Elsőként egy majommal nyitnám e heti 5 képemet. Az utcán sétálva láttam meg a doboz tetejére felültetett kis plüsst.

Másodikként pedig egy macskusz, amit Borival láttunk a Malom utcában, amikor arra sétáltunk. Aranyos és egyben félénk macseknak tűnt a kis szürke.

Ültem a Frei kávézóban, ittuk a szokásos kávénkat, csupán csütörtök helyett péntek vagy szombat este lehetett, és úgy hívták hivatalosan, hogy Ízek és ritmusok, zenés kávékalandozások a Föld körül - ha jól emlékszem. Lepacsiztunk a Gabival, már kijött velünk hátra cigizni, aztán visszafutott lemezt cserélni. S zárórakor a szettet az alábbi dallal zárta:

Nagyon tetszett, egyből megkérdeztem az előadót, majd rémlett is, hogy ez megvan otthon, a vidagabi mappában, előkerestem, meghallgattam, szeretem. Valaki hozzátette, hogy ez egy amolyan záródalként szokott funkcionálni. Ezzel zárja Gabi a szettet... Gabi, akivel sokat beszélgettem olykor-olykor, és inkább voltunk jobb haverok, mint barátok, de az ember mégis úgy érezte, hogy barát, hiszen Gabi mindenki barátja.

A mai nap hirtelen rossz hír járta be a város telefondrótjait, vagy adótornyait, mifenéit. Gabi már nem zenél nekünk itt többet, nem pacsizik velünk, nem fut ki cigizni hozzánk, nem mondja meg a frankót, és nem játssza nekünk az All A Dem A Do-t.
Rossz érzés, eltereltem a gondolataimat, de azért csak-csak rám nehezedik szép lassan  estére ennek a súlya. Még most sem hiszi el az ember, mintha csak valami kacsa lenne...

De azt hiszem nincs értelme elbújni az ilyen gondolatok elől, mert csak emésztenek. Bennünk úgyis tovább pörgeted a lemezeket, diktálod az ütemet, majd pacsizunk legközelebb, addig ne zárd a szetted, s majd két track közt kifutunk hátra cigizni. Nyugodj békében VG!

A múlt héten pénteken a Zöld Pardonban koncertezett az Ocho Macho. Júniusban is elkísértem őket, akkor már leírtam a megjegyzésem a bezárással kapcsolatban, így most ezt nem tenném meg újra - ugyanis a helyzet csak annyit változott, hogy nem állítanak országzászlót, a bezárás egyelőre ugyanúgy marad.

Így ennek tudatában (a jelenlegi állás szerint utoljára) lépett fel péntek az OM a ZP-ben, jóval előbb ott voltunk, mint hogy kezdődött volna a beállás, miegymás... Ismét szemügyre véve a helyet, továbbra is maradtam annál a véleménynél, hogy megértem a sok támogatót, aki a bezárás ellen van. Egyszerűen túl hangulatos ez a hely ahhoz, hogy bezárják. No mindegy, nem én lakom a közelben, nem én vagyok az, aki állítólag nem tud aludni a nagy zajtól már évek óta, aki rosszul van a sok szeméttől. Nem tisztem megmondani mi lenne a helyes.

A zenekar szemszögéből nézve persze az lenne a helyes, hogyha a szeretett koncerthelyszín nem zárna be, ennek érdekében le is mennek az ilyenkor várható interjúk, gesztusok, de valószínűleg, ha az egész ország lájkolná a "ZP bezárása ellen"-t, és felszólalna az összes előadó, aki ott megfordult valaha, akkor sem történne semmi, hiszen a politika valamiért az utóbbi időben nem mosott fület és nem nagyon hallják meg azt sem, ha sokan kiáltanak egyszerre. VAGY épp ez történik most, s a sok, évek óta panaszos lakos szava meghallgatásra talált. Nem tudom. Nem tudhatom, de mint mindig, itt is bűzlik ez az egész, és nem a földekről jön a trágyaszag...

Kicsit elkanyarodtam a témától. Pedig csak az utolsó ZP-s koncert képet és videóját akartam ajánlani, így meg is teszem, most rögtön. Galéria a képekre kattintva, videó pedig lentebb. Pörgős volt a koncert, hömbölödés a javából, de azért kicsit átlengte néha a tömeget a búcsú szele, s bár a zenekar nem búcsúzott, de e helyen mégsem találkoznak többet a budapesti közönséggel... - ha pedig igen, akkor ott nagy buli lesz:)

Adios ZP!

A múlt héten volt szerencsém elmenni az Ocho Machoékkal Kowalskyhoz (ezesetben meg a Vega nélkül volt, otthon). A Kowalsky meg a Vega zenekart régebben ismertem meg, az akkori slágerükkel, a Fekete lepkével. Nagyon sokat hallgattuk a kollégiumban ezt a számot akkoriban. (itt meghallgatható)

Gergőék (Ocho Macho) egy közös dalra készülnek Kowalskyval, ennek hátterét itt olvashatjátok részletesebb irományomban. Én maradnék most csak annyinál, hogy mennyire jól éreztem magam, azalatt az este alatt, amíg ott voltam. Odaérve vacsora, közvetlenség: Te vagy az Atom? Szevasz! Már meséltek rólad. - ez persze jól esett:) Majd megvacsoráztunk, ettünk egy tucatnyi isteni pogácsát (Kowa-Mama sütőjéből), illetve a házi linzer is bajnok volt köztünk:)

Persze nem csak enni mentünk, hamar nekiláttak a srácok a dalszerznésnek, amely folyamata izgalmas, mert jó nézni, ahogy percről-percre újabb és újabb apróságokat adnak hozzá egy gitáralaphoz... Nekem már ilyen nyers formában is tetszett a dal, úgy hogy még csak a gerince készült el. Aztán a folyamatos pacsizások is jöttek szép lassan: "Jó lesz ez így!" "Ú de király, adj egy ötöst!" - tényleg egy élmény volt..

Nem is lennék az, aki vagyok (meg hát nem is lettem volna ott), ha ezt az egész folyamatot nem rögzítem, így meg tudom mutatni nektek egy részletét, s remélem lesz lehetőségem bepillantást nyerni a további folyamatokba, pláne azért, mert arra is kíváncsi leszek, hogy hányan állnak majd végül a színpadon (8-11 fős zenekarokról van szó).

Nem húzom tovább, linkelem is, nézzétek:

Amúgy a dalolás hajnalig tartott, majd az azt követő beszélgetések, elmélkedések is. Jó volt, örültem, hogy megismertem Kowát színpadon kívül is:)
 

Szerkesztőségben: Gyerekként jégkrémet akartam ültetni... - mondja egyik kollégám a másiknak, a szobából kifelé menet. Én pedig elképzelem, hogy milyen jó is lenne ez a valóságban:)

Szövegben: Minden nő kurva, csak anyám nem. De ő is volt fiatal.

ZP-ben: Ki az a Batman? - kérdem mutatva a Batman szerkót viselő srácra. - Hát Batman egy fekete ruhás hős, aki időről-időre megmenti a várost.

Szövegben: Az alkohollal nem találod meg a választ, de el is felejted a kérdést.

Otthon: Bori kicsit erősen volt kirúzsozva egyik nap, így két zenei vonatkozású szóviccel is éltem. - Ha most Magdolnának hívnának, akkor megjegyezném, hogy egy kicsit erős a Rúzsa Magdi. - majd később egy másikat is bedobtam: Olyan Attilás a rúzsod. - Miért? - Erős. - gondolhatjátok, hogy milyen reakciókat váltottam ki. Segítek, nem nevetett.

Megállapításban: Az elvek olyanok, mint a fing. Minden ember addig tartja amíg tudja. - mondják nekem nevetve. S milyen igaz...

Szövegben: Chuck Norris kitépett egy oldalt a facebookból.

Alkotás közben, borospoharak mellett: Addig kéne nyilatkozni a kamerának, amíg még látszunk. - mire én: Még látszotok, bár kezd homályos lenni a kép(etek).

Esküvőn, hajnali egykor: Nem láttátok a Józsit? Itt vár rá a taxi. - kérdi a férj, majd megszólal a háttérben, kicsit dülöngélve rágyújtó ember: Én láttam a Lidit fél négykor. - majd kis mosolyt követően a férj arrébb megy, tovább keresgélve...

Egy régi sztoriban: Kiki! Tudod miért nincs a p*nában szék? - Nem, miért? - Mert te oda is leülnél! Hát fordulj már meg aztán indulj! - mondta az öreg edző focimeccsen a lusta játékosnak.

Otthon: Ez nem is egy Bonyi baz'meg volt, hanem az alatti. - mondta nekem Bori egy poénomra.

Beszélgetésben: Nem vagyok álmos, csak... *Atom ásít* ...csak kicsit fáradt vagyok. - mondtam.

Viccben: Mi a közös a hegyi pásztor és a hegymászó között? - Mindkettő marhára vigyáz a hegyen.

Mindenkinek vannak olyan pillanatai gyerekkorában, hogy kicsit hanyagolva érzik magukat. A szülő nem tud elég időt foglalkozni a gyerekkel, és ilyenkor el kezd dolgozni a kis lélekben az érzés, hogy nem vagyok elég fontos - ami rosszalkodásba megy át (figyelem-felhívásképp), vagy segítségbe, hogy a szülőnek kevesebb dolga, így több ideje legyen (mondom ezt, eléggé lesarkítva).

Na de mit tehet a Halál (aki ebben az esetben nőnemű), akinek gyermeke úgy érzi, hogy túl kevés ideje jut rá. Nem viheti el magával dolgozni, és haza sem viheti a munkát. Ilyenkor persze a gyerek segíteni akar, és gondolhatjátok, hogy a Halál fia ezt nem úgy intézi, hogy rendet rak otthon. Ici-pici angol kell hozzá, de anélkül is érthető.

MORTYS from Bad Kidow Company on Vimeo.

Nagyon tetszik a kisfilm, de azért nagyon remélem, hogy a Halál Hivatalban papírokkal dolgoznak és nem pályáznak számítástechnikai eszközökre...

Itt ülök Kowalsky teraszán, géppel az ölemben, az előbb ittam egy jó tejeskávét, Mike itt gitározik mellettem, és épp azon gondolkodom, hogy mit írjak a blogomra. Aztán Kowa kisfiát szólítja anyukája: Zente! - erről meg akarva s akaratlanul is nekem elsőre Zenthe Ferenc jut eszembe elsőre, az ország bölcs taxisa, Taki bácsi a szomszédokból. Na persze azért én is túl tudok kicsit látni a Gazdagréti lakótelepen, s tudom, hogy nem csak a teleregényben játszott Feri bácsi, láttam más filmekben, s ha minden igaz, egyszer még élőben is, bár már nem emlékszem, hogy az hol és mikor volt pontosan.

Szóval itt vagyok a teraszon, Zenthe Feri bácsi már a fejemben van, írok akkor valami hozzá kapcsolódót, s töröm is a fejem: Aha! Tenkes kapitánya! - épp a közelmúltban idéztem fel eme sorozatot, amikor hallgattam a PASO, ugyanezen címet viselő dalát. Szerettem a Tenkes kapitányát nézni, mert olyan hősies volt, olyan izgalmas, és ahogy vágtat az elején Zenthe, na az kb. olyan érzést vált ki, mint amikor a poros távolban látszani kezd a közeledő Knight Rider éjfekete autója, KITT (most hagyjuk a névből a pontokat).

Szóval szerettem ezt a sorozatot és az azonos címen futó PASO dal is egyik nagy kedvencem, mert nagyon tetszik, élőben is hallottam már háromszor ezen a nyáron, és ennek nagyon tudtam örülni. Be is illesztem, hallgassátok csak meg

Nem szándékosan jegyeztem be tegnapra és mára is macskákat. Vagyis szándékosan, mert megcsináltam, de amikor felraktam a Cirmosos bejegyzést, akkor még nem tudtam, hogy macskákat válogatok össze erre a hétre.

Otthon voltam a múlt héten jó pár órát és természetesen hódoltam egyik kedvenc elfoglaltságomnak, macskákat és a kutyánkat simogattam jó sokat:)

A héten a szerkesztőségben kollégám szólt, hogy szemben ott egy macsek a tetőn. Odafutva az ablakhoz még épp sikerült lekattintanom a Cirmost. És ez a bejegyzés ennyi is volt:)

Rengeteg fesztiválon megfordulok, munkából adódóan. Ezért nem kell irigyelni, mert mi inkább dolgozunk, mint bulizunk, de lehet akár irigyelni is, mert azért csak-csak ott vagyunk - még akkor is, ha nem bulizhatod végig a koncerteket mert máshol is fotóznod kell időközben.

Legutóbb az Alterábán voltam, ami egy kis Vas megyei fesztivál Körmenden, a Rába partján. Idén tízezren keresték fel a négy nap alatt a fesztivált, tekintve a zenei felhozatalnak még a rossz idő sem érdekelte az embereket - mert ugye a négy napban volt minden: eső, hideg, borult ég, szél - csak júliusi nyár nem. Én az utolsó napra mentem, vasárnapra, akkor esett az eső egész este.

Leszámítva egy-két apróságot viszonylag kényelmesen bejutottam a helyszínre, ahol pillanatokon belül a cuppogós dagonyázást tapasztaltam meg, ugyanis a közlekedő sávok nagy része nem lebetonozott, vagy méhsejt-műanyaggal kirakott, így a soknapi esőzés megtette hatását, a csajok nagy része gumicsizmában volt, jól pedig minimum egy bakanccsal járt az ember.

Hideg volt, az ülőhelyek nagy része (rengeteg sörpad) sajna vízben állt, így ácsorgós-helyváltós ücsörgés várt ránk. Egy fesztivált leszervezni nem egyszerű, magam is elküldöm azon észrevételeimet a szervezőnek, amit jövőre akár szem előtt is tarthat, így nem lesz már gubanc, nem is bántom őket.

Elsőre a Heaven Street Seven koncertre mentem (a kedvenc magyar zenekarom), s bár VOLT-on már beszéltük Szoszóval is, hogy az utóbbi időben kicsit erőtlenek a koncertjeik, akkor is ott voltam kezdésre és csillogó szemekkel vártam az első hangot. Megjegyzem nem hiába.

Az erőtlen koncert alatt azt értettük, hogy a hibátlanul eljátszott dalrepertoár mellett a közönség ugra-bugráján és a számok után elhangzó "KKösszi!"-n kívül nem nagyon történik semmi sem. Most más volt, ott voltak a srácok, zenéltek, előadták, improvizáltak, odafigyeltek a közönségre, mosolyogtak, szórakoztak - tehát hozták azon elemeket, ami egy koncerthez kell:) Jó volt! Galéria a képre kattintva!

Ezután Kowalsky meg a vega koncerten voltam, ami szintén nagyon tetszett, mivel az első perctől lendületes, energia dús koncertet láttam (ez volt az első Kowa koncertem), tetszett, jó volt, fotózható is:) Galéria a képre kattintva!

Aztán jött az én terepem, az Ocho Macho koncert - érdekes módon most azt vettem észre, hogy az első dal alatt táncikáltam és együtt motyogtam a szöveget a színpad mellett - persze szeretem is a zenéjüket - ha nem így lenne, akkor nem tudnám őket ennyi koncertre elkísérni. Jó volt a buli, a hirtelen jött meglepetésekkel, a késő esti teltsátras fellépésen pedig meglepődtem, mert sárban, esőben, vasárnap este tíz után egy fesztivál negyedik napjára alig-alig remélt tömeget az ember.

Aztán elindultunk hazafelé valamikor éjjel, átcuppogtunk a sáron - közben mosolyogtunk, hogy egyesek cipője lépés közben el is tűnik, én meg örültem, hogy nem az enyém ragadt bele. Másnap reggel meg irány a munkába, réghordott oldalzsebes gatyában, mert a farmerom tiszta sár - legalább variálódik kicsit az öltözködésem:P Nem volt rossz, jövőre is lemegyek, bár akkor viszek majd bakancsot is, ha esetleg megint esne az eső...