Nem is hallottam erről a megmozdulásról a mai napig, amikor egyik ismerősöm megosztotta  a facebook-on, a magyar verziót, amelynek ajánlójában már számos Ha jól tudom, akkor az alapötletet Tyler Cullen gondolta ki, amikor leforgatta az első ilyen videót, a Hey You! What Song are you Listening to? New York-ot.

Azóta persze elkészült a magyar verzió is, van a világ számos városából már, többet is megnéztem, de persze, hogy a budapesti érdekelt a legjobban, hiszen abban a városban jártam már én is, meg hát csak-csak a fővárosunk:)

Egy-két arc meglepetést okozott, próbáltam kiemelni valamelyiket, de nem tudtam végül, nézzétek meg!

Nagyon jó ötlet! Én is rengeteg zenét tárolok a telefonomon és elég sok műfajból összeválogatva, vannak érdekesebb és átlagosabb darabok is, szóval sosem lehet tudni mi szól épp. Mint ahogy a videóban lévő embereknél is. Vannak meglepő darabok:)

Tévében: És ott van csöröge fánk? - kérdi az egyik szereplő az amerikai sorozatban, majd kapom a kérdést: Nekünk is van csöröge fánk? Az milyen fa?

Beszélgetésben: Lefotóztam a seggét szilveszterkor, amit azóta sem tudok kitörölni az agyamból. - mondja Hanzs, majd Bonyi hozzáteszi: Állj-állj! Miért akartad te kitörölni az ő seggét?

Kávézóban: 12 évesen, amikor hatodikos voltam. - mondja Bonyi, mire Judit: De hogy lehettél, akkor hatodikos, hiszen, amikor te 12 éves voltál, akkor már 1998-volt és akkor én még csak x-kes voltam. - De hát 12 évesen mindenki hatodikos. - jegyzi meg Hanzs, majd mindenki összerakja az asztalnál, hogy nem egy időben voltunk hatodikosok és 12 évesek.

Beszélgetésben: Mikor mész el? - kérdez engem Bori, majd gyorsan hozzáteszi: Ööö mármint lábon! - Ez még most sem jó Borikám. - teszi hozzá Hanzs röhögve.

Beszélgetésben: Hétvégén megyek esküvőre. - mondom, mire Hanzs: Kit veszel el? Bori tudja már? - Hát már említettem neki, de ugye a mai modern világban már bármit megtehet az ember. - Aha, szóval te leszel a menyasszony. - zárja rövidre a beszélgetést Hanzs, pedig én csak a többnejűségről akartam beszélni:P

Egy nevek nélküli párbeszédben: Bori osztogatta az ajándékokat, amiket Kanadából hozott, ezek közt volt juharszirupos óvszer is, ami átadásánál a következő hangzott el a társaságban: A juharszirupos gumit ti kapjátok. - De miért pont ők? Ők nem is használnak gumit! - De most fogunk! - Na ja, igaz, inkább legyen a tietek. - Azért majd megkóstolhatom? - Mármint amikor rajtam van? ... ... ... Nem.

Moziban: Hogy viselkedik egy zombi? - kérdi a színészlány a sminkes fiútól, aki szerelmes volt a lánykába. Erre Bonyi a srác helyett válaszol gyorsan: Leszopja a sminkest.

Otthon: Az a kiscica még szopik. - mondja Anya, mire én beteges viccel élve hozzáteszem: Hmm. Akkor elviszem.

Otthon: Épp ugra-bugrált rajtam Bori, amikor Anya így szólt: Hát Tóni, nem kell neked sem macska, sem gyerek. - :)

Otthon: Bori bekente a vállam lóbalzsammal, majd megkérdeztem: Akkor most ettől lóvá változom? Akkor te leszel a zsokém? Mondjuk a termeted jó hozzá. - mire Bori: És még lovagolni is tudok. - ... kis csend ... majd kétértelműségnek örülő sűrű mosolyok...

Kocsmában: bátyám mesélte, hogy bement egy fószer az egyik sárvári sörözőben, majd a pultoshoz lépve így szólt: Ismeri a főnökömet? A nevét nem tudom, egy ilyen szemüveges férfi, itt lakik a közelben. - Nem, nem ismerem. De magát sem. - Mindegy, ha esetleg itt jár, akkor nehogy megmondja neki, hogy itt voltam. Amúgy azt mondta, nem szokott ide járni. - majd a faszi arrébb ment a fröccsével, és odaült az amúgy majdnem teljesen üres sörözőben ahhoz az egy asztalhoz, ahol tesómék ültek.

Időközönként rájön az ember, különféle kisvideókat nézegetve, hogy vannak dolgok, amiket ki kéne próbálni az életben. Hátha nem csak a kisfilm miatt érezzük azt, hogy olyan jó lenne, hátha nem csak a jó zene, a szép képek és az ügyes vágás miatt vágyódunk bele abba az élethelyzetbe, környezetbe. Nekem ilyen például a szörfözés...

Szeretem a vizet, nem tudok úszni, csak haladni a vízben és e kettő ugye különböző dolog. A szörfözés már akkor is tetszett, amikor a Baywatchban néztem, ahogy Mitch Buchannon fia, Hobie szelte a hullámokat, meg akkor is tetszett, amikor rákaptam egy kicsit Jack Johnson zenéjére és az általa sugallt nyugis életérzésre, és még sorolhatnám. Biztos vagyok benne, hogy volt már szörfös videó a blogomon, nem keresek rá, de rémlik, hogy egy-kettő már felbukkant itt e témában. Az tény, hogy a képeken keresztül megfogott...

Nemrég arról beszélgettünk Gergővel, egy hullámfolyosóban görnyedve sikló szörfös fotót nézve, hogy amíg vannak ilyen csodák a Földön, addig ki kell próbálni, meg kell tapasztalni ezeket. Majd másnap Busával a vitorlás-szörfösöket néztük a balcsi vizén, s megjegyeztük: jó lehet. Talán majd megadatik, hogy közelebbről is megismerjem egyszer ezt az érzést, és csetlés-botlás közepette kitanuljam legalább annyira, hogy egyszer tudjak majd egy ötcentis hullámon kijönni egyenesen a partig. Remélem egyszer megtapasztalom. Addig pedig maradnak az ilyen gyönyörű képek, mint amilyenek az alábbi kisfilmben is vannak.

Bori nemrég ért haza Kanadából, hozott mindenkinek ajándékokat, többek közt nekem is. Nem kértünk sok szuvenírt, leginkább fotókat kért mindenki, meg kavicsokat. Azért ez-az csurran cseppen ilyenkor, én is kaptam, például egy jávorszarvast.

Ésatöbbi

Szombaton ajánlottam nektek egy jó kis osztott képernyős videós bejegyzést. Érdekes, hogy azelőtt is volt egy, a szimmetria, ami nekem nagyon tetszett és máris belefutottam egy újabba (pedig nem is kerestem külön). Ez a videó a természettel való kapcsolatunkat hivatott kifejezni.

Temérdek a hasonlóság és persze, ha most ez konkretizáltan így lett legyártva, akkor is azt sugallja (nekem), hogy akármennyire is urbanizálódunk, akárhova is fejlődünk, azért minden a természetből jön, illetve alapvetően ugyanott is jelen van. Mint ahogy a legegyszerűbb illetve bravúros építészeti alkotások sokasága is a természet alapvető formáiból fakad.

Tavaly volt egy alpesi tájakon motorozós bejegyzésem. Akkor kicsit szétáztam, de olyan szép és hangulatos volt minden, hogy nem zavart a majd hat-hét órás út, hazafelé is a hegyeken át jöttem.

Idén is voltunk egy hétvégét Ausztriában, odafelé autópályán, visszafelé pedig az Alpokon át jöttünk. Nagyon jó volt, szép volt, és most nem gémberedtem el teljesen, mert kocsival mentünk és nem én vezettem. Amíg anya szépen rótta a dimbes-dombos-kanyargós utakat, addig én fotózgattam jobbra-balra. Persze ennek eredménye egy jó nagy adag kép lett, viszont így már nyugodt szívvel fogok videózni legközelebb, mert már kifotóztam magam:)

Ez persze ilyenkor nagyon nehéz, mert foghatom, és bevághatom az összes képet egy galériába, de mint azt már annak idején, a filmes gépeknél is megtanultuk - az első olaszországi nyaralás után - amikor előhívták a fotókat, akkor szembesülni kellett azzal, hogy a buszból szép volt meg minden, de a hegyek annyira mégsem érdekesek, hogy egy tekercset ellőjünk rá.

Ezért inkább e bejegyzéshez most válogattam, leredukálva úgy 1/10-re a képeket, kiválasztottam 15-öt, vegyesen. Hegyi patak, hegyi tó, hegyi ház és hegyi hegy:)

Nem három.. ..négy!* :) ♥

*mindig előszedik a faszikat azzal, hogy nem emlékeznek a dátumokra, évfordulókra. Erre ma rácáfoltam, amikor üzenetben és egyébben is megkaptam, hogy 3 hónapja. Én persze javítottam, hogy az inkább négy. Úgyhogy vagy nem igaz a mondás, vagy a memóriám kapcsolati dátumokat jegyző szegmensébe női agysejtek kerültek...

Barchobázás közben: Banán alakú? - kérdi Timi Hanzstól, aki feleli, hogy nem. Ugye mi fiúk nem arra gondolunk, amire a lányok:P Később még Timi megkérdezte: Matematikai formára hasonlít? - na ja. A megoldás amúgy egy lámpa volt, trombita alakú/alapú lámpa.

Kávézóban: Milyen színű? - kérdi Bonyi, mire Karesz: Valószínű.

Auchan áruház mellett elautózva: Nézd! Madaras Tesco!

Autóban: Nektek is pont most kell átmenni a zebrán!? - hangzik el többször lassítások közben, majd egy másik zebránál ahol két formás, barna csajszi várakozott: Ó kisangyalom! Menjetek csak! Hmm...

Színpad közelében: Na srácok, gyertek együnk valamit! - hangzik el, de senki sem mozdul, csak mereven bámul ugyanabba az irányba. - Mit néztek annyira? Óóóó! Én sem vagyok annyira éhes, még várhatunk egy kicsit. - hangzott el és fókuszált immáron 3 ember tekintete ugyanazon nő fenekére.

Facebookon: Nem megerősített információk szerint a Heineken Balaton Sound fesztivál után egy sms érkezett Chuck Norristól, mely így szólt: "David Guetta: hogy érted azt, hogy 'World is mine'?" :)

Balatonban: Még sétáljunk itt egy kicsit, mert nagyon hideg. - beszéltük meg Busával, térdig érő vízben, majd a következő pillanatban Marci üvölt oldalt: Sááááááá! - és hasast ugorva beterít minket a víz. A fröcskölést sosem ússza meg az ember, jobb hamar átesni az első mártózáson:P

Balatonban: Az előző szituációt megelőző másodpercekben a parton: Ott az Atom a vízben! Nincs melegük, még nem mentek le a víz alá, szárazok. - Haha! Nem sokáig! - tette hozzá Marci majd elindult felénk.

Emlékeztek még a Signs (Jelek (nem a film)...) című történetre, ami régebben végigrohant a neten? Még írtam is róla, vagyis bejegyeztem. Aki nem érti miről beszélek, pótolja! Találtam egy hasonló gyöngyszemet, ami legalább annyira jó történet, legalább annyira kreatív, legalább annyira annyira annyira, de annyira tetszik most ez:)

Félrecsapva csillámpónis kislányos, ágyon hason fekve képzeletben barátnője fotója mellé szívecskéket rajzolgatós hangulatom (amit a SIGNS újbóli megnézése okozott) azért áltátom, hogy ez a kisfilm az alapötlet miatt tetszik. Míg a Signs kisfilmet a sztori miatt imádtam nagyon, meg az egésznek a hangulata miatt, addig ennek a videónak a megoldásait imádom. Amellett, hogy rövid, és hatásos, életszagú képeket válogattak össze. Szerintem szeretni fogjátok:)

Naugyehogy?! Nem? De. Pont.

Szeretem a villámokat. Ezt már többször említettem itt a blogomon, meg amúgy is az ismerőseim körében. Szeretek villámlós időben kinézni az ablakon, és bámulni azt a hatalmas energiát, ami minden ilyen kisüléskor elszabadul. Ha tehetném villámvadász lennék, mert lenyűgözőnek tartom a természet ezen csodáját. Tegnap este nagy vihar volt Szombathely környékén, Bonyival éjfél előtt kirohantunk fotózni, kicsit áztunk, de szerencsére volt nálunk esernyő, így fittyet hányva a részbeni vizesedésre sikerült lekapni néhány villámot.

Imádom a dörgést is. Az a hatalmas basszus, ami ilyenkor végigvonul az égen, mintha zártalos lenne az öreg erősítője, mikor behangolja a basszusgitárt.

Fotóztunk az emlékműtől is, de ott csak két expozíciónyi időre csillapodott annyira az eső, hogy fotózni lehessen.

További képek a tovább után:)