A múlt hétvégén kimentünk fotózni egy városszéli tökföldre. Bori fotózott a legtöbbet (erről blogolt is) - de azért én is vittem a gépem, mert ugye én nem modellfotós szemszögből közelítettem meg a dolgokat.

Elsőnek a már egyszer beillesztett, Tökfej képemet mutatom, Zsoltit kértem meg, hogy kattintson, a többi már itthon, gép előtti utómunka, persze nem hajtottam a TÖKéletesre, a mondanivaló, avagy a jelentés a lényeg:)

Beszélgetésben: Kicsit "exhibi" a csajom. - mondom, mire pankeey: Ja. Régen még hibicionista volt, de most már exhibicionista.

Reggeli ötletben: Ha marketinges lennék, akkor biztos csinálnék egy olyan reklámot, hogy a sárvári Sága baromfi-feldolgozóba berohanna éjjel rengeteg vámpír és nekiállnának szívni a kampókra felakasztott pulykák vérét. Ez lenne a Twilight Sága.

Szinonima keresésben: Hogy mondod másképp, hogy ihlette? - kérdi tőlem Bori, mire én: Várjál, hogy is van a ragozás. Ich lette, du lettest, er/sie/es ...

Kocsiban: Ja, csak gyanút fog. - mondja Bonyi, mire Bori: Az fura lenne, hogy ott ülne és fogna a kezében egy gyanút.

Rádióhallgatás közben: Open up your heart! - szólal fel sokadszor a refrén, majd megjegyzem Borinak: A szövege alapján ez tökéletes háttérzene lenne a szívsebészeten.

Társaságban: Elegem van abból, hogy kutyához hasonlítgattok! - mondja Bori, mire én: Ja fejezzétek be, engem is állandóan leugat emiatt...

Tévében: Ilyen elven mondhatjuk azt, hogy minél kövérebb valaki, annál ZÖLD-ebb, mert sokkal több szenet köt meg, így kevesebb szén jut a levegőbe. - állapítják meg viccelődve a National Geographic Channel-en egy műsorban. Zseniális, ha kövér lennék, most ez lenne a szövegem:)

Néha úgy érzem, hogy tökfej vagyok. És, hogy Danit idézzem (ha van agyam is, akkor nyugodtan mondhatom, hogy "tele a tököm". Készült még pár kép, majd engedélyeztetés után bejegyzem őket. Addig legyen csak ez az egy, a: Tökfej - jól csinálod:)

A helyszín Amszterdam szürke üzleti negyede, szürke épületekkel, szürke öltönyös szürkének tűnő emberekkel. Aztán érkezik pár srác egy hatalmas térre, rajzolni kezdenek.

Ezután már nem kell sok, és megjelennek a gyerkőcök is, de hogy a végén az öltönyösök is krétát ragadnak két üzleti megbeszélés közt, azt még én sem hittem volna:)

Imádom az ilyen kreatív ötleteket!:)

A mai 5 kép Franciról készült. Azért ezeket válogattam ki, mert ma volt itt Anya, s mondta, hogy szeretett "Mamacicc" azaz Franci elpusztult. Azért a Mama jelző, mert macskaállományunk állandó tagja ő volt, és amióta Kissomlyón lakunk, azóta macskáink 100%-ban az ő almából valók voltak.

Nemrég kattintottam a macskuszról ezt a fotót, az ott az egyik hátsó lába a fejénél:)

Nagyon sokat aludt, mint általában minden macska, amelyik nőstény és túl van a kölyökkorán. Bármin, legyen az szék, asztal, csizma, doboz, beton, farakás, virágtartó - simán aludt.

Te mikor nézted át utoljára a telefonban a névjegyzéket? - Erre sokatoknak az lesz a válasza, hogy régen, gondolom ezt abból, hogy sok ismerősöm nem foglalkozik ezzel, hiszen hely úgyis van a telefonban, szóval minek ezzel vacakolni. Én is így voltam vele, aztán egyik nap meguntam, hogy az okoska telefonom külön tárol facebook, gmail és telefonkönyvi kapcsolatokat, és görgetnem kell fél órát, mire a keresett névhez érek (amennyiben nem kezdem el begépelni a nevet), így összefésültem, és irtani kezdtem.

Két telefont használok, az egyiket épp kivonni készülök az aktív forgalomból, így átvittem azon számokat, melyeket oda gyűjtöttem. Szembesültem azzal, hogy csak telefonszám szinten úgy ötszáz lett hirtelen a telefonomban. Ekkor döntöttem úgy, hogy leszinkronizálom weben, aztán ráfekszek a delete gombra. Ezek után úgy, hogy nem voltam vasmarkú, és egyes számokat az "úgysem hívom fel soha" jelzőm ellenére megtartottam, simán töröltem majd 200 telefonszámot.

Temérdek érdektelen, mára már ismeretlen nummer birtokosa voltam, azokról meg nem is beszélve, amelyeket valamilyen rövidítéssel jegyeztem be. Ilyen volt a "Faszo", amely mindkét telefonomban szerepelt, de a faszo* tudja kié, gondoltam rácsörgök, nem vette fel, és nem is hívott azóta sem vissza. Talán nem fontos, töröltem, mint ahogy sok más emberét is, akiket max facebook-on keresek ma már, hiszen nem biztos, hogy 5-6 éve még ugyanaz volt a száma, mint ma.

Bezzeg régen tudtam kívülről rengeteg telefonszámot, barátokét, barátnőét, ma pedig már ennyi infó közt örülök, hogy tudom a sajátom, anyáét, bátyámét, meg két barátom telefonszámát kívülről. Nemrégiben meg is találtam otthon egy kis telefonregisztert, amelyet nem tudom mikor töltögettem, de rég lehetett, hiszen az akkori összes ismerős neve mellett kizárólag csak vezetékes telefonszámok vannak, ma pedig lassan már furcsa, ha még valaki tart vezetékest... Sajnos akadt pár olyan telefonszám is, amelyekre már azért nincs szükségem, mert elhunyt tulajdonosuk, ezeket a számokat fájó volt törölni, mert ilyenkor eszembe jutott, hogy mi is történt, de gyorsan eltereltem a gondolatokat.

Megkönnyebbültem, mint ahogy a telefonom is, kicsit átláthatóbb az egész, és még így is túl sok bejegyzés maradt, hiszen ezekből alig 10-15öt hívok rendszeresen, de így azért már könnyebben kezelhető. Nem baj, ha belenéztek a telefonkönyvetekbe, találni fogtok mai életetekhez már sok felesleges nevet és számot...

Egyszer valahol olvastam régen (a net átka), hogy egy fotós lefotózott szemből több embert is, majd az elkészült portrékat középvonalon tükrözte, így egy kicsit idegen, ámbár szimmetrikus arcú emberek képét kapta. Gondoltam rá, hogy megcsinálom, s most, mikor a gép előtt ülök és a friss képeket nézegetem, annyira nem is lepődtem meg, de azért azt elismerem, hogy kicsit csálé a fejem:P

Ez volt az eredeti kép, a kiindulási alap, ilyen a fejem egy délutánon, közepes borostával, némi kóccal ott fent a búbján, ami most nem is látszik. Nem mondanám, hogy tökéletesen merőleges voltam a fényképezőgépre, de próbáltam a lehető legegyenesebben szemben lenni vele.

Ugye ez fontos, mert ha kicsit ferdén ülsz, akkor máris más hatása lesz a képnek. Persze én most olyan apróságokkal, mint az egyenletes fény nem is törődtem, így van az, hogy a rendezői jobbról világít az arcom, míg a másik oldalán árnyékos, így a tükrözéskor kicsit bronzos a bőröm.

Elsőre még nem is tűnt fel, de a fényhatások és a hosszú évek formálgatása miatt abszolút különbözik az arcom két oldala. Már így is látom, hogy a baloldal (rendezői balra értem, a sötét oldalra), szóval a sötét oldal kicsit puffadtabbnak tűnik, míg a jobb olyan kis soványka. Ezért is lett ez az eredménye a tükrözésnek, ami lentebb látható.

Balra látható egy kicsit szélesebb szájú, bronzbőrű faszi, jobbra meg a kis vékonyka fehérke, aki keveset volt idén a napon, meg alultáplált. Tüköratom:

Amennyire csak lehetett, próbáltam középen tükrözni magam, s a szemek távolságából az orr méretéből stb. úgy gondolom ez majdnem sikerült is. Az biztos, hogy nem azért lett ilyen a két végeredmény, mert torzítással játszottam volna. Egyszerűen el kell fogadnom, hogy kissé csálé a fejem, sebaj...

A minap belefutottam egy aranyos fotósorozatba, amelyen kutyák vannak megörökítve abban a pillanatban, amikor rázzák a fejüket (mint, amikor vizesek és kirázzák bundájukból a cseppeket).

Ezek a torz pofik nagyon aranyosak, érdekesek. Nagyon megtetszett ez a sorozat.

Hasonlót már láttam, igaz abban emberek voltak és épp azok a pillanatok voltak megörökítve, mielőtt tüsszentenek. A torz formák ott is biztosítva voltak:)

Ez az utolsó kettő azért erős. Az, hogy letakarja a szemét a pofájával, azon csak röhögni tudok, ez a másik értelmes már-már bandzsító nézés pedig magáért beszél:)

A fotós nevét nem mellékelték a sorozathoz, így nem tudom kinek a munkája...

Kávézóban: Ááá, vandálkodás. Hát épp ezért nem vágtam a szitut, én nem szoktam rombolni. - mondja Bonyi, mire Hanzs: Te nem szoktál rombolni? Hiszen beszélgetsz velünk!

Tévében: A vízszintes egy délibáb, olyan nem létezik, mert a föld gömbölyű. Egy kicsit mindig leejt. - tartják ezt így a kőművesek.

Tévében: A kőművesek azok az alkoholisták, akik szabadidejükben összejárnak építkezni.

Otthon: Bátyámmal NGC-t néztünk, gyáróriásokat, abból is valamelyik autósat. A tévében épp ezt mondja a narrátor: Az autó felemelkedik a magasba, a munkások ezzel egyértelműen jelzik, hogy befejezték a munkát... - erre bátyám: Persze. Mert nem érik el.

Beszélgetésben: Ez nem ér! Megfulladok.. ..ja nem, a számon keresztül is vehetek levegőt. - állapítja meg Bori, miközben befogtam az orrát a földön fekve.

Üzenetváltásban: Ez tiszta horror, hogy te reggel kilenckor lájkolsz valamit. - írom Bonyinak, mert ez meglepő volt.

Facebookon: A nők hátrányban vannak a munkaerőpiacon. Míg a férfiak fizetése folyamatosan nő, a nőké nem férfi.

Klubban: Épp a kezemen lévő karszalagokra pillantottam, majd tesóméra (aki épp kijött a kórházból), majd megkérdeztem: Ááá!! Te melyik fesztiválon jártál? - s nem is vártam választ, erre bátyám: Hát én idén csak a Markusovszky-fesztiválon voltam.

Az alábbi videót nézve olyan jó hangulatom lett, olyan augusztusi, nem fullasztó meleges, hanem alpokos, kirándulós. Az egész videó személyes felvételekből hivatott bemutatni egy életérzést, egyfajta promója is lehet ez egy bizonyos régiónak és persze lehet, hogy az is...

Ha promóció, akkor nagyon jó, mert én szeretnék golfozni, hőlégballonozni, Leica M6-ossal a nyakamban hegyet mászni, családdal lenni, havat látni, nagyokat ugrani, színes sütiket enni, birkákat kergetni, békésen megöregedni, vízben feküdni, naplementében pezsgőzni, siklóernyőzni, bázisugrani, gyönyörű panorámákat látni, csillagokkal stb. stb...

A hegyen felfelé egyelőre nem szeretnék futni, mert nem bírnám:P