Hogy milyen volt a születésnapom?

Éjfél után boldog születésnapot magamnak kívánós, éjjel egykor lefekvős, 6:53-kor ébredős, mert pankeey felhívott, majd telefonban boldog szülinapot kívánós, 27 percet beszélős, pedig akkor én még nagyon alvós stádiumban levős.

Napközben sms-ekre, e-mailekre és facebook beírásokra válaszolós, motoros forgalmi vizsgázós, hibátlanul sikerülős, ezért boldogságos délutános. Este klubba egy sörre lemenős, induláskor telefonban még örök cimborája munkahelyén boldog szülinapot éneklős, s klubba érve nagyon meglepődős, mert a szülinapos buli nem péntekes, hanem meglepetéses, így szerdán tartandós. Igazán nem is ezen meglepődős, hanem a 18 ott lévő emberen ledöbbenős, és megszólalni, illetve a helyzetet kezelni nem tudós.

Váltva normálra: egy asztalnál ült szinte mindenki, aki számít a közvetlen életvitelemben. Egy asztalnál ült/állt 18 ember, akiket egy helyen együtt még nem próbáltam elképzelni, így nem csak megszólalni nem tudtam, hanem reagálni sem normálisan, hebegtem, elfordultam, visszafordulva még mindig ott volt mindenki, nem hallucináltam. Család, régi és újabb barátok, főnököm, kollégám, apám és Busa (akik amúgy Ausztriában dolgoznak), szóval együtt ennyi kisebb társaság, amelyek a hétköznapokban elvétve érintik egymást, huh. Kiakadtam, meghatódtam, gyomoridegem lett, majd remegtem kicsit, szóval besokalltam a meglepetéstől, s az izgalom csak egy jäger után kezdett múlni.

Nagyon jól sikerült eltitkolni előlem ezt az egész szervezkedést, nehezen sikerült oldódnom, ez gondolom érthető is. Tudja az ember, hogy fontos itt-ott, de én már azt is meghatódva ünnepeltem, amikor a 25-iken együtt voltak a barátaim és a családom. Szerencsére vették a többiek a lapot, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, s hozzámszóltak, mert ha még 5 másodpercig csöndben kellett volna toporognom ott, akkor elbőgöm magam. Na ja:P Hirtelen megittam pár jägert (sokat), aminek eredménye gyors szédülés lett. Ezért megelőzve a bajt gyorsan ittam vizet és némi langyos tejet is, levegőztem, mozogtam, sikerült átvészelnem az estét problémák nélkül.

Édesség, egy tortányi muffin, ékszer, édesség, ital, édesség, olaj, dísz, édesség - nem szándékozom felsorolni az ajándékaimat, örültem mindegyiknek, viszont meg kell, hogy említsem főnököm, Töti ajándékát, egy focilabdát. Akik követik írásaim tudhatják, hogy nem vagyok sportrajongó, a foci nem tartozik kedvenceim közé, hétvégenként kisebb meccseket fotózóm, s ennyi. Meccsidényben a projektor vetítette képnek s tévének háttal ülve sörözöm, nem ráz a hideg az indulóktól, nincs labdaérzékem, s nem tudom a szabályokat sem. Most (talán pont ezért), kaptam egy lasztit, és egy rövid, humoros szabályzatot, hogy ne csak fotózzam, hanem értsem is azt, ami a füvön zajlik. Mellesleg nem rémlik, hogy valaha lett volna saját (csak az enyém) focilabdám:P A fotó másik felén épp Taki nyújt át három liter olajat a motorhoz, Mayerral tudták, hogy mire vágyom:P:)

Hazaérve kicsit küzdöttem a kulcsommal és a zárral, no meg a fél tortával, aztán röhögtem egyet a konyhában a labdán (annyira idegen a kép, hogy foci van a kéglimben), utána feltornásztam magam a galériára, laza mozdulattal ledobtam a telefonom, szitkozódva lemásztam érte, örültem, hogy semmi baja. Második felmászásom már kapaszkodósabb volt, majd amikor megtaláltam a tökéletes fekhelyzetet, elaludtam, s reggel ugyanabban a pózban ébredtem fel (de rögvest vissza is feküdtem még egy órára, mert enyhén szédültem, csúszott a kép.)

Leszámítva az enyhe koordinációs zavaraimat, idén nagyon beteljesült, amit sokan kívántak:
Boldog születésnapom volt...