Tegnap elárasztotta a facebookot a sok-sok rajzfilmfigura egy akciónak köszönhetően, miszerint: November 17-ig cseréld le a profilképed gyerekkorod kedvenc mesehősének képére. Először úgy véltem, hogy nem teszek eleget a felszólításnak, de meglátva a nagy őrületet, meg azt, hogy sok olyan ismerősöm is váltott, akiről nem gondoltam volna, így fejest ugrottam én is az árba.

Anyával tanakodtunk, hogy vajon melyik mesefigurára ugrottam őrültként, szóba jött Atom Anti, Vuk, Münchausen báró, Garfield, Tom, stb. Annyi és annyi mesehős ugrott be, Zsebpiszoktól a Csipet Csapaton át Goofy-ig. Nem tudtam dönteni, így maradtam annál a kedvencnél, akit mindig és minden formában imádtam: Cookie Monster - nemrég emlegettem is pont a blogon:P

Aztán tegnap este Dóri profilképnek Ikót választotta, a bátor lovacskát. Ránézésre csak ismerős volt, de nem igazán. Aztán megnéztem a linkelt videót és egyféle mintha már láttam volna érzés fogott el, nagyon gyengén. A negyedik percnél beugrott, az egész, hogy én ezt imádtam és megannyiszor láttam, csak már annyira rég, hogy nem ugrott be elsőre. Nagyon kölyök lehettem/voltam, amikor ezt néztem.

A YouTube-on fent van az egész mese több részletben, bele-belenéztem és egyszerűen rázott a hideg, olyan jó érzés nézni valamit úgy, hogy egyik részletnél sem tudod, hogy mi következik, viszont minden mozzanatát ismered:) Meg is lett estére/éjjelre a programom:) Múltidéző mesenéző:)

Itt egy részlet, az egyik dal a sok-sok Langaléta-énekből...

Na ez a hét is jól indult:)