Egyik reggel, amikor ránéztem a gyalogosokat óvó figyelmeztető táblára, egy pillanat alatt átgondoltam, hogy vajon mennyi veszélyhelyzet van munkába menet az útvonalamon, a mindössze méteren. Persze kifejezetten a figyelmeztető táblákra gondolok, nem arra, hogy elüthetnek a zebrán és ilyesmik. Szóval kezdjük is rögtön a Malom utca sarkán.

Aztán következik a nagyszálló épülete, amely körbe van rakva cseréphullós táblákkal.

Annak idején nagy csodálattal és büszkén készítettem óriási buborékokat mosogatószeres vízzel és egy általam fabrikált dróthurokkal. Aztán láttam ilyet a cirkuszban is, a porondon sorra készültek a hatalmas buborékalagutak és nagyméretű törékeny gömbök. Szeretem a buborékokat. Legutóbb talán úgy játszottam velük, hogy füsttel fújtam fel. Aztán tegnap belebotlottam ebbe a videóba...

Teljesen átértékeltem a tetszési-élményeket. Ekkora, ilyen szabálytalan formájú buborékokat még nem láttam, az meg már csak hab a tortán, hogy lassított a felvétel. Nagyon tetszik. Mind zeneileg, mind képileg. Elgondolkodtam, hogy vajon mi ennek a technikája. Milyen zsínórokkal és szerrel dolgozik emberünk. Persze nem jöttem rá, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ültem a gép előtt, újranéztem a felvételt és mondtam: Váááóóóóóó!

Bugy-bugy. Fújok is egy hagyományosat:)

Biztos van köztetek olyan, aki már látott Jetpack-el repülni embert (ez a hátizsákként felvehető jet hajtómű, amivel repülni lehet). Leginkább a James Bond filmekből ismeretes a cucc, ott repkedtek ilyesmivel, ami aztán ugye a tudósokat is erősen megihlette, így idő kellett hozzá, de elkészítették ezen szerkentyűket.

Elárulom, hogy én nem Sir James Bond hátán láttam először ilyesmit, hanem a Rocketeer című filmben, ami olyan nagy hatással volt rám akkoriban ('91-es film, moziban láttam), hogy a mai napig emlékszem az álmodozó kiskölyökre, aki a film után átrepülte a fél világot a felhők felett és alatt, körbe-körbe Amerikától-Afrikáig, s mindezt kint a ház mellett, a fűben, hangosan berregve:)

Ami problémás ezeknél a gépeknél, az a pontos irányíthatóság, a hatótávolság, a hűtés és a biztonság. Legtöbbször ezek okoznak gondot. Mert vagy baromira óvatosan kell vele repülni, szinte berosálva, nehogy meginduljon rossz irányba és a tolóerő a földbe döngöljön, vagy túl kevés ideig lehet vele a levegőben maradni, mert csak percekre elég az üzemanyag, vagy túl forró és emiatt veszélyes a használata vagy ezek mind együtt és kész a jó ötlet meg a sok probléma egyben. Persze vannak működő példányok, de a forradalmi áttörés, a könnyű kezelhetőség és a gazdaságos üzemmód még várat magára.

AZTÁN JÖTT A JETLEV. Ez egy nagyon okos ötlet volt, s persze gazdag emberkék valószínűleg egyik kedvenc játékszere lesz ez a gép. A szerkezet működési elve nem túl bonyolult, a levegő helyett a vizet választja. Lévén, hogy az összenyomhatatlanságból adódóan a vízsugár jobb tolóerő, mint az ugyanolyan teljesítmények kifújt levegő (gondolom ez így lehet). Na szóval ugye láttuk már sok mesében, hogy a tűzoltó szereplő az égbe emelkedik, mert egyedül fogja a tömlőt, ami a föld felé irányul. Képzeljétek el, hogy két fecskendő van a hátatokon, ami egy nagy tömlőn keresztül szívja fel a vizet és kész is.

Nagyon tetszik, kipróbálnám, nagy élmény lehet, mondjuk a balcsin tuti lekapcsolnának vele a rendőrök... Amúgy a hosszú cső végén egy "kisebb" csónakszerűséget húz maga után az ember (ha jól vettem ki, akkor abban van a szivattyú és az adja a vizet). Az biztos, hogy ez gazdag emberek egyik kedvenc játékszere lesz. Én is vennék egyet, ha lenne szórakozásra 100 ezer dollárom, a Dubai-i Pálma egyik levelén lévő villám stégéről még könnyen el is tudnék indulni vele:P Jeee:)

A pénteken diagnosztizált vírusos torokgyulladásom ellenére egy kicsit dolgoztam a hétvégén, mert volt egy-két program, amiről nem szerettem volna lemaradni. Az egyik ilyen a reptéren tartott műrepülő-bemutató volt Veres Zoltánnal, akinek repkedéseit már volt szerencsém párszor látni, hol a Balaton vize felett, hol Pécsett, vagy éppen Szombathelyen. A fotóra kattintva galéria nyílik:)

A reptérről sietve kellett a városba menni, mert ott a bringások gyülekeztek, Critical Mass sok-sok bringással, némi esővel, idén nem vállaltam be a gurulást, nem akartam a torkomat kikészíteni. A képre kattintva galéria láthattok.

A Critical Mass-en videóztam is, ím:

S persze ha már Tánc Világnapja volt pénteken, akkor a mi táncos városunk egy gálával jelentkezett, amiről most így-úgy áradozni nem tudok. Voltak olyan produkciók, amik nem nyerték el tetszésem, volt olyan produkció, ami már a könyökömön jön ki, annyiszor láttam. No meg volt sok tetszetős koreográfia is, mind a latin, mind a hip-hop, urban dance illetve a néptánc kategóriában. A jó néptáncot szeretem:)

Este még lett volna tűzijáték, de az eső és a kínzó torokfájás miatt az kimaradt. Helyette képfeldolgozás éjjelig, sebaj, mézes tea volt mellettem, az antibiotikum már hat. A diáknapokra talán megjavulok:)

NGC-n: Ezek a kötelek sodrással készülnek. Ázsiában manilából sodornak, Európában kenderből sodornak.. egyebek közt kötelet is...

Kommentben: Atom maghasadással szaporodik. - mondta Bonyi.

Viccben: Megböktem a húgodat. - Facebook-on? - Mi az a facebook?

Telefonban: Tüttütttüttsssttüütüüü. - Egyszerre kezdtünk tütütűzni:) - mondom Zsóttinak. Már régóta beszéltünk (headset + ingyen hívás) és úgy a másfeledik óránál egyszerre kezdtünk "dalolni", ami olyasmi mint a fütyülés, de nem az, így a tütütü-vel helyettesítettem:)

Telefonban: Döntsük meg a rekordot! - mondja Zsótti. Idáig legtovább telefonon 2 óra és 20 percig beszéltünk (kereken). Most megdöntöttük, lett 2 óra 22 perc és 22 másodperc:)

Viccben: Gyerekek, mit gondoltok, apátok havi 50 000 Ft-os kórboncnoki fizetéséből hogy jut mindennap friss májra?

Konyhában: Hol van az olló? - kérdi Bori a konyhapultnál majd én megfordulva az asztalra nézek: A virágkötő műhelyben van. - s nézünk az asztalra, amint a tegnap esti szalagok és virágok kötözgetése után nem lett elpakolva, s kicsit hajazott egy virágbolt pultjára.

Szekálásban: Nem mondod?! - mondja Bori, mire én: De mondom, épp azért hallod. Nézd a szám. Beeszéélek. Mozog, hang is jön, te ezt látod, hallod, tehát mondom.

Reptéren: Ez az autó át fog változni repülővé? - kérdi egy kisgyerek anyukájától a reptéren, amikor a kopott Mercedes elmegy mellettünk, ami a vitorlázógépek vontatókötelét húzza a gépekhez. Aranyos volt. A merci meg nem alakult sajnos repülővé.

Szekálásban: Komolyan!? - mondja Bori, mire én: Nem. Hazudok.. ..Amúgy komolyan, de akár még komolytalanul is.

Nők: Gyere felvettem a nyanyakabátot, így már korban is illesz hozzám. - mondja Bori. Az még hagyján, hogy beszól a korom miatt... Ilyenek a nők. Rájön, hogy különösebben nem tetszik a kabátja, kiszedi belőlem, hogy mi nem tetszik, én mondom, hogy a minta, meg az, hogy szerintem nem igazán fiatalos (SZERINTEM). És lám-lám, kész a nyanyakabát, meg a megjegyzések:P Nők. Soha ne mondj negatívot az öltözékükre! :P

Amúgy a héten dögivel szórtam a jó, illetve a fárasztó szóvicceket. Csak nem jegyzeteltem. Lehet, hogy jobb is... Néha még Bonyi is fogta a fejét...

Nem is tudom igazán, hogy minek is a "nyitánya" ez a videó, a lényeg, hogy engem nagyon megfogott. Ez a lebegéses jelenség nagyon elgondolkodtat, s csak bámulni szoktam az ilyen fotósorozatokat és videókat.

Valószínűleg ez azért is van, mert olykor-olykor sikerül repkednem, lebegnem álmomban s általában rögtön eszembe is jut az érzés, amire nagyjából emlékszem, hogy milyen is ez. Persze repülőben és helikopterben már párszor sikerült megtapasztalnom a pillanatnyi súlytalanságot, talán innen emlékszem arra, hogy milyen érzés... A kedvencem talán a kutyás lány, meg az ő előtte közvetlenül lebegő srác képkockái:) Link a videóhoz, ha alul nem töltődne be.

Újabb évvel öregedett a blogom, immáron négy éve hupákolok ezen a domain-en és persze továbbra sem látom a végét, így azért még maradok egy kicsit:) Remélem újabb négy évre megválasztotok kedveskéim, ha pedig nem, akkor sincs gond, hiszen "ez az én blogom. Akár fel is gyújthatom." - hogy régi mondással éljek pankeey és Bonyi megmosolyogtatására:P

Ma már szinte mindennapos jelenet, amikor valaki említ egy videót, egy fotót, egy eseményt vagy hasonlót, hogy megjegyzem: Fent van a blogomon. - de sokszor ugyanezt mondom, amikor valami történetet mesélek, vagy szituációt s közben eszembe jut: Ja, ezt meg is írtam, majd átküldöm a linket. - Szóval van ez így.

Az elmúlt egy évben kialakult egy afféle "blogrend", ami bizonyos típusú bejegyzések mindig ugyanazon napon való megjelenését adja, azt ti is tudjátok, hogy csütörtökönként 5 kép a telefonból, szombatonként valamilyen jó/érdekes/kreatív/szép videót ajánlok, vasárnap pedig a baráti körben és már mások által is várt Mondatokban-t publikálom. Ezen sorozatok maradnak továbbra is, csak ugye néha kevés a mondat, vagy a telefonos fotó, így küzdök - no de nem lehet ezt félvállról csinálni úgysem:)

Az elmúlt négy év statisztikáját most nem vesézném, vannak jobb, vannak kevésbé látogatottabb napok. Az elmúlt hónapokban akadt olyan bejegyzésem, amely több ezer embert mozgatott meg, hol a facebook, hol pedig az index.hu címlap ajánlójának segítségével. Ezeknek nagyon örülök, de az átlagos napi látogatottságom azért ennél kicsit kevesebb, de leginkább ez az átlag tölt el örömmel, hiszen így látom, hogy nem csak a google keresőrobotja téved ide:)

Eddig 5443 komment érkezett a bejegyzéseimre (trackback-ek nélkül)('11.04.29 1:47), a legelső hozzászólás Áditól ~ Pappától érkezett: "nekem megtiszteltetés!" - egy hozzá kapcsolódó bejegyzéshez:)
Szám szerint eddig 1646 bejegyzés íródott, így ha addig nem csap belém a ménkű, akkor az ötödik évforduló környékén fogom ünnepelni a 2000-ik bejegyzésemet is:)
Ha jól emlékszem, akkor idáig csak kétszer maradt ki poszt azóta, hogy ráálltam a napi 1 bejegyzés ütemre. Ahhoz képest egész jól tartom a rendszert, még akkor is, ha néha nyűgnek számít s cím helyett csak ez van a fejemben: Mi a fenét írjak mára?! :)

Szóval köszönöm az olvasóknak, családnak és barátoknak a noszogatást, a reklamálásokat, ha valami nincs fent időben s hasonlók. Köszönöm az olvasóknak, a blogomra havonta egyszer egy-egy mosolyra betévedőknek, az alaszkai jávorszarvasoknak, a Flat Ericeknek, és mindazon sok kreatív alkotónak, akik előállítanak olyan dolgokat, amiket feltehetek a blogra érdekességekként, a saját szövegeléseim mellé. Köszi! Világbéke, MEGAPEACE!

Első szülinap
Második szülinap
Harmadik szülinap

(tavaly, a harmadik blogszülinapon beteg voltam, vírusos torokgyulladásom volt, most ugyanez van, tehát menetrendszerűen jön. A "megapeace" pedig Orsitól jött. Amikor mondta én létrehoztam (egy éve, a diálnapokon) e bejegyzést, amibe csak ezt az egy szót írtam:)

Milyen gyorsan mennek a hetek. Már a harmincadik 5 kép a telefonból bejegyzést teszem fel, pedig olyan érzés, mintha nemrég kezdtem volna. No mindegy. Most autós összeállítás következik:)

Az alábbi jelenet a szerkesztőségnél zajlott. Gondoltam egy kicsit várok, hogy lássam mit csinál a teherautó. Megvártam, hogy pakolni kezdjenek, nehogy leereszkedjen egy rámpa az autóm meg beguruljon valahova aztán hopplá-hopp! :P

Így kell parkolni tökéletesen két helyre. Persze lehet, hogy eleinte nem így volt, csak később alakult ilyenre, de mindegy. Leparkolni mások nem tudtak elé-mögé.

Nem tudom mennyire említettem avagy sem: nemrégiben Budapesten voltam az Ocho Macho zenekarral az m1 Sztársáv című műsorának felvételén. A Kunigunda útján található tévés stúdiókomplexum nagyon nagy, bevallom őszintén nem egy ilyen modern küllemű, rendezett környezetű épületegyüttesre számítottam.

Ami nagyon tetszett az épületben, hogy az egész egy ilyen garázsbeállós-raktáros feelinget sugall, ami közelebbről úgy néz ki, hogy a stúdiótermek belül vannak... Szóval a közvetítő kocsik kívül... Ezt most nem tudom elmagyarázni... ööö ... Szóval az épületnek az oldalán beállnak a közvetítőkocsik, amikben megvan a technika, így nem kell külön szobákba még egyszer a közvetítős technikai dolgokat megvenni/berendezni. A közvetítőkocsiktól elszigetelve vannak az épületben stúdiótermek, amiben folyik a gyártás. Ez az egész egység kívülről egy épület. Szóval a nagy épületben van egy csomó parkoló és több újabb "épület" avagy terem. - Csak sikerült:)

A képre kattintva képgaléria ugrik fel, itt meg egy cikket találtok. Videóztam is - odaút, felvétel, visszanézés miegymás. Jó volt:) Apropó! BRÉKING! Szerepelek a videóban. Vagyis csak eljátssza Andor a zenekar tagjait és hozzávesz engem is:) Az említett képsor 4:18-tól, de inkább nézzétek meg egyben:)

Azt meg el is felejtettem említeni, hogy 2:10-től amilyen képek ott mennek a háttérben, azokat is én vettem fel. Azaz tök jó, mert leadták a felvételeimet a tévében, és ez tök jó:)

Természetesen ezen a hétvégén sem pihentem túl sokat, a pihenéshez nekem szabadságot kell kivenni, fényképezőgépet semmiféle munkacélra nem használni, s elmenni Szombathelyről. Mondjuk hétfőn hasonlót csináltam, amikor elmotoroztam Boriért, aztán anyáékhoz. Kutyáztam, macskáztam, családoztam, majd jöttem vissza felrakni az előző napi fotókat:P Szóval összességében nem dolgoztam rengeteget, mert pihentem is, csak az időbeosztás cseszte kicsit el az egészet, no de mindegy. Nem is magyarázom tovább a szokásost, csak ajánlom a képeket.

Pityerszer, Őrség, szombat reggel, vásár. Gondolom mindenki vágja, hogy a sólyom volt a kedvencem.

Magna Cum Laude, Savaria mozi, szombat este, koncert. Túl sokat nem voltam ott, de amíg igen, addig sikerült megállapítanom, hogy az MCL szokás szerint jól szól.

Rangadó, Jánosháza, vasárnap délután, meccs. A szokásos benne leszünk a tévében, fotózzá' gólt ne menj haza stb. szövegek, kicsit kóstolgattak, de azért elnézést is kértek, amikor morogtam.

Ocho Macho, Ausztria, vasárnap este, koncert. Sokat hülyültünk, söröztem, Almdudlereztem, és annyit röhögtem, hogy megfájdult a torkom is:) Fasza volt:) Galéria majd később.