A múlt pénteken Körmenden voltam fotózni, ahol Vad Fruttik és Lunchbox-koncert volt. (Ejj ez a kötőjel. Bonyi hívta rá fel a figyelmem, hogy az együttes neve és a koncert szó közé kötőjelet kell tenni, mert nyelvtanilag úgy helyes. Mivel anyukája nyelvtantanár volt, ezért ezt nem kérdőjeleztem meg. Most szoktatom magam...) Szóval koncerteken jártam, ahol sok-sok képet készítettem, állót és mozgót egyaránt:) A Lunchbox-koncert képeiért katt a fotóra!

A Lunchbox egy szombathelyi banda, négy fiatalból tevődik össze, fotóztuk már őket párszor, jó gyerekek, és a zenéjükkel sincs gubanc. Saját számaikat már-már kívülről tudom, pedig még csak 4-5 koncerten voltam idáig, most egy feldolgozást rögzítettem, méghozzá a Lady Gaga, Poker Face című számét. Régebben a Csavard fel a szőnyeget örökzöldet tolták a srácok, de a trendek változnak, így hallottunk egy-két más betétet is már a Gaga mellett (például volt egy kis Barbra Streisand is:P)

Utánuk a Vad Fruttik következtek, akikről talán nem kell sokat írnom, hiszen a Sárga zsiguli és a Kicsit minden lassabb elterjedése óta már elég sokan ismerik őket. A Vad Fruttik-koncert képeiért katt a fotóra!

A koncerten a Lehetek én is című számukat vettem fel, pedig a Limonádét akartam, mert az nagyon jó!!!, csak lemaradtam róla, túl hamar került a lejátszási listába és nem tudtam felkészülni rá. Majd legközelebb!:P

Na szóval jó volt az egész este, legközelebb Ocho Macho koncertre megyek, aztán lesz egy csomó más is márciusban. Ha csak a helyi felhozatalt említem: Belga, Csík zenekar, Depresszió, Orosz Zoltán, miegymás...

Számomra Afrika sosem volt kiemelt érdeklődést kiváltó dolog. Na ezt nem úgy értem, hogy nem érdekel, csak a sivatagos-szavannás része sosem érdekelt annyira, mint mondjuk egy északi ország, Kanada, Alaszka, stb. Nem, nem a hideget szeretem, csak ilyen a felfogásom. Persze látok sok-sok dokumentumfilmet, ami alapján az utóbbi években kicsit változott a hozzáállásom a kontinenshez. Mert ugye szebbnél-szebb tájaival magához csalogatja az embert. Egyszer talán eljutok oda, de biztos, hogy nem mostanság:P

Belőttem tegnap a gépemen a winampba az összes zenémet és random lejátszást állítottam be. Az est folyamán vagy háromszor hallottam Oliver Onions-tól a Freedom-ot, kétszer TOTO-tól az Africa-t, aztán rájöttem, hogy van hasonlóság. Igaz ezt már csak akkor vettem észre, amikor a Piedone Afrikában zenéje szólt, amely filmben a már fent említett Freedom is felcsendül a témazenék közt.

Persze egyből eszembe jutott Anya blogjáról a pár nappal ezelőtti bejegyzés, ami szintén Afrikát mutatja be, TOTO zenéjére.

Természetesen ezek után mi mást is álmodhattam volna, mint afrikai jelenetekkel tűzdelt kalandozást. Igazán nem én voltam Afrikában, hanem Pideonés filmrészleteket álmodtam újra, úgyhogy erős felindíttatást érzek arra, hogy megnézzem a Piedone Afrikábant. Bár most az Ace Ventura epizódokra készültem s mily meglepő, hogy a második rész is afrikás, ha jól emlékszem:P Jeee....

Már megint sok és összefüggés nélküli dologról álmodtam. Nem is elemezném részletesen, mert nagy része értelmetlen volt, de hogy írja egy példát erre:

- Busa jófejségből törkölybúzát vesz minden hónapban valakinek. A jánosházi vasútállomáson kezdtünk fuvart keresni, mert nem akarta a két tonna búzát betenni a Golfjába (na nem azért, mert nem fért be, hanem azért, mert épp frissen takarította ki). Odamentünk egy régi típusú, ámbár vadonatúj Rába kamionhoz már a szombathelyi vasútállomáson, majd a sofőrt megkérdeztük, hogy elvinné-e a törkölybúzát meg a farönköket. A sofőr egy bajszos, zilált fejű fószer volt, aki azt mondta, hogy ő ilyet nem vállal, de vegyünk már tőle egy Skodát. A kamion pótkocsija teli volt letakart Skoda Octavia taxikkal. Skodát nem vettünk, én meg felültem egy buszra és elmentem Gércére.

Na szóval ezért nem akarok jobban belemenni, mert ilyen értelmetlenségek halmazával álltam szemben a reggeli kávé mellett, amikor próbáltam értelmet keresni a látott képekben. Viszont, ami nagyon tetszett, az Gércén volt, ahol a fent említett buszozás után leszálltam:)

Kutyavásár - ez állt nagy betűkkel a piac bejárata felett, ahol letett a busz. Benézve azt láttam, hogy fekete és fehér pulik rohangálnak kis fonott kosarakkal a szájukban, és vásárolnak. A standoknál dán-dogok voltak a kofák, a szépen fésült pulik pedig vásárolgattak mindenféle piaci portékát.

Épp indulni akartam befelé a piacra, hogy lefotózzam ezt az egészet, amikor elém lépett egy politikus, öltönyben, "kamerakész"-en és ennyit mondott: Csődbe mentünk, de semmi pánik, mi megoldjuk. - ezután az egyik puli letette a kosarat a szájából, odafutott, beleharapott az ipse bokájába, aki máris javította mondatát: Na jó. Öö. Megpróbáljuk megoldani, de nem biztos, hogy sikerül. - a puli vakkantott, visszament a kosárért és tovább vásárolgatott, én meg beléptem a piacra és nekiálltam fotózni őket...

Sajnos a memóriakártyámon reggel nem voltak pulis-vásárlós képek, úgyhogy ezzel nem tudok szolgálni, sőt, a politikai dolgot sem értettem teljesen, talán az lehetett, hogy olvastam egy belpolitikai cikket este, és abból jött ez ki. Nem tudom. A lényeg, hogy aranyosak voltak a kutyák, és kifejezetten tetszett, ahogy az álmaimban értelmeztem a kutyavásárt:)

Telefonban: Hú. A ledőlt kerítést, ha nem építik újra, akkor lesz hely medencének, vagy ha nem, akkor csináljatok egy arborétumot! - mondja Anya, tippeket adván a ledőlt kerítés adta plusz hely hasznosításához.

Kávézóban: Miután Hanzs elfelejtett valamit rászóltam: Hanzs! Link vagy! - erre ő: Akkor kattints rám!

Beszélgetésben: Ja! Állandóan a facebookon lógsz! - mondom Bonyinak, mire ő: Még kikapcsolt géppel/telefonnal is. Tudod én valójában egy kísérlet része vagyok, egy csipet építettek a tarkómba, ezzel állandóan online vagyok. - Egy kísérlet része? Nem inkább mellékterméke? - Hülye! Már megint sokat voltál Hanzsék társaságában! - Dehogy, csak láttam egy műsort a teremtéséről, és elfogadom, hogy ennyi ember legyártása közben Isten 1-2szer hibázhat...

Skype-on: Sokat beszéltem, legközelebb majd te mondasz valami jót, meg jókat. Majd beszélsz arról, hogy bevonzod a jókat. - erre én: Mondjak valami jót? P*na. - :) - Mondjak valami jobbat? Két p*na! - :D - Amúgy meg tetszik az elmélet, hogy bevonzom a jókat, szívesen bevonzanék a lakásba egy két jót:)...

Szerkesztőségben: Van a telefonomnak egy olyan furcsa tulajdonsága, hogy amikor csörög, néha valamilyen úton-módon bekapcsol a hangszóróm, mielőtt még felvenném, és az engem hívó fél mikrofonjának hangjait kihangosítva sugározza nálam. Így van az, hogy amikor Zsolti kocsiból hív, már úgy veszem fel, hogy: Merre jársz? - Na már most a héten Anya hívott, és az egész online szerkesztőség hallhatta, ahogy a macskánkat becézgette otthon: Smicces! Smaccus! Öcsi-cica-cic-cic-cic... - :)

Kávézóban: Most mi lesz velünk? Nem lesz két napig Bonyi. - mondja Orsi. - Kicsit több mti hírt kell feltennünk, bár amennyivel több hírt kell feltennünk, annyival több energiánk is lesz rá most.

Kávézóban: A múltkor linkeltem egy képet arról, hogy milyen, amikor erősödik a forint (katt ide). Na most Hanzs megjegyezte, hogy: Gyengül a forint, így most Bonyi alsó teste kerül majd a képre. - erre Bonyi: Amint a forint megtudta ezt, erősödni, gyúrni kezdett, mert menekül előlem.

Beszélgetésben: A múltkor már említettem, hogy Dani kóstolgat a koromat illetően s szerinte amikor a szombathelyi sportház épült (nagyon rég volt), akkor tartották az én szalagavatómat. Most megint belőtt egyet, miután mondtam, hogy vasárnap lesz a Telekis szalagavató: Vasárnap szalagavató!? - Ja, Telekinek jellemzően vasárnap van. - Nektek is akkor volt? - Ja. - Hmm. 15 éve változatlanul.

Az előbbi beszélgetésben később: Beszéltünk a Rednex Cotton Eye Joe-ról is. Miután közöltem, hogy az én időmben az még menő volt, Dani hozzátette: Persze. Kijött az érettségid évében, persze h menő volt, de ma már uncsi :S -  Baz'meg! 1994-ben 11 éves voltam...

A neten nagyon jó ötleteket találni, a képzőművészeti technikák fellelhetősége szinte határtalan. Régebben beillesztettem egy svéd falfestést, ami nagyon-nagyon tetszett, most pedig egy másikat találtam, Holton Rower festési technológiájáról, ami nagyon egyszerű: sok pohárnyi sűrű festékkel egy oszlopszerűséget kell leöntögetni, de természetesen csak úgy, hogy legyen körülötte elég hely, ahova az lefolyik.

Amint látom rengeteg festékre van szükség, s valószínűleg azok sűrűsége sem mindegy. Meg gondolom az sem, ahogy öntik rá, de ha ráérez az ember, mint Holton, akkor láthatjuk, hogy milyen csodálatos eredményeket lehet ebből kihozni. Imádom. Ha lenne egy kreatív műhelyem, akkor már délután átgondolnám ezt és csinálnék egyet a falra. Még akkor is, ha ez csak koppintás lenne. Nézzétek a videóban a háttérben lévő alkotásokat is! Vannak szép darabok.

Az elmúlt szombatról így utólag elmondhatom, hogy február 12 estéje nem kedvezett számomra. Reggel még minden jól alakult. Elintéztem a dolgaimat, kávéztunk Busával, aztán délután mentem fotózni, ami ugye estébe nyúlott. S majd ragozódtak a hülyébbnél-hülyébb események (most nem részletezem), amelynek megkoronázása a telefonom kijelzőjének betörése volt.

Megmarkolva alvós pólómat indulni akartam aludni, de még előtte a pólóval együtt lerántottam mindkét telefonomat a kanapéról, ami úgy 40 cm magas. Gondoltam ekkora esés nem okozhatott gondot, no persze dehogynem. Ilyen lett a Nokiám:

Berepedt a kijelző, sms-t kaptam közben:S, ha hívtak, akkor meg a jó öreg Halló tessék? volt szöveg... No mindegy. Szerencsére a héten Bonyi fent járt a nagyvárosban és tudott nekem hozni alkatrészkijelzőt, amit már be is szereltem, így újra működik a gép, és így a 8-10ezres szervizszámla helyett megúsztam az egészet 2100 forintból.

Na jó, nem annyiból, mert akkora hévvel takarítottam le a panelt, mint amekkorával karácsonykor bontja a gyerkőc a legnagyobb doboz csomagolását (=nagy hévvel). Így a hangszórót megsértettem, de annak cseréjével is 3600-nál állt meg a forintszámláló, ami még mindig baráti összeg:)

Ollé! Még jó, hogy házilag cseréltem és van a Youtube-on erre útmutató kisfilm is:) Ami kellett hozzá: egy torx csavarhúzó, egy új kijelző, egy kis csavarhúzó, némi türelem és egy Ikrek Horoszkópkártya (csak ezzel a csillagjeggyel működik). Na jó, nem is. A kártya csak a lágy műanyagrészek kipattintására szolgált:P Szeretem ezt a telefont, az egyik kedvencem idáig a sok-sok-sok-rengeteg-sok közül. Szóval sajnáltam volna fiókba tenni.

Ezen a héten a vegyes kategóriából válogattam, s közben nyugtáztam, hogy kicsit többet kéne fotografálni a telefonnal, ha életben akarom tartani e bejegyzés-sorozatot, mert kevés a fotó:P No mindegy. Elsőként a munkahelyi gépem hátterét szeretném megmutatni nektek, ezt látom minden nap, hát lehet így bármiféle rosszkedve is az embernek? Nem hát! :D

Egy megbeszélésen úgy adódott, hogy egy mosoly került az ujjamra, kidagadó bőrszemekkel. Egy toll csodákra képes:)

Tegnap eszembe jutott ez a reklám, amit szeretek, mert aranyos, megható.

Aztán eszembe jutott ez is, amely már annyira nem aranyos, inkább aggasztó:

Szombaton este, a fotózásokból hazaérve az udvaron összefutottam a szomszéd nénivel (úgy este 11 felé). Épp mentem volna be az ajtón, amikor odaszólt, hogy eldőlt a kerítés. A sötétben először nem is vettem észre, aztán némi hunyorítás után láttam, hogy tényleg, eltűnt a kerítés.

Mi a szembetűnő különbség a két kép között? (leszámítva azt, hogy más időben és napszakban készültek)

A szomszéd azt mondta, hogy este nyolc körül nagy robajt hallott az udvarról, kifutott, ekkor már több szomszéd az ablakban lógott, találgattak: földrengés? az utcáról jött a hang? a szomszédból? - majd úgy fél perc után feltűnt nekik a sötétben, hogy eltűnt jobbról a kerítés. Egyszerűen kidőlt az alapjából.

Azt a leborult! - mondtam még este, mire a szomszéd néni: Szó szerint Antal! Ez leborult! - mondta. Majd reggel kimentem, s lefotóztam. Valószínűleg az évtizedek során szétázott, megsüllyedt, miegymás, és eddig bírta. A szomszéd udvarrésze lakatlan volt a területen, így nem dőlt rá semmire sem. Hogy mi lesz ezután? Nem tudom. Most kicsit több a zöld a belső udvarban. Lehet újra felhúzzák, lehet csak drótkerítést feszítenek ki, lehet hogy így hagyják. A fene se tudja még... A lényeg, hogy kerítés volt, nincs...

Na, most kéne téglából valami polcot csinálnom vagy tudomisén, amíg még ott hever az udvaron.. Mindjárt felhúzok a nappaliban egy válaszfalat:P

Idáig két Valentin napi bejegyzést írtam azóta, hogy blogommal boldogítom az emberiség egy kis csoportját, akik valamely módon idetalálnak. Először 2008-ban írtam és rajzoltam körbe az "ünnepet", akkor a piros szívecskékekkel rohangáló párocskák, illetve az effajta rajongást ellenzőkről írtam. Ide kattintva olvasható.

2009-ben Cupidót vettem elő, aki agyonlőtt mindenkit egy vicces videóban. A nyílvesszők valósnak hatottak, így szerelem helyett sok-sok esés, üvöltés, hátbalövés, miegymás tarkítja a videót. Ide kattintva látható.

Idén egy videóklippel készültem nektek, mert jó, mert kreatív és bájos. Miközben e bejegyzést írom 2010 május 31 van (kicsit előre dolgozom, de) e videót egy time lapse felvétel ajánlójában találtam, amely videót már azóta biztos betettem valamelyik szombati bejegyzésnek. Szóval nézzétek a love klipet, a frankó ötlet miatt és ne csak az év ezen egy napján kedveskedjetek annak az embernek, aki mellettetek van.