróbált kisurrani a házból, miután megérkezett a férj. A tűzoltók mentek kiszabadítani, s a képernyőn annyi látszott, hogy az egyik tűzoltó megkéri a másikat, hogy csukja be az ajtót, a kamera pedig a szobán kívül volt. Ezt kiegészítettem: Csukd be az ajtót! És add ide a vazelint! - mire anya fintorogva: Fúúúj! - az a szép az egészben, hogy én arra gondoltam, hogy a vazelinnel bekenik a faszit és kicsusszan a rácsok közül. De igen, félreérthető volt. Ez már csak ilyen, kinek mi jut eszébe... :P

Otthon: Fotózz rengeteget! Fotózz le mindent! - mondja anya bátyámnak, aki másnap ment Csehországba sörgyárlátogatásra. - Persze fotózok sokat, sőt mindent, ha engedik. - mondja bátyám, mire anya: Nem a sörgyárat, hanem Csehországot fotózd! - erre sörközpontú tesóm: Csehországot? Azt meg minek?

Facebookon: Irány Álomvölgy. Az úti cél Paplanföldén túl, de még a Párnahegység előtt van, Matracisztánban. Remélem kalandos lesz az ottlétem és repkedhetek pár kört elképzelt szupererőmmel, bár az is lehet, hogy megint egy idióta filmet vetítenek majd értelmetlen jelenetekkel az agymoziban:P - fogalmaztam meg imigyen a lefekvést. Amúgy bejött a dolog, egy hülye film volt az agymoziban.

A többi mondatot vagy elfelejtettem, vagy most nem jut eszembe és most megyek interjúzni. Na majd jövő héten:)

Én is akarok ilyet! - kiáltottam amikor megláttam a videót és felnéztem a zöld falamra, amelyen nagy sárga kockák vannak (illetve máshol ugyanez inverz). Már nagyon régóta benne van az agyamban, hogy valamit kéne kezdeni a falaimmal. Valami nagyszabásút, nem csak szimplán lefesteni ilyen-olyan színre, hanem valami formát vinni rá, valami kreatív alkotást, mint anno az ajtómnál variáltam.

Ez a videó annyira letaglózott, hogy nem szeretnék sem képeket, sem különféle falidíszeket feltenni, se matricákat. Valami nagyszabásút. Valami nagyon jót. Valami akár több napig is dolgozom rajta cuccot... No mehet az elmélkedésem:)

Végigsöpört úgy egy hete a neten egy facebook-os videó. Egy életet mutat be a közösségi odalon. Mivel azóta már törölték az összes linkelhető helyről, csak az indáról nem, ezért most beillesztem, amíg itt fent van:)

Nagyon jól mutatja azt, hogy hogyan kerül fel szép lassan az ember magánélete egy webes, szociális hálóra. Azt hiszem én még mindig jól kezelem a magánélet facebookolását, viszont ez nem védekezés, hiszen a blogra meg tolom fel a dolgokat:P Azért a bökködős leveles rész az nagyon jó lett a videóban. Tényleg így indulnak a nagy levelezések és általában egy mondattal zárulnak. Volt már benne részem, csak még iwiw-en:P

Nagyon jó kisfilm ez, nagyon el lett találva, zeneileg is, mindenhogy:)

Ezen a héten az állatokat szedtem össze a telefonomból, ha már otthon voltam és csináltam pár képet. Elsőként Csigusszal kezdeném, figyeljétek meg jól a képet, belenézett a lencsébe:)

Aztán ha már túl vagyunk egy nyálkás jószágon, akkor jöhet a rasztafári-gyapjas-jak, egy puli, a Bandi. Bandit nagyon bírom. Van, hogy 4-5 percig is tetszhalott állapotban fekszik, hogy lefotózhassam minden oldalról. Ezúttal egy felsőkép, amire hirtelen ránézve jön a kérdés: mi ez? Roschar-teszt?

Körülbelül húsz-harminc perce írtam/szerkesztettem egy bejegyzést. Hosszú ó helyett véletlenül a backspace-re nyúltam. Az egész szöveg és beillesztett linkek meg kép és fittyfene kámforrá lett, eltűnt, mert nem mentettem. Jelenleg utálom a backspace gombot, legszívesebben kipattintanám a billentyűzetből és mikróban hólyagosra melegíteném, apró darabokra törném kalapáccsal, s végül feloldanám valamilyen savban. Mivel késő van és a gombra még szükségem lesz a jövőben, ezért majd holnap megírom újra a bejegyzésem, ha lesz időm. Igazából nem lesz időm délutánig és addigra már ez lesz az érvényes bejegyzésem, így összefoglalom az egészet:

Otthon voltam a hétvégén, kipihentem magam, sokat ettem pizzát és madártej-szeletet, ha otthon laknék elhíznék, mert annyit ettem még éjszaka is, és szeretek hazajárni, mert akkor tudok kutyát dögönyözni, meg macskát simogatni, meg anyáékkal beszélni, meg kutyát dögönyözni:) Ja, és égboltot fotózni (a fehér pötty a Hold, s nem pixelhiba):

Mon Dieux! Hajnali kettő!? Most kikapcsolom a gépet...

Tegnap elárasztotta a facebookot a sok-sok rajzfilmfigura egy akciónak köszönhetően, miszerint: November 17-ig cseréld le a profilképed gyerekkorod kedvenc mesehősének képére. Először úgy véltem, hogy nem teszek eleget a felszólításnak, de meglátva a nagy őrületet, meg azt, hogy sok olyan ismerősöm is váltott, akiről nem gondoltam volna, így fejest ugrottam én is az árba.

Anyával tanakodtunk, hogy vajon melyik mesefigurára ugrottam őrültként, szóba jött Atom Anti, Vuk, Münchausen báró, Garfield, Tom, stb. Annyi és annyi mesehős ugrott be, Zsebpiszoktól a Csipet Csapaton át Goofy-ig. Nem tudtam dönteni, így maradtam annál a kedvencnél, akit mindig és minden formában imádtam: Cookie Monster - nemrég emlegettem is pont a blogon:P

Aztán tegnap este Dóri profilképnek Ikót választotta, a bátor lovacskát. Ránézésre csak ismerős volt, de nem igazán. Aztán megnéztem a linkelt videót és egyféle mintha már láttam volna érzés fogott el, nagyon gyengén. A negyedik percnél beugrott, az egész, hogy én ezt imádtam és megannyiszor láttam, csak már annyira rég, hogy nem ugrott be elsőre. Nagyon kölyök lehettem/voltam, amikor ezt néztem.

A YouTube-on fent van az egész mese több részletben, bele-belenéztem és egyszerűen rázott a hideg, olyan jó érzés nézni valamit úgy, hogy egyik részletnél sem tudod, hogy mi következik, viszont minden mozzanatát ismered:) Meg is lett estére/éjjelre a programom:) Múltidéző mesenéző:)

Itt egy részlet, az egyik dal a sok-sok Langaléta-énekből...

Na ez a hét is jól indult:)