Rengeteg fesztiválon megfordulok, munkából adódóan. Ezért nem kell irigyelni, mert mi inkább dolgozunk, mint bulizunk, de lehet akár irigyelni is, mert azért csak-csak ott vagyunk - még akkor is, ha nem bulizhatod végig a koncerteket mert máshol is fotóznod kell időközben.

Legutóbb az Alterábán voltam, ami egy kis Vas megyei fesztivál Körmenden, a Rába partján. Idén tízezren keresték fel a négy nap alatt a fesztivált, tekintve a zenei felhozatalnak még a rossz idő sem érdekelte az embereket - mert ugye a négy napban volt minden: eső, hideg, borult ég, szél - csak júliusi nyár nem. Én az utolsó napra mentem, vasárnapra, akkor esett az eső egész este.

Leszámítva egy-két apróságot viszonylag kényelmesen bejutottam a helyszínre, ahol pillanatokon belül a cuppogós dagonyázást tapasztaltam meg, ugyanis a közlekedő sávok nagy része nem lebetonozott, vagy méhsejt-műanyaggal kirakott, így a soknapi esőzés megtette hatását, a csajok nagy része gumicsizmában volt, jól pedig minimum egy bakanccsal járt az ember.

Hideg volt, az ülőhelyek nagy része (rengeteg sörpad) sajna vízben állt, így ácsorgós-helyváltós ücsörgés várt ránk. Egy fesztivált leszervezni nem egyszerű, magam is elküldöm azon észrevételeimet a szervezőnek, amit jövőre akár szem előtt is tarthat, így nem lesz már gubanc, nem is bántom őket.

Elsőre a Heaven Street Seven koncertre mentem (a kedvenc magyar zenekarom), s bár VOLT-on már beszéltük Szoszóval is, hogy az utóbbi időben kicsit erőtlenek a koncertjeik, akkor is ott voltam kezdésre és csillogó szemekkel vártam az első hangot. Megjegyzem nem hiába.

Az erőtlen koncert alatt azt értettük, hogy a hibátlanul eljátszott dalrepertoár mellett a közönség ugra-bugráján és a számok után elhangzó "KKösszi!"-n kívül nem nagyon történik semmi sem. Most más volt, ott voltak a srácok, zenéltek, előadták, improvizáltak, odafigyeltek a közönségre, mosolyogtak, szórakoztak - tehát hozták azon elemeket, ami egy koncerthez kell:) Jó volt! Galéria a képre kattintva!

Ezután Kowalsky meg a vega koncerten voltam, ami szintén nagyon tetszett, mivel az első perctől lendületes, energia dús koncertet láttam (ez volt az első Kowa koncertem), tetszett, jó volt, fotózható is:) Galéria a képre kattintva!

Aztán jött az én terepem, az Ocho Macho koncert - érdekes módon most azt vettem észre, hogy az első dal alatt táncikáltam és együtt motyogtam a szöveget a színpad mellett - persze szeretem is a zenéjüket - ha nem így lenne, akkor nem tudnám őket ennyi koncertre elkísérni. Jó volt a buli, a hirtelen jött meglepetésekkel, a késő esti teltsátras fellépésen pedig meglepődtem, mert sárban, esőben, vasárnap este tíz után egy fesztivál negyedik napjára alig-alig remélt tömeget az ember.

Aztán elindultunk hazafelé valamikor éjjel, átcuppogtunk a sáron - közben mosolyogtunk, hogy egyesek cipője lépés közben el is tűnik, én meg örültem, hogy nem az enyém ragadt bele. Másnap reggel meg irány a munkába, réghordott oldalzsebes gatyában, mert a farmerom tiszta sár - legalább variálódik kicsit az öltözködésem:P Nem volt rossz, jövőre is lemegyek, bár akkor viszek majd bakancsot is, ha esetleg megint esne az eső...