Péntek este ismét Poirot felügyelő nyomozott a Hotel Pelikánban. Egyszer már volt itt, akkor is fotóztam s most is elmentem. A rendezvény egy amolyan ajándék szórakozás volt egy neves kiadó partnereinek marketingesei számára (jó egy hotelben pár nap pihenés és egy kis nyomozás a színészekkel, azt hiszem nem ellenkeznék).

Hastings kapitány, Poirot felügyelő és a nyomozó

A játék lényege egyszerű, szobáról-szobára haladva össze kell gyűjteni a mozaik minden darabját a négy csapatnak, hogy a krimi végén kitalálják a csapat feladványában szereplő bűnesetet, s mint ahogy az a helyszínelős filmek végén lenni szokott, összeáll a kép, azt el kell mesélni és a pont felkerül az i-re.

Poirot felügyelő szerepét Mikó István töltötte be, Hastings kapitányét pedig Beleznay Endre. De nem csak ő volt itt, hanem híres-hangú szinkron-színészek és az egykori Kisváros című sorozat (1994-2001) zöldfülű Máté hadnagya is, Győri Péter.

Győri Péter a boncmester szerepét töltötte be

Nagyon közvetlenek voltak a színészek, többükkel beszélgettem, amíg egy-egy csapat odaért az adott helyszínre.

Beleznay Endre természetesen jól elszórakoztatott mindenkit, egyszer „felakasztotta magát” egy reluxa zsinórjával.

Aztán amíg a vacsi és a fotók cd-re írása folyt, addig leültem a bárpulthoz a One-al egy kávé-cigi-gyömbér partira blogolni, majd Boros Zoltán odajött hozzám, megbeszéltük a netbook-ok előnyeit és hátrányait, aztán megdicsérte a fotóimat:) Boros Zoltán sok-sok filmet szinkronizált, hangja szinte mindenki számára ismerős. Ide kattintva egy jelenet a bűbájos boszorkákból, amiben Leót (fiatalabbik szereplő) szinkronizálta. Olyan érdekes hallani élőben ezeket az ismert hangokat:P

Boros Zoltán (süket-néma Peter szerepben) és Beleznay Endre (Hastings kapitány) hallgatják a játékosok okfejtését.

Nagyon tetszett most is, remélem jövőre is lesz ilyen rendezvény.

Az est folyamán ehettem is, így elérkezett az a mérföldkő életemben, amikor végre megkóstólhattam a hírhedt lazacot. Nos majd 26 évig tudtam úgy élni, hogy nem küldtem le nyelőcsövömön eme árral szemben szívesen úszkáló halfaj egyik egyedét sem. Most úgy gondolom, hogy életem hátra lévő részében tőlem nem kell majd tartania a világ lazacállományának, ugyanis nem estem össze a gyönyörtől, nem vagyok medve. Mondjuk alapból alig eszek halat, mert nem nagyon szeretem a hal ízt, s úgy látszik ebben most a lazac sem változtatott meg.