Csajok egymás közt: Elnevezem a menzeszemet Bonyiról, mert az is mindig késik. - :D

Konyhában: Imádom a lencsefőzeléket. Mondjuk ezen nem kell csodálkozni. Fotós vagyok. - mondtam Borinak:)

Kávézóban: De hülye vagy! - mondják Hanzsnak, mire ő: Sokat vagyok a Bonyival.

Telefonban: Jó, de írd le a pontos útvonalat Apának, hogy odataláljon! - mondja Bori, mire én: Nem kell. - De azért írd le biztonság kedvéért! - Nem kell. Odatalál. Férfi. :)

Kommentben: Az egyik fotón Bori ül a C-17-es kormánya mögött, s ehhez írtam, hogy még benyugtatózva, ejtőernyővel sem biztos, hogy biztonságban érezném magam a repülőn, mert simán nekiállna felszállás közben felhőket fotózni stb. Majd amikor már kitárgyaltuk, hogy a robotpilóta sincs a gépen, mert összetört sziluettfotózás közben s mennyire para lenne a repülőn ülni, amit ő vezet, akkor rájöttem, hogy nem is kéne félni, hiszen van férfi a gépen.

Otthon:  Na mikor lesz fent? - kérdi mögöttem Bori, miközben írom ezt a bejegyzést. Valamiért a Shrek jut eszembe: Ott vagyunk már?

Beszélgetésben: Egyszer elúszott mellettem egy sz*r, meg egy tampon is. - mondja egyik csaj ismerősöm, amikor arról beszélgettünk, hogy ki mit látott már a Balatonban, aztán hozzátettem: Legközelebb szorosabbra kéne húzni a bugyid zsinórját. - mire ő: Hülye! Úgy nem is lehet nagyvécézni, hogy bent van a tampon. - Hát pont azért úszott ott az is:D:D

Szerkesztőségben: Bő-ben  (település Vas megyében) nem azt mondják a tehenek, hogy bú, hanem úgy bőgnek, hogy bőőő! - mondja Bonyi, kollégák vigyorognak majd folytatja: Ölbőben meg azt mondják, hogy Ölbőőő... - ezen is nevetnek a kollégák, majd zárta az egészet: Nemesmedvesen meg azt mondják, hogy Nemes Brumm. - ezen már nem nevettünk.

Kávézóban: Na ha már ezeket a "zs"-kategóriás mondatokat is felírod, akkor tényleg nagy baj lehet. - mondja Hanzs, amikor látja, hogy jegyzetelek. Nem volt mondatgyűjtés a héten. Ez van.

Konyhában: Most ne szemetezz! - mondja nekem bátyám: De kiviszem, mert már öt napja ki kellene vinni és nem bírom tovább. - Én kérdeztem, hogy kivigyem-e, de azt mondtad, hogy nem kell. - mondja Bori, mire bátyám: Nem kérdezni kell. Csinálni.

Udvaron: A ledőlt kerítés mögötti bokrokra nézve kérdi bátyám: Ott mi van? - mire én: Nem tudom. Nem mertem megnézni, onnan még senki sem tért vissza. - aztán Bori odament, körbenézett, s mikor visszajött mosolyogva mondta: Én visszajöttem! - erre én: Tudjátok, ott a bokrokban, olyan idegen lények élnek, akik elrabolják az embereket, és kiszívják az agyukból az értelmet. Úgy látszik nem jelzett a műszerük, hogy kapás lenne. - nézek Borira, aki már toporog, mire bátyám: Hülye vagy. Nőket még sosem raboltak el.

Motorindítgatás közben: Állítsd le! - mondja Bori apukája, mikor sok-sok próbálkozás után berregni kezd a motor, kezd feltámadni, s épp a szikrát néztük, a gyertyánál, hogy van. Mivel én régóta vártam, hogy elkapja a benzint a gép rögtön visszakérdeztem: Miért? - mire Zoltán: Mert kint van az egyik gyertya?! - nézve rám értetlenül, hogy tényleg ennyire hülye vagyok-e. Utólag megjegyzem, mert Bori is ezzel cinkel állandóan, hogy stresszhelyzetben voltam:P És a mostani motoromhoz tényleg nem értek annyira, de azért a gyertya nélkül nem indulok el.

Beszélgetésben: Dugatlan maradok. - mondja valaki, mire hozzáteszem: Ez egy fiú szájából elég érdekesen hangzik. Bár nem lepődöm meg, a múltkor azt mondtad, hogy fáj a segged. Majd amikor rákérdeztünk, hogy mitől, benyögted, hogy lovagoltál. - no comm.
 

(A mai bejegyzés hímsoviniszta elemeket tartalmaz. Természetesen ezek nem jellemvonások, hanem cinkelések:)

Egyes alkalmakkor, amikor valamilyen rendezvényen vagyok, szoktam lábakat fotózni. Legyen az táncos, ünneplő, sétáló, kopott cipőben ácsorgó, vagy hasonlók. Most nem kutatom végig a bejegyzéseimet, de tudom, hogy többször előfordult már, hogy keskeny képkivágással csak a lábakra tettem a hangsúlyt.

Legutóbb egy táncgálán fotóztam lábakat, a levegőbe ugró néptáncosokét. Akkor gondolkodtam el azon, hogy kéne csinálnom egy ilyen videót is. (Na persze rengeteg videós ötletem van, majd csak-csak megvalósulnak idővel.) - Gondoltam rákeresek a műfajra a neten, mert olyan nincs, hogy ilyet még ne csinált volna valaki.

Találtam is egy kellőképp tetszetős videót, amely ha nem is mindig a lábakra fókuszál, de nagyon el lett találva a zenére vágással, a felvett képekkel, a világ sok táját felölelve.

A héten lehetőség adódott arra, hogy elmenjünk Pápára a repülőtérre és kívülről-belülről bejárhassuk az óriás szállítógépeket, típus szerint egy C-17-es és egy C-130-ast. A szállítógép méreteit egyszerűen nem bírtam "befogadni", oly hatalmas, magas, robosztus, hogy el sem tudom képzelni azt, hogy repül. (A bejegyzésben beillesztett fotókra kattintva további képeket láthattok:)

Persze, amikor már közelebb mentünk a géphez és szó szerint eltörpültem a hatalmas hajtómű alatt (amiből négy van), akkor már kezdtem érteni, hogy van mi, ami a levegőbe emeli és ott is tartja. Először élőben egyébként a kecskeméti repülőnapon láttunk C-17-est, akkor is előtört belőlem a repülőbuzi kisgyerkőc és teljesen a hatása alá vont a gigászi szerkezet.

Az, hogy most testközelből, és belülről is láthattam teljessé tette az élményt, Kecskeméten a levegőben húzott el felettünk, most parkolt mellettünk. Gyönyörű. Azért van bennem egyfajta rajongás az óriási műszaki gépek felé.

Hanzsnak kedveskednék a mai tegnapi bejegyzéssel. Csacsink most ünnepelte a múlt héten a születésnapját és ennek alkalmából öt kép a szülinapjáról.

Persze ezek nem azok a szenzációs képek, amiket le kellett volna fotózni, de úgysem a kép a fontos, hanem a szándék:) Judit, "engedj ki légyszíííííííí" tekintete:)

Gyerekkorom óta szeretem a kutyákat. Mindig is volt eb a háznál, szüleim kaukázusi-juhászokat tenyésztettek, két puli rohangált fel s alá udvarunkban, nagymamáknál tacskó és kuvasz, szóval körbe vettek a kutyák:) Iskolába menet mindig akadt pár kerítés, ahol megálltam simogatni, megmarad szendvicset osztani, a szomszéd német juhászával, vagy bernáthegyijével is jóban voltam, és még a Charlie, avagy minden kutya a mennybe jut című mesére is elvitettem magam kistökösként a moziba.

Nagyon nagy barátságban voltam Bercivel, aki 2009 januárjában halt meg, most Bandi boldogítja a családot, aki egyébként puli és már sok képet szolgáltattam róla itt a blogomon. Mint fotós idáig nem túl sokat alkottam kutyafotózás terén, nem is kerítem elő a képeimet, hiszen találtam a neten egy ehhez a témához sokkal jobban konyító brit fotóst, Tim Flach-ot, akinek képeiből szemezgettem nektek. A vázlatcím az volt, hogy "kutyás bejegyzés király képekkel" - mint utólag rájöttem, ezt nem is lehet nagyon változtatni:P

Kezdeném is kedvencemmel, egy fehér pulival.

És a java még hátra van:)

Halálos iramban – 2001-ben sokak agyába beleégett a címe annak a filmnek, amely egy addig sokak számára ismeretlen világba, az utcai autóversenyzésbe, a tuningautók világába nyújtott bepillantást. A film ötödik része a mozikban, amiből kiderül, hogy lesz hatodik is. Szombaton megnéztük a haverokkal, nagyon tetszett, s mint az FF filmek eddigi részeit megtekintő néző, írnom is kellett róla (a többesszám első személy a hivatalosan írt ajánló miatt van).

Épp most fut (avagy inkább száguld) a mozikban a Halálos Iramban: Ötödik sebesség című film. Ha van egy film, amelynek első két része sikert arat, a harmadik kilóg a sorból, a negyedik jó (bár néhol sok a meseszerű jelenetet tartalmaz), akkor kicsit persze félve ülünk be a moziba az ötödik részre, hiszen hajlamosak a rendezők a CGI túlkapásokra és az „utolsó pillanatban megmenekülnek” jelenetekkel történő telitűzdelésre. Ennek ellenére a film megnézése után elmondható: kellemesen csalódtunk. Ez egy kőkemény akciófilmre jobban hajaz, mint egy tuningverdás látványfilmre.

A sztori
Újra összeáll a család Rióban, Dom (Vin Diesel), húga Mia (Jordana Brewster), és annak barátja Brian (Paul Walker) találkoznak Vince-szel (Matt Schulze), akit az első Halálos Iramban óta nem láttunk. A hatóságok elől menekülő „család” kifogyóban van tartalékaiból, így elvállalnak egy melót, amivel magukra haragítják Rió legnagyobb bűnözőjét. Persze ha már felidegesítik a várost uraló maffiózót, akkor rádupláznak, a tét 100 millió, az eredmény pedig ebből következik: ez az utolsó meló. Nehezítésképp a csapatra vadászik Rió összes bűnözője, korrupt rendőre, és még a Szikla is (Rock), aki Amerikából jött, és híres mestersége címere, hogy befogja az FBI által sikertelenül hajhászott rosszfiúkat.

Írtam egy bejegyzést mára, aztán rájöttem, hogy az jó lesz holnapra. Aztán írtam egy másik bejegyzést mára, s közben rájöttem, hogy szerdára se biztos, hogy lesz időm írni, így inkább átraktam oda, mert hogy már régóta akartam ajánlani és akkor már legyen a bejegyzésnek egy teljes napja futni. Szóval most rájöttem, hogy ha írok egy újabb bejegyzést mára, akkor azt vélhetően péntekre fogom előre dátumozni, így inkább írok erről, kezdve azzal a problémával, ami a dátumozást illetően merül fel, így ez marad mára és nem kerül előbbre.

Szóval a mai bejegyzésem ez. Ja de hogy kéne valami apropó is, esetleges téma? Tyűűha... Legyen a büdöske, mert annyira szóba jött a hétvégén. Szóval van egy kis animáció, a büdöske, amit nagyon imádok és a környezetemben elég sokan szeretnek. Atom most tudta meg a hétvégén, hogy két ember NEM kedveli ezt a bejegyzést közeli ismerősei közül. - Mennyiii? - Nos igen. Kettő. Sem öreg cimborám Busa, sem pedig fiatal hölgyem Bori nem szívleli. Nem csak dislike van, hanem némi szarozás is bekerült a képbe. Ezért most nem az ő örömükre, hanem másokéra beillesztem a videót, amit nagyon szeret Anya, Timi, Nóri, Bonyi, Hanzs (a többiek véleményét most hirtelen nem tudom), és természetesen én is. A kérdés, hogy ti hogy vagytok vele?

Hanzsot idézve: ebben minden benne van. - És igen, benne van az egymással nem beszélés, a tájszólás, a munka szürkesége, a nemtörődömség a világ dolgaival és még sok más, amit elemzések után rá lehet húzni erre az egészre.

Hát szabad ezt...

Klubban: Néha, amikor elrontom a sminkem rögtön arra gondolok, hogy CTRL+Z és milyen jó lenne, ha ez működne, mint Photoshopban. - mondja Bori, mire Bonyi: Nekem minden reggel kékhalállal indul a napom. - Én csökkentett módban vagyok reggel, az első kávémig. - teszem hozzá, mire Bonyi: Én csökkentett módban élek!

Telefonban: ... és tojásos rántottát csinált és... - Álljunk meg egy szóra! - szakítom félbe a másik felet - Lenne egy kérdésem az imént elhangzottakkal kapcsolatban. Azt mondtad tojásos rántotta. No de milyen az a rántotta, ami nem tojásos? Merthogy ugye abból készül, és a "tojásos" jelző azt engedi feltételezni, hogy van olyan is, ami nem az. - Grrrr! Húúú! Cseszd meg! Tojásrántotta! - Na azért. Folytathatod:)

Szerkesztőségben: A Kondást dicsérik. - mondja Bonyi egy debreceni focis hír kapcsán, ugyanis az ottani edzőt Kondásnak hívják, majd én hozzáteszem: Tehát akkor a kondás jól terelgeti a gyepen a disznókat.

Felcserélésben: Igen, igen, egy köhően csomognak körülöttem... ... vagyis egy csomóan köhögnek körülöttem:P - mondom tovább mondandóm, némi javítás után.

Pultnál: Lerobotoztál? - kérdi Vámpír miután Bonyi rendelt, mire Bonyi: Miért? - Hát azért, mert gépi sört kértél és én csapolom, így lerobotoztál. - mondja Vámpír, majd Bonyi Heuréka-csillogással a szemében így szól: Droidsör!

Beszélgetésben: Akkora az a lépcsőház, mint egy futballpálya. - mondja Kata, majd hozzáteszi: És sötét, nincs egy ablak sem. - mire Bonyi: Egy futballpályára nem is kell ablak!

Szerkesztőségben: A gyerekvállalás jobb munkavállalóvá nevel! - mondja kollégám egy hírt olvasva, majd sorra vesz mindenkit gyerekügyben a szerkesztők közül, s engem is, mire én: Azt reméled, hogy nekem is lesz majd gyerekem. Tehát rossz munkavállalónak tartasz? - Nem. Csak ettől jobb leszel. Bonyira is ráférne egy gyerek. - Neki hármasikrek kellenek! - Na persze, hajnali kettőre kellene állítania az ébresztőt, hogy fél 8ra képben legyen. - Neki nem lenne jó három, mert tuti elhagyná valamelyiket. - Hát pont ezért kellene, hogy legyen tartalék.

Tévében: Az atom a világegyetem elsődleges építőeleme. - mondják a National Geographic Channel egyik műsorában, én meg örültem, hogy ha csak becenevemmel is, de ilyen fontosnak érezhetem magam.

Rossmanban: sehr gut! - Húúúúúúúú!

Felcserélésben: Ott van a kulcson az asztal! ... - némi szünet után, amikor másodszor is elmondtam észrevettem a cserét és persze fordítottam:P

Klubban: Mire jó az a fehér lap? - kérdi Bori a vakura nézve Bonyit. - Derít. - mondja Bonyi, mire én: Jókedvre! - majd magam felé tartva vigyorogni kezdtem, persze ők nem értékelték a poént.

Mozi után: Kezdesz olyan lenni, mint a Bonyhádi! Ez nem jó! Túl sokat vagytok együtt! - mondja Hanzs egy poénom után. Ez gyanús már, mivel Bonyi majdnem nem adott egy pacsit az egyik poénomra, fárasztónak ítélte. Azért érzitek ebben az iróniát nem?

Lefekvés előtt: Hehe. - kb. ennyivel kommentáltam a helyzetet, a National Geographic-on ment egy műsor, épp lefeküdni készültem, csak monoton szöveg, semmi zene. Amikor elkezdtem igazgatni a takarómat (hanyatt fekve, két kézzel a takaró csücskeit markolva, lábammal pedig forgatva-rugdalva eligazítva a huzatban a takarót), megszólalt valami ír kocsmazene. Pontosan addig szólt a zene, amíg a takarót igazítottam, mintha az élet ezt az aláfestőzenét rendelte volna aznap tevékenységemhez. Hehe. Jó véletlen volt:)

Stand up comedyben: Új alaptörvényünk van, Orbán Viktor hozta le a kőtáblákat a Gellért-hegyről. - Kaptam egy szakácskönyvet, "Gyors szárnyas ételek" - elgondolkodtam, hogy mi a franc ez, sasból készül a rántott-comb?

Szólhatna ez a bejegyzés a Zuhanás című fantasztikus filmről is, de az a baj, hogy annak nem tudnám egyik képkockáját sem kiragadni, lévén hogy az egész egy másodpercenként 25 gyönyörű fotóból komponált film. Ez a zuhanás szó szerint értendő.

Nemrég láttam ezt az ejtőernyős filmet, sisakkamerával lett forgatva, abból is a jobbfajta HD-ssel, amilyet én is akartam venni, csak nem tudtam eldönteni, hogy vajon 30ezerért vegyem a gyengébbet, vagy 70ezerért a jobbikat, vagy drágábban a legjobbikat. Persze csak elméletben gondolkodtam rajta. Sajnos... Szóval ez lehetne a GoPro kisfilmek egyik legjobbika, mert az egész nagyon szép képekkel, és kellemes zenével varázsolja az embert több ezer méter magasba. Kicsit elindít az emberben egyfajta vágyódást, hogy ott lehessen, zuhanhasson velük együtt.

Imádom. Szeretnék egyszer ejtőernyőzni. Nagyon. Talán a következő egy-két évben végre sikerül is majd valakire rácsatlakoztatnom magam...

Hogy miért nem volt ma idáig bejegyzésem? Hát ezért... (kattintva galériák ugranak fel)