atom

Fesztivál tilt-shift

2011.06.05. 12:34 | Atom | Szólj hozzá! 1 komment komment
Fesztivál tilt-shift Tovább

Texasban, Austin-ban van minden évben a Coachella fesztivál, amelyről találtam egy tilt-shift videót. Az elejétől a végéig, az érkezéstől az esti buliig. Ha nem lennék ilyen színpadközpontú gyerek, akkor biztos, hogy csinálnék én is ilyet valamelyik nagyobb hazai fesztiválon, de ugye a fotósárok jobban vonz.

Pedig egy ilyen videóval biztos egyedi lehetne az ember a fesztiválmegörökítő folyamban:P Na kukker!

 

Mindig csak hisztizek, hogy kéne ilyet csinálni, egyszer majd tényleg próbálok összedobni valamit:P

Tovább a poszthoz
1 komment komment

Hömbölödés Dörögdországban - mert az poppos:)

2011.06.03. 07:00 | Atom | Szólj hozzá! 2 komment komment
Hömbölödés Dörögdországban - mert az poppos:) Tovább

A múlt hétvégén Taliándörögdön voltam az Ocho Macho zenekarral. A nagyjából másfél-két napnyi idő rengeteg élmény nyújtott, falusi vendégszeretettel, rengeteg nevetéssel, jó volt:)

Nem akarom leírni az elejétől a végéig az egészet, hiszen ezt megtettem már, ide kattintva olvasható és a képgalériák is láthatók. Azért egy összefoglaló videót beillesztek ide, meg egy CC Lavinát is:)

Gyurika-lavina:

Hömbölödés Dörögdországban ("pihenési" összefoglaló):

:)

Tovább a poszthoz
2 komment komment

5 kép a telefonból 35

2011.06.02. 23:35 | Atom | Szólj hozzá! Szólj hozzá! komment
5 kép a telefonból 35 Tovább

Ezen a héten, már megfogalmazódott bennem, hogy mi legyen az öt kép a telefonból, aztán Bori is megerősített, s a raszta színösszeállítás lett a nyerő (piros-sárga-zöld), mert a raszta szín szív örökké dobog:) Láttam egy biciklit a héten, amelynél rasztásabbat még nem láttam, le is kattintottam:

Ha már piros sárga zöld, akkor mutatom a cipőm, nemrég lett kész, ez az a fajta Superstar, amelyiknek cserélhetőek a csíkjai. Mivel eredendően fekete csíkok voltak benne, így cseréltem színesre, műanyag iratlefűzők hátuljából vágtam ki:)

Tovább a poszthoz Tovább a poszthoz
Szólj hozzá! komment

28

2011.06.02. 07:28 | Atom | Szólj hozzá! 3 komment komment
28 Tovább

Az ember ugyanúgy, mint a bor: a korral nemesedik. - szokták mondani és persze ezt kihasználva megragadom e mondatot a négy csücskénél és magamra terítem takaróként, amikor a születésnapom szóba jön, mert ugye sokan hozzáteszik, hogy "öreg". Persze nem vagyok még öreg, de vannak már csókolommal köszönők, vannak bácsizók, vannak a szem környékén apró ráncok és gyarapodó ősz hajszálak is. Mert ugye ezek is megjelentek már, én még nem látom, de már többen mondták és Juli is szólt, mikor vágta a hajam, hogy: Jézusom! Te hogy őszülsz?!

Miközben e bejegyzést írom, már szorgalmasan kattintgatom a tetszésem a facebook-on és írom a kösziket, jönnek a bejegyzések. Érdekes a fejlődés, míg manapság minden csatornán özönlenek a jókívánságok, addig egy évtizede még maximum csak sms-ben kaptam az élőszón kívül a gratulációkat, két évtizeddel ezelőtt meg nem is az foglalkoztatott, hogy miképp jut el hozzám a két szó, csak az érdekelt, hogy mit hoz magával, a masnival átkötött dobozban:P

Majdnem elkezdtem összeszedni egy évenkénti összefoglalót, aztán eszembe jutott, hogy mintha már írtam volna erről, így megnéztem a tavalyi bejegyzésem és jót nevettem a felidézett éves kronológiámon. Sőt, e bejegyzés eszembe juttatta, hogy egy éve van meg a jogosítványom nagymotorra (hiába, 27 éves kor után kezd felejteni az ember, nem maradhat meg minden a fejemben:P). Szóval e napon stílusosan motoroznom is kéne, ami lehet, hogy elmarad, tekintve a már most zaklatottnak tűnő időbeosztásom:P Tavaly meglepetésparti is volt, imádtam, írtam is róla:)

Anya felhívott tegnap: Na ki lesz holnap 8 éves? - amellett, hogy nevettem meg kell jegyeznem, hogy Anyának nincs 28 éves fia, hiszen ő még csak épp most múlt húsz... :) Ezúton is köszi még egyszer, hogy összehoztatok! Jó dolog ez az élet, teli a sok-sok jóval, rosszal, örömmel, érzéssel, emlékkel, hülyeséggel, mindenével. Örülök, hogy '80-as kölyök vagyok. Így még megtapasztalhattam és megismerhettem rengeteg olyan dolgot, amit az utóbbi nemzedékek már nem.

Persze mindegyik generációnak megvan a maga sajátossága, én mosolyogva gondolok vissza a gyerekkoromra, a környezetre, a technikára, a kazettás magnó melletti ücsörgésekre, amíg átvettem azt a két számot, amit a kívánságműsorból csípett el valaki. Mosolyogva gondolok a "tacskó" bringámra, majd a bmx-emre, s nem a Tajvani kölyök mountain bike-ra. Az alufóliás Balaton szeletre, az üveges (és nem PET palackos) üdítőkre, a 16 forintos csavart fagyira, a papír húszasra, a keleti blokk autóira, arra az időre, amikor még csak MTV1 és MTV2 volt otthon. A 286-osunkra mátrix nyomtatóval, az ötjegyű (helyi) vezetékes telefonszámokra, és mindenre, amiket most még sorolhatnék itt elgondolkodva, s felidézve a múltat.

No de hagyjuk a múltidézést, elvileg születésnapom van, és már ásítozom a gép előtt. Gyere te 28-adik, kíváncsi vagyok mit hozol nekem egy évig. Majd meglátjuk, hogy mi lapul majd a masnival megkötött csomagban...

 

Tovább a poszthoz
3 komment komment

Kikopóban (az utakról)

2011.06.01. 13:04 | Atom | Szólj hozzá! Szólj hozzá! komment
Kikopóban (az utakról) Tovább

Ma reggel láttam egy Polski Fiat 126-ost az utcán. Eszembe jutott, hogy annak idején mennyi narancssárga kispolák volt forgalomban - és ekkor, felidézve a régi narancssárga karosszéria-színt, rögtön eszembe jutott a hasonló árnyalatú Skodák és nagy polszkik (125p) sokasága. Ma már ha kétütemű Wartburgot látok, akkor előkapom a telefont és lekattintom, hiszen ritka, mint a fehér holló. Kombit nem is tudom mikor láttam utoljára... Kikopnak az utakról gyerekkorom autói, amik már akkor is kikopóban voltak. Nem akarom most felsorolni a sok-sok verdát, Zastavákat, Moszkvicsokat, teherautókat, amiket már nem látok. Amikor egy-egy ilyen verdát meglátok valahol, akkor nem az a vágyam, hogy újra ilyenek pöfögjenek az utakon, csak jó érzés felidézni az emlékeket.

Ha lehetőségem lenne, akkor vennék egy hangárt, amit telepakolnék ilyen autókkal és időközönként benéznék, sétálgatnék köztük, a ponyvás Zuk-ról felidézném a szomszédunkat, aki annak idején ezzel hordta a zöldséget, meg eszembe jutna a zárt Zuk is, amit a TSZ-ben láttam a pöfögő-röfögő Barkasok mellett. No meg Papa Trabija is előttem lenne, a jellegzetes műbőr és kárpitszaggal, meg Apa 125-ös Fiatja, amit egy barna és egy narancssárga Fiatból épített össze (kékké). A szomszédék Zsigulija, Sanyi bácsi kombi Wartburgja, a Vörösék vagy Rafi bácsi Skodája, a keresztapám szolgálati Nivája s még sorolhatnám az autókat az utcából, kölyökkoromból... Ja és a Volga. Akarok egy Volgát (kispolák alatti feketa kocsi). Na jó meg 125-ös Fiatot is szeretnék...
Akarok egy ilyen hangárt magamnak... Mindjárt szülinapom lesz, ha valaki esetleg nem tudná mivel lepjen meg akkor... :)

Tovább a poszthoz
Szólj hozzá! komment

Lábnyomok a múltból

2011.05.31. 14:12 | Atom | Szólj hozzá! 4 komment komment
Lábnyomok a múltból Tovább

Annak idején, még Érden, amikor épült a házunk, a bátyám belelépett a friss betonba. Lábnyomát apám otthagyta, s később, gyerkőcként még én is figyelgettem, hogy évről-évre, hogy nőnek csülkeim, hogy növök túl bátyám egykori lábjegyén. Persze ez nekem nagyon tetszett, mármint a lábjegy, megjegyzem kutyáink s macskáink sem kímélték a betont, így az ő nyomuk is látható volt itt-ott. A hétvégén Taliándörögdön, egy ház mellett láttam ezt a mintát, le is fotóztam, mert nagyon tetszett, sőt.

 

Szerintem hangulatosabb így az összkép, nem egyhangú szürke betoncsíkot látunk, s a szomszéd meg is jegyezte, hogy egy nagyobb kutyája volt itt, ami összejárkálta annak idején. Ha építenék és gyerekem lenne én is lábnyomoznék. Ha nem futna rá a kölyök, akkor kivinném és betonba mártogatnám, avagy csak nyomot hagyatnék vele, meg odavésném az évszámot, megőrizve imigyen a jövő számára, úgy mint az ajtófélfába vésett magasságokat szokták.

Egyszer olvastam valahol, hogy egy család költözéskor kiszedette az emléknek számító betondarabot, mert volt rá lehetőségük. Azért helyenként ez nehezen megoldható lenne, mint ahogy ismerősömék házának a födémjébe vésett családnév+dátum-ot is nehéz lett volna kiszedni tetőcsere nélkül:P Nem tudom, hogy mik azok a dolgok, amivel szeretném majdani gyerkőcöm fejlődését megörökíteni, mondjuk 18 éves koráig. Az biztos, hogy csinálok róla majd minden évben magasságot jelölő vonást az ajtófélfába, portréfotót szemből ugyanazon fókusztávolságból, ugyanazon szögből. Hasonlóképp videózni is fogom a kölyköt, meg akkor nem lenne rossz valami gipszes, betonos dolog sem, ami épp akad. Kedvenc zene, vagy hasonlók feljegyzése, stb.

Egyik ismerősöm például gyerekeinek születési évében palackozott a szőlőjében egy-egy üveg bort. Azok azóta is megvannak, jó ötlet az is:) Én tutira veszek két-két palack aszút, és elteszem őket. Idővel jó lesz tudni, hogy van egy 18-20-30 éves aszú a pincében. Azért kell két üveg, mert nehogy megsérüljön az egyik, no meg azért, hogy amikor jeles esemény alkalmával felbontaná, akkor ne kelljen annyira sajnálni, tartogatni tovább, hiszen élvezni is kell az életet. Nekem is van egy üveg furmintom, amit még '99-ben kaptam. Azóta is a pincében pihen a ma már (palackozástól számított) 14 éves bor.

Nektek vannak ilyen "hülyeségeitek", mármint ötletek szintjén, vagy csak én akarok mindent előre kitalálni az életben?:P

 

Tovább a poszthoz
4 komment komment

Mondatokban

2011.05.30. 10:56 | Atom | Szólj hozzá! 3 komment komment
Mondatokban Tovább

Telefonban: Na jó, össze-vissza szakadozik a vonal, szerintem egyikünknek sem jó a térereje, mi lenne, ha online folytatnánk ezt a beszélgetést? - mondja Bori a telefonban, majd hozzáfűzöm: Nincs térerőm, meg net sem. Ez a művészetek völgye, nem a Szilíciumvölgy.

Koncert után: Az Atom dokumentálja a zenekart, így ő is a tagja, aláírhat. - mondja Gyurika az Ocho Macho koncert után, és még az előtt, hogy aláírtam két lány mellét:)

Beszélgetésben: Na ki volt az Ollókezű Edward főszereplője? - kérdi Borit Timi, majd Bonyi odasúgja: Orlando Bloom. - miután Bori boldogan kimondta Hanzs ráförmed: Te mindent beveszel, amit a szád elé tesznek? - Bori felnevetett, s ezután rám néztek a többiek, valamiféle választ várva, de csak én is nevettem:)

Reggelinél: Köszönöm nem kérek. - mondom Karcsi bácsinak, aki vörösborral kínál, majd két másodperc múlva ránézek, ugyanúgy áll a kancsóval és néz: Na! Nem így megy ez itten. S kérte a poharamat, majd töltött.

Kávézóban: Épp a Barbapapa színéről beszélgettünk, voltak találgatások, Hanzs mondta, hogy fehér, majd szóltam, hogy igazából rózsaszín, majd Hanzs hozzáteszi: Bazzeg'! Most jut eszembe, hogy én a Barbapapát sosem láttam színesben, csak fekete-fehér tévén...

Reggelinél: Egy kis dörögdi vizet? - kérdik, én meg mondom persze, hogy kérek, lévén hogy rengeteg forrás van a faluban. Na meg is jött a dörögdi víz pár perc múlva, kis feles -poharakban, más néven a pálinka...

Beszélgetésben: Nem vagy igazi telepi! - fakad ki Bonyi, miután valaki nem volt tisztában a Szomszédok sorozat valamelyik részletével. Bonyi is lakótelepi srác:)

Koncert után: Most úgy innék valamit, ami nem alkohol. - Át tudom érezni, én már így vagyok ezzel 18 éve.

Kávézóban: Meséket sorolgattunk fel, a lányok örültek, ha valami olyan hangzott el, amit ismernek. Bonyi bedobja: Varázsceruza. - erre Bori mosolyogva, sóhajt: Hmmmm:) - mire Hanzs: Na ez nem az a varázsceruza, amire te gondolsz!

Méretezésben: Nekem csecsemőméretű farkam van. 52 centiméter, 3 kiló, 20 deka... - osztja meg velünk Hanzs...

Merev beszélgetésben: - Hanzs: Viagrát kéne adni egy zsiráfnak, hogy kimerevedjen a nyaka. - Bonyi: Nem egy elefántnak, álló ormánnyal menne egész nap. - Hanzs: Egy kígyónak! - Atom: Mózesnek is azért vált kígyóvá a botja, mert elmúlt a hatás.

Beszélgetésben: Ne legyetek már ilyen retrók! - fakadnak ki a lányok, amikor már fél órája toltuk a régi mesék/filmek sorolgatását.

Megemlékezésben: Egyszer volt egy halunk, Xifo. Éjszaka kiugrott az akváriumból, én amikor kimentem ráléptem valamire, lenéztem és láttam, hogy ott van elkenődve. Utána már én is elvoltam kenődve... - meséli Bonyi.

Tovább a poszthoz
3 komment komment

Kamera-háború - sorozat-exponálás, vakus fénygránát és a többiek

2011.05.28. 07:00 | Atom | Szólj hozzá! 1 komment komment
Kamera-háború - sorozat-exponálás, vakus fénygránát és a többiek Tovább

Több napig pihent ez a videó az üzenőfalamon, facebookon, amikor észrevettem. Dani követte el a linkelést, hálás köszönet, azóta is nagyokat röhögök ezen a videón és még a szombati sorozatba is bekerül, mert jóóóóó:)

Párszor már kérdezték tőlem fotóalanyok, amikor a teleobjektívvel várakoztam (mondjuk koncert előtt), hogy: "Ezzel fogsz lelőni?" - na igen, néha meg eljátszottuk, hogy aknavetőzünk a telével, de az alábbi videóban látható ötlet, hangok, és miegymás, ami adja magát, az nem jutott eszünkbe. Na nem mintha megakartuk volna csinálni, nem erről van szó, csak ugye eszembe sem jutott, hogy egy sorozatkép-készítés lehet akár gépfegyver is:) Nézzétek, imádom, fotós humor:)

A vakus fénygránát isten, meg úgy az egész ahogy van, a lassításokkal, mindennel, a fent beillesztett képen szereplő faszival. Jeeee:)

Tovább a poszthoz
1 komment komment

IKEA ceruza - laptopszereléshez

2011.05.27. 07:00 | Atom | Szólj hozzá! 3 komment komment
IKEA ceruza - laptopszereléshez Tovább

Annak idején, amikor megvettem a laptopom, még nem sejtettem, hogy ugyanaz a probléma fog jelentkezni, mint ami az azt megelőző gépemnél is jelentkezett: megszorul a zsanér és elreped a gép műanyag fedőrésze, de hogy ebben a problémában segítségemre lesz a svéd óriás egy terméke, szintén meg sem fordult az agyamban.

A probléma úgy egy évvel ezelőtt jelentkezett (természetesen a garanciális időn túl), kicsit szorult lezáráskor a gép, ilyenkor mindig kicsit megnyomtam a sarkokat és nem is volt gubanc, még a hajszálrepedésektől sem féltem, majd pár hete megadta magát az anyag és elrepedt. De még nem is volt ezzel gond, mert lezártam így is, csak a múlt vasárnap ütött be a gubanc, csattanás, és nem lehet lehajtani, vetemedik az egész, valami eltört. (A zsanér fémből készült, töréspontok a téglalapokban)

A boltban persze már kérdeztem úgy 4-5 hónapja, hogy mit lehet tenni, merthogy ez konstrukciós hiba, de aztán kaptam a választ, hogy bevizsgálás után a zsanér hibásnak találtatik, amelyek cseréjét 15ezer/darab árban végzik. Na persze ezt nem vállaltam, mert nem tartottam korrektnek. Így szerdán délután szétkaptam, a gépet és kiszedtem az eltört zsanért, legalább lecsukni tudjam a gépet.

Persze időközben már megrendeltük az alkatrészt, a két darab új, gyári zsanéralkatrész Hong Kongból érkezik, kevesebb mint 4000 forintból. Nesztek 30ezres cserések. Közben elgondolkodtam a fenti jobb képet nézve, hogy vajon mit tegyek a helyére, hogy legalább addig se lötyögjön. Körbenéztem a lakásban, kihúzva egy fiókot pedig angyalénekkel és aranyló fényekkel hallucinálva megláttam a megoldást. Az IKEA ceruzát.

Azt már tudjuk, hogy orvosok előszeretettel használják az IKEA ingyenes kis ceruzáit, főképp Angliában, egyfajta műtéti helyeket jelölnek vele. Odamértem hát a kis favakarcsot, és hosszra passzolt:)

A lyukba is befért, a kábelt sem zavarta, így pattintgatás után bekerült a gépbe, és ha tartani nem is tarja a kijelzőt, de legalább nem ugrik ki a nagy panel a helyéről, mert van benne "csapszeg". :)

Persze nem ez lesz a végleges megoldás, csak átmeneti, de vicces ez így:) Hasznos áruház ez az IKEA, szeretem:)

Tovább a poszthoz
3 komment komment

Fotóim az Instagramon

süti beállítások módosítása
Mobil