Egy-két hete úgy gondoltam, hogy elintézem azon otthoni teendőimet, amelyekre eddig a sok munka miatt nem volt időm. Elhúztam a szekrényeket, leszedtem a plakátokat a falról, eltűntettem a pára nyomait a falakról, vettem párátlanítót, felraktam egy képet stb. stb. Ezen munkálatok közben érkezett meg egyik nap anya, majd kért a konyhában egy szatyrot. Kinyitva az egyik szekrényt keresgélni kezdtem a zacskók közt, majd kinyitva egy másik szekrényt folytattam. - Miért nem egy helyen tárolod a zacskókat? Na pakold ki, aztán legyen csak az egyikben, ne foglalja a helyet. - így kezdődött az egész, amiből aztán egy hirtelen felindulásból elkövetett, éjjelig tartó konyhaszekrény-pakolás lett.

Kiszedtünk mindent a szekrényekből, anya külsős szemmel megállapította, hogy mi az ami nem kell, mi az ami szemét. A pakolás végeztével nem csak rend lett, de rengeteg helyem lett hirtelen, az addig zsúfolt szekrényben. Kicsit át is lett rendezve, így Bori is könnyebben elér mindent, meg tényleg egy helyre kerültek, kategorizálva a cuccok. Örültem ennek nagyon, meg is beszéltük, hogy ugyanezt megtesszük a ruhásszekrényeimmel is pár nappal később.

Eközben persze nem tudtam lenyugodni, a következő két napban az egész szobámat, minden egyes fiókot, tárolót kipakoltam, minden papírfecnit megnéztem, mindent összeraktam úgy, hogy egy helyen legyen. A kábelek a kábeleknél, a számítógépes cuccok a kütyüs-dobozba, stb. stb. Persze fél-fél napokat csináltam, így eltartott az egész 2-3 napig, de az eredmény kielégítő lett itt is. Több szatyornyi felesleges cuccot, sok szemetet (dobozok, újságok, hasznavehetetlen apróságok) sikerült kiszórnom, és ha mindenhol nem is lett több helyem, de rendezett lett a közeg. Egyre szívesebben mentem haza, majd amikor már az irataimat is átválogattam és mappákba csoportosítottam boldog lettem. Persze ha már ennyire benne voltam, nem maradhatott el egy kis barkácsolás sem:P Jó lett volna lefotózni részleteiben az előtte/utána állapotokat, de valahogy erre sosem figyeltem, így csak két kép készült. Egy fiókpakolós és egy ruhás kép van csak, mindkettő káoszos rumlis:P

Polcok a fürdőszoba-szekrénybe, a fotósszekrénybe, a falra. - pillanatok alatt felfúrtam mindent, plusz fogasokat is installáltam a konyhába, amire már régóta szükség volt, megerősítettem az állandóan széteső cipősszekrény belső részeit, s nem utolsó sorban rendberaktam a szerszámokat is, csavarról-csavarra. A végén kicsit idézve az Amélie csodálatos életét, kipakoltam a szerszámosládámat, kiporszívóztam azt, majd szépen visszapakoltam mindent bele ésszerűen. Bori már kicsit unta, hogy minden nap pepecselek és a haveroktól is jött: Már megint pakolsz? Nem tegnap pakoltál? Mit csinálsz megint?

Időközben még kitakarítottam a garázst is, majd megérkezett anya, és nekiugrottunk a ruharészlegnek. A végeredmény itt is az lett, amit vártam. Két polcot sikerült felszabadítani Borinak, amely két üres polcot egyféle ajándékként jelentettem be, a sok, már nem hordott vagy éppen sosem hordott ruhákból álló kupacokat pedig anya hazafuvarozta, s már el is osztogattuk őket. A lakásom totál átvizsgálva. 99%-osan, mert van két polc aminek elrendezését még ki kell találnom és egy halom újság is vár, amit még át kell néznem, de mondhatni kész vagyok. Ha már ennyire benne voltam, akkor haza is mentem a szülői házhoz és a több szekrényt elfoglaló cuccaimat itt is átválogattam, kiszórtam, bedobozoltam úgy, hogy csak egy alsó szekrényt foglaljak el, ha már nem lakom otthon.

És miért volt ez jó? - mert szükség volt rá. Rengeteg helyet szabadítottunk fel, most mindenről tudom, hogy mi hol van, megkönnyebbült a lakás a sok felhalmozott kacattól, és kicsit felfrissítettem mindenhol ezzel a levegőt. "Ez még jó lesz valamire" - sajnos ez a jelmondatom, így az elmúlt hat évben olyannyira felhalmoztam mindent, hogy tényleg nem fért be egyik szekrénybe sem semmi plusz. A ruháim is csak hordás-forgóban fértek el, azaz egy részük a szekrényben, egy részük a szennyestartóban, pár darab a lakásban erre-arra (mondván, hogy épp hordom) és egy kupacban, vasalni-valóként. Az már csak hab a tortán, hogy mennyi emlék jött velem szembe ezen takarítások közben. Rengeteget mosolyogtam, régi levelek, fotók, ajándékok, bizgerentyűk láttán, pár dolgot blogolni is fogok, mert kihagyhatatlan:P

Mindenkinek csak javasolni tudom az ekkora mértékű "átvizsgálást" ésszerű pakolást, csoportosítást. Meghálálja a belefektetett energiát. El sem hittem, hogy mennyi felesleges cucc foglalja az amúgy is kicsi garzonomban a helyet. No de a nagy átpakolás/átszervezés megvolt, így azóta nyugodtan hajtom a fejem a párnára, s hogyha szükségem van egy csavarra, egy kábelre, egy termoszra, egy papírra vagy egy kis öntapadós tépőzárdarabra, akkor pontosan tudom melyik fiókban, dobozban van, és ez megnyugtat:)

Ezen a héten az ötvenedeik 5 kép a telefonból bejegyzésem van soron, így "különkiadás"-sal jelentkezem, ami azt jelenti, hogy nem az én telefonomból válogattunk öt képet, hanem rólam készült öt képet, Bonyi telefonjából.

Szilveszteri fotó, amikor a Duda-díjat, lecsupaszítottuk és különféle álarcként hasznosítottuk egymás közt.

Már nem rémlik, hogy milyen cikket olvastam. A fotó szintén a klubban készült, mint az előző is.

Amikor kiválasztasz egy kutyát magad mellé, akkor általában életre szóló barátság köttetik. Ha ez a barátság megszakad, akkor kell egy kis idő, mire újra lepacsizol valakivel, aki mellé leülhetsz a lépcsőre, s szavak nélkül is, miközben cirógatod a buksiját és vakargatod a fülét úgy érzed, hogy elmondhattad a gondolataidat, s ő teljes mértékben megért téged...

Engem ilyen viszony fűzött Berci kutyánkhoz, Bandival is haverkodom, de amikor ő hozzánk került, akkor én már keveset voltam otthon, a családi háznál.
Testvérem is kutyás alkat, írtam is párszor az őt körülvevő ebekről, legutóbb Betyárt fogadta be, aki egy idős, a neve ellenére nőstény német juhászkutya volt. Bátyám nagyon bírta, még akkor is, ha már kicsit nyafka volt és betegeskedős az öreglány.

Nemrég egyik ismerősétől került hozzá "átmeneti" vigyázásra Mindi, aki szintén nem mai csirke, ellenben nagyon jól nevelt, szeretetéhes/szerethető staffordshire terrier.

Mindi nagyon aranyos, az izmos hátával ahogy a lábadhoz dörgölőzik, érezni, hogy mennyire erős, de nem akar mást, csak simogatást. Hozzá kell tenni, hogy nem tudtam az ellen védekezni, amikor leguggolva simogattam, hogy amikor úgy gondolja ne döntsön fel. Simogatom-simogatom, majd idővel úgy gondolta, hogy arcon-nyal, na persze ehhez úgy ahogy van fel is döntött. Nem is tudtam védekezni ellene.

Gabi amikor hazaért, a kutya annyira boldog volt, hogy felugrott függőlegesen, és nyújtózkodva, de még pont elérte Gabi orrát egy nyalásra. Nem szeretem, amikor egy kutya nyalogatja az ember arcát, de a gazdikat sokszor nem zavarja, mindegy:P

Szóval aranyos nagyon Mindi, videót is akartam feltenni hozzá, de napok óta nem sikerült sem átmásolni, sem szerkeszteni, szóval mindegy, kimarad, helyette még két kép.

Ma reggel csak úgy a semmiből jött a fejembe a dallam, méghozzá a Macskafogóból a "Miu-Miújság?" - örülnék, ha tudnám miképp kell írni helyesen, mert a neten van mindenféle, mijú, miú, miu, stb... No mindegy.

Szóval felkeltem, megcsináltam a kávét, felöltöztem s egyebek, aztán dúdolgatni, halkan fütyülgetni kezdtem a jól ismert dallamot, de nem az eredeti járt a fejemben, hanem a PASO és Harcsa Veronika féle feldolgozás.

Elsőként linkelném is az eredetit, Postássy Juli előadásában:

Valahogy ez a ska jellegű, modernebb verzió most közelebb áll hozzám, persze nem tartom jobbnak, hiszen a klasszikus az mindig is első, de ha zenét hallgatok, akkor ugye olyat kapcsolok, ami nemcsak a dobhártyámat simogatja, hanem olyat, ami beleviszi testembe a azt a pici kis mozgást, amit lehet, hogy kívülről nem is lehet látni, de te érzed:)

Paso feat. Harcsa Veronika:

Egész jól indult ez a napom, nem volt benne semmi különös, mint általában az e kérdésre adott válasz is ilyen: Mi újság? - Semmi különös...

Az utóbbi időben egész jól tudtam tartani a napi blogírást, s már-már örülni is kezdtem, erre itt van kedd/szerda éjjel, és még nincs hétfőre sem írásom. No mindegy, ezzel már meg is oldottam kényszerem, és egy bejegyzéssel közelebb vagyok a kívánthoz. Majd úgyis lesz az életemnek olyan szakasza a jövőben, hogy kicsit hanyagolódom. Ki tudja milyen munkahelyem lesz, stb.

Most mindenféle ügyes-bajos dolgokkal loptam el magamtól az időt, így tőletek is. Talán holnap megírom, amit szándékoztam. Azt már tudom, hogy csütörtökre mi lesz, de a többi még homály eléggé, köd ül az agyamon:P Amennyire ráérek mostanság, annyira sok dolgom is akad. No de most ezt a bejegyzést befejezem, mert már fél 1 van, és lassan aludni kell, mert ásítozom, a rögzített ébredési időm pedig 7:30, így már csak hét órám van kipihenni az előző 17-et. És felkészülni a következő 16-17re. Hamar mennek a napok, mostanság azt vettem észre, de ez már egy másik bejegyzés lenne...

Rendrakás közben: Téged keresnek! - mondom Borinak, és nyújtok felé egy régi, vezetékes telefonhoz tartozó kagylót, zsinórral. - Hülye! - mondta Bori, amikor nyúlt felé és meglátta mi is az. Még kétszer sikerült eljátszanom aznap:)

Klubban: Itt már nem lesz Szunyog. - (értsd itt dj művészneve) - mondja Bonyi egy szórólapot nézegetve, amin még szerepelt a név. - Hát ha van egy jó rovarcsapdájuk, akkor biztos, hogy nem. - tettem hozzá.

Kocsiban: Marci a spanyolországi nyaralás élményeit mesélte, és az emberek sokszínűségére kitérve említette, hogy: Voltak ott olyan afrikaiak, akik aztán nem beszéltek semmilyen nyelven sem. - Csak bozótul. - fűzte hozzá Gergő.

Koncert előtt: Nem hallak, mert be van dugva a füled! - jön felém Krinyó, én meg ismételni kezdem a mondatom és kihúzom a füldugóm, aztán rájövök, hogy a mondata nem stimmel:P

Zebrán: Hát ez meg mit akart? - kérdi Bonyi, amikor a zebránál egy zöldruhás nő átlósan gyalogolt az autó felé, majd elment mögöttünk, amikor elindultunk. - Biztos ő a Hulk, azért van zöldben, és átakart gyalogolni az autón. - mondom, mire Bonyi: Tényleg zöld. De ha sárga ruhában lett volna, akkor meg ő lenne a Hulk Hogan, ugye?

Beszélgetésben: Brain, tudod mit jelent... - kérdi Bonyi, én meg mondom: - Persze, hogy tudom mit jelent a Brain. Beső.

Kávézóban: Nem sértődtem meg, csak állást foglaltam a szituációban. - jegyzem meg. - Reggel én is állást foglaltam;) - teszi hozzá kacsintva Bori.

Kávézóban: Elmegy a net. - mondja Zsolti, mire Bonyi: Hova megy Anett?

Kávézóban: Egy alkoholmentes dohánykávét kérnék szépen. - kérte valaki így a Freiben a felszolgáló megrökönyödésére (Hanzs vagy Busa volt). Maximum koffeinmentest lehet hozni egy alapból alkoholmentes kávéból:P

Az alábbi videót Danitól kaptam a facebook-on, már az elindítás utáni másodpercekben éreztem, hogy jó lesz, ami egyre jobban csak bebizonyosodott:) 1500 képből állt össze ez a kisfilm, amelyen a kamera elé tartott fénykép megelevenedik.

Nincs nagy trükk a dologban, a képek gyors egymásra vetítése mozgást eredményez a mozdulatsorokat megörökítő fotókon, viszont az ötlet, az elég nagy:) Nagyon tetszik ez a kisfilm, Izraelből érkezett, és Eran Amir a készítője. Szuper!:)

Ugye milyen jó? Elég sok képet kellett érte kinyomtatni, de megérte:)

A múlt héten többször is hallottam, hogy új kutya van a szomszédomnál, a szemközti lakásból nagyon jól kiszűrődtek a vakkantások és a különféle ebhangok. Annyira még nem is zavart, nem volt vonyítás, semmi ilyesmi, és nem is ébresztett fel az eb. Aztán pár napja pont jöttünk be anyával a folyóson, amikor indult sétára a szomszéd az ebbel, én meg eldobtam az agyam és mindent ami a kezemben volt, nekiálltam kutyázni, egy gyönyörű kis kölyökvizsla (aka Kovács) költözött a szomszédba. A kép illusztráció, kb. ekkora az eb.

Nagyon aranyos, kérdezte is a szomszéd rögtön, hogy reggel vonyított-e, amíg nem voltak otthon, de persze jó kutya ez, csendben volt, és azóta sem nagyon hallom a hangját. Tegnap, amikor a gazdiék hazaértek volt ám nagy vakkantás, öröm, körömkopogás a padlón (már ahogy hallottam), tényleg jó kis kutya, nem egy sírós fajta (Zsótti rosszabb helyzetben van, az ő szomszédjában is friss az eb, aki persze a nap nagyrészét vonyítással és ugatással tölti, amíg haza nem érnek a háziak).

Én meg ülök a gép előtt, a nagy csendben este, hallok a szomszédból egy olyan igazi, bátor kis vakkantást, és elmosolyodom, mert egy Kiskovács van két ajtóval arrébb:)

Ezen a héten a vegyes kategóriából szemezgettem:) Elsőként kezdeném egy blokkal, amit Sopronban kaptunk. Volt 3 nagybarnánk. Szerintetek mi az? Nem, nem medve, nem kaka, nem afrikai, nem sör... ...a megfejtés: cappuccino.

Másodiknak egy felhívás, a szegedi hotel folyosóján. Rendes szállóvendég voltam, nem szórtam szerteszét a napraforgó haját, de ha nem hívják fel a figyelmem rá, akkor biztos beszerzek két zsákkal és szétszórtam volna.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én, amikor kicsit spicces, avagy részeg vagyok, akkor nem érzem furának mondjuk azt, hogy elöl be van tűrve az ingem, hátul pedig nem, nem zavar az sem, hogy lecsöpögtettem a nadrágom sörrel, azt hiszem, hogy a jól irányzott, egyenes vonalú mozgásom max sietségnek tűnhet és nem átgázolásnak stb. Pedig mekkora tévedés az, hogy nem látszik....

Ezért is iszom keveset, mert megelégszem a vigyorgással két sört követően és nem rúgok be. Nem ordibálok/kiabálok, nem vagyok mindenki cimborája, nem rohanok át a tömegen, hogy rázzam az épp szóló "kedvenc számomra" stb. Nyugisan iszogatom, és nem állok fel a padra, nem mászok át az asztalon vagy épp alatta. Ne gondold, hogy nem vagyok felszabadult, jól érzem magam, csak megállok. Sajnos én ha részeg vagyok, utána nem érzem jól magam, ezt pedig kerülöm. Inkább x sör után iszom egy kólát, vagy egy kávét, s csak utána iszogatok tovább, vagy már nem.

Szeretek kulturált maradni, mert rengeteg embert láttam/látok, akiknek a pia elhomályosítja elméjét, s azt hiszi fitt/fess/üde. Pedig nagyon nem az. Esnek, kelnek, löknek, szétesett fejük van, jól érzik magukat, de közönségesek, cikik, stb. Persze mondhatjuk, hogy kiengedi a gőzt, de a felszabadult helyet miért kell rögtön alkoholgőzzel megtölteni? Nem azt mondom, hogy nem szabad, vagy rossz, dehogy, a hűtőmben ott a sör meg a jäger, csak vannak határok. Nem baj, ha nem tudod másnap azt kiírni az üzenőfalra, hogy mennyire bevéstél tegnap illetve szétrobban a fejed.

No de mindegy, mindenki annyit iszik amennyit akar és úgy éli az életét, úgy szórakozik, ahogy akar. Én ilyen kis nagypapisan teszem, a kis szokásaimmal. Vedeljetek és higgyétek nyugodtan azt, hogy szép a smink és királylány vagy, illetve te vagy a buli alfa-hímje, a legjobb parti.

Ezt mutatja meg az alábbi videó, ami nagyon szuperre sikeredett! Valójában ilyen vagy részegen (eléggé részegen):