Ma reggel láttam egy Polski Fiat 126-ost az utcán. Eszembe jutott, hogy annak idején mennyi narancssárga kispolák volt forgalomban - és ekkor, felidézve a régi narancssárga karosszéria-színt, rögtön eszembe jutott a hasonló árnyalatú Skodák és nagy polszkik (125p) sokasága. Ma már ha kétütemű Wartburgot látok, akkor előkapom a telefont és lekattintom, hiszen ritka, mint a fehér holló. Kombit nem is tudom mikor láttam utoljára... Kikopnak az utakról gyerekkorom autói, amik már akkor is kikopóban voltak. Nem akarom most felsorolni a sok-sok verdát, Zastavákat, Moszkvicsokat, teherautókat, amiket már nem látok. Amikor egy-egy ilyen verdát meglátok valahol, akkor nem az a vágyam, hogy újra ilyenek pöfögjenek az utakon, csak jó érzés felidézni az emlékeket.
Ha lehetőségem lenne, akkor vennék egy hangárt, amit telepakolnék ilyen autókkal és időközönként benéznék, sétálgatnék köztük, a ponyvás Zuk-ról felidézném a szomszédunkat, aki annak idején ezzel hordta a zöldséget, meg eszembe jutna a zárt Zuk is, amit a TSZ-ben láttam a pöfögő-röfögő Barkasok mellett. No meg Papa Trabija is előttem lenne, a jellegzetes műbőr és kárpitszaggal, meg Apa 125-ös Fiatja, amit egy barna és egy narancssárga Fiatból épített össze (kékké). A szomszédék Zsigulija, Sanyi bácsi kombi Wartburgja, a Vörösék vagy Rafi bácsi Skodája, a keresztapám szolgálati Nivája s még sorolhatnám az autókat az utcából, kölyökkoromból... Ja és a Volga. Akarok egy Volgát (kispolák alatti feketa kocsi). Na jó meg 125-ös Fiatot is szeretnék...
Akarok egy ilyen hangárt magamnak... Mindjárt szülinapom lesz, ha valaki esetleg nem tudná mivel lepjen meg akkor... :)
